Közgazdasági Szemle – 1948.
január–április - TANULMÁNYOK - ifj. dr. Boér Elek: Földes Béla emlékezete
"Földes Béla emlékezetes azonban miniszteri állásáról, ezt követően pedig tanszékéről is lemondott. Politikai pályafutása ezzel végetért, de nevezetes tudományos működését patriárcha korában is folytatta, mígnem 97 éves korában, 1945 január havában örökre lehunyta szemeit és rövidesen követte a halálba felesége, akivel hosszú boldog házasságban élt. Atyai szívét egy súlyos csapás érte, egyetlen fia élete tavaszán elhunyt. E veszteségért azonban kárpótlást talált leányának, Mikszáth Kálmánnénak családi körében. Földes Béla kivételesen sokoldalú tevékenysége kiterjedt a nemzetgazdaságtan és a társadalompolitika, a statisztika, a pénzügytan és a politika területére. Mint közgazdának, az irányt kétségtelenül tanítómestere, Kautz Gyula jelölte ki számára, aki hazánkban a történeti iskola első művelője volt. De Földes ennek az iskolának azt az ágát fejlesztette tovább, amely a társadalmi etikára helyezte a legnagyobb súlyt és így Magyarországon a történeti-etikai iskola legkiválóbb képviselője lett. Mint közgazdasági és szociálpolitikai író, akkor kezdte bontogatni szárnyait, amikor Magyarországon a 67-es kiegyezés nyomában még csak csírázni kezdett a modern gazdasági fejlődés, amely hazánkban is, mint akkoriban mindenütt, a liberalizmus jegyében állott. De a verseny rendszere ekkor már a gazdaságilag haladottabb államokban fejlődésének új szakaszába kezdett lépni. A liberalizmus arculatán már a hatvanas évek végén és még inkább a hetvenes évek elején a feudalizmus vonásai kezdenek kiütközni. Ez a fejlődés három síkon zajlik le: a vállalkozók lassanként monopolisztikus egyesülésekbe, a munkások szakszervezetekbe, a fogyasztók szövetkezetekbe tömörülnek. Agazdasági rend szempontjából konstitutív hatása csak a két első folyamatnak van, mert a szövetkezeti mozgalom nem olyan természetű, hogy a gazdasági rend jellegét meg tudná változtatni. Ezzel szemben a munkások és a vállalkozók egyesülése az egyéni verseny helyébe széles körzetekben mindinkább a csoportos verseny elvét ülteti. Az egyéni liberalizmus korában kikényszerítették az egyéni munkaszerződés elvét, amely a munkásnak, "mint gyengébb félnek a szempontjából olyannyira hátrányos volt és megkísérelték a munkások szervezkedésének " elfojtását. De az eredménye az volt, hogy a munkásmozgalom földalatti mozgalommá alakult át. A 70-es években azután Angliában jobb belátásra ébredtek és elismerték a szakszervezeteket. Milyen lelkesedéssel üdvözli 1871-ben az ifjú Földes a nagy fordulatot, amikor John Stuart Mill, a klasszikus iskola utolsó szintetikus írója, a béralapelmélet legjelentősebb képviselője, feladja ezt a pesszimisztikus elméletet, amely a munkássors javításának még a