Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle – 1954.
január - Komor Imre: Lenin tanításainak világtörténelmi győzelme
2 KOMOR IMRE I. Lenin Az imperializmus, mint a kapitalizmus legfelsőbb foka című munkájában, amelyet 1916-ban az első imperialista világháború idején írt, az imperializmusnak öt jellemző vonását jelölte meg. Az imperializmus első ismertetőjele a szabadverseny, a konkurrencia átalakulása monopóliummá. A termelés és a tőke koncentrációjának növekedése folytán, írta Lenin, „a konkurrencia monopóliummá változik", „a termelés társadalmivá válik, de az elsajátítás magánjellegű marad ... a kisszámú monopolista nyomása a lakosság többi része számára százszor súlyosabbá, érezhetőbbé, elviselhetetlenebbé válik". Az imperializmus második ismertetőjeleként a banktőke és az ipari tőke egybeolvadását, a finánctőke kialakulását jelölte meg Lenin. A bankok, amelyek a kapitalizmus fénykorában a közvetítő szerény szerepét töltötték be, hatalmas monopolistákká válnak, s a pénztőke és a termelőeszközök nagy részével, valamint a nyersanyagtartalékok zömével rendelkeznek. Az imperializmus harmadik ismertetőjele, hogy a tőkekivitel az árukivitelhez képest igen nagy fontosságra tesz szert. Az imperializmus előtti kapitalizmus jellegzetessége az árukivitel volt, az imperializmus korszakáé a tőkekivitel. Az imperializmus negyedik ismertetőjele a világ felosztása a kapitalisták nemzetközi szövetségei közt. A leghatalmasabb kartellek és trösztök felosztják egymás közt a világpiacot, s érdekszférákat létesítenek. Az egyes kapitalista csoportok harca a végsőkig kiéleződik. Az imperializmus ötödik ismertetőjele a kapitalista nagyhatalmak harca a világ újrafölosztásáért. Az imperializmus, tanította Lenin, roppant kiélezi a kapitalista államok harcát a gyarmatokért. Mivel az úgynevezett nagyhatalmak a XIX. és XX. század határán már fölosztották egymás közt a világot, s nem maradt szabad terület, ezentúl, tanította Lenin, csak a világ újrafölosztásáról lehet szó, tehát arról, hogy valamilyen terület gazdát cseréljen. A kapitalizmus fejlődése ragyogóan igazolta az imperializmus lenini elemzését és az ebből leszűrt lenini következtetéseket. Azok az ismertetőjelek, amelyekkel Lenin 1916-ban az imperializmust jellemezte, a legutóbbi évtizedek folyamán egyre szembeötlőbben mutatkoztak meg a kapitalizmus fejlődésében. Ha megvizsgáljuk a tőke koncentrációját és a monopóliumoknak a tőkés világra való ráterpeszkedését, a következő kép tárul elénk. A nagy-és mammutüzemeik szerepe az első világháború óta, különösen a gazdasági válságok következményeképpen, jelentősen megnövekedett a tőkés országok gazdaságában. Ez a folyamat a második világháború után tovább fejlődött. Tanúskodjék erről néhány adat. Az Egyesült Államokban az 500-nál több munkással dolgozó nagy- és mammutüzemeik 1939-ben összesen 5,2 millió munkást foglalkoztattak, 1944-ben kétszer annyit. A második világháború előtt az Egyesült Államokban 49 mammutüzem volt, ezek mindegyikében tízezer vagy még több munkás dolgozott. A második világháború végefelé ezeknek az üzemeiknek a száma 344-re növekedett. A mam-