Közgazdasági Szemle – 1955.
1. szám - Friss István: A magyar népgazdaság fejlődése a felszabadulás óta (II. rész: A fordulat évétől pártunk II. kongresszusáig)
FRISS ISTVÁN szocialista fejlődés útjára, s ezzel túljutottunk népi demokráciánk életének első szakaszán. Politikai téren nem kevésbé volt jelentős a fejlődés, mint gazdasági téren. Pártunknak a felszabadulást követő első három évben sikerült megnyernie a dolgozó nép és elsősorban a munkásosztály többségének támogatását. A Kommunista Párt a parlament legerősebb pártjává és a parlamenti többséget jelentő baloldali blokk feltétlen tekintélyű vezetőjévé vált. Tehát a politikai hatalom, amelynek a munkásosztály a felszabadulást követően csak részese volt, átment a munkásosztály kezébe és így népi demokratikus államunk a parasztsággal szövetséges munkásosztály államává fejlődött. Gazdasági fejlődésünk előzőleg kiemelt három legfőbb mozzanata dolgozó népünk három nagy győzelme volt. Tekintsük át őket röviden. Először: a felszabaduláskor megszűnt a földbirtokosok és a monopolista burzsoázia politikai uralma, a földreform gyors és következetes végrehajtásával és megvédésével sikerült eltakarítani a feudális maradványokat, felszámolni a nagybirtokos osztályt, kirántani a reakció alól legősibb, legbiztosabbnak látszó gazdasági támaszát. Valóra vált az évszázados követelés: azé lett a föld, aki megműveli. Milliók számára járhatóvá vált az anyagi és kulturális felemelkedés útja, s a dolgozó parasztság a fejlődés első, demokratikus szakaszában a népi demokrácia oldalára állt, a népi demokráciának pedig alapvető erejévé vált a munkásparaszt szövetség. Másodszor: dolgozó népünk a felszabadult és lerombolt országban hősi erőfeszítéssel életre támasztotta a vasútat, a bányákat, az ipari üzemeket, újra megindította a gazdasági vérkeringést. A stabilizációval megteremtettük a termelés és a forgalom további fejlődéséhez nélkülözhetetlen alapot, a munkások és az alkalmazottak reálbérének fenntartását és emelkedését lehetővé tevő jó forintot. Az infláció viharai után a jó forint végre lehetővé tette az ország anyagi erőforrásainak felmérését, ami a népgazdasági tervezés egyik nélkülözhetetlen feltétele. Harmadszor: a bányák, a három nagy ipari konszern, majd a nagybankok államosítása, s az a tény, hogy a gazdaság állami irányítása fokozott mértékben a munkásosztály, illetve képviselője, a Kommunista Párt kezébe került, egyrészt bevezette a szocialista irányú fejlődést, másrészt biztosította a feltételeket a fejlődés folytatásához. 1947 végére, mint láttuk, nagyjából megtörtént az alapvető fordulat. Népi demokratikus államunk kezdte betölteni a proletárdiktatúra funkcióit. Folyamatos átmenetről lévén szó, természetesen nem köthetjük naphoz vagy akár hónaphoz a fordulatot. Egyes események, amelyek hozzátartoznak a fordulat teljességéhez, csak később — például a két munkáspárt egyesülése csak 1948 júniusában következtek be, de nagyjából a fordulat 1947 végére megtörtént. Formálisan még két munkáspárt volt, de valójában már egy párt vezette a munkásosztályt. Az augusztus végi választásokon ugyanis és méginkább a választásokat közvetlenül követő időben lelepleződött az SZDP áruló vezetősége, megindult a Szociáldemokrata Pártban a „földcsuszamlás", a munkások átáramlása a Kommunista Pártba. Még azok a munkások is, akik egyelőre a Szociáldemokrata Pártban maradtak a kommunistákat tekintették igazi vezetőiknek, az ő irányításukat követték. Rendkívül megnőtt a 2