Közgazdasági Szemle – 1958.
1. szám - Göncöl György: Gazdaság és politika Lenin imperializmus-elméletében
GÖNCÖL GYÖRGY Gazdaság és politika az imperializmusban E szükségszerűleg rövid eszmefuttatás keretei között arra kell szorítkoznunk, hogy érzékeltessük ennek a lenini álláspontnak és állásfoglalásnak tudományos fölényét, termékenységét, elméleti és gyakorlati horderejét azáltal, hogy szembeállítjuk az imperializmus másfajta értelmezéseivel: Kautskynak az ultraimperializmusról szóló elméletével, az imperializmus törvényszerűségeinek azzal a mechanikus felfogásával, amelyet Lenin polémikusan az „imperialista ökonomizmus" elnevezéssel bélyegzett meg, valamint az angol polgári liberális Hobson imperializmus-elméletével. Végül, megkíséreljük Lenin imperializmus-elméletének fő szempontjait a II. világháború utáni helyzet konkrét elemzésére alkalmazni — különös tekintettel az amerikai imperializmus világuralmi törekvéseire. Kautsky elképzelésében a gazdasági szükségszerűség az imperializmusban mint a tőke teljes nemzetközivé válásának és a kapitalista világgazdaság kiteljesedésének tendenciája érvényesül. Lenin kimutatta, hogy ez a nézőpont nem az imperializmus kritikáját, hanem az imperializmus ellentmondásainak apologetikus elkendőzését eredményezi. A Kautskyféle álláspont és abból leszűrt következtetések csak az esetben volnának helytállóak, ha az imperializmus korszaka nem volna egyszersmind — és éppen erről feledkezik meg vagy éppen ettől tekint el Kautsky — az antiimperializmus korszaka is. A Kautsky-féle perspektíva eleve kizárja a történelmi láthatárból a szocialista forradalom és a gyarmati forradalmak győzelmi esélyeit. Az ultraimperializmus elmélete az imperializmus ultrajobboldali felfogásából ered. Érdekes, hogy ennek az opportunista felfogásnak ikertestvére az a dogmatikus, első pillantásra ultrabaloldali felfogás, amely szerint az imperializmus által leigázott gyarmati és félgyarmati népek nemzeti függetlenségének kivívása gazdaságilag lehetetlen az imperializmus korszakában, az imperializmus keretei között. Ezt nevezte Lenin az imperialista ökonomizmus hamis elméletének, és kimutatta, hogy ez a tévhit a gazdasági és a politikai tényezők konkrét összefüggéseinek fel nem ismeréséből, a gazdasági és a politikai elemzés specifikus vonásainak félreismeréséből fakad. Világos, ha a szocialista forradalom perspektíváját kizárjuk, akkor a gyarmati népek politikai függetlenségének kivívása valóban perspektívátlan vállalkozás. De fordítva az is világos, hogy a proletárforradalom győzelmi esélyeit éppen a gyarmati forradalmak támasztják alá. Az imperializmus — hangsúlyozza Lenin — rothadó és halódó kapitalizmus; az imperializmus korszakában mindenekelőtt az a gazdasági szükségszerűség érvényesül és kerekedik felül egyre inkább, hogy a termelőerők világméretű fejlődése megköveteli az imperialista kizsákmányolás rendszerének felszámolását; ez az objektív gazdasági szükségszerűség csakis a szocialista forradalom és a gyarmati forradalmak egymásba kapcsolódása által tör utat magának. ,Arról beszélni, hogy az önrendelkezés az imperializmus korszakában gazdaságilag megvalósíthatatlan — egyszerűen sületlenség." — szögezi le Lenin, ,,A marxizmus karrikatúrájáról és az imperialista ökonomizmusról" című tanulmányában. A gazdaság és a politika konkrét öszszefüggését az imperialista korszak viszonyai között pedig tömören a kö-