Közgazdasági Szemle – 1962.

január - D. Szabó József: A kommunista építés húszéves programjának fő gazdasági feladatairól

D. SZABÓ JÓZSEF A kommunizmus építése a Szovjetunióban a belső feltételeket ille­tően olyan időszakban bontakozik ki, amikor már nincsenek kizsákmá­nyoló osztályok, amikor a szovjet társadalom valamennyi osztályának és rétegének alapvető érdekei azonosak, amikor teljes mértékben meg­szilárdult a szocializmus. Ebből következik, hogy a belső feltételeket tekintve a kommunizmus építése — szemben a szocializmus építésével — nem az osztályharc viszonyai között megy végbe, hanem — mint Hruscsov mondotta — „a társadalmi viszonyok fejlesztése és tökélete­sítése útján, az élet régi formái elhalásának, újak keletkezésének, e for­mák összefonódásának, kölcsönhatásának útján". A régi és az új harca tehát a kommunizmus építésének folyamatában nem ölti magára az osz­tályharc formáját, hanem olyan feltételek között bontakozik ki, amikor a szovjet társadalom minden osztályának és rétegének alapvető érdeke a kommunizmus felépítése. „Ennélfogva természetes — mondotta Hrus­csov —, hogy a kommunizmus építése a legdemokratikusabb (Az én ki­emelésem — Sz. J.) módszerekkel történik." A proletárdiktatúra állama ezért szükségképpen átalakul egységes népi állammá, a proletariátus pártja pedig az egész nép pártjává válik, ami megteremti a társadalmi viszonyok fejlesztésének és tökéletesítésének politikai feltételeit. Mindez lehetővé teszi a szovjet nép kezdeményező készségének, poli­tikai és munkabeli aktivitásának páratlan arányú megnövekedését, és ezáltal meggyorsítja a társadalmi-gazdasági fejlődés ütemét. Ebből kö­vetkezik, hogy egyfelől a személyi kultusz megszüntetése, következmé­nyeinek gyökeres felszámolása és az ez ellen fellépő pártellenes cso­port eszmei-szervezeti szétzúzása, másfelől a kommunizmus építése kö­zött szintén a legszorosabb kölcsönhatás áll fenn. A kommunizmus épí­tésének — amely csak a legdemokratikusabb módszerekkel történhet — feltétele volt a személyi kultusz felszámolása, a kommunizmus építése, a társadalmi-politikai viszonyok tökéletesítése pedig olyan feltételeket hoz létre, amelyek kizárják a személyi kultusz visszatérésének minden lehetőségét. A Szovjetunióban az elmúlt években teljesen kirajzolódtak a szo­cialista társadalmi fejlődés ama irányzatai, amelyek elvezetnek a kom­munizmus győzelméhez. A következőkben a gazdasági fejlődés azon irányzataival foglalkozunk, amelyek a Szovjetunió alapvető gazdasági feladata, a kommunizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtésével kap­csolatosak. A program a „számok konkrét nyelvén" fejezi ki a kommu­nizmus anyagi-műszaki bázisa megteremtésének feladatait.* Ez lehetővé teszi, hogy a húszéves program gazdasági előirányzatait részletesen ele­mezzük. * Követve a program szellemét, e tanulmányban arra törekedtünk, hogy a kongresszusi beszámolókban és felszólalásokban közölt adatokat a közgazdasági elemzéshez szükséges rendszerbe foglaljuk. Ahol csak indexek vagy megoszlási viszonyszámok állottak rendelke­zésünkre, azokat ,,A Szovjetunió népgazdasága 1960-ban" című statisztikai évkönyv adatai alapján abszolút számokban kifejezett mutatókra számítottuk át és beépítettük adatrendsze­rünkbe. A rendelkezésünkre álló adatokon semmiféle korrekciót nem végeztünk, akkor sem, ha a beszámolókban és a felszólalásokban talált adatok körülbelül, csaknem, mintegy stb. jelzéssel voltak ellátva. Bár emiatt számításaink bizonyos pontatlanságot tartalmaznak, a közgazdasági elemzés szempontjából mégis kielégítő pontosságúaknak tekinthetők. Azokat az adatokat, amelyeket közgazdasági számítások útján képeztünk, lábjegyzettel láttuk el, fel­tüntetve a számítás alapját képező alapadatokat és a számítási módszert. A tényadatok for­rásai általában „A Szovjetunió népgazdasága 1960-ban", illetve a „Statistical Abstract of the United States" című statisztikai évkönyvek. Ahol egyéb forrásokból vett adatokat használ­tunk fel, ott arra külön hivatkozunk.

Next