Közgazdasági Szemle – 1969.

január - Dobos István: A reform első tapasztalatai és a népgazdaság 1969. évi terve

A REFORM TAPASZTALATAI ÉS A NÉPGAZDASÁG 1969. ÉVI TERVE felhalmozás hatékonyságának, struktúrájánál?, javítása. Intézkedéseink azt célozták, hogy mérsékeljük a beruházásokra fordított eszközök egészségtelen növekedését. Az induló beruházásokat jobban egyeztettük a népgazdaság aktuális céljaival, a folyamatban levő beruházásoknál vi­szont főleg a kivitelezési idő rövidítésére és a ráfordítások csökkentésére törekedtünk. Az a tény, hogy egyidejűleg kellett az aránytalanul növek­vő beruházások és a nem kielégítő hatékonyság problémáival megküz­deni, különböző — még jellegében is eltérő — intézkedéseket tett szük­ségessé. A korábbi évekhez képest csökkent a központi elhatározáson nyug­vó új beruházások és nagylétesítmények száma. A célcsoportos beruhá­zásoknál (és ahol még az új rendszer fenntartotta a beruházási kerete­ket) szigorúbb gazdálkodási követelményeket állítottunk. A beruházási hiteleket is reálisan szűk keretek között vehették igénybe a beruházók. Mindezek ellenére, legfontosabb problémánk továbbra is az aránytala­nul sok beruházás. A beruházásoknál a keresletszabályozás azért nem hozott még kielégítő eredményt, mert a beruházások hátralevő terhei nagyok (sőt az új finanszírozási rendszer konzekvens elszámolásaiból ki­derült, hogy nagyobbak, mint előzetesen feltételeztük). Igaz, hogy a beruházásokra felhasználható saját vállalati források is valamivel meg­haladták a feltételezett mértéket. A beruházások magas színvonala több problémát okoz: — nehezen teljesíthető igényeket támaszt a termeléssel és az im­porttal szemben; — a következő években is nehezíti a beruházási piac egyensúlyá­nak a megteremtését és — a korlátozott hitel- és kapacitásbeli lehetőségek miatt — nem eléggé segíti a gazdálkodás hatékony­ságát javító vállalati beruházásokat; — erősíti az árfelhajtó tendenciákat (vagy legalábbis nem akadá­lyozza azok érvényesülését). Mivel a beruházók kereslete meghaladja a kínálatot, a kivitelező vállalatok főleg a számukra kedvező, nagy értékű munkákra kötnek szerződést, gyakran a beruházások megvalósítására hátrányos határ­időkkel és felárakkal. A magas beruházási szint miatt határozott hitel­kontingenseket is meg kellett állapítani, így sok vállalatnál, a több éve kidolgozott és megalapozott fejlesztési program ellenére sem tudták a szükséges beruházásokat megkezdeni. b) Nem tudtunk kielégítő eredményeket elérni a készletek gyors ütemű növekedésének a megakadályozásában sem. Itt is hatottak a ke­reslet és a kínálat meglevő ellentmondásai. A termelés (gyakran a nem kielégítő érdekeltség miatt) nem alkalmazkodott elég rugalmasan az igé­nyekhez. A készletnövekedés általános tendenciáján belül néhány ter­mékcsoportban ez olyan mértéket ölt, amelyet az ellátás helyzete és szerkezete vagy az adott szervezeti kapcsolatok egyáltalán nem indokol­tak. Ez viszonylag nagy népgazdasági károk keletkezésének, leértékelés­nek, selejtezésnek a veszélyét rejti magában. c) A korábbi, kötött gazdálkodás feltételei között sok anyag be­szerzését országos keretek határozták meg, így ezeknek az anyagoknak a l*

Next