Közgazdasági Szemle – 1979.
január - Szakolczai György–Hulyák Katalin–Losonczy Istvánné–Muszély György: Klasszikus fogyasztáselemzési modellek felhasználása a fogyasztói árpolitika megalapozására
SZAKOLCZAI GYÖRGY-HULYÁK KATALIN -LOSONCZY ISTVÁNNÉ - MUSZÉLY GYÖRGY a fogyasztói áraknak a termelői árak, illetve a ráfordítások arányaihoz való közelítése, és ezek figyelembevételével javasolható-e ilyen fogyasztói árpolitika. Harmadrészt arra törekedtünk, hogy a gyakorlatban is felhasználható eszközöket biztosítsunk a fogyasztói árpolitikát megalapozó részletes tervszámítások céljaira. Végül a munka tapasztalatait arra is fel akartuk használni, hogy konkrét ajánlásokat fogalmazzunk meg az ilyen természetű munka folytatására. A cikk első részében az alapfogalmakat, a modelleket és az adatokat ismertetjük. A következő rész a közvetlen számítási eredményeket és az ezek megbízhatóságára vonatkozó statisztikai mutatószámokat ismerteti, de már ez a rész is tartalmaz néhány fontos gazdaságpolitikai következtetést. A következő két részben a jövedelem- és az árrugalmasságokra vonatkozó számszerű eredményeket közöljük, a belőlük levonható közgazdasági következtetésekkel együtt. Az utolsó részben a módszerek felhasználására, a fogyasztói árpolitika elveire és az árpolitikai intézkedések számításokkal való megalapozására, valamint a munka folytatására vonatkozó következtetéseinket foglaljuk össze. Már most megjegyezzük, hogy gazdaságpolitikai következtetéseinket mindvégig meglehetősen határozott formában fogalmaztuk meg, jóllehet számításainknak vannak módszertani problémái, és az eredményeket további számításoknak kell megerősíteniük. Úgy éreztük azonban, hogy az érintett közgazdasági problémák fontosságára való tekintettel törekednünk kell a konkrét állásfoglalásra. A már folyó további vizsgálatok remélhetőleg újabb támpontokat adnak majd az eredmények és következtetések megbízhatóságának, megalapozottságának megítéléséhez. Az alapfogalmak, a modellek és az adatok Az itt tárgyalt klasszikus modellek a fogyasztás változását a jövedelem és az árak változásával magyarázzák. E két független változónak a fogyasztásra gyakorolt hatását jövedelmi és árhatásnak nevezik. Az árhatáson belül elsődleges és másodlagos árhatás különböztethető meg: az előbbi az árváltozások közvetlen, az utóbbi pedig közvetett hatását juttatja kifejezésre. Az elsődleges árhatáson belül ismét megkülönböztethető az elsődleges sajátárhatás, amely valamely árucikk fogyasztásának ugyanezen cikk árától való függését írja le, és az elsődleges keresztárhatás, amely a kérdéses árucikk fogyasztásának más cikkek árától való függését fejezi ki. Az elsődleges keresztárhatáson belül a szubsztitutivitás és a komplementaritás esete különböztethető meg. Az első esetben valamely árucikk — mondjuk a margarin — fogyasztása nő, ha valamely más árucikk — például a vaj — ára emelkedik. A második esetben viszont egy adott árucikk — például az autó — igénybevételét és vásárlását csökkenti egy másik — például a benzin — árának az emelkedése. A másodlagos árhatások között a jövedelemhatás és az általános helyettesítési hatás különböztethető meg. A jövedelemhatás azt fejezi ki, hogy ha az árak nőnek, akkor a reáljövedelem csökken, és viszont, aminek nyilván hatása van a fogyasztás nagyságára és összetételére. Az általános helyettesítési hatásban viszont az fejeződik ki, hogy az árak változása következtében a fogyasztók átrendezik kiadásaikat (például csökkentik vásárlásaikat a megdrágult árucikkekből, és a felszabaduló jövedelmet más árucikkekre fordítják.) .