Közgazdasági Szemle – 1984.
január - A használati érték marxi problémái (Erdős Péter)
Közgazdasági Szemle, XXXI. évf., 1984.1. sz. (2—5.1.) A használati érték marxi problémái Erdős Péter Karl Kautsky egyik, sok évvel ezelőtt minden marxista által jól ismert, ám vulgarizálóan egyszerűsítő könyvének címe a magyar nyelvű változatban az volt: „Marx Károly gazdasági tanai".* A „tanai" szó ebben az összefüggésben — bár persze közgazdasági elméleti tételeket is jelentett — az igazhitű olvasók szemében ennél sokkal többet, nevezetesen örökérvényű, kétségbevonhatatlan tanításokat is. Marxnak kedvenc és szívesen hangoztatott jelszava azonban a de omnibus dubitandum, a mindenben való kételkedés kötelességének a maximája volt. A „minden"-be pedig az ő elméleti munkássága is beletartozik. Csakhogy mi, magunkat marxistáknak valló közgazdászok egy bizonyos, meghatározó értelemben természetesen valóban Marx tanítványai vagyunk. Valamely elméleti építmény alapkategóriáiban ugyanis mindig a valóság ama lényeges elemeinek kell tükröződniük, amelyekre ez az elmélet vonatkozik, ám hogy az elmélet megalkotója melyeket emel ki közülük a saját elmélete alapköveiként, az már nemcsak az objektív valóság milyenségétől függ, hanem az elméletet megteremtő gondolkodónak a valóság tényeihez fűződő pozitív vagy negatív értelmű reflexióitól, hozzáállásától, más szóval a világnézetétől is. Mi pedig Marx alapkategóriáiban, tehát egyúttal az ő világnézetét is elvállalva gondolkodunk, épp ezért vallhatjuk magunkat marxistáknak. Nem lennénk, nem lehetnénk azonban marxisták, ha tanítvány mivoltunkat úgy fognók fel, hogy megragadunk az Ő szavainál, kinyilatkoztatott igazságként elfogadnók és hirdetnek valamennyi tételét csak azért, mert tőle származnak, s mert magunkat sehogyan sem mérhetjük az ő nagyságához. Az érték és a társadalmi termelési ár Marx alapkategóriái közé tartozik: nála a piaci ár első megközelítésben az érték, a másodikban a társadalmi termelési ár körül ingadozik. A piacon, a pénz közvetítésével, a legkülönbözőbb használati értékeket hordozó áruk cserélődnek ki egymással, de annak alapján, hogy valamennyien egyneműek egymással. A használati érték fogalma így háttérbe szorul, különös jelentőségre tesz szert azonban egy különleges árunak, a munkaerőnek az értéke. Elméleti meggondolásaiban Marx felteszi, hogy minden termék piaci ára egybeesik a termék értékével (vagy társadalmi termelési árával). (Az ilyen egybeesésnek a makroökonómiai egyensúly megléte a feltétele.) Marx a munkaerő értékét a többi áruéhoz hasonlóan a munkaerő újratermeléséhez szükséges munkaidővel határozza meg. A munkás által teljesített munkamennyiség meghaladja a munkaerő újratermeléséhez szükséges munkamennyiséget, s e két munkamennyiség különbsége az értéktöbblet, ami a profit egyedüli forrása. *A cikk a Marx Károly tiszteletére, halálának 100. évfordulóján, 1983. október 26-27-én, a Magyar Tudományos Akadémián tartott emlékülésen elmondott előadás alapján készült. Erdős Péter akadémikus, egyetemi tanár, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos tanácsadója.