Közgazdasági Szemle – 1985.
január - Csizmadia Ernő (1924–1984) (Sipos Aladár)
CSIZMADIA ERNŐ 1924-1984 A tudománynak és a gyakorlatnak egyaránt fájdalmas veszteség az alkotóereje teljében levő Csizmadia Ernő korai távozása, akit a pályatársak, a munkatársak és a tanítványok egyaránt tiszteltek, megbecsültek és szerettek közvetlen egyszerűsége, önzetlen segítőkészsége és mély embersége miatt. 1950-ben szerez oklevelet a Közgazdaságtudományi Egyetem agrárszakán, ahol már hallgató korában tanársegédi munkakört tölt be. Ezt követően a Mezőgazdasági Akadémia tanulmányi osztályát vezeti, és docenssé nevezik ki az Agrártudományi Egyetemen. Első könyve—kandidátusi értekezése—„Két út, két világ" címmel 1962-ben jelenik meg. Pályája során a kutatásban, az oktatásban és a társadalmipolitikai közéletben való tevékeny részvétel elválaszthatatlanul összefonódik. Bármilyen posztra állították is — rovatvezető a Társadalmi Szemlénél, főosztályvezető a Minisztertanács Titkárságán, osztályvezető-helyettes az MSZMP KB-ban, egyetemi tanár, majd 1979-től rektor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen —, munkássága, tevékenysége központi kérdése volt és maradt a mezőgazdaság, az élelmiszer-gazdaság szocialista rendszerének megismerése, törvényszerűségeinek feltárása, s ennek révén egy viszonyainkra alkalmazható, hatékonyan működő, ön törvényei szerint állandóan megújulásra képes szocialista agrárszervezet kialakítása. Pályája kezdetén alapvető nagy kérdés a gyakorlat próbáját kiálló, gazdasági rendszerünkbe harmonikusan illeszkedő magyar szövetkezeti modell kutatása volt, amelynek akkor kialakított és folyamatosan tökéletesített változataihoz Csizmadia Ernő hazai és külföldi gyakorlatból merített tapasztalatain és elméleti felkészültségén alapuló elemzései lényeges hozzájárulást jelentettek. Vizsgálta a szövetkezetek működésének alapvető kérdéseit, különösen a belső felhalmozást, a bővített újratermelést, s amit igen korán felismert, a közvetlen termelők anyagi érdekeltsége megteremtésének módjait és felhasználásának szükségességét. Ehhez kapcsolódott az ennek megfelelő agrárpolitika fő vonásainak felvázolása, s a gazdaságirányítási reform kidolgozásakor az egyenrangú gazdasági partnerség elve gyakorlatban való érvényesítésének vizsgálata. Elsők között volt, akik a hagyományos ágazati kereteken túltekintve, a tudományos-technikai haladást is figyelembe véve, megfogalmazta az élelmiszer-termelés mezőgazdaságon túlterjedő modern rendszerét, alapvető jellegzetességeit és törvényszerűségeit. Kutatásait, tapasztalatait, elemzéseit és javaslatait számos könyvben s szinte megszámlálhatatlanul sok cikkben, tankönyvben, oktatási anyagban publikálta, gazdagítva, elmélyítve és propagálva a marxista közgazdasági gondolkodást. Kutatói, szakírói képességeit folyóiratunk hasábjain is bőségesen hasznosította, közéleti éleslátását pedig lapunk szerkesztő bizottságában is tanúsította. Munkássága elismeréseként méltán választotta a Magyar Tudományos Akadémia 1973-ban levelező tagjai, 1979-ben pedig rendes tagjai sorába. 60 éves volt, amikor utolsó kormánykitüntetését, a Szocialista Magyarországért Érdemrendet kapta. Lezárult egy alkotásban gazdag, tevékeny életpálya, amely maradandó nyomokat hagyott a társadalmi-gazdasági fejlődésünkre vonatkozó kortársi szemléleten és a gazdaságpolitikai gyakorlaton. Sipos Aladár