Közgazdasági Szemle – 1997.
január - Egy arisztokratikus bölcs halálára. Bognár József (1917–1996)
modus vivendit sikerült kialakítania a Magyarországot politikai okokból elhagyottak széles körével. Diplomataként érdemeket szerzett Szent István koronájának visszaszerzésében is. Számos közéleti fórumon szerepelt, igen sok testületben vállalt tagságot. Az 1980-as évek elején egyik munkatársa megszámolta, hány bizottságnak volt tagja: 32-nek (többek között a Közgazdasági Szemle szerkesztőbizottságának is)! Ennyifelé persze nehéz lett volna egyformán helytállni. Ő ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy a kevésbé fontos területek közül csak azoknak az üléseire ment el, amelyeknek a működésében zavarok jelentkeztek, vagy amelyek nem az általa helyesnek tartott irányban fejlődtek. Több cikluson át tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia elnökségének, és hat éven át vezette a Gazdaság- és Jogtudományok Osztályát. Sok éven át alelnöke volt a Magyar Közgazdasági Társaságnak. Az ő adományával indult útjára 1989-ben a Magyar Közgazdász Alapítvány. Neve azonban az egyik legelismertebb szakmai műhellyel, az 1973-ban általa alapított Világgazdasági Kutató Intézettel forrott egybe, amely az alatt a csaknem két évtized alatt, amíg ő irányította, nemzetközi hírű kutatói kollektívává fejlődött. E sokirányú elkötelezettség, felelősségvállalás korántsem jelentette a szakmai alaposság hiányát. Éppen ennek az ellenkezője jellemezte őt: minden előadására, szereplésére gondosan készült. Munkatársaitól rendszeresen háttéranyagokat kért, amelyeket azonban általában közvetlenül nem épített be saját cikkébe vagy előadásába; inkább csak gondolati megalapozásul szolgáltak. Tudományos munkásságának még a vázlatos áttekintése is óriási feladat lenne. Idézzük föl ezért csak a legjelentősebb felismeréseit! Világméretekben is az elsők között döbbent rá arra, hogy az 1970-es évtized változásai nem egy újabb konjunktúraciklus hullámvölgyét jelzik előre, hanem egy korszakváltás nyitányaként értelmezendők, amelynek során átértékelődnek az erőforrások, a pozíciók, a képességek, a lehetőségek, s gyökeresen új, immár kölcsönös függőségi viszonyok alakulnak ki. Ennek következtében Magyarországnak (valamint a többi szocialista országnak is) elkerülhetetlenül szakítania kell a korábbi elzárkózó, befelé forduló gazdaságfilozófiájával és modelljével. Kiemelkedő helyet foglaltak el érdeklődésében a globális problémák, közülük is a környezetvédelem és a világ élelmezése. (Aktivitására, szellemi frissességére mi sem jellemzőbb, mint hogy halála előtt éppen egy nagy kutatócsoportot szervezett a 21. századi élelmezési problémák vizsgálatára.) Kutató és tudományszervező tevékenysége mellett kiemelkedő fontosságú - sőt történelmi távlatba helyezve talán a legjelentősebb - a magyar gazdaságirányítás reformjában vállalt szerepe. Két hűséges „harcostársával", Csikós-Nagy Bélával és Nyers Rezsővel szervezték az „új gazdasági mechanizmus" megalapozását, kidolgozását, elfogadtatását, majd részt vettek a piaci viszonyok helyreállítását célzó intézkedéscsomag itthoni és külföldi népszerűsítésében. Bognár Józsefet - mint megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyt - hosszú időn át gyakran interjúvolta meg a rádió, a televízió. A professzor úr talán akkor volt a legtöbbet szereplő közgazdász, amikor eseményszámba ment, ha szakmánk valamelyik képviselőjét megszólaltatták. Nem volt barátkozó típus, kevesekkel tegeződött, s kitűnő humora, a kiváló emberek elmaradhatatlan öniróniája ellenére arisztokratikus távolságtartás jellemezte. Nála súlya volt, s megtiszteltetésnek számított már az is, ha valakit „kedves baráton”-nak szólított. Bognár József neve fájdalmasan gyorsan átkerül majd a „Ki kicsodá"-kból a lexikonokba. Emlékét díjak, róla elnevezett előadások őrzik majd meg, s néhány év múlva talán egy iskola is felveszi a nevét. Kevés barátja és sok-sok tisztelője fájdalommal búcsúzik tőle. Munkatársai, a szakma legjava megőrzi emlékét - de ennél jóval szélesebb kör tartozik hálával neki. Halm Tamás