Közgazdasági Szemle – 2010.
január - TANULMÁNYOK - Kornai János: Innováció és dinamizmus
A Komár János dinamizmus nem véletlenszerű jelenségek, amelyek vagy végbemennek, vagy sem - ellenkezőleg, ezek a kapitalizmus mélyen gyökerező rendszerspecifikus tulajdonságai. Ennek ellentéteképpen, a szocialista rendszernek a forradalmian új termékek létrehozására való alkalmatlansága és a technikai haladás más dimenzióiban tapasztalt lassússága nem valamiféle gazdaságpolitikai hiba következménye, hanem mélyen gyökerezik rendszerspecifikus tulajdonságaiban. Sajnos a kapitalizmusnak ez a jól látható erénye többnyire nem kapja meg azt az elismerést, amit megérdemelne. A legtöbb ember, de még a különböző rendszerek legtöbb hivatásos kutatója is figyelmen kívül hagyja - ezért haragos vagyok, és csalódottnak érzem magam, amikor ezt a mellőzést látom. A harag és csalódottság érzése késztetett arra, hogy ezt a kérdéskört válasszam a tanulmány témájának. A kapitalizmus világába való belépés az innováció és a gyorsabb technikai haladás feltételeit hozza létre, emellett növeli annak a lehetőségét, hogy az ország meg is ragadja ezt az alkalmat. Ez azonban nem szavatol teljes azonnali sikert. A tanulmány második és harmadik része az átmeneti időszak problémáit mutatja be. A nagy átalakulás több folyamat együttese. Először a politika területén mentek végbe változások: átalakulás egy egypárti diktatúrából egy többpárti demokráciába. Ez az átmenet véget vetett a marxista-leninista ideológia állam által fenntartott kiváltságainak, és szabad utat engedett a különféle gondolati irányzatok versenyének. Ugyanakkor változások zajlottak a gazdaság területén is: az állami tulajdon uralkodó helyzetét felváltotta a magántulajdon uralkodó helyzete. A tulajdonformákkal kapcsolatos átalakulással együtt radikálisan megváltozott a különféle koordinációs mechanizmusok relatív befolyása is. A központosított bürokratikus irányítás hatása sokkal kisebb lett, miközben a piaci koordináció és más decentralizált folyamatok hatása drámaian növekedett. Ezek a mély politikai és gazdasági változások több más változással együtt jelentik a rendszerváltást, vagyis az átalakulást a szocializmusból a kapitalizmusba. Mindezek mellett a posztszocialista régióban lezajlott egy másik típusú változás is a technikai haladás területén. Tanulmányomban a technikai haladás kifejezést azért alkalmazom, mert hozzászoktunk ehhez a szóhasználathoz. Mindazonáltal az, amire gondolok, tulajdonképpen ennél sokkal szélesebb jelenség. Az új termékek és új technológiák áramlásán alapul, ám hatásai messze túlmutatnak a technikai szempontokon. Maga ez a jelenség a modernizáció szerves része, amely mély változásokat hoz létre az életvitelünkben. A technikai haladás kifejezés általam alkalmazott jelentése a tanulmány olvasásakor fog tisztává válni, ahogy végighaladunk e témáról szóló vita mentén. A technikai haladás természetesen mindig jelen volt, még 1989 előtt is, de 1989-et követően látványosan felgyorsult. A posztszocialista átmenet szakértői a politikai, gazdasági és társadalmi változások tanulmányozására összpontosították a figyelmüket, és e folyamatokat a „nagy átalakulás” részeként kezelték. Valljuk be őszintén, talán időnként röviden megemlítettük a technikai haladást, de nem tanulmányoztuk alaposan a kölcsönhatást egyfelől a rendszerváltás, másfelől az új termékek és új technológiák létrehozásában és felhasználásában végbemenő változások között. Én magam korábban elmulasztottam ennek az összefüggésnek a tárgyalását, írtam két tanulmányt, amelyek összefoglalják az 1989 utáni változások fő következményeit, de ezek csak a politikai és gazdasági változásokat, valamint azok kölcsönhatásait taglalták {Komár [2000], [2005]). Most megpróbálom bepótolni e mulasztást, így a tanulmány második és harmadik részének a témája az 1989 utáni rendszerváltás és a technikai haladás felgyorsulása közötti kölcsönhatás lesz.