Közgazdasági Szemle – 2018.
január - Csaba László: Az intézményi gazdaságtan és a főáram
KÖZGAZDASÁGI SZEMLE, LXV. ÉVF., 2018. JANUÁR (1-23. o.) CSABA LÁSZLÓ Az intézményi gazdaságtan és a főáram" Ez az írás az intézményi közgazdaságtan és a főáram közel hét évtizedes, ellentmondásos viszonyát tekinti át. A középpontban az összehasonlító megközelítés áll, amelynek fejlődését legkiválóbb képviselője, Kornai János munkásságán keresztül mutatjuk be. Jó három évtizede szerte a világon az általános egyensúlyi megközelítés és a racionális várakozások elmélete képviseli a - neoklasszikus szintézis jelentette - főáramot. Az utóbbit a Kenneth J. Arrow és Gérard Debreu fémjelezte iskola, a tucatnyi kiadást megért, Samuelson-Nordhaus szerzőpáros és Mankin Magyarországon is használt tankönyvei, valamint az évtizedünkben a gazdaságpolitikában irányadóvá vált új keynesi irányzat jelenítik meg. Kutatási kérdésünk az, hogy miért nem jött létre termékenyebb és közvetlenebb kapcsolat a két irányzat között. Miért nem hozott létre párbeszédet kettejük között a rendszerváltozás és a 2007-2009. évi pénzügyi válság elemzése? Hipotézisünk szerint a valósággal kapcsolatos ismeretelméleti-felfogásbeli eltérések olyan mélyek, hogy áthidalhatatlan módszertani szakadékhoz vezettek. A tudomány versengő megközelítései ezért sem elegyíthetők tetszés szerint.** Journal of Economic Literature (JEL) kód: A10, B25, B31. Jelen áttekintés térségünk kiemelten legelismertebb közgazdásza, Kornai János 90. születésnapja alkalmából született. Kornai a Nobel-emlékdíjon kívül mindent elért. Ezt a díjat térségünkből egyedül az egykor befolyásos - mára azonban feledésbe n A Közgazdasági Szemle szerkesztősége ennek a cikknek a közlésével tiszteleg a 90 éves Kornai János előtt. ** Köszönettel tartozom a kézirat névtelen lektorának a tartalomra és a megfogalmazásra egyaránt kiterjedő, igen alapos észrevételeiért és a kézirat szerkesztőjének a szöveg csiszolásáért, Galbács Péternek pedig, hogy az első változat megfogalmazására ösztökélt. Minden fennmaradó hiányosság a szerzőt terheli, észrevételeket közvetlenül várom. A két irányzat közötti kapcsolat hiányának felvetése annál is jogosabb, mert ahogy a New Palgraveben Warren Samuels is megjegyzi: a neoklasszikus és az intézményi elemzés egészen az 1960-as évekig nem is vált el élesen egymástól, csak hangsúlyaik/arányaik tértek el (Samuels [2008]). A Nobelelőadásokban egyébként mind a mai napig rendszeresen és közvetlenül idézik a versengő iskolák képviselőinek eredményeit. Csaba László az MTA és az Academia Europaea rendes tagja, egyetemi tanár (CEU és BCE) (e-mail: csabal@ceu.edu). A kézirat első változata 2017. november 24-én érkezett szerkesztőségünkbe. DOI: http://dx.doi.org/10.18414/KSZ.2018.Ll