Közigazgatástudomány, 1943 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1-2. szám

LASSÚ LÉPÉSEK A SZEMÉLYZETI POLITIKA ÚTJÁN. A személyzeti kérdés minden szervezetnek kényes pontja. Fontossága annál nagyobb, minél inkább növekszik a személy­zetének száma. A személyzeti kérdés olyan kezelését, hogy a szol­gálatban érdekeltek érdekeinek méltányos összeegyeztetését és a személyzet teljesítményeinek az elérhető legmagasabb színvo­nalon való tartását biztosítsa, személyzeti politikának nevezzük. A magyar közigazgatás méretei a nagyüzem mértékét már évti­zedek óta­ elérték és most is állandó növekedésben vannak, a ma­gyar közszolgálat személyzeti politikájának azonban még sem az elvei, sem a szervei kialakultaknak nem tekinthetők. A személyzeti politika fogalmát és eszközeit a „Magyar Köz­­igazgatás“ című munkámban fejtettem (425—440 lap) ki. Az aláb­biakban annak kimutatására törekedtem, hogy milyen okok sür­getik nálunk a személyzeti politika kifejlesztését és milyen hátrá­nyok származnak annak hiányából. 1. A létszám nagy növekedése. Az állami alkalmazottak száma az 1943. évi költségvetési előirányzatban 225.011-re emelkedett. Mivel az 1918. évi költségvetésben előirányzott állások száma 228.575 volt, ez azt jelenti, hogy az állami apparátus alkalmazot­tainak száma elérte azt a színvonalat, amelyre Nagymagyarország alkalmazottainak száma is csak az utolsó esztendőben emelkedett. A létszámoknak ezt az alakulását az I. sz. ábra szemlélteti.

Next