Közjegyzők Közlönye, 2008 (12/55. évfolyam)

2008 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Kengyel Miklós: A határon átívelő jogviták és a nemzetközi jogfejlődés

Közjegyzők Közlönye A szabályozás úgy az érintett kérdések mennyiségét, mint a gyorsaságot tekintve nagy lendületet vett. Az Amszterdami Szerződésből eredő felhatalmazás nyo­mán felgyorsult jogalkotás tempója, rövid időn belül számos rendeletet bocsátottak ki az eljárásjog terüle­tét érintően. '''A hatályos jogforrások - a kibocsátásuk sorrendjében - a következők: A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról, A Tanács 1348/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbe­sítéséről, A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a jogható­ságról, valamint a határozatok elismeréséről és végre­hajtásáról [az ún. Brüsszel-I rendelet], A Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyítás­felvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről, A Tanács 2001/470/EK határozata (2001. május 28.) egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben. A Tanács 2003/8/EK irányelve (2003. január 27.) a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igaz­ságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költség­mentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról. A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. novem­ber 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősség­re vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezésé­ről [az ún. Brüsszel-II. rendelet]. Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelé­sekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létreho­zásáról. A Brüsszel-I. rendelet Az 1968. évi Brüsszeli Egyezményt felváltó 44/2001/EK tanácsi rendeletet polgári és kereskedel­mi ügyekben kell alkalmazni, tekintet nélkül a bírás­kodás vagy az eljárás jellegére. A rendelet nem alkal­mazható az adó-, vám- és közigazgatási ügyekben, a 19 személyi állapotot, a házassági vagyonjogot és az öröklési jogot érintő jogvitákban, a csőd- és felszá­molási ügyekben, a társadalombiztosítási jogviták­ban, valamint a választottbírósági ügyekben (1. cikk). A rendelet pr­eambuluma szerint „a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük”. A közös szabályok olyan zárt rendszert al­kotnak, amelyben az általános joghatóságot az alperes lakóhelye (jogi személy esetében a székhelye) alapítja meg (2. cikk). Más tagállamban az alperest csak a ren­deletben felsorolt különös joghatósági okok alapján le­het perelni. A vagylagos joghatósági okok „az igazság­szolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében” az alperes lakóhelyén kívüli tagállamok­ban is lehetővé teszik a perindítást (5-7. cikk). A biz­tosítási ügyekből, a fogyasztói szerződésekből, vala­mint az egyedi munkaszerződésekből adódó jogviták esetére (9-21. cikk) a rendelet a „gyengébb fél” részé­re kedvezőbb joghatósági szabályokat biztosít. A 22. cikkben felsorolt esetekben a tagállamok bíróságai a lakóhelyre tekintet nélkül kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. A felek akkor állapodhatnak meg a jog­hatóságról, ha legalább az egyikük valamelyik tagál­lamban lakóhellyel rendelkezik, és a jogvita nem tarto­zik a kizárólagos joghatóság körébe (23-24. cikk). A „Közösségben táplált kölcsönös bizalom” nyil­vánul meg a 33. cikkben, amely szerint az egyik tag­államban hozott bírósági határozatot a másik tagál­lamban külön eljárás nélkül elismerik. Az elismerés csak a rendeletben felsorolt okok alapján tagadható meg, például akkor, ha a határozat nyilvánvalóan az elismerő állam közrendjébe ütközik vagy ha az alpe­res számára a védekezés lehetőségét nem biztosítot­ták (34. cikk). Az egyik tagállamban hozott bírósági határozatnak a másik tagállamban történő végrehajtása is a bizalom elvén alapul. A végrehajtás feltétele az, hogy a másik tagállamban hozott határozatot az érdekelt fél kérel­mére végrehajthatóvá nyilvánítsák (38. cikk). Az eljá­rás során csak az alaki követelmények meglétét vizs­gálják, a határozat érdemi felülvizsgálatára nem kerül sor (41. cikk). A rendeletben megkívánt gyorsaság nem foszthatja meg a feleket attól, hogy a bíróság ha­tározata ellen kétfokú jogorvoslattal éljenek (43^46. cikk). A más tagállamban hozott végrehajthatóvá nyil­vánított határozatot annak a tagállamnak a joga szerint kell végrehajtani, amelyben a végrehajtást kérték. A közokiratot és a bíróság előtt kötött egyezséget a bí­rósági határozatokra vonatkozó szabályok szerint le­het végrehajtani (57-58. cikk). A Brüsszel­ I. rendelet 2002. március 1-jén lépett hatályba. 19 Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárás­jog. Budapest, 2006. 40. old.

Next