Közjegyzők Közlönye, 2008 (12/55. évfolyam)
2008 / 1. szám - A TUDOMÁNY TOLLÁBÓL - Kengyel Miklós: A határon átívelő jogviták és a nemzetközi jogfejlődés
Közjegyzők Közlönye A szabályozás úgy az érintett kérdések mennyiségét, mint a gyorsaságot tekintve nagy lendületet vett. Az Amszterdami Szerződésből eredő felhatalmazás nyomán felgyorsult jogalkotás tempója, rövid időn belül számos rendeletet bocsátottak ki az eljárásjog területét érintően. '''A hatályos jogforrások - a kibocsátásuk sorrendjében - a következők: A Tanács 1346/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a fizetésképtelenségi eljárásról, A Tanács 1348/2000/EK rendelete (2000. május 29.) a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről, A Tanács 44/2001/EK rendelete (2000. december 22.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról [az ún. Brüsszel-I rendelet], A Tanács 1206/2001/EK rendelete (2001. május 28.) a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről, A Tanács 2001/470/EK határozata (2001. május 28.) egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben. A Tanács 2003/8/EK irányelve (2003. január 27.) a határon átnyúló vonatkozású jogviták esetén az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében az ilyen ügyekben alkalmazandó költségmentességre vonatkozó közös minimumszabályok megállapításáról. A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről [az ún. Brüsszel-II. rendelet]. Az Európai Parlament és a Tanács 805/2004/EK rendelete (2004. április 21.) a nem vitatott követelésekre vonatkozó európai végrehajtható okirat létrehozásáról. A Brüsszel-I. rendelet Az 1968. évi Brüsszeli Egyezményt felváltó 44/2001/EK tanácsi rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, tekintet nélkül a bíráskodás vagy az eljárás jellegére. A rendelet nem alkalmazható az adó-, vám- és közigazgatási ügyekben, a 19 személyi állapotot, a házassági vagyonjogot és az öröklési jogot érintő jogvitákban, a csőd- és felszámolási ügyekben, a társadalombiztosítási jogvitákban, valamint a választottbírósági ügyekben (1. cikk). A rendelet preambuluma szerint „a joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük”. A közös szabályok olyan zárt rendszert alkotnak, amelyben az általános joghatóságot az alperes lakóhelye (jogi személy esetében a székhelye) alapítja meg (2. cikk). Más tagállamban az alperest csak a rendeletben felsorolt különös joghatósági okok alapján lehet perelni. A vagylagos joghatósági okok „az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében” az alperes lakóhelyén kívüli tagállamokban is lehetővé teszik a perindítást (5-7. cikk). A biztosítási ügyekből, a fogyasztói szerződésekből, valamint az egyedi munkaszerződésekből adódó jogviták esetére (9-21. cikk) a rendelet a „gyengébb fél” részére kedvezőbb joghatósági szabályokat biztosít. A 22. cikkben felsorolt esetekben a tagállamok bíróságai a lakóhelyre tekintet nélkül kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. A felek akkor állapodhatnak meg a joghatóságról, ha legalább az egyikük valamelyik tagállamban lakóhellyel rendelkezik, és a jogvita nem tartozik a kizárólagos joghatóság körébe (23-24. cikk). A „Közösségben táplált kölcsönös bizalom” nyilvánul meg a 33. cikkben, amely szerint az egyik tagállamban hozott bírósági határozatot a másik tagállamban külön eljárás nélkül elismerik. Az elismerés csak a rendeletben felsorolt okok alapján tagadható meg, például akkor, ha a határozat nyilvánvalóan az elismerő állam közrendjébe ütközik vagy ha az alperes számára a védekezés lehetőségét nem biztosították (34. cikk). Az egyik tagállamban hozott bírósági határozatnak a másik tagállamban történő végrehajtása is a bizalom elvén alapul. A végrehajtás feltétele az, hogy a másik tagállamban hozott határozatot az érdekelt fél kérelmére végrehajthatóvá nyilvánítsák (38. cikk). Az eljárás során csak az alaki követelmények meglétét vizsgálják, a határozat érdemi felülvizsgálatára nem kerül sor (41. cikk). A rendeletben megkívánt gyorsaság nem foszthatja meg a feleket attól, hogy a bíróság határozata ellen kétfokú jogorvoslattal éljenek (43^46. cikk). A más tagállamban hozott végrehajthatóvá nyilvánított határozatot annak a tagállamnak a joga szerint kell végrehajtani, amelyben a végrehajtást kérték. A közokiratot és a bíróság előtt kötött egyezséget a bírósági határozatokra vonatkozó szabályok szerint lehet végrehajtani (57-58. cikk). A Brüsszel I. rendelet 2002. március 1-jén lépett hatályba. 19 Kengyel Miklós - Harsági Viktória: Európai polgári eljárásjog. Budapest, 2006. 40. old.