Közjegyzők Közlönye, 2011 (15/58. évfolyam)

2011 / 1. szám - Horváth Gyöngyi: Az európai öröklési rendelet tervezete

2­0­11. 1. SZÁM Az öröklési jogban alkalmazható jog tekintetében az Európai Bizottság jogalkotóinak három álláspontja volt, illetve három szempontot vettek alapvetően figyelembe: • az állampolgárság szerinti jog alkalmazása • az utolsó szokásos tartózkodási helye szerinti jog alkalmazása, vagy­­ a fenti kettő kombinációja. Kezdetben az állampolgárság szerinti jog volt a tervezetben, de hamar kiderült, hogy sok az Európai Unió jelenlegi állampolgárai között már most is sok a kettős ál­lampolgár, és más problémákat is felvet. Az állandó lakóhely szerinti joghatóságot is elvetették, ugyanis nehéz megállapítani, hogy ténylegesen mi is az, maga az Európai Bíróság is sajátos fogalmat használ az állandó lakóhelyre, melynek nincs köze a családi jogálláshoz. A jelenlegi tervezetben az állampolgárság szerinti jog helyett a rendelet az elhunyt utolsó szokásos tartózkodási helyének jogát köti ki, vélelmezve azt, hogy vagyo­nának többsége itt található. Mindegyik mellett számos érv és ellenérv hozható fel. Bármelyik kerül is elfogadás­ra, mind az ingó és ingatlan vagyonra alkalmazni kell, a lex rei sitae elve tehát az ingat­lanokra a jövőben kivételként nem alkalmazható. A jogválasztás kérdése jelenleg kevés tagállamban megengedett és többnyire a nemzetközi magánjog keretei között van szabá­lyozva, a tervezett szabályozás csak a végrendelkező nemzeti jogának választását engedi meg.­ A legtöbb esetben ez nem fog problémát okozni, azonban néhány eset megoldásra vár a jogalkotóktól. Például hogyan kezeli azt az esetet, ha a végrendelkező végrendelet elkészítésekor a szokásos tartózkodási helyét választja alkalmazandó jogként, majd évek­kel később visszaköltözik állampolgárságának helyére. Problémát jelenthet továbbá az is, hogy a különböző tagállamokban elfogadott és alkalmazott öröklési jog jelentősen eltérő lehet, akár már például a házastárs és a leszár­mazó öröklési jogállását is összehasonlítva. Egyes tagállamokban mindent a gyermek örököl, míg másokban az egész örökség a túlélő házastársat illeti meg. Azokban a jog­rendszerekben, ahol mind a leszármazó, mind a házastárs örököl, a túlélő házastársat megillető rész tekintetében eltérőek a tagállamok jogrendszerei. Rendelet munkaanyaga egyértelművé tette, hogy az ún. kettéválasztó rendszer hát­rányt jelent az örökösök számára abban az esetben, ha az ingó vagyon öröklésére az elhunyt lakóhelyének joga vonatkozik, az ingatlan vagyon öröklésére pedig annak az államnak a joga, amelyben ez a vagyon található. A rendelet által választott egységes rendszer azt teszi lehetővé, hogy a hagyaték egészen egyetlen jog hatálya alá tartozzon. 5 17. cikk Jogválasztás (1) Egy adott személy az öröklés egészére irányadó jogként választhatja annak az államnak a jogát, amelyben a választás megtételekor állampolgársággal rendelkezik. A többes állampolgársággal r­endelkező személy bármelyik állam jogát választhatja, amelyben a választás megtételekor állampolgársággal rendelkezik. (2) Az öröklésre alkalmazandó jog megválasztásáról konkrétan, végintézkedés formájában nyilatkozatban kell rendelkezni. (3) Az említett választás (...) meglé­tére és tartalmi érvényességére a választott jog az irányadó. (4) A(...) fenti jogválasztás (...) módosításának, illetve vissza­vonásának eleget kell tennie a végintézkedés módosítására, illetve visszavonására vonatkozó formai követelményeknek.

Next