Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-10-25 / 20. szám

4 ­ara­bány-fuvarozás átvételének előkészületei Fokozottabb gondoskodást a dolgozókról! A darabáru-fuvarozás átvé­tele van napirenden. A két közlekedési ág, a vasút és a közhasználatú autóközlekedés harmonikus együttműködése oldhatja csak meg ezt a bo­nyolult feladatot. Országos döntés szerint 1971. január 1-től ugyanis már az Autóköz­lekedési Tröszt lesz a gazdája a darabáru-fuvarozásnak. Ad­dig sok függő kérdés vár meg­oldásra. A nehézségeket a személy­zeti gondok, a raktárak elégte­lensége, a még meg nem ol­dott szociális problémák jelen­tik és bizonyára a kocsipark átcsoportosítása és egyéb szer­vezési kérdések is fejtörést okoznak az illetékeseknek, köztük a szakszervezeti szer­veknek. A trösztnek ezt a po­litikai és anyagi felelősséggel járó munkát megfelelő létszá­mú munkaerő átvételével, il­letve beállításával és egy sor fuvarjogi és díjszabási kérdés megnyugtató módon történő rendezésével együt kell végez­nie, vagy folyamatosan a sze­mélyzet szociális igényeinek kielégítésével. Az áttérés nehézségei A tröszt és a MÁV között megindult tárgyalások során, a közúton végzett darabáru­fuvarozás részleges, eddigi ta­pasztalatai ismeretében — mintegy kísérletként — jú­niusban a Nyugati pályaud­varról 11 viszonylatban indí­tottak „Volán” vasúti gyűjtő­­kocsikat. Szeptemberben már kiterjesztették több viszony­latban, új közúti gyűjtőjárato­kat is szerveztek 100 kilomé­teren aluli távon, átrakó állo­másokat jelöltek ki és ezek után kerül sor majd január 1-én a darabáru-fuvarozás tel­jes átvételére. A tröszt vasútforgalmi és menetirányí­tási főosztálya, mely a darabáru-fuvarozás megszervezésének is gazdája, beszámolót készített a tröszt szakszervezeti tanácsának szak­­szervezeti bizottsága számára, amelyben tájékoztatást adott az eddigi tapasztalatokról, a megoldandó kérdésekről. Az október 8-án tartott sz­­­ülés megvitatta a beszámolót. A vita során döntő hangsúl­lyal a szociális ellátottság kér­déseit feszegették, ami a be­számolóban is szerepel, mint ami „meg sem közelíti a MOTT-normát''. Budapesten és a megyei székhelyeken van némi szociá­lis ellátás, de ezek is a MOTI- normáknak legfeljebb 40—60 százalékát teszik ki — Győr kivételével, ahol kielégítő a helyzet. A többi darabárus szolgálati helyen egészen mi­nimális a szociális ellátottság. Mit várhatunk a MÁV-tól? Január 1. után sem javul lényegesen a helyzet, mert a MÁV sem áll jobban e tekin­tetben, tehát sem átvenni nem tudnak tőle, sem közös megol­dást nem találnak. De nem változik azonnal azért sem, mert ahol szociális létesít­ményt kap a tröszt, ott — azok használatához — embereket is vesz át. A helyzeten tehát csak új létesítményekkel lehet változtatni, s a raktártervek már ezek figyel­­embevé­telével készülnek. Addig számolni kell azzal, hogy a szociális lé­tesítmények hiánya hátrányo­san befolyásolja a munkaerő­­helyzetet. A szenvedélyes hangú fel­szólalások egész sora a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek sürgős megjavítását célozta. Felhívták az illetékes helyi, vállalati szerveket, hogy fokozottabban kísérjék figye­lemmel és javítsák a szociális körülményeket, az orvosi el­látást, amihez a legtöbb he­lyen még helyiség sincs; ügyel­jenek arra, hogy ne érje káro­sodás, bérsérelem az átvett dolgozókat, biztosítsák részük­re a ruhaellátást. Harcsa Júlia, a KV osztály­­vezetője külön is hangsúlyoz­ta, hogy már előbb kellett vol­na a szociális létesítményekről gondoskodni. Ne csak a gazda­sági feladatokra készítsenek tervet! — mondotta a raktározás, a szállítóeszközök elégtelensége. A MÁV csak a II—III. osztályba sorolt mun­kaerejét adja át, s félő, hogy a munka zavartalan elvégzését így nem lehet teljesen biztosí­tani. Dr. Benkő László, a tröszt főosztályvezető-helyettese meg­erősítette, hogy a felszólalások az igazságot fedik. Elmondot­ta: a MÁV és a tröszt közös munkaügyi bizottságai — a két szakszervezet együttműködése alapján — készítik a terveket egyrészt személyi feltételek megteremtésére, továbbá a szociális ellátottság és az esz­közök biztosítására és más, szabályozási ügyekre vonatko­zóan. Ezek között — sürgőssé­gi sorrendben — az emberek­ről való gondoskodás kellő súllyal­ szerepel. A szakszervezeti bizottság állást foglalt a napirenden szereplő kérdésekben. Kifejez­te: helyesli a miniszteri ren­delkezést, amely a darabáru­fuvarozás átvételére vonatko­zik, és hathatósan támogatja annak megvalósítását. Kérték a tröszt vezérigazgatóját: in­tézkedjen, hogy az idei jó pénzügyi eredményekből a le­hetőségekhez mérten biztosít­son az ágazat anyagi fedezetet a raktárak fejlesztéséhez, a szociális ellátás javításához. Mosonyi László Közös bizottságok A vállalati szakszervezeti bizottságok nincsenek kellően tájékoztatva, hallottuk, holott csak ennek birtokában tudnak megfelelően segíteni. A válla­latok nyakába szakad minden probléma, anélkül, hogy meg­oldott lenne a bérkérdés, a Játsszunk KRESZ-versenyt! Közérdekű kérdések - pontos válaszok „Vetélkedőnk célja, hogy la­punk olvasói játékos formá­ban, mégis alaposan elsajátít­sák a közúti közlekedés leg­fontosabb szabályait. Világos, hogy ennek a vetélkedőnek minden részvevője csak nyer­tesként kerülhet ki, mivel KRESZ-tudásával arányosan csökken a balesetek bekövet­kezésének lehetősége számára is, legyen járművezető vagy gyalogos." Ezekkel a gondola­tokkal indítottuk a kérdésso­rozatból álló vetélkedőt a ,,Közlekedés” hasábjain. Ho­gyan felelt meg a várakozás­nak a „Játsszunk KRESZ-ver­senyt!” elnevezésű vetélkedő, milyen mérhető eredményt hozott a kérdéssorozat megfej­tése? Mint köztudomású, az 55 kérdés a gyalogosokra, uta­sokra és kerékpárosokra vo­natkozó legalapvetőbb közle­kedési szabályokat fogta át. Tartalma szerint tehát ez a vetélkedő a szó szoros értel­mében széles tömegeket érin­tett. S akik az elsőtől az utol­sóig figyelmesen áttanulmá­nyozták a kérdéseket, választ kerestek és találtak rájuk és megírták, beküldték hozzánk a megfejtést, azok mindegyike alapos tájékozottságról, a sza­bályok pontos ismeretéről tett tanúbizonyságot. — * Egyik­ másik megfejtés szinte KRESZ-tanulmánynak is beil­lik — állapította meg találóan a bíráló bizottság megbeszé­lésén Sztéhlo György rendőr­százados, aki az egyik rende­ző szerv, a Budapesti Rendőr­­főkapitányság közlekedésren­dészete oktatási és megelőzési alosztálya megbízásából és képviseletében nagy ügyszere­tettel fáradozott a vetélkedő sikerének biztosítása érdeké­ben. Elérte célját a vetélkedő, a közlekedésrendészet, a Fővá­rosi Balesetelhárítási Tanács és lapunk szerkesztőségének közös rendezvénye. Céljának eléréséről tanúskodik az a tény, hogy a közlekedés rész­vevői — vállalataink különbö­ző beosztású dolgozói, továbbá idősebbek és fiatalok, nyug­díjasok és ma is hivatássze­rűen tevékenykedők egyaránt — megírták válaszként, a kérdésekre adott feleletként a téma könyvből meríthető is­mereteit is és utaltak a gya­korlatban megszerzett főbb ta­pasztalatokra is. így­­ vált a kép teljes egésszé, így bonta­kozott ki az 55 kérdés nyomán a gyakorlatban hasznosítható, a közlekedés biztonságát segí­tő KRESZ-verseny az ország különböző részein. A válaszok tartalma, érdemi mondanivalója szerint a be­küldők egy részének az érté­kelő bizottság az alábbiaknak megfelelően könyvjutalmat adományozott: 1. Várnagy Zol­tán, Budapest; 2. Kóczián An­tal, Gyöngy­ös; 3. Mihály László, Békéscsaba; 4. Len­gyel András, Karáncsond; 5. Huszár János, Kiskunhalas; 6. Rohrer József, Győr; 7. Schmelcz Géza, nyugdíjas, Bu­dapest; 8. Melis Mihály, Bé­késcsaba; 9. Moldvay Béla, Budapest, és 10. Kovács Rozá­lia, Budapest A könyveket postán küldjük el.­ KÖZLEKEDÉS Nigériai vendégek Az utóbbi hetekben ismét sor került testvér-szakszerve­zeti küldöttség fogadására. A SZOT meghívására négytagú nigériai tanulmányi küldött­ség tartózkodott hazánkban, W. O. Goodluck, a TUC elnö­ke vezetésével. A küldöttség tagjai az or­szág különböző üzemeiben tett látogatás mellett szakszerve­zetünk központját is felkeres­ték. A vendégeket Mátyási Ár­pád titkár köszöntötte, majd szakszervezetünk tevékenysé­géről tájékoztatta őket. A küldöttségben a nigériai tengerészek szakszervezetét T. A. Martim főtitkár képviselte. Elmondotta, hogy a tengeré­szek taglétszáma 6000 fő, akik különböző magáncégeknél dol­goznak igen mostoha körül­mények között. W. O. Goodluck, a nigériai szakszervezetek országos taná­csának vezetője tájékoztatójá­ban szólt arról, hogy a ha­zánkban szerzett tapasztalatai­kat jól tudják hasznosítani az előttük álló feladatok megol­dásában. Képünkön: Mátyási Árpád titkár ajándékot nyújt át W. O. Goodluck elnöknek. (Ratkó I. felv.) FOTÓPÁLYÁZAT A Szakszervezetek Országos Tanácsának folyóirata, a Munka, megjelenésének 20. évfordulója alkalmából fotó­­pályázatot hirdet. A pályázat tárgya: munkás­ábrázolás, 1970. A szerkesztő­ség a pályázatot két témakör­ben írja ki: 1. Munkások munka közben, érdekes munkafolyamatok megörökítése, munkásportrék. 2. A dolgozók élete gyáron kívül: szórakozásuk, művelő­désük, sportolásuk, rendezvé­nyeik stb. A pályázatra csak fekete­fehér, 30X.40 cm-es méretű képeket fogadnak el. A képe­ket a Munka szerkesztőségébe (Budapest, VI., Dózsa György út 14/b) kell beküldeni, s ott szakértőkből álló zsűri dönt. A pályázat 5 legjobb képe 1000—1000 forintos, további 5 kép pedig 600—600 forintos jutalomban részesül. A Munka — a díjazottakén kívül is — átveszi közlésre a legjobb ké­peket. Egy személy mindkét témakörben 4—4 képpel pá­lyázhat. Beküldési határidő: 1971. ja­nuár 1. Zsűrizés: 1971. január 15-ig. A képek javát 1971 ta­vaszán kiállításon mutatják be. 1970. október 18. Szigorított biz­onyét­echnikai vizsgáztatás Székesehérváro­n A SZÉKESFEHÉRVÁRI 14. SZ. AUTÓKÖZLEKEDÉSI VÁL­LALATNÁL az utóbbi időben hiányosságok voltak a munka­­védelmi és balesetelhárítási előírások betartása, ill­etve be­tartatása terén, s a mulasztások érződtek az üzemi balesetek számának alakulásában is. E romlás­a — érti­ntet­leti okok miatt — azt követően került sor, hogy a vállalat évekig élen járt az üzemi balesetek megelőzésében, s a közúti balesetek csökken­téséért folytatott Versenyben is mindig az elsők között szere­pelt. Egyéb elismerések mellett véglegesen elnyerték az ered­ményes balesetelhárítási tevékenységért járó vándorserleget is. A vállalatvezetés a szakszervezet munkavédelmi bizottságá­val együtt úgy döntött, hogy hatékony intézkedéseket tesz a romlási tendencia megfékezésére — írja Székesfehérvárról Joó Imre, az 14-es AKÖV vszb munkavédelmi felügyelője. — En­nek megfelelően szigorított biztonságtechnikai vizsgát tartot­tunk, melynek során, az egészségre ártalmas munkakörben dol­gozó munkások, az ív- és lánghegesztők, valamint a csoport- és művezetők munkavédelmi ismereteinek számonkérésére ke­rült sor. A vizsgán — amely a Szakszervezetek Megyei Tanácsa közre­működésével zajlott le — 302 személy vett részt, s valameny­­nyien sikeresen adtak számot biztonságtechnikai és­ munkavé­delmi ismereteikről. Már akkor elhatároztuk, hogy még ebben az évben sor kerül azok szigorított vizsgáztatására is osz­tályvezetőkig bezárólag ...akik az előző alkalommal valami oknál fogva nem jelentek meg a vizsgabizottság előtt. A dolgozók örömmel vették tudomásul, hogy a vállalatveze­tés és az szb munkavédelmi bizottsága a korábbinál jóval na­gyobb gondot fordít egészségük és testi épségük védelmére, az üzemi balesetek megelőzésére. A levél arról is beszámol, hogy a dolgozók részéről hangzott el olyan javaslat: a felettes szervek hozzanak határozatot, mi­szerint a továbbiakban valamennyi gépkocsivezető legalább két­évenként tegyen biztonságtechnikai vizsgát. A javaslatot a vál­lalatvezetés helyénvalónak találta, a tapasztalat ugyanis az, hogy a legtöbb balesetet a munkavédelmi előírások ismereté­­nek hiánya okozza. A gépkocsivezetők oktatási idején belül a szükséges szakanyag leadása és visszakérdezése mellett kevés idő jut a baleset-elhárítási szabályok, illetve tennivalók ismer­tetésére. S az effajta ismeretek hiányát a gyakorlat is igazolja: a gépkocsivezetők munkájuk során — kocsiemelés, dej kisze­­relés stb. — nem mindig fordítanak kellő figyelmet saját testi épségük védelmére sem. „CÉLUNK AZ — FEJEZI BE ÍRÁSÁT JOÓ IMRE, a 14-es AKÖV szakszervezeti bizottságának munkavédelmi felügyelő­je —, hogy a vizsgáztatások előkészítése és lebonyolítása során az elméleti anyag ismertetése, illetve számonkérése mellett hasznos gyakorlati bemutatókkal is felkészítsük dolgozóinkat a biztonságos munkavégzésre, a gondatlanságból eredő üzemi balesetek megelőzésére. Állandóan ébren kívánjuk tartani a felelősséget a saját és mások testi épségének, az emberek éle­tének védelme érdekében.” EGY KOCCINTÁS - EGY KOCCANÁS Vezetés közben vagy közvetlenül vezetés előtt szeszes italt fogyasztani tilos! 1. Még egy pohárral találkozásunk örömére.. 2. Igazán, Pista, csak egy kicsit hadd vezessek . 3. Vigyázz! Jobbról egy teherautó!!! 4. Már késő....

Next