Közlekedés, 1970 (60. évfolyam, 1-24. szám)

1970-02-25 / 4. szám

2 KÖZLEKEDÉS ­­lüzpoisti Vezetősé­g állásf­og­lalása A KSZDSZ Központi Ve­zetőségének állásfoglalása az MSZMP KB 1989. no­vember 26—28-i és a SZOT teljes ülés 1989. december 82-i határozatainak végre­hajtásával összefüggő szak­­szervezeti feladatokra vo­natkozóan. A Párt Központi Bizottsága 1969. novemberi ülésén érté­kelte népgazdaságunk fejlődé­sét, megjelölte az 1970. évi főbb népgazdasági feladato­kat. A SZOT 1969 decemberi plénuma értékelve az eddig végzett munkát, eredménye­ket, ebben a szakszervezetek tevékenységét, meghatározta azokat a feladatokat, amelyek a szakszervezeti mozgalomra hárulnak. Szakszervezetünk Központi Vezetősége egyetért és ma­gáévá teszi a népgazdaság egészére vonatkozó értékelé­seket, a megjelölt politikai, gazdaságpolitikai és mozgal­mi feladatokat. Teszi ezt azért is, mert a népgazdaság egészére vonatkozó eredmé­nyekben benne van a közle­kedés és szállítás dolgozóinak hozzájárulása is. A problémák és hiányosságok konkrétan és tendenciájukban megtalálha­tók szakmánk területén is. Mindezek alapján a Köz­ponti Vezetőség arra szólítja fel a közlekedés és szállítás dolgozóit, a szakszervezeti szervek tisztségviselőit és ak­tivistáit, hogy munkaterületü­kön járuljanak hozzá a nép­gazdaság gyorsabb, erőtelje­sebb fejlődéséhez. Segítsék a konkrét vállalati, ágazati cél­kitűzések megvalósítását, a III. ötéves terv sikeres telje­sítését, a IV. ötéves terv elő­készítését. A szakszervezeti szervek feladatai: A szakszervezeti munka jellegé­nek megfelelően továbbra is ket­tős feladatot kell ellátni. Egy­részt: szervező, nevelő, felvilágo­sító munkával mozgósítani és ak­tivizálni a közlekedés és szállítás dolgozóit, vezetőit, hogy az új gaz­daságirányítási rendszer lehetősé­geivel az eddigieknél jobban élve megvalósulhassanak az új közleke­déspolitikai koncepció célkitűzései, az 1970. évre szóló feladatok. Másrészt: az érdekképviseleti feladatból származóan segíteni kell a közvetlen és közvetett ér­dekeltség növelését a több és job­ban végzett munka fokozott anya­gi és erkölcsi elismerését. A gaz­dasági ösztönzésben a munka szerinti elosztás következetesebb érvényesülését kell biztosítani E célkitűzések végrehajtása fontos politikai feladat. Ez pedig arra kötelez minden szakszerveze­ti tisztségviselőt, hogy saját terü­letén a legteljesebb mértékben vegye ki részét a meghatározott feladatok végrehajtásából, hogy ezzel is elősegítsük a párt gazda­ságpolitikai és életszínvonal-poli­tikai célkitűzéseinek megvalósítá­sát. A gazdasági feladatokat segítő szakszervezeti tevékenység: Az üzemi, vállalati szak­­szervezeti szerveinknek az 1970. évben a már említett feladatok figyelembevételé­vel a következőkben kell rendkívül nagy aktivitást ki­fejteni. A népgazdaság előtt ál­ló feladatokból a közlekedési szakmának a jövőben is foko­zottan ki kell venni a részét mind a személyszállítás, mind az áruszállítás, valamint a ja­vítóipar vonatkozásában. A szakszervezeti szervek fokozott ösztönzést adjanak ahhoz, hogy a gazdálkodás­ban kibontakozó kedvező fo­lyamatok úgy erősödjenek, hogy közben növekedjék a termelés üteme és a társadal­mi termelés hatékonysága. Mozgósítani kell arra, hogy javuljon minden vállalat munkája, jövedelmezősége, különös figyelemmel a munka termelékenységének emelésé­re és gazdaságosságára. Álta­lában nagyobb takarékosságot kell érvényesíteni a gazdálko­dásban. A szállítási feladatok tekin­tetében végre kell hajtani a közlekedéspolitikai koncepció 1969. évben megkezdett és 1970. évben fokozottabban je­lentkező személyszállítási fel­adatait. Meg kell oldani a közhasz­nálatú autóközlekedés irányá­ban jelentkező árufuvarozási feladatok ellátását Igazodni kell a népgazdasági tervekhez s arra kell törekedni, hogy az áruszállítási profil teljesít­ményei a nemzeti jövedelem növekedési ütemét megköze­lítsék. A személyszállítás területén a kulturáltabb közlekedés megvalósítása érdekében olyan forgalomszervezést kell kialakítani, amely kedvezően hat a lakossági igények kielé­gítésére. Az áruszállítás vonatkozá­sában a várható fuvarozási verseny növekedésére számít­va az eddigieknél nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a fuvaroztatók jobb kiszolgálá­sa érdekében. Bővíteni kell a szolgáltatások körét, elsősor­ban a lakossági szolgáltatások területén. Fokozni kell az előzékeny forgalmi ügyintézést. Foko­zott mértékben kell folytatni a piackutatást. Biztosítani kell a szállítási kapacitás egyenle­tes megterhelését. Meg kell szilárdítani a fuvarozási és bizonylati fegyelmet. * A termelékenység növelésé­nek tekintetében a közlekedés területén még nagy tartalé­kaink vannak. Ilyenek, töb­bek között, a személyszállítás­ban a nagyobb befogadóké­pességű járművek forgalomba állítása, az áruszállítás terüle­tén a dinamikus teherbírás növelése, a rakodás-gépesítés fokozása, a javítóipar terüle­tén a már megkezdett műsza­ki munka és üzemszervezés további fokozása, egyes mun­kafolyamatok gépesítése, ál­talában a kapacitás jobb ki­használása, valamint a nor­mák rendszeres karbantartá­sa. Általában nagyobb figyel­met kell fordítani a jármű­karbantartás színvonalának javítására, a technológiai fe­gyelem szigorítására és betar­tására. A munka gazdasági haté­konyságának növelése érdeké­ben szükséges, hogy a szak­­szervezeti szervek nagyobb ösztönzést adjanak a vállalati önállóság fejlesztésének. Szor­galmazzák, hogy a jogok és hatáskörök, az elvégzendő feladatok figyelembevételével leadásra kerüljenek a közép és alsó vezetők felé. A dönté­si pólusokon a vezetőknek mindenkor azonos szintű fele­lősség mellett azonos szintű jogai legyenek. A szakszerve­zeti szerveknek és a gazdasá­gi vezetőknek arra kell töre­kedni, hogy a közösen kiala­kított jog- és hatásköröknek érvényesítésében a politikai és gazdasági cselekvés egysége jusson kifejezésre. Csak a jobban szervezett gazdasági munka és az ezt segítő helyes munkaerő-gaz­dálkodás biztosíthat szilárd alapot, a dolgozók személyes jövedelmének, szociális és kulturális helyzetének fejlesz­téséhez. A felszabadulási ju­bileumi évfordulót a politikai felvilágosító és nevelő munka valamennyi eszközével elő kell segíteni. Arra kell töre­kedni, hogy a dolgozók még jobban megértsék és maguké­vá tegyék a társadalmi, poli­tikai célkitűzéseket, az ezen alapuló vállalati terveket, és részt vegyenek ezek eredmé­nyes végrehajtásában. 1970-ben két jelentős évfor­dulót ünnepelünk. Az egyik hazánk felszabadulásának 25. éves évfordulója, a másik pe­dig Lenin születésének 100. évfordulója. Arra kell töre­kedni, hogy mind a két évfor­duló kifejezésre juttassa az elért társadalmi, politikai és gazdasági sikereket, egyben ráirányítsa a figyelmet a szo­cialista fejlődés soron követ­kező helyi feladataira. Arra kell törekedni, hogy a dolgozók széles rétegei részt vegyenek a felszabadulás tisz­teletére kibontakozott jubi­leumi szocialista munkaver­senyben és brigádmozgalom­ban. Ennek érdekében tovább kell fejleszteni a versenymoz­galom szervezeti kereteit. Nagy gondot kell fordítani a szocialista brigádmozgalomra, a szocialista munka műhelye, a szocialista üzem és vállalat címért folyó versenyre. A dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítása terén Szakszervezeti szerveinknek 1970. évben tovább kell folytatni a XXVII. Kongresszusunk által kitűzött feladatok végrehajtását, amelynek célja a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítá­sa A bérfejlesztés vonatkozásá­ban a jövőben is abból kell kiin­dulni, hogy a bérfejlesztés első­sorban a dolgozóknak a rendsze­resen kifizetett keresetben nyil­vánuljon meg. A szocialista bére­zés alapelvét érvényesítve szem előtt kell tartani, hogy a kerese­tek alakulása, növekedése arány­ban álljon a teljesím­ényekkel. Olyan o­sztonyok lé­gen alkalmaz­ni, amelyek lehetővé teszik a ter­­melékenység javítását, egyben alapul szolgálnak az ésszerű munkaerő-gazdálkodás megvaló­­sításáház is. Ennek érdekében fo­kozott megbecsülést kell biztosí­tani a törzsgárdának és az anyagi érdekességet úgy kell kialakítani, amely segíti a vállalathoz való ra­gaszkodást. A módosításra került részese­dési alap felosztási rendszerben a sokoldalú differenciálást kell megvalósítani és szorgalmazni. Azok kapjanak többet, akiknek a vállalna eredmény kialakításá­ban a legnagyobb szerepük volt. Az élet- és munkakörülmények javítása érdekében továbbra is elsőrendű feladatként kell kezelni az utazóforgalmi dolgozók foglal­koztatási idő csökkentésének vég­rehajtását. Segítem, egyben elle­­nőrizni kell a gazdasági vezető­ket, hogy a Kormány, valamint kongresszusunk által kitűzött feladatokat határidőre végrehajt­sák. Az utazóforgalmi dolgozók foglalkoztatási idő csökkentésével együtt elő kell készíteni az alkal­mazottak munkaidő csökkentését. Szakszervezeti szerveinknek a jövőben még nagyobb gondot kell fordítani a szociális és kulturális berendezések fejlesztésére, arra kell törekedni, hogy a termelő jellegű beruházásokkal, illetve fejlesztésekkel azonos szinten ke­zeljék ezek megvalósítását. A munkakörülmények megjavítása érdekében a gazdasági vezetéssel együtt programot kell kidolgozni, hogy mikor melyik területen ke­rül sor a munkakörülmények ja­vítására. Az üzemi berendezések megóvá­sa érdekében szükséges a dolgo­zók körében végzett széles körű nevelő munka. Meg kell értetni a dolgozókkal, hogy minden, ami történik az ő érdeküket szolgálja. A berendezések megóvása a dol­gozóknak is érdeke, ezért fel kell hívni figyelmüket ezek szocialista megőrzésére is. A balesetek elleni harcban: Az elmúlt évben valameny­nyi területen kezdeti lépés történt (felmérés, tervezés, egyes esetben intézkedés­ a munkakörülmények javításá­ra. 1970. évben erőteljesebb realizálásra van szükség. En­nek érdekében az alábbiakat tartjuk indokoltnak megvaló­sítani : A termelési feladatok meg­határozásával együtt szüksé­ges meghatározni minden vo­natkozásban a munkakörül­mények javítását is. A javítás ütemét indokolt gyorsítani az AKÖT területén, a pályaud­vari rakodóknál, tanácsi vál­lalatoknál, a végállomások, kocsiszínek dolgozóinál, vala­mennyi helyen a járművek , szállítóeszközök karbantartását végző dolgozóknál. A munkakörülmények terv­szerű javítását vállalatonként intézkedési tervben kell ösz­­szefoglalni, melyet a dolgozók összességével ismertetni szük­séges. A szakszervezeti szervek gondoskodjanak róla és elle­nőrizzék, hogy a vállalatok fejlesztési alapjából kellő rá­fordítás történjen a munka­­körülmények gyorsabb ütemű javítására, a nehéz fizikai munka felszámolására. A baleseti helyzet javítása érdekében szükségesnek tartjuk. Valamennyi irányító gazdasági szerv és vállalat vezetője III. 1-ig értékelte baleseti helyzetét. Tár­ják fel alapos elemző munkával a hiányosságokat, okokat. Ezek alapján konkrét hatékony intéz­kedéseket tegyenek a helyzet ja­vítására. Az intézkedések kidol­gozásánál igényeljék a dolgozók, szocialista brigádok, szakszerveze­ti tisztségviselők segítségét, ész­revételeiket, javaslataikat. Diffe­renciáltan alkalmazzák az anyagi ösztönzőket is, ezen célok eléré­sére. A szakszervezeti szervek haté­konyabban éljenek a dolgozók vé­delmében jogkörükkel. Maradék­talanul követeljék meg a kollek­tív szerződésben és a vállalati munkavédelmi szabályzatban fog­laltak végrehajtását. Erélyeseb­ben lépjenek fel — beosztásra való tekintet nélkül — a mulasz­tókkal szemben és hatáskör sze­rint kezdeményezzenek felelős­ségre vonást. Az agitációs és propaganda munkában: Az agitációs és propaganda munkának arra kell irányulni, hogy a dolgozók széles köré­ben megismertessük a párt­­politikai célkitűzésünket. Is­merjék eredményeinket, de hívjuk fel figyelmüket a meg­levő fogyatékosságokra is. Az országos eredmények ismerte­tése mellett fordítsunk nagy gondot a vállalat (üzem) eredményeinek, problémáinak megismertetésére. Az életszínvonal alakulásá­val kapcsolatos politikai érté­kelést világosabbá kell tenni. Az adott területen konkrét tények ismerete alapján kell elérni, hogy valóságos kép alakuljon ki az életviszonyok általános fejlődéséről, és vilá­gossá váljon, hogy a gazdasá­gi munka színvonalával és a lehetőségekkel összhangban alakul ki a dolgozók életszín­vonala. Az agitáció során az életszínvonal kérdését minden esetben összefüggésbe kell hozni a vállalatoknál elért termelés színvonalával, a ter­melékenységgel és a jövedel­mezőséggel. Arra kell törekedni, hogy megvalósuljon az az elv, hogy mindenki a végzett munkája alapján részesül a közvetlen anyagi juttatásokban. Ennek megértetése a dolgozók széles tömegével, elsősorban a szo­cialista brigádtagoknál rend­kívül fontos. El kell érni, hogy maguk a brigád­tagok is merjék megmondani, kit mi­lyen arányban részesítsenek az anyagi és erkölcsi elisme­résben. Az agitáció során az eddi­gieknél nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a gazda­sági vezetők is jobb agitáto­rai legyenek saját intézkedé­süknek és általában egész te­vékenységüknek. Szakszervezeti szerveinknek minden szinten elő kell segí­teniük az információs munka megjavítását, további fejleszté­sét. Biztosítani kell, hogy az alulról jövő jelzésekre min­den esetben sor kerüljön a megfelelő intézkedésekre, vá­laszokra, ugyanakkor rend­szeres, gyors tájékoztatást nyújtsanak vállalatainknál a legfontosabb, a dolgozókat közvetlenül érintő kérdések­ről, rendelkezésekről. A szervezeti élet fejlesztése terén: Az 1970. évre vonatkozó népgaz­dasági tervek maradéktalan vég­­rehajtása nem valósulhat meg az élő és termékeny mozgalmi élet nélkül. A mozgalmi élet kiteljese­dése megkívánja az alapszervek­ben folyó szakszervezeti munka fejlesztését, erősítését, színvona­lának növelését. Ennek érdekében az eddigieknél hatékonyabb se­gítséget kell nyújtani az alapszer­vekben folyó szakszervezeti mun­ka színvonalának növeléséhez. Fokozottabban ellenőrizni kell az egyes határozatok, rendeletek végrehajtását, azok hatását a dolgozók gondolkodásmódjára, magatartására, munkavégzésére. Tovább kell fejlesztenünk a szakszervezeti demokráciát, kö­vetkezetesebben érvényt kell sze­reznünk a különböző szakszerve­zeti fórumokon elhangzott javas­latok, észrevételek gyakorlati megvalósításának, ezzel is előse­gítve és befolyást gyakorolva az üzemi demokrácia minél széle­sebb körben történő megvalósulá­sának, érvényesülésének Növelni kell a szakszervezeti tanácsülések, szakszervezeti bi­zottsági ülések, bizalmi csoport­értekezletek színvonalát. Biztosí­tani kell a taggyűlések meghatá­rozó érvényesülését. Fel kell készülni szakszerveze­tünk, XXVIII. kongresszusára. Meg kell kezdenünk annak politikai és szervezeti előkészületeit. A népgazdasági terv feladatainak érdekében kifejtett tevékenysé­günktől eredmény csak akkor vár­ható, ha az állásfoglalásban megha­tározott elveket az eddigieknél kö­vetkezetesebben valósítjuk meg gyakorlati munkánkban. Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetősége 1970. február 25. Prémium és kollektív szerződés A tapasztalt jogszabály­elle­nes gyakorlat, a kollektív szer­ződések módosítása teszik szükségessé, hogy ismételten foglalkozzunk a prémium, az év végi részesedés csökkenté­sének, megvonásának egyedüli törvényes megoldásával. Az egyik autóközlekedési vállalat 1969 nyarán Igazgatói Utasí­ásban határozta meg az autóbuszvezetők úgynevezett kilométerpénz prémiumát Fel­adatként a kilométer teljesítést jelölte — meghatározva a kilo­méterek után járó prémium összegszerűségét —, míg csök­kentő tényezőként az üzem­anyag túlfogyasztást állította be. Az így megfogalmazott utasítás szerint a „megtermelt” kilométerpénzből levonásra ke­rül annak az üzemanyag­mennyiségnek az ára, amelyet — netalán — túlfogyasztott az autóbuszvezető. A prémium ekként történt szabályozása több okból is tör­vénysértő. Jogszabály írja elő (Mt. V. 62. § (21 bek.), hogy a dolgozók egyes csoportjaira vonatkozó bérrendszert, bér­formákat és a munka díjazásá­nak egyéb feltételeit — így a prémiumét is — a kollektív szerződés határozza meg. Az autóbuszvezetők prémium fel­adatát, a prémium mértékét tehát a kollektív szerződésben kellett volna rendezni. Ugyan­akkor jogszabály­ellenes volt a csökkentés alkalmazása is, mert 1968. január 1-től — az új Munka Törvénykönyv hatály­ba lépése óta — a prémiumot, az év végi részesedést (és egyéb juttatásokat, kedvezmé­nyeket) a kitűzöött feladat te­jesítése esetén csak fegyelmi úton, fegyelmi büntetésként lehet csökkenteni, illetőleg megvonni. Ha a dolgozó telje­síti a prémium feladatot, úgy számára — a példabeli esetben az üzemanyag túlfogyasztás el­lenére is — teljes összegében ki kell fizetni a teljesítménye után járó kilométerpénzt. A csökkentő tényező megha­tározása szempontjából is hely­telen volt a vállalat eljárása, mivel egy másik jogintézményt — a számadási felelősség in­tézményét — építette be a pré­mium rendelkezésbe, amely a prémiummal semmiféleképpen nem kapcsolható össze. A jogszabály szerinti helyes eljárás tehát: a kollektív szer­ződés rögzítse a prémium feladatot, a prémium mértékét — esetlegesen léptéket adva a prémium feladat különböző fokú teljesítésének eseteire. Nem intézkedhetik viszont a prémium csökkentéséről, meg­vonásáról, mert a prémium feladat teljesítése esetén az csak fegyelmi határozattal le­hetséges. Dr. Sz. T. Az érem másik oldala A Népi Ellenőrző Bizottság a közelmúltban vizsgálta a Bu­dapesti Közlekedési Vállalat tevékenységét, s a jelentés a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága elé került. Mit állapítottak meg? Azt, hogy a BKV naponta átlag 4,5 millió utas szállításáról gon­doskodik, s az utasok száma­­ 1965-höz képest több, mint 10 százalékkal nőtt. Ezzel szem­ben a forgalomba állított tö­megközlekedési járművek be­fogadó képessége csupán 2,4 százalékkal növekedett. Tehát romlott a tömegközlekedés színvonala. A zsúfoltság csökkentésére a legutóbbi intézkedések sem voltak elegendőek. Sokat pa­naszkodnak például a főváros külső kerületeiben lakók az autóbusz-közlekedésre. Az Egyesült Izzó szakszervezeti bizottsága is sok-sok panaszt továbbított már, lapunkban is írtunk ezekről a panaszokról. Ez ügyben Gergely Lajos, a BKV forgalmi előadója kész­séggel adott felvilágosítást, s válaszából sok minden kide­rült. Alapvetően vitába szállt ugyan a panaszok általánosí­tásával és a 96-os autóbuszjá­rat indítójegyzékének adatai­val bizonyította, hogy a pana­szok egy része túlzott. A kocsi­kimaradásokról azonban az in­­dítójegyzék is tanúskodik. Pél­dául január 10-én 5,09 és 5,27 órakor két menet, délután pe­dig egy menet maradt ki, meg­hibásodás miatt. A következő két napon szintén kocsihiány miatt maradtak ki menetek. Bizonyos, hogy a tél az uta­kat nem javítja, a járművek is jóval nagyobb erőpróbának vannak kitéve és a forgalom­ban dolgozók helyzete sem irigylésre méltó. Ez azonban már az érem másik oldala, amelyre az uta­zóközönség és a bírálat nem túlságosan kíváncsi... Köszöntés és tettek Az idén van 60. évfordulója az első nőnapnak, melynek meg-­­ ünneplése azóta is a nemzetközi munkásmozgalom egyik ki­emelkedő eseménye. Most az ünnep fényét növeli, hogy a 60. nő­nap egybeesik hazánk felszabadulásának 25. évfordulója negyed­­százados jubileumával és a Lenin-centenáriummal. Éppen a közelmúltban ért véget az a nemzetközi tanácskozás Moszkvá­ban, amelyen Leninnek a nőkről szóló tanításait és ezek gyakor­lati alkalmazását vitatták meg az egész világról összesereglett asszonyok. Az ünnep jelentőségét növeli az is, hogy pártunk Központi Bizottsága — február 18—19-i ülésén — önálló napirendi pont­ként tárgyalta a nők politikai, gazdasági és szociális helyzetéről szóló jelentést és határozatokat hozott. A Központi Bizottság megállapította, hogy „a nők életében is jelentős eredményeket hoztak forradalmi vívmányaink: a munkásosztály hatalmának kivívása, a szocializmus alapjainak lerakása, gazdasági és kultu­rális fejlődésünk. A nők politikai, gazdasági és szociális helyzete az elmúlt 25 évben a társadalom általános politikai és gazdasági haladásának részeként fejlődött.’’ Ez az értékelés vonatkozik a szakmánkban dolgozó nők hely­zetére is, azonban az ünnep számvetést is követel, annak méré­sét, hogy megtettünk-e mindent annak érdekében, hogy nehéz­ségeik, gondjaik megoldásában segítséget nyújtsunk és ne elé­gedjünk meg, hogy csak az év egyetlen na­pján, március 8-án fordítsunk feléjük figyelmet, hanem az egyszerű hétköznapokon is ugyanolyan gondossággal és szeretettel foglalkozzunk velük, mint az ünnepen. Ebben az évben kötelez még bennünket erre, a felszabadulási évforduló is. Segíteni fogja ennek megoldását a Központi Bizott­ság határozatának eredményes megvalósítása. FIGYELEM! TEFU-K, ÜKÖV­ÖK, ÁLLAMI GAZDASÁGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK! BUDAPEST, X., KŐBÁNYAI CT 49/B. és a Csongrádi üzemegység Csongrád Bacsó B. u. 18. V­ál­l a I­­­a : • Ünindítók • Dinamók 0 Irányjelzők 0 Gyújtómágnesek 0 Kürtök 0 Tápszivattyúk 0 Fesz szabályozók 0 Porlasztók 0 Nyersolajadagolók 0 Fészűrók 0 Porlasztótartók 0 Ablaktörlők 0 Porlasztóvizsgáló készülékek 0 Próbapadok javítását, cseréjét, felújítását Pontos munka, teljes garancia!

Next