Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-01 / 84. szám

431 r annak, hogy a’ szegényebb osztályok gyűlölséggel viseltetnek a’ gaz­dagok iránt. Alkalmazzuk tehát az adórendszert megfordítva, nyújtsunk a’ szegénynek alkalmat vagyonilag gyarapodhatni, és a’ hol értek van, azt terheljük meg inkább úgy a’ polgári társaságnak olly merevetten egymás ellenében álló két osztálya könnyen ki lesz engesztelve, és biztositva a’ polgári társaság jobb kifejlése és jövője. Azon okoknál fogva tehát, mellyeket a’ pénzügyminiszer előadott, kérem a’ házat tartsa meg ezen §-t mert ha eltörli, kimondja az által, hogy a’ sze­mélybeli tehetség iránt nem akar nagyobb kímélettel lenni mint a’ kész­­ tőke iránt. Tehát tartsuk meg a­ 3-ik­a-t. Teleky Domokos: A’ pénzügyminiter által kifejtett elve­ket pártolom, mert ha tekintettel nem leszünk azokra , magát azon tőkét a’ mellyel produkálhat valaki, vetjük adó alá , mert például az ácsmesternél vagy kőmivesnél a’ kinek jövedelme könnyen kimutatha­tó a' műszereket adóztatnánk meg. Azt pedig semmi más adózók nem fizetik, mert a’ birtokos ember sem szénájától sem lovától, a’ mellyel gazdaságát folytatja nem adózik, itt pedig a’ legszegényebb sorsú em­bernek megadóztatjuk műszereit, 's naponkint béfalt kenyerét. Hajlan­dó vagyok tehát e’ részben bizonyos rabbatot fogadni el, ha a’ fél jö­vedelem talán soknak tetszik, elfogadok egy harmadrészt, de tovább nem mennék. K­o­s­s­u­t­h L­a­j­o­s: Csak azt akartam mondani, hogy azon elv­­­ből indultam ki, hogy nem lehet kívánatos egyszerre a’ dolgot keresz­tül vinni minden eredményében, de nagyon óhajtanám az adóphilo­­sophiájában azon elvet fentartani hogy a' munkát kímélni kell; mert midőn az ember két kezével keres, az nem ollyan érték mint az, hogy ha van földje vagy tőkéje. De ha valakinek e’ részben scrupulusa van, hogy e’ részben is a' gazdagabbak bár többet keresnek munkájok ál­tal, de azon helyeztetésben vannak, hogy megélhetnek, ha­bár az egésztől adóznak is hogy ki ne csússzanak a' nagyobb adóból, méltóz­­tassanak valami maxim­umot állapítani, például a’ hivatalnokokra nézve 1200, 1500 vagy 2000-et felvenni maximumot, és a’ kinek több van, az fizessen az egésztől, igy például a’ minister s több mások fizethet­nek , de azon hivatalnok, a’ kinek 5, 6, 800 ftra van fizetése, kinek szállást is kell tartani, ha az egésztől fog adózni meg nem él. Elnök: Egy figyelmeztetést akarok tenni. Azon elveket, mel­­­lyeket a’ pénzügyminister előadott, a’ központi bizottmány is osztja, de azon nézetből akarta a’ $-t kihagyatni, melly nincsen a jelentésben; mert e’ szerint egy ember a’ ki munkával keresi kenyerét, a legköze­lebbi félévre ha nem nemes ember fel van véve a’ régi adórendszer szerint az adófizetés alá , ha pedig nemes ember kivétetik az adózás terhétől, és ha 100 ft jövedelme van kevesebbet fog fizetni mint az adója a’ nemes embernek. Ez volt az oka miért vétetik ki a­ nemes ember, bár az elv olly szent, hogy méltó figyelmet érdemel. Bezerédy László: Azt akartam én is mondani, mit az el­nök úr előadott. Az egyenlőség elvénél fogva itt sem lehet kivételt ten­ni azokra nézve, kiknek 50 ft jövedelmük nincs; meg kell azt hagyni, miután azok kik eddig adóztak, ha bár munkadijból szerezték is élel­­meket, de adózni fognak. 1849 ik évben figyelmezhetünk ezekre. De más részről akkor sem lehet, mert a’ gazda emberek a’ kik magok foly­tatják gazdaságukat azon munkából nem vonnak le semmit, mert ha az intensiv erőt, mellyet gazdaságokra fordítanak másra fordítanák, te­remthetnének magoknak jövedelmet Ezen osztályra tehát 1849-ben figyelmet fogunk fordítani, de most ne tegyünk különbséget. Elnök: Az a’kérdés, maradjon-e a szerkezet vagy nem? A' kik megtartják a’3. $-t úgy mint van a­ szerkezetben, álljanak fel. (A’ többség ülve marad.) Tehát kimarad a’ §. Ludvig János előadja a­ központi bizottmány véleményét, mellynél fogva a’ jövedelmi adó progressivitását 5%-tig véleményezi kiterjesztetni. Elnök: Erre nézve négyféle vélemény és illetőleg három mó­dosítás van: l-ső a' szerkezet a törvényben, 2-ik a’ bizottmány mó­dosítása, melly felolvastatok, 3-ik az első osztálynak véleménye a’ melly ki van nyomatva, 4 ik Ágoston követ urnak módosítása. Az első osztály véleményét elő fogja terjeszteni a­ központi bizottmány előadója, a­­ki egyszersmind az első osztálynak előadója. Lónyay Menyhért: Jelenleg két javaslat van előttünk, az egyik a­ középponti bizottmányé, második az első osztályé, mellyhez az osztályok kisebbsége járult. — Az első javaslat hasonló elveken alapszik , mint a­ pénzügyminister javaslata, különbség a kettő között csak az, hogy az osztályok többsége a progressivitást egész 5 pctig fel­vitte , az első osztály megmaradt a’ 3 prct mellett. Mint a’ központi választmánynál az első osztály előadója bátor leszek a’ két előadás közti különbséget kiemelni. A’ két vélemény eltérő pontja, hogy a’ jövedelmi adó mikép vettessék ki. A' lényeges különbség csak a' kivetés mó­d­­j­a­i közt van. — Az osztályok javaslata szerint minden egyes birto­kosnak jövedelmét utolsó forintig, utolsó fillérig kell kiszámítani; — a' ministen biztosnak ki kell menni minden egyes helységbe, ott beírá­sokat, becsléseket, sőt felméretéseket is kell tétetni. — Nyugodt idők­ben il­yen eljárás czélszerü lehet, kivált midőn olly adókulcs dolgozta­­tik ki, melly alapul szolgáland számos évi adókivetéseknek. Azonban azt hiszem, hogy jelenleg felesleges s­­zélhoz nem vezető, mert ha a biztosok a­ törvényjavaslatban foglalt eljárási módot fognák követni, teljesen lehetetlen még ezen évben ezen összeírást bevégezni s végre­hajtani ; ügyes számítóknak is kell lenni, kik minden egyes jövedelmet egy fillérig kiszámítván, utána ki tudják számítani, az illető számloh jövedelmet. Elvileg ugyan azt hiszem, hogy minden adókulcs kidolgozásá­nál szükséges a­ legkisebb részletekig az adókivetésben lemenni, azon­ban ezt illy időközi adónál tenni, szükségtelen lenne, sőt hibás eljárás, mert ez évben talán csak egy egy kerület egy részének jövedelmét fogná a’ ministen biztos illy rövid idő alatt kiszámíthatni. Ellenben az első osztály által javallott kulcs szerinti kivetés sok­kal egyszerűbb a­ progress­ vitas szerint, eltérőleg a­ központi választ­mány véleményétől, mert csak 3 perre megy fel, bizonyos sorozato­kat alapít meg , 8 minden sorozat után ki van téve az adóilletőség. — Az eljárás minden esetre ez által igen egyszerűsítve van, a ministeri biztosnak kezébe adatik a’ lajstrom — a besorozásokkal könnyebben eszközölheti, nem kell minden egyes adózó összes jövedelmét — utolsó fillérig kiszámítani, csak annyit kitudni, hogy a beírandó jövedelem mellyik sorozatba jön, valljon jövedelme a kisebbnél egykét, vagy 10 — 20 forinttal, a­ nagyobbaknál 3—400 sőt 1—2000 forintnál kisebb vagy nagyobb, gondolnia nem kell, mindazokat, kiknek p. o. jövedelme 1200 —1t100 közt, úgy 7 —10,000 közt van, egy éve so­rozza, s ki van mondva, mennyit tartoznak fizetni. Az igaz, hogy egy két borit adóval az egyik inkább, másik kevésbbé fog terheltetni,a mint a sorozat elején vagy végén foglalna helyeit, ha forintonként történnék a­ kiszámítás, azonban teljes igazságot úgy hiszem, az első mód által nem lehet el­érni , sőt ellenkezőleg azt hiszem, hogy a­ sorozatokban­ összeírás in­kább fogja az arányon túli terhelést, s nagy egyenetlenségeket mel­lőzni.­­ Továbbá miután azt könnyű mindenkinek hozzávetőleg megítélni, hogy vidéken lakó egyes egyének miilyen jövedelmet bírnak, ha azt egy forintig meghatározni nem kell, az öszveírási eljárás is egysze­rűbb , gyorsabb lehet , az eljárásnál a­ jövedelmi adónak angol mód Kenni expertek általi kiszámítása van javaslatba hozva. A’ biztos nem megy helységenkint, de több helységeket egy helyre hiv össze, hogy senki ki ne maradjon az összeírásból, nemesi öszveirások adatnak a' hatóság által segédadatul, egyszersmind minden község elöljárói felelet terhe alatt öszveírják az eddig nem adózottakat, mindenki beírja magát azon sorozatban, mellybe tartozónak tartja jö­vedelmét, miután nem egy forintig kell bemondani jövedelmét, hanem csak azt, mel­yik sorozat alá tartozik, könnyebben a lelkiismeretesebben meghatározhatja mindenki, egyszerűn kimondja, illyen p. o. jövedelme 7 —800 ft közt, vagy 5 —7000 forint közt áll, tehát azon sorozatba jön. Ez megtörténvén a’vidék lakói közül választandó bemondok (expertek), kik hasonlókép készítenek egy illy sorozatot, az illy bemondást is ha­sonlókép a' sorozatonkinti bemondás megengedése teszi lehetővé. A' kettőt összehasonlítván, a’ min­steri biztos kimondja a’ sorozatot, 's azonnal tudatik, ki mennyi adót fizetni tartozik. Tehát még azon előnye is van ezen eljárásnak, hogy bizonyos alap van, t. i. a’ bemondók so­rozata, melly után a biztos indulhat, a’ másik mód szerint ha nem hisz az illető birtokos be mondásának, hosszadalmas tanú vallatásokat, sőt felméréseket is kell a’ biztosnak tétetni. Úgy hiszem tehát, hogy a' sorozat szerinti adóztatási rendszer biztosabb, hamarabb végrehajtható, és az aránytalan terhelés könnyeb­ben kikerülhető. A­ sorozatok is úgy vannak készítve, hogy azt hi­­szem, miszerint a’ hibás kivetés elleni panaszok igen nagy mennyiség­ben aligha előjönnének, a’kisebbnél 1—2 forint miatt perlekedni é s folyamodni nem érdemes; a’ nagyobbnál, hol a jövedelem ezerekre megy, 10—20 forint talán előállható nyereség hasonlókép aligha fog okot adni a’ panaszlásra. Ezen szempontra figyelt az első osztály , ’s azért tett a kisebb mennyiségeknél több,a­ nagyobbaknál kevesebb számú sorozatokat. — Sorozatok szerinti kivetés, mind egyszerűbb, könnyebben, rövidebb idő alatt kivihető, ezen félévi kivetésnél méltán ajánlható. Azonban részemről még egy más körülményre vagyok bátor fel­hívni a’ ház figyelmét. Ez a’ progressivitas elve. Úgy hiszem, a­ progressivitas alkalmazható a' rendkí­vüli jövedelemadónál, azonban csupán ennél, akkor midőn a közállomány rendkívüli áldozatokat igényel, mindazoktól, kiknek jövedelmük nagyobb, kik tehát több áldozatokat hozhatnak a’ haza közjaváért, vagy ha a’ rendes adózásokon kívül a­ vagyonosabbaktól a szegényebb osztályt inkább terhelvén a' felállított indirect adót, il­­­lyen adópótlék hozatik be. Azonban helytelennek 's kivihetetlennek tartom minden ren­des adózási nemeknél. Rendkívüli adónak veszek minden adót, melly a' rendes adózásokon kivül s felül szokott kivettetni. — Hlyen p. o. az angol insoritu, első eredetét a’ francia háborúsban vé­ve , újonnan behozta sir Robert Peel, a’ chinai háborúk által okozott nagyobb kiadások következtében. — Illy adózásnál ki lehet mondani,hogy mind az, ki kisebb jövede­lemmel bír az adózásból kimaradjon, ki többel bír — nagyobb mér­tékben adózzon. Mi ezen javaslott adó? — semmi más — mind az ed­dig nem adózott, azaz a’ régi kiváltságos osztályra vetett rendes adót pótló ideiglenes adó. Már kérdem minő igazság van abban, hogy csupán a' régi ki­váltságos osztály fizessen rendes adót progressiv mennyiség­ben — az eddig adózottak pedig nem. — Minő igazsággal lehet a’ földbirtokos osztályra nézve progressi­vitást felállítani, mellynek az ál­lomány kárpótlással tartozik, melly súlyosan érzi anyagilag az urbéri­­ség megszüntetését, melly olly ál­apotban van, hogy ha csak a­ közállo­­mány adott szavát rövid időn be nem váltja — ha hitel intézmé­nyekkel segedelmezése nem lesz — az általános tönkrejövés örvényé­hez siet, akkor midőn a’ haza többi vagyonos osztályai nem fognak progressive adóztatni. A vagyonosabb birtokos annyira túl terheltetnék, midőn a’ pes­ti több házakat vagy földeket biró leggazdagabb polgár, a­ progressi­­vitást nem esmerné. A’ progressivitást mondom csak a­ rendes adón felül kivetendő rendkívüli adónál lehet alkalmazni, — még pedig csak úgy igazsá­gosan ha a haza minden polgárai kik nagyobb jövedelmet bírnak, mind fizetendik a’ progressiv rendkívüli adót. Ha a' ház Csakugyan akar progressiv adót, határozza meg mi a’ rendes egyenlő adóilleték­, p. o. félévi jövedelem után 3%. — Ezután ha tetszik mondja ki, hogy mind az ki p. o. 1000 forintnál több jö­vedelemmel bír, ’s így 30 forintot adóznék, fizessen hozzá meg egy százalékot tehát 10 forintot, — ki 10,000 ftos jövedelemmel bír, fi­zetne 300 ftot, — p. o. két százalékot fizessen még hozzá azaz 200 forintot, — azonban mondja ki egyszersmind a törvényhozás , hogy nemcsak a­ földbirtokosok, hanem mindaz, ki 30 h­ot s ezenfelül adózik, hasonlólag fog fizetni rendkívüli progressiv adót. Ekkor legalább lesz igazságos alapja a törvénynek ha 3% feljebb emeltetnék a­ progressivitas p. o. 6 vagy 10%-re mi való­dikig egy év alatt 12 — 20% tenne. Ha az adókulcs atalaban 3% alapittatnék meg, nyerne a’ kincstár még akkor is ha a' progressivitással 5 helyett 10% feljebb menne , — mert a kisebb tételeknél, mellyek alá igen sokan jönnek, egy két krajczár feljebb emelés sokkal több jövedelmet hoz , mint a' nagyobb tételeknél a' sokszorozás, — mert ez alá igen kevesen jönnek. A’ sok kis tétel többet szokott tenni mint a' nagyobb néhány­tétel. De könnyittetik egyrészről a' munkájat más részről a tőkepénzeseknél­ betudásban malhatlanul elöjövendő anomáliák is megszűntetnének. Vizsgáljuk ezen anomaliakat — ha marad a’ min­szeri javaslat t. i. a’ progressives mellett, az adósnak 3% betudás, —úgy az olly adósoknak kik p. o. 1% % után adoznának, ’s adósságuk fel an­­­nyivál valamivel több mini oszves jövedelmi értékük, a hitelezők alül fizetést nyernenek, p o. valikines joszaga 10 000 forintot er, adós­sága 6,01­0 forint — jövedelme 500 firint — adót fizetne 1 %% -el 7 ft. 30 krt. miután a’ hitelezőnek kdmoltkép' 300 forintot fizet, ez­után 3%-nyz le , mi tesz 10 ft. 40 krt. — tehát adót épen nem fi­zetne , sött hitelezője adóján kívül meg neki fizetne , egy forint s né­hány krt. Ezen ugyan segíteni igyekezett a’ közválasztmány, mert ki­­mondá hogy az adóssági egyes öszvegek után prog­­r­e­s­s­i­v­i­t­a­s állapittatik meg, ez is anomanakra vezet, mert az ki egyhelyünnen kölcsönözött, sokkal többet Lg betudni hitelezöjé­nek , mint ki több helyünnen kis öszvegeket kölcsönzött, úgy a hite­lező ki egyhelyüvé adta ki egész tőkéjét annak igen sokat, ki több he­lyűvé annak igen keveset fognak adókép lehúzni. Mindenesetre azon czel alig fog egészen eléretni, mit a’ pénzügy­miniszer tervezett t­ i. hogy egy részről a' tőkék is aránylag in­gadoz­­tassanak és a földbirtokos osztály terhét megossza a’ tőkepénze­sekkel. — Ezen anomáliáknak és igazságtalanságnak kikerülése végett czélszerü volna ha 3% mi egy évre csakugyan 6% tesz étalános kulcs gyanánt alapittatnék meg. Helyes eljárásnak semmi esetre se tekinthetném, ha a' progres­sives, szerfeletti felemelése által az eddig adómentes osztály egy ré­szére különös adót alapítanánk meg. Ha minden vagyonos egyén nagy progressiv adóval terhel­tetnék is, az állománynak nagy hasznot alig hozna. A’ gazdag Angliában a’ rendkívüli jövedelmi adó, mellyet mindenki, ha 150 font­­ stering­­nél nagyobb jövedelemmel bír, fizetni tartozik, évenkint.2 millió font sterlingnél nem sokkal hoz be többet.­­ Azon egy pár ezer forint, melly a­ progresszv­itásnál fogva bejönne, nem érdemli ezen kivételes terhelést; most midőn úgyis 61 millió hitelre szorulunk, hogy a­ más­fél évi hiányt fedezhessük.— Ha arról volna szó, hogy ezen hiányt illy intézkedés által fedezni lehet, akkor inkább elfogadnám, aránytalan terhelést ne mondjunk ki egy osztályra, me­ly azt bizonyára legújabb időkben meg nem érdemli. — Ezek előterjesztése után ajánlom a háznak az első osztály által javaslott kivetési módot, mint egyszerűb­bet ’s könnyebben kivihetőt, —­­s végre arra kérem a tisztelt házat, hogy a’ progressivitást határ nélkül emelni ne méltóztassanak. Ágoston József: Meg vagyok győződve, hogy a’ gyakorlati kivitelben sokkal könnyebb meghatározni, hogy Valik­nek jövedelme 1600—1200 forintig ezen és ezen categoriába esik; de a’ progres­­siót nem látom olly igazságosnak, mint a’ bizottmányi javaslatot, melly­nél szívesen maradok. Bezerédy István: Az előadó jegyző úrral ellenkező véle­ményben vagyok. A’ törvényhozást a’ progressiv adó terén üdvözlöm, meg lévén győződve, hogy a' jövedelem nemeinek megkülönböztetése mellett az adó progressioja , hogy t. i. minél nagyobb jövedelemmel bir valaki, annál nagyobb irányban járuljon a’ státus szükségeihez, — egy azon kellékek közül — mellyek nélkül a’ polgári társaságban in­­kább­ inkább elterjedő viszályok a' többféle osztályok között kiegyen­líthetők és megszüntethetők nem lesznek. És van ebben teljes mathe­­matikai igazság is. Vegyük fel: minek kell járulni a’ közterhekhez? személynek és vagyonnak. Már a’ személyre nem lehet progressiv adót vetni; mert a’ leggazdagabb személy ugyanazon irányban viselheti csak kötelességét, mint a’ legszegényebb. A katonának beálló csak­ugyan azon kötelességét teljesiti, ha millióval vagy egy pár forinttal bir. És halljuk a’ vidéken a' panaszokat, midőn azt mondják­ , mi % és % telkesek elmenünk katonának, ha az, kinek 1000 holdja van aránylag katonákat állít.“ Mivel pedig ez teljes lehetetlen, azért azt, mit a'személy nem tehet, pótolja a’jövedelem. Másodszor, a’tiszta jövedelemnek eszméjéről azt mondja minden józan adózási rendszer, hogy a' tiszta jövedelem, melly valakinek éltére nem múlhatatlanul szükséges, jöjjön adó alá. Az vi­ágos, hogy minél nagyobb a jövede­lem, annál több marad neki a' tiszta jövedelem rovására, 's így annál nagyobb arányban lehet őt adóztatni, s neki még is több marad ma­gára fordítható, mint a­ szegénynek. A’ harmadik: a­ maximum. Álomnak ’s ábrándnak tartom, hogy a­ törvényhozás azt határozhassa meg, hogy hány hald földet lehessen valakinek bírni? — bírjon annyit kiki, menny­i tettessége szerint bír­hat , de azt még­is érzi minden ember, hogy ezt szabályozni kell; mert az, ki milliókat költhet, könnyen és legolcsóbban szerethet, * ezen különbség az osztályok között mindig kiáltó, és utóbb elviselhet­­lenné váland. Mi ennek orvossága ? — a­ progressiv adó. Kevés em­ber lesz — kinek olly tehetségei vannak, hogy az igen nagy birtokát progressiv adó mellett kezelni megbirja, és igazság, hogy a'jövede­lem legyen annak kezében, kinek isten adott tehetséget, hogy azt személyes és a' status czéljainak megfelelőleg a’ progressiv adó m­ellett is tudja kezelni; s ekkor nem lesz elásva a’ hazában a' talentum ,­­mellynek a’ közállomány javára gyümö csöznie kell. Annálfogva a' pro­gressiv adónak eszméjét eltávolíthatlannak érzem, és látom, hogy ha csak a' legelső alapigazságokat a’ polgári társaságban megrendíteni, eltörülni nem akarjuk, talán ez lesz azon mód, hogy azon mozgalom­nak — melly Európát fenyegeti nem annyira politikus mint sociális tekintetben, — elejét vegyük; mert azzal állítja magát a közhatalom a’ józan mozgalom élére, s ez által lesz csak képes a' mozgalmat fékezni ’» fez érteni. Kimondom itt, miszerint ha nem sikerűl a’ polgári hatalomnak élére állam azon mozgalomnak, melly a világot most elárasztja , azt kormányozni nem fogja, hanem el fog a' mozgalom által sodortatni. Én tehát a’ progressiv adót azon viszályok kiegyenlítésére a leg­­hatályosb eszköznek tartva, azt minden esetre pártolom. Azért, ha a­ progressiót akarjuk, abból játékot űzni nem lehet, ha­nem azt eredményre kell vinni, és azért nem akarok­ megállani az 5 petnél, hanem felebb akarom vinni, mert kérdem, nem igazságos e, hogy a­ tízezer ftos jövedelem nagyobb arányban fizessen,­­ mint az ezer ftos? Ha ez igazságos, akkor a' százezer ftosnak ismét nagyobb arányban kell fizetni és igy tovább; sőt inkább igy áll a miner­ ad május. Mindazál­al úgy látom, hogy a' fenálló álla­potokhoz simulnunk kell, 's hogy nem lehet a’ kisebb vagyont oly csekély progressiora hagyni; mert a'­hol a'jövedelem malatt egy, két és három ezer fiókból áll, azokat csekély pcéntre vesszük, a' sta­tus nem fog kapni jövedelmet; annálfogva óhajtom, hogy a’ nagy­obb vagyonra kisebb mértékben legyen a' progressio. Indítványozom tehát, hogy ne állanánk meg a'6 percentnél; mert félévre 3 pcentet véve, 6 pcentet tesz; hanem v­gyük fel pél­­dául 20 pcentre, azzal megelégszem 's vegyük a’ legnagyobb jöve­delmet — melly most M 'gyarországban létez, például két vagy más­fél millióra s arra tegyük a'maximumot; 's igy mindig decrescendo, míg azon 3 poenttal összekapom tátik, 's igy állapítsuk meg a pro­gressiv adót. Mi az i-ső osztálynak véleményét illeti abban megegye­zem, hogy Osztályonként legyen a számítás, 's az ne krajc­árokra tör­ténjék , mert igy sokkal hamarább érünk czélt, érezhető terheltetés nélkül. Ez véleményem. Kossuth Lajos pénzügyminister: Én azon elveket, miket Bezerédy képviselő úr előadott theoriában tökéletesen osztom,­­s egyátalában nem tartozom -zok közé, kik a jón­k vélt theo­rát gyakorlatba is nem venni szívesen iparkodnak, hanem be­­esés előadása ellen azon egy észrevételem van, m szerint azt vélem, hogy azon nagy bajoknak e fenébe­n — miket méltán felhozott a' követ ur, igen parányi kisszenet gondolja az orvoslást feltalálni. Én azon vélekedéssel vagyok, hogy azz­al körülbelől úgy jár­nánk, mit a’ követ ur mondott, mint vélekedésem szerint járta ház a' civillistá­val. Szép dolog azt mondani, hogy fizessen a ki­rály, csak hogy nem monarchicus elv, mondjuk ki a' respublicát akkor tisztán áll a dolog, de ott —■ hol mo­­narchia van, még erre a' gondolatra senki sem jutott és azután az ily dolognak vegye a’ ház hasznát is, s természetes, hogy még absentismusi adót is kellene a' királyra róvni. Ezt csak azért hozom fel, hogy vigyázzunk, hogy a' theoriáknak szépsége által illy mozgalmas időkben ne hagyjuk magunkat a' gyakorlati térről levonatni. Én, ha annak — mit a' követ úr mondott — egyéb következése lehetne gyakorl­tilag a’ statusra nézve — mint pusztán keserűség, — ha annak következése pénz lenne, azt szívesen elfogadóim, hanem én magamat t­ökéletesen képtelennek és tehetetlennek nyilatkoztatom arra, hogy én a jövedelmi adónak már e' félévbeni behajtására nézve akár tervet tudnék készíteni, akár pedig azt sikeresíteni azon alapon — mint a' tisztelt követ ur mondá. — És miért ? Azért, mert én a’ jöve­delmi adót nem tudom azn idő alatt képzelni, hogy mikép legyen a« UQ*

Next