Közlöny, 1848. szeptember (84-112. szám)

1848-09-11 / 94. szám

Budapest, 94. sz. Hetföm­, September 11. 1848. hivatalos lap. Megjelenik naponkint egy orasággyülés alatt tsfcb — nagy regál­ivén Előfizetési díj a’ folyó év hátra levő 65. havára helyben 7, vidéken 8 forint estist pénzben. — Elsiethetni Budán, a’kiadóhivatalban (vár, Fortuna­ntd­a, Jálics-hái U2 sz. a’ m. k. egyetem nyomdája mellett), Pesten Emich Gusztáv könyvkereskedésében és az ország minden kir. postahivatalainál. — A’ kiadott dp hivatalos hirdetmények és csatolmányok után .* szokott beigtatási és felvételi díjak fizettetnek. A’ meg nem szabott díjnak hasábjáért 5 p. kr. vétetik. Mellyekért eddig díj nem fizettetett, ezután is díjmentesek maradnak. Magánhirdetések nem vétetnek fel. 2377 és 2378. IVád. sz. Rendelet A’ vallás- és közoktatási minister előterjesztése : minis­­teri titkár Markovics Lászlót ministeri tanácsossá, — továbbá Kelemen Lajost, és Kendelényi Alajost, eddig volt fogalmazókat, titkárokká tárczájához ezennel kineve­zem. Budapest, sept. 5-én 1848. István, nádor és királyi helytartó. Vallás- és közoktatási minister b. Eötvös József. Belföld: Belső-Szolnokme­gyéből. Deés, September 3-án. Meglévén arról győződve, hogy érdekegyesités szempontjából ’s magunk tájékoztatásáért a' haza minden lakosainak nézeteit, a’ napi renden lévő provinciális érdekű ügyek közül is minél több embernek tudni nagyon szükséges, közlöm a’ Kolosváron felál­lítandó peremtorius törvényszék tárgyában, melly a’ Királyhá­gón innen lakók figyelmét közelebbről annyira magára vonta, a’ ministerium eleibe terjesztendő, ’s már több név aláírással ellátott petitio tervét; a’ nélkül, hogy az abban kifejtett nézete­ket egészen megyénk jelentékenyebb része által osztottnak mon­danám. Ámbár hisszük, hogy a’ ministerium az átalakulásnak e5 fontos perczeiben rólunk Erdély kerületbeliekről sem feledke­­zend el, minket is szintolly felvirágzásra segitni, mi ilyennek a’ nagy Magyarhon indult; mindazáltal nem tartjuk feleslegesnek keblünknek azon óhajtását petitioképen felterjeszteni, hogy az erdélyi kerületben egy peremtorius főtörvényszék felállítását mulhatlan szükségesnek látjuk; okaink erre követ­kezők : a) Tíz ’s több ezeret halad meg azon perek száma, mel­­­lyek az erdélyi, a’ magyarhonitól egészen különböző perleke­­dési rendszeren alapitva, a’ királyi kormányszék előtt ma is füg­gőben állanak. Tömérdek a’ magyar megyék, székely székek előtt folyamatban lévők száma, mellyek szinte mind erdélyi mó­don indultak, a’ formaságokérti folyamadások száma évenkint hat hét ezeret halad meg. Ezeket egy feltörvényszék el nem bírja. Az erdélyi formaságok a’ magyarhoni egészen különböző rendszerhez szokott felbiróság eljárását vagy teljesen megakasz­tanák, vagy egy erdélyi secta felállítását tennék szükségessé a’ féltörvényszéknél, mi aztán csak egyre megy ki, sőt hogy az, az erdélyi kerület keblében legyen, sokkal czélszerűbb, mert b) Különben az erdélyi, aránylag a’ magyarországinál sokkal szegényebb népnek a’ pesti perlekedési költség elvisel­hetetlen lenne. c) De tért kell nyitni azon szegényebb ifjainknak is ma­gok kiképzésökre, kik a’ pesti patvariát kiáltani nem tudnák. Tért nagyszámú ügyvédeinknek, kikből ellenkező esetben ve­szélyes proletarius osztály válhatik. d) Egy illy féltörvényszék felállításával az igazság kiszol­gáltatása is felette gyors menetet kapna, ezt pedig kívánni is minden polgárnak teljes joga van, e’ nélkül a’ társadalmi rend teljességgel fel nem állhat. e) Nevezetes eszköze lenne a’ szellemi és anyagi beljó­­létnek is; tudva van, miként ott, hol a’ főtörvényszék szállásol, ott concentrál ész, ipar, pénz, mesterség, ’s onnan mintegy su­­gárkint áradnak ezek a’ vidékekre, Pesttől nagyon távol eső szél­vidékiek e’ nélkülözést felette megsinylenék, most van ideje a’ bajtól azokat megóvni. Nem lehet ezen óhajtásunkat a’ feltétlen unió lealkuvásá­­nak tekinteni; mert ezzel épen a’ magyarhoni féltörvényszéket öleljük testvéri karjainkkal, sőt annak egy részecskéjét, épen szivünkhöz akarjuk szoritni. Amaz óhajtásunktól pedig elvárha­­tatlan az, miként a’ perlekedési rendszer uj lábraállitásával, ez erdélyi részek szinte azt ismerjék rendszerüknek, ’s a’ törvé­nyek külömböző értelmezéséből felmerülhető bírói önkénynek, a’ csak Budapesten felállítandó cassiatio szék álljon ellenébe. Midőn tehát ezen figyelmet érdemlő okokkal támogatott petitiónkat a’ tisztelt ministerium eleibe terjesztjük, biztosan számítunk arra, hogy ez óhajtásunkat, czélszerű törvényjavas­lat alakjában a’ ház eleibe terjesztendi ’s annak kívánt sikert eszközlend még el nemzeti gyűlésen. Megyénkben semmi közcsend háboritás nem történt,’s a’ rend, melly felett fáradhatlan szorgalmú főispánunk éber sze­mekkel őrködik, nincs megzavarva. Lelki nyugalmunkat csak az aggasztóbb hírek hallása következtében felmerült azon fájdalom érzete zavarja, hogy nem mindnyájunknak van annyi tehetsé­ge, mint akarta megtenni azt, mit a’ mostani körülmények kö­zött keblünk nemesebb érzelme sugall. Kir. biztos Vay Miklós hatalmánál fogva megyénknek két havi időre kiterjesztett rögtönitélhetési jogot adott, az ország békéjének ’s a’ közcsendnek lázitás, bujtogatás utján zavarót, ’s en­nek következtében gyilkosságok ’s rablások elkövetői ellen, mi­re talán honunk más részeiben felmerült aggasztó körülmények adtak alkalmat. Csáka nevű­ falu oláh lakói egy nyomozás alkalmával es­küt tenni nem akartak ugyan, de miután ellenszegülésüket méltó büntetés kísérte, bűneiket megbánva hozták helyre bárgyú­­ságból eredeti hibájukat, — más rendetlenség nem történt. Tegnapelőtt érkezett meg a’ Kossuth huszárok egy kis, de lelkes csapata; tetőtől talpig magyar fiuk, csapatuk minden zajos toborzás nélkül naponta szaporodik; megyénk fiatalsága nagyobb ’s jelentékenyebb része már felcsapott.—Köztük több hivatalnok is. A’ katonaállitásróli törvényczikk is megérkezett sebes postán; honlnapután nagyfo­ntosságu tárgyak kerülnek elő a’ vá­lasztmányi gyűlésben. Hunyadmegyéből, sept. 1. Aug. 10. kezdve tar­tott választmányi gyűlésünk előtt kevés közérdekű tárgyak for­dultak meg. Többnyire felsőbb rendeletek olvastattak. Mezei Pál jelenté választmányunknak, mikép egy Biánki ezredbeli hadnagy fels. királyunk ellen sértő kifejezésekkel — élni merészelt. Nem különben példák idéztettek a’ hátszegvidéki katonatisztek kihágásairól; megemlittetett, hogy a’ hátszegi ka­tonaság kétszer lopta le a’ reformátusok tornyába kitűzött nem­zeti lobogót; ’s midőn harmadikszor is megkisértetett a’ rablás, verekedésre került a’ dolog, melly közben ifj. Imre Samu pol­gárőrnek koponyájába fejszét vágtak. Mind ezeknek eligazítására a’ kir. biztos fog felszólittatni, a’ Bianki ezredbeli hadnagy — a’ helybeli katonai tiszthatóságnak rögtön bejelentetvén. Mint értesítve vagyunk e’ hadnagyur városunkból már eltakarodott. J. D. is fellépett választmányunk előtt, magát igazolandó; de felette pórul járt. Beszédét súlyos sorsa feszegetésen kez­dette ,s bocsánatot ígért az ellene vétetteknek. Ezzel természetesen mindent elvesztett. Kakucsi Elek kérdőre voná, hogy tulajdonképen mellyik nemzethez tartozik ? mi, úgy­mond, oláhot, szászt, németet egyiránt testvéries karokkal öle­lünk, de mivel J. D a’ nemzetiségben ingadozott, szeretnők tudni, mellyikhez csatlakozik? J. a’ magyart választotta. Ekkor oláh­­ajkú polgártársaink lobbantották szemére balázsfalvi aljaskodá­sait. Különösen postamester Velicska József kifejtette, mikép Balázsfalván genealogica deductioval vallotta magát oláhnak, még a’ matriculára való hivatkozást sem feledvén.“ Ollyan em­ber, mond, a’ ki ma magyar, mert a’ magyarok között lát több hasznot, holnap oláh, mert inkább az oláhoktól remél, holnap­után ismét magyar, mert oláh kinézéseit meghiúsulni látja, ne­künk oláhoknak nem kell.“ A’ magyar körülmény e’ sententiát még régebben kimondotta volt fejére: következőleg őkeme két szék között gyalázatosan pad alatt maradt. Csakugyan végül kívánsága szerinti választ nyert, mert azt kérte, hogy mutassunk utat hazafisága kitüntetésére, és mi — elutasítottuk — a’római sánczok alá. B. K. véleménye szerint ha a’ gazság útját magától meg tudta találni, a’ becsületét annál könnyebben föltalálhatja. Aug. 20-án, Ruszbergről hírt vettünk, hogy egy csapat ráczság a’ vaskapu felé nyomul. Főispányunk tüstént Hátszeg vidékén termett a’ dolognak végére járni ’s czélszerűleg intéz­kedni. Aug. 22-én a’ ráczoknak elszélesztetéséről értesültünk. Egyébiránt a’ vaskapuhoz nemzetőrség rendeltetett. Úgy tudjuk, hogy a’ dolog felől kir. biztos ur már értesítve van, ki a’ 27-én megyénkbe érkezendő székely gyalogságot itt megállapodni rendelte. A’városunkban tanyázó könnyű lovasság parancsot kapott, Hátszeg vidékére szállam­ ki, Dévára a’ szász­városi könnyű lovasság települend. Ezekben nem bízunk. B. A.-tól, ki a’ néhai bécsi cancelláriától szorult haza, igen kedvetlen hírek terjengenek. Azt mondják, hogy a’ vaskapu felé jött volna haza, ’s magával bujtogató rácz papokat hozott. Annyi igaz, hogy megyénkben egy pár rácz barangolt, kik tán szászvároson hűvösre kerültek. Mi nem teszünk fel B. A.-ról aljasságot, de ha csakugyan hajtogatni kedve van, tudja meg, hogy Pálfi Domokos kapitány tudja kötelességét. A’­­Pesti Hírlap’ 131-ik száma alaptalan dolgokat közöl Déváról. Nem igaz, hogy Hunyadmegyét most is a’ régi hunyadmegyeiek laknák! Ezt Hunyadmegyének mártius ótai mozgalmai eléggé tanúsítják. Nopcsát nagyobb munka volt el­kergetni , mint Fülöp Lajost, ’s ezt Hunyadmegye tette. A’ sza­badsággal, egyenlőséggel, testvériséggel mi is úgy állunk, mint a’ többi megyék. Nem igaz, hogy az ólábajkuak a’julius 10. tartott népgyűléshez féltiz órakor megjelentek volna, mert 12 óra felé tódultak oda az oláh templomban tartott conferentiáról, mellynek czélja máig sincs tudva. Nem igaz végre, hogy az aláhajkuak a­ dobverésre indultak volna futásnak, mert a’ dobos a’ gyűléstől távol volt, ’s csak azután kezdett dobolni, hogy a’ népet futni látta, gondolván, hogy a’ zavar lecsendesí­­tése a’ nemzetőrök összejövését igényli. Megfontolatlanságra mutat illy valótlanságok közlése egy egész megye becsületének rovására? A’ tudósító pedig magát nemzetőrnek állítja, már pedig hitünk szerint ama tervet dévai nemzetőr nem irta, nem írhatta. Déván, i. e. aug. 10-én nyittatott meg itten derék főispánunk elnöklete alatt Hunyadmegyének első bizottmányi gyűlése, és folytató­lag átment 11-ik és 12-ik napjaira is.— Az első ülésnek nevezetesebb tárgyalásai: a) a’ belügyminister urnak idei 1658 szám alatt kelt nyi­latkozata , miszerint az összes ministerium nevében tudatja, hogy a’ pártviszály által elszagatva volt Erdélyt igazság, és méltány jelszava alatt ő felsége nevében kormánya alá vette — mit a gyűlés hazafi lelkesedéssel, és kitörő zajos örömmel fogadott el. — b) a’ k. fő kor­mánynak 8850 számmal jegyzett körirata, ’s ehez mellékelt — ma­gyar ministeriumnál a’ külömböző tárnák egyes ministerek között fel­osztását tárgyazó kimutatás, melly a’ kerületi tisztek által is sietőleg köröztetni rendeltetett. c) Ugyan a’ fő-kormánynak idei 9180 sz. alatt kelt rendelete mellett leküldött , a’ népgyülések tarthatására sinormértékül szolgáló szabályok, olly értelemben, hogy az egész megyére a’ főispán, kerületekre nézve a’ föbirák, a’ járásokra vonatkozólag a’ szolgabi­­rák belé egyezése nélkül népgyüléseket tartani szabad ne legyen — pontos alkalmazásul vétettek. — d) Viszont a’ k. főkormány idei 7039 sz. alatti rendelvényéhez csatolt, urunk királyunknak Insbruckban i. e. máj. 20-án kelt, és uj alkotmányunkat ismételve szilárdító nyilatkozata szűnni nem akaró éljenzések között fogadtatott, melly alkalommal egyik bizottmányi tag M. P. azt panaszolván, hogy közelebbről egy itten állomásozó ezred­beli hadnagy, urunk ő felsége személye ellen több illetlen kifejezése­ket használt, melly vakmerészségért az illető megbüntetését kieszkö­zölni kérte: — a’ közöröm olly kitörő ingerültséggé változott, hogy bár a megnevezett katonatisztnek megbüntettetése iránt az illető tör­vényhatósághoz átirat határoztatott, mégis a’ kedélyeket csak az őr­seregi parancsnok azon felszólítása , miszerint a’ nemzetőröket nemes elégtételre szabadította fel — csillapíthatta le. Fájdalom! a’ lelkesedés eredménytelenül maradott, mert a’ bépanaszlott tiszt Déváról, hova ? nem tudhatni, titkon, és hirtelen elküldettetett. e) Az arany, és ezüst pénznek az örökös tartományokból kivite­lét tiltó cs. k. vegyes kamarai hivatal szabályai kihirdetését tárgyazó idei 5209 sz. alatti főkormány rendelet nyomán a’ nyomtatványok szét­küldésével köröztetni határoztattak. f) Ismét a’ k. főkormánynak­ idei 4089 sz. a. bocsátott rende­lete folytán , melly szerint a megépíttetni czélba vett megyeházra néz­ve, közgyülésileg már több évek előtt kijelölt k. ügyészt illető föld­ből kiszakasztandó telek kellő mekkorasága iránt, tudósiástételt sür­get— megállapittatott, hogy miután a jelen körülmények között a’ dé­vai uradalmi nagy épület a’ kamarai kezelésre vonatkozólag szükség felettivé vált, ennek a’ kívánt czik­ai átengedése végett a’ k. biztos ő méltósága kéressék meg. g) Indítványba hozatván, hogy miután az eddigi bécsi bankjegy­forgás az 5-tös lábra volt alapitva; azonban mégis jelenleg egy, és két ftos uj jegyek bocsáttattak ki, ’s igy az 5-ről 7-tes lábra emeltettek, ’s ezen körülmény egy bekövetkező financiális crisist idéz elő, mi annyi­val bizonyosabbnak látszik , mivel bár az érintett jegyek a’ kamarai pénztárokból kerültek ki forgásba, azokat mégis vissza, és béváltani ugyan azon tárak nem kívánják, kérdeztessék meg a’ ministerium, ha valljon azon jegyek, belegyezésével-e, vagy a’ nélkül bocsáttattak be honunkba ? ’s*ha igy van, czélszerű intézkedéseket tenni méltóz­­tassék; az indítvány általános pártoltatást nyert. Aug. 44-én Kolosmegyének a’ mezei rendőrség, megyei szerke­zet, ’s az urbér megszüntetése miatt a’ földesurak és haszonbérlők kö­zötti kedvetlen viszonyok kiegyenlítése tárgyaiban törvényhozás utjáni intézkedésre nézve a’ ministeriumhoz felhatott kérelmei pártolására felszólító, három rendbeli átirata kívánt eredménnyel olvastatván fel; ezeken kívül több kebelbéli ügyek tárgyaltattak. E’ gyűlésre benyújtott számos magán kérvények elintézésére pedig inditványilag kilencz tag­ból álló bizottság rendeltetett ki. Aug. 42-én. A’ kinevezett bizottság mindenik kérvényre, véleményes határozatait jegyzőkönyvileg előadván, azok közöt megemlítést érdemel a Hátszeg városi nemzetőröknek , szívó­ket meghatott azon feladásuk, miszerint a’ megnevezett vá­rosbeli oláh ajkú katonáktól szenvedett több üldözésüket pa­naszolják , ’s jelesen azt, hogy miután az ottani ev. ref. egyház tor­nyában kitüzetett nemzeti lobogó , az említett katonák által titkon éj­­szakánkint már háromszor letépetett, közelebbről arra a vakmerőség­re is vetemedtek, hogy a negyedszer kifü­gesztett zászló megmentése 125 (

Next