Közlöny, 1848. október (113-143. szám)

1848-10-25 / 137. szám

fegyvereik átengedésére kényszeriték, é s munitiojukat'is erőszakkal elá foglalták. Megjegyzendő még, hogy az ellenség majd ugyan azon idő­ben más oldalról is a’ Sopron városi 105 honvéd ujoncz, Sopron me­gyei nemzetőrség 's népfelkelés által megtámadtatott, a­ nélkül, hogy az egyik megtámadó a' másiknak megtámadásáról valamit tudott vol­na ; de ezen csapat is erejének csekélysége , s ágyúk hiánya miatt hátrálni kénytelenittetett. Mind a' mellett ezen siker nélküli operaiak­nak, mellyek minden esetre czélszeröbb intézkedéseket igényeltek vol­na — azon eredményük jön, hogy az ellenség futásában egy napig feltartóztatván, hadseregünk által, habár kissé későn, utólétetett ’s ré­szint lekonczoltatott, részint elfogatott, részint elszélesztetett. Ha sere­günk pár nappal előbb éri el, a’ rabló csordát, tán egy embere sem kerülte volna el a' magyar Nemesis sújtó karját. Futás közben Lővő, Horpács, Zsira, Lédecz, Völcsej helységeket részint felgyújtották, ré­szint rablás és pusztítás által szerencsétlen lakóikat koldusbotra juttat­ták. A' megye részéről az okozott kár megbecsülése 's némi enyhítése iránt már intézkedések történtek; a' városban is a’ szerencsétlenek gyámolitására adakozások gyüjtetnek. Sopronban is láttuk Latour ron­gyos Waffenbrudereincek 40 példányát, kik itt a' legemberségesebb bánásmód mellett fogva tartatnak; adja isten hogy soha se lássunk többet. Városunkban az ellenség közelléte óta sokszor a’ legbámulatosb hírek keringnek, mellyek a' lakosságot nagy rémülésbe ejtik; eddig azonban mind ezen koholmányok daczára, mellyek alkalmasint több­nyire a' Schwarzgelbek agyrémeinek szüleményei, meglehetős nyuga­lomban élünk, és Sopron sok Bécsből s más nyugtalanított vidékek­ről megfutamodottaknak biztos menhelyül szolgál, Batthyány Lajos volt miniszerelnök is családjával együtt hosszabb ideig itt tartózko­dott. — Kívánatos volna, hogy kormánybiztos ur­a’ sok alap­talan beszédek megczáfolására a' közönséget a’ dolgok valódi ál­lásáról minél többször tudósítaná, s hirdetményeiben csak egé­szen hiteles híreket közölne, nehogy a' közönség mint már történt, holmi örvendetes álhitekkel kecsegtessék, mellyek utóbb va­lótlanoknak bizonyulnak be. A' Jellachich- Récsey féle gyalázatos ukáz nálunk ki sem jön hirdetve, mit hihetőleg azon körülménynek köszönhetünk, hogy az itt tanyázott vasasok — kiknek tisztei a’ Lam­­berg féle manifestumot olly nagy szolgálatra készséggel siettek — de természetessen siker nélkül, a’ megyének bemutatni, nagy örömünk­re városunkat elhagyák; Jellachich közeledése ezen urakra mágnes­­erővel hatott, 's ők nem késtek Hardegg és Kress méltó testvéreikhez csatlakozni. A' bécsi nép hős felkelése ’s Latour halála csüggedt ke­délyeinket uj erőre s reményre buzditá. Hadd kövessék a ma­gaz nép­­árulót minél előbb a' Blombergek, urbánok, Bergerek , Hurbácok és Latournak minden czimborái; ha egyébkint nem lehet, ezen az utón tisztuljon meg e szegény haza nyomorult árulóitól­; 's várva várjuk az erélyes honvédelmi bizottmánytól, hogy a' Latour iro­mányai által compromittált aristokraták is mielőbb aljas cselszö­­vényeik méltó jutalmát vegyék. Mint curiosumot megemlítendő­­nek vélem, miszerint a­ kismartoni nemzetőrség is pár héttel ez­előtt herczeg Eszterházy Miklós vezérlete alatt zene­harsogtatással vá­rosunkba érkezett, állítólag innen a­ csatatérre indulandó, nem csekély meglepetésünkre azonban vezérével együtt igen csendesen ismét ad lares patrios tért vissza. Mint halljuk, a­ herczeg nemzetőrségi parancs­noki állásáról lemondott. Fontos­k lehetnek az okok , mellyek ő her­cegségét a' legnagyobb veszélyek közepette illy lépésre birhaták, ha t. i. e' lemondás valósul. Buda oct. 23. Azon reményben, hogy igénytelen soraim ama közfigyelmet, mellynek erélyes működése a' reactio megszéditett férgeit egymásután tiporja lassanként simuló utunkból szét, ki nem kerülendik, újból tollat ragadok. Szegeden néhány hóval ezelőtt, egy Bobalich nevű „császári“ hadnagy kovácsolta korhadt műhelyében a­ martiusi napok diadala el­len azon bécsi ármány szülte villámok egy részét, mellyeket most 3, 6 és 12 fontos csakugyan Bécs (de bocsánat! nem Bécs, hanem az el* kárhozott camarilla) termett, pusztító ágyúgolyókban röpít délről éj­szaknak. A* hadnagy Szegedről megszökik. A’ gőzős, mellyen lefelé szálittatta magát, a' bűn súlya alatt-e, mellyet ezen pártos tiszt személyében vala kénytelen vinni, avagy azon számos titokteljes rákász teher miatt (a­­mi nóta bene egy tábornok után illőbb ezölénk lett volna, mint egy szökevény hadnagyocska után) csakhamar zátonyra feneklett. Azonban ismét mozgóvá tétetvén, folytatta bünterhével kínos Útját. Később egy lovagkorú lányrablásnak jött a' szegedi közönség tudomására. Petrovich tanácsos erényes lánya eltűnt. Utána az egész úri család. Nem sok idő telt el a' szegedi politikai légkör e' dögleletes, ra­­gályanyagoktóli megtisztisztulása után, és az alábbi titkok leplezte­tők fel. A' gőzős által vitt rákászok Petrovich podgyászát, és egy meg­lehetős adag — persze lopott — tölténykészletet rejtettek magokban. Bobalich Karlovczán , a’ szerb pápa (hm! pápa?) udvari kápol­nájában ő szentsége (ho! ho !) által összeköttetvén bájos zsákmányá­val, fényes mennyegzőt innepel. Petrovich az ugyanott működő állandó szerb (tán rabló ?) vá­lasztmány elnökévé lesz. Bobalich alezredese lesz a­ szerb vajdaságnak (kérem ne neves­senek !) és a’ császári hadseregben főszázados. *) Ennyi az egész? — kérdi tán az olvasó. Oh nem! Petrovichnak szép birtoka maradt Szegeden. Sokáig volt tanácsos. És ez az, mire az illetők figyelmét fölkérni fölöslegesnek nem tartom; főleg, midőn a' Isiké» Szeged városa, átkelő katonaság, és számos betegeink tartása általi feles áldozatáért kormányunk figyelmét méltán igénybe veheti. Szeged környékén , ha igaz , mint hallom irtó háborúra készül a nép. Bizony------------ no de most még felfüggesztem ebbéli néze­teimet későbbre. Annyi bizonyos, hogy a’ capacitatio és irgalom kor­szaka annyi boszúért kiáltó kiontott polgárvér, annyi koldusbotra ju­tott élő­halott, annyi siránkozó hajadon látása után rég lejárt. Részemről csak azt teszem még hozzá, hogy nints synomimum, mellyel az ördög és pokol szövetségeseinek, a’ megszökött, de már haditörvénybe idézett kalandor Bobalich „császári“ kapitányá kine­­veztetésével kitüntetett gazd uj remekét megkereszteljem. Egyéb dolgainkat illetőleg , ha vannak is (mint példáúl a’ ko­máromi sárgafekete légió) olly civilisáltaknak magukat gúnyolni enge­dő lisztek a hadseregben , kik nem a’ magyar ügy, hanem a’ civilisa­­tio ügye elleni antipathiájukat nyílt sisakkal kijelentették: de a' leg­nagyobb rész (az alvidéki harczban aczélosodott derék tisztikar) egy­hangúlag magáévá tette a' polgárosodott Europa szabadság kérdését. „E s­z­é k" ügyünk iránti neutralitása meg­szüntetett. Nemzeti lobogó hirdeti a* régi vár fokáról a’ déli lázongoknak „él nemzet e' h­a­z­á­n." És ezen diadalok feletti lelkes örömünk tengere elnyeli csepp­­jét azon aggodalomnak , mellyel ezen baljóslatokkal huhogó sötétség sárga lábú madarainak vándorútra készülő fekete serge itt ott feléb­reszthetett. Az alvidéki táborban előjeléül egy dicső nemzeti újjászületésnek vagy nagyszerű halálnak; nemzeti vidám színeink diszlenek a­ fővezér­nek úgy mint az utólsó közvitéznek mellén. Keblében pedig mindenkinek a’ harczvágy és honfi lelkesedés szent tüze szűz vesztalángként, de felfokozottabban ég mint valaha. Ezen közlelkesedés uraim­ azon pont, mellyre támaszkodva, da azczal elmondhatja a magyar nemzet: mikép ama légszárnyain enyel­gő három szinü lobogó azon szivárvány, melly által megígérte , a’ szabadság hatalmas istene, hogy a' kétszinüek özönével többé meg nem látogatandja e hazát 11. Úgy legyen ! Mártonfy Zs. A. kalocsai nemzetőrök felszerelésére városunk illy vészes álla­potában kiapadt közös pénztárába főtisztde Kirk György püspökünk s nagy prépostunk egy szép áldozattal járulni kívánván, 400 p.­sztot aján­dékozott; e­ szép példa későbbi követője lett gróf Nádasdy P. Ferencz nagy tiszteletű érsekünk 1000 p. frtal, úgy Nehiba János kanonok ur 50 pftal, Szathmáry Antal kanonok ur 20 ftal p, Göbel Ferencz kan. ur 25 ftal p., Korsós József kan. ur 20 pftal, Zombory János kan. ur 16 pftal, Bedzsula Tamás kan. ur 20 pftal, Körmöczy Miklós kan. ur 20 pftal, Mészáros Károly fő sz. bíró 5 pftal, Mike Ádám tisztartó 10 p.­ftal, öszvesen 1586 pengő ftal. Szinte emlitienkil nem hagyhatjuk még, miként kebelünkben a* szónoklati, és költészeti tanodákban az 1840-ik évre egy ájtatos szer­zetbeli tag ellátására a' már fentebb tisztelt püspök ur 300 pfiot aján­lani kegyeskedett; minélfogva közhírül létetik, miszerint városunkban i. e. nov. 1-től kezdve 184%-ik évben az ájtatos szerzet tagjai által a’ szónoklati és költészeti tanodák folytattatni fognak. — Az egek ura ál­dása szóljon e nagy lelkű adakozókra, alázatos köszönet mellett kí­vánják Lauter Gáspár, bíró Kelt Kalocsán, oet. 21. 1848. a tanács, és a­ község. Adakozás. Mesterházi n. ő. őrnagy ur, szerkesztőségünknél 126 pft 34% krt, mint Túr városa lakosaitól, — és 13 pft és 42 % krt mint a’ dé­­vaványai lakosoktól az ottani nemzetőrség által gyűjtött öszveget, tett le, a' tűzvész által károsult komáromiak számára. Hálás köszönet a' nemes keblű emberbarátoknak ! A' Martonvásári táborból fenmaradt élelmi­szerek árvereltetése alkalmával Rosti Mária kisasszony két zsák lisztet vásárolván , azt oly végből adta rendelkezésem alá, hogy az ocsmányhorváth csorda által leginkább kirabolt pákozdi lakosság szegényebbjei közt ki osszam. — Vegye e nemes tettiért a’ szegény pákozdiak nevében köszönetemet, 's vajha e' szép példa több követőkre találjon.­­ Martonvásár, oct. 19. 1848 Szőke János fejérmegyei esküdt, Ausztria, Bécs. Az oct. 18-ki ülésben Schuselka mint az állandó választmány előadója jelenti, hogy több községek pénzsegélyt kelde­nek az állandó választmányhoz, szegény vagyontalan nemzetőrök és diákok számára. (Tetszés). A stájerországi kormányzótól gr. V­icken­­burgtól egy levél érkezett, azon kérelemmel, hogy vele a’ jelenlevő stájerországi követek nevei közöltessenek. Előadó azt ajánlja, hogy a­ kormányzó kérelme teljesítessék. Miután több követ ezen indítvány fe­lett szót emelő, szavazásra bocsátattott, de tagok hiánya nélkül nem eszközöltethetett. Ennélfogva miután a­ ház napirend szerint határozni képes nem vala, az állandó választmány előadója felhivatott, hogy jelentése végét adná elő. Erre Sehuselka jelenti, hogy placat alakban egy procla­­matio bocsáttatott ki, azt tartalmazva, miszerint a' magyarok akkor szándékoznak a' határt átlépni, ha ők erre törvényes hatóság által föl­­hivatnak. Előadó erre megjegyzi, hogy illy fölhívásra sem az ország­gyűlés sem a’ községtanács hatalommal nem bír, minthogy ők magu­kat arra hivatva nem érzik, hogy a császár ellen hadat szenjenek, egyes tartományok elszakadását eszközöljék, s a­ jelen viszonyok kö­zött még nagyobb zavart idézzenek elő. Ezenfelül azon ellenmondásra utal, melly a’magyar országgyűlés első nyilatkozata közt létez, eb­ben kimondatik, miszerint a'magyar országgyűlés a' magyar hadse­regnek parancsot adott Jelachimhoz, bárhova forduljon is üldözni; ki­mondatik, hogy midőn az ausztriai földre lép, csak mint barátja jó a’népnek, s annak terhére nem leend, ’s azonnal visszavonuland mihelyt a­ bécsi országgyűlés azt nyilvánítja, hogy a’ rendelkezése a. Ilit 4114 erővel a’ közös ellenséget visszaveri»«1.. Németország, Frankfurt, oct. 13. Némethen kevély az ő Bécs városára. Europa szabad népei kevélyek Bécs uj hős tetteire. Bécsnek népe, te földhöz zúzád a’ kígyókat, összetéped a szabadságot gyilkoló ármányt, te vér­­zél egy nemes nemzet szabadságéért és függetlenségéért, te vérzél Né­methon egységéért, te vérzél­ a demokrata szabadságért, te mented meg őt a’ német democratiat. S mit ten a’ frankfurti gyűlés a Pál tem­­plomban, mit ten ama férfiak gyülekezete, kiket te­s veled a’ német nép Main kies vidékéről Frankfurtba küldöttél szabadságod mézes he­­teiben? Ők ide jövönek, hogy meg erősítsék ’s megalapítsák amaz al­kotmányt, mellyért a’ német nép martiusban fölkelt, hogy megszilárdít­sák a’ szabadságot, az egységet. Nem tevék azt mit kell vala, ezen fér­fiak , ők többségükben bsszenyezik a német becsületet, ők egy köz­ponti hatalmat tűrnek, mit a katonai vagy kardkormány a’ keleti 's ho­nunk más democrata tartományaiba behozni törekszik. Nagy tetteid hire eljutott a szorongatott keletre, a testvértörzsökök itt, mint éjsza­kán, keleten és nyugoton örömzajt ütnek ’s hálát mondanak neked hős­tettedért. A’ nép emberei, kik a damocratia örök és szent elveit védik a” Pál templomban, kik minden csatavesztés után, mellyel szenvedőnek annál szilárdabbul s bensőbben gyülekezénak a’ democratia, a’ nép­­zászlója alá, ezen férfiak beszélének véres győzelmedről, ezek baszé­­lének hősiességedről, ezek követelüt, hogy a’ gyülekezet mondja ki: mi­ként érdemessé tetted magad a' szabadságra 's érdemeket szerzél ma­gadnak a’ közös haza szent ügye mellett, a’ többség hallgatua, I Jobb Oldal ,ki«M«ott, a kisebbség vesstetti 17A” *) Épen most értesülünk, hogy a’ Don Miguel ezred kormánya a’ szökevényt körözteti, és 90 nap alatt a' hadbíróság előtti meg­­jilanékrt odUtab­in áltálja, tabu ellenmonsdás gyanítható okául mondatik tenni, a' magyar hadsereg és Auersperg parancsnok közti értekezések eredménye, ki Jellashichc­al szövetkezve működni nyilatkozott, nem különben a’ ma­gyarok és a' császár között megkezdett egyezkedés. Ezen előterjesz­­tésre alapítja előadó az érintett proclamatio elleni óvást. Az ülés töb­bi része mint kevesbbé érdekes nem közöltetik. Bécs, oct. 19. A’ nép-őrsereg első kerületének parancsnoka Leszczynski következő iratot bocsátott ki: fajtársak! Szives üdvözletet s testvéri kézszoritást hozok nektek, a' segítségünkre siető testvéreinktől a magyaroktól. — A' főparancsnokság részéről megbíz­va s bajtársaimtól fölhiva a magyar hadsereg erejét s hangulatát megvizsgálandó, a' táborba mentem, ’s mindent elkövettem hogy megbízatásomnak pontosan megfeleljek. — Miután ezen kérdésekben a’ legellenkezőbb hírek terjengenek, sőt sokak által a’ magyar hadse­reg jelenléte a határszéleken kétségbe vonatik, tehát kötelességemnek érzem küldetésem eredményét veletek híven­­ igazán közleni. — A' Parendorf, Köpcsény ’s Hamburg felé toborzó magyar sereg 30,000 emberből, 3000 lóból s 42 ágyúból áll. — Ezen sereg egyátalában a' legjobban felfegyverkezve, erőteljes s a’ legjobb szellemtől áthat­va , harezra készen áll határainknál, hogy velünk egyesülve szabad­ságunkat , ha vakmerő kezekkel érintetnék, utolsó csep véréig meg­védje. — E vitéz sereg Bruckból Parendorfra vérzett szívvel vonult vissza — mire azt egyedül a magyar országgyűlés sürgető parancsa birhatá, melly az ausztriai határszélek átlépését, az ausztriai ország­gyűlés vagy a­ bécsi községtanács fölhívása után engedi meg. — Baj­társak ! Bizalommal viseltessünk, ezen hős sereg iránt, melly egy igazságos istentől (és pedig magyar istentől!) védve, vállánál sokkal nagyobb számú ellenséget megvert és szétütött ’s uj tanujelét adá an­nak , hogy nem nagy számú szolgasereg, hanem vitézség vívja ki a győzelmet. Éljenek vitéz magyar testvéreink! Lembergben a katonaság közötti lelkesedés Bécs ügye mellett olly rendkívüli, miszerint rögtönitélőbiróságot kellett fölállítani; ez által szegények kényszerítve lévén, idegen országban, idegen ügynek szolgálni. Melly eszközökhöz nem nyúlnak, hogy Bécs ellen a­ szenve­délyeket ingereljék, tanúsítja a Latour ezrede, melly felmagasztalt névurát talán soha sem látta, most gyászt viselend,­­ ’s megesküdött senkinek sem kegyelmezni. Ha mind azokat, hasonló boszura ingerel­nék , kiknek barátai s rokonai a szerencsétlen gaz Latour politikája által mindenfelé a' legirtózatosabban meggyilkoltattak, koponyájukból egész hadsereget állíthatnánk ki. Hanem az emberi nemes kebel ’s az emberiségi jogok ellen van: a boszúnak és szenvedélynek szolgálni, 's ’s reményijük, hogy magában a' csatában is harczosaink a' fegyvert tovább nem használandják , mint meddig a szükség parancsolja. A’ berlini és* párisi posták rendetlenül járnak. A postatitok min­ denütt megszegetik, hol katonaság létez. Á .Frank. C. P. Z.‘ bécsi levelezője elferdített, sötét színekkel rajzolja a' Béssben történt újabb eseményeket; vagy is nem elferdít­­ve, hanem inkább epés kitörésével azon érzelemnek, melly némellyek keblében felzudul valahányszor látják, hogy nem úgy van már mint volt régen ’s hogy a haladásnak indult világszellemet nem igen lehet többé a' régi slendrián rendszer rablánczaiba verni. A’ levél olly formán kezdődik, hogy ,,a' bécsiek zsarnoki rettegtető uralom alatt élnek. A’ gyilkolás büntetlenül marad; a gyilkosok még dicsekedve kérdik a’ gyülekezetekben, váljon nem jogosan cselekedtek-e ? (Latour halálát érti a' isveleze) és nincs ki mosdani merné, hogy nem! És azután a mi legérdekesb , reánk vonatkozólag így folytatja: a’ bécsiek a' ma­­gyarok kezére dolgoznak, a' magyarokéra, kik el akarnak szakadni Osztriátol, kik ajkaikon hordozzák a Németország iránti rokonszenves valósággal pedig ellenségei, elnyomói minden nem magyar elemnek Magyarországon; a’ magyarokért, kik a’ szepességi városoknak, s az erdélyi szászoknak meg nem engedték a' német nyelvnek országgyűlé­sem használhatását, sőt kinyyatkoztatták, hogy kormányzási, egyházi és iskolai nyelv egyedül a' magyar legyen. (Ugyan csak üdvös volt ém az a' bécsi országgyűlés, midőn benne vagy hétféle nyelven épiték a’ bábel tornyát) óh milly elvakultak, óh milly nyomoruak ezek a' bécsi demokraták , hogy magokat Magyarország hadi taktikájának eszközéül használtatni engedik! Nem titok többé, hogy Pulszky pénze csábította el a’ külömben jeles gránátos zászlóaljat. De e­ zászlóalj már köteles­­sége teljesítésére szerencsésen visszatért. Auersperg minden hadisze­­reket magához von. Azt mondja levelező, hogy nevét nem itje ki , mert ősz ép olly elővigyázóknak kell lennünk, mint Metternich kor­mánya alatt.­"

Next