Közlöny, 1848. november (144-173. szám)

1848-11-08 / 151. szám

Számfelettieknek. Századosul A’honvéd 11-ik zászlóaljához: Antos Ferencz, eddigi főpa­rancsnoksági segédtiszt. Hadnagyokul: A’ honvéd sereghez: Szerelmey Miklós, nemzetőrségi tiszt, hadügyministeriumnál alkalmazva. „ „ „ Kenessey Béla, keresk. tenger alkapitány. Alorvosokut: A’ honvéd 6-ik zászlóaljához: Dr. Hoffmann Vilmos helyé­be Berzay Károly. A’ honvéd 37-ik zászlóaljához : Dr. Grünwald helyébe Ko­máromba Rutay János. Mind­ezen kinevezések, ’s előléptetések rang ’s illetmény­re nézve folyó évi november hó 1-ső napjától számítandók. Kelt Budapesten, nov. 6-án 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. ». «. A­ honvéd tüzérséghez kineveztetnek Századosokul: Klock N. Joksman Károly Sztrakoniczky Basil. Főhadnagyokul: Blaskó Antal Dávidek István Turcsáni György Gruber Fülöp. U­­adna­gyok ul: Német Antal Kittig Péter. Mind ezen kinevezések ’s előléptetések folyó hó első nap­jától számíttatnak úgy rangra mint illetményre nézve. Budapesten, november 6-án 1848. Mészáros Lázár, hadügyminister. A’ budapesti részvényekre alakult lovagda társulat I. é. nov. 12-kén (vasárnap) reggel órakor a’ tigris vendéglői teremben közgyűlést tartana, mellyre minden részvé­nyes, vagy az lenni akaró, ezennel illően meghivatik. Pest, nov. 6. 1848. G. Ráday Gedeon, elnök. A’ székes-fejérvári középtanodai igazgatóság ezennel köz­zéteszi , hogy az ottani középtanodában a’ nyilvános előadások MV. hó 6-án megkezdődnek. Kelt Székes-Fejérvárott nov. 4-én, 1848. Azon tisztelt szülők, kik gyermekeiket jelen iskolai évben, nagykanizsai gymnasium, — elemiskola — vagy tanítóké­pzőébe küldeni óhajtják, ezennel értesittetnek, hogy a’ rendes tanfolyam november hó 15-én kezdetik. Nagykanizsa, oct. 31-én 1848. Szép Lajos tanigazgató. nemzeti gyűlés. Előleges közlés a’ képviselőház nov. 7-ki üléséről. A’ felsőtáborról jelentetett, miszerint Görgey tábornok a' sereget organisálja és gyakorolja. — S i m o n i c h igen siet kivinni irháját, utócsapatait azonban a’ mi élcsapataink már utolérték. A’ királyhágón túlról kedvező tudósítások érkeztek, Szász-Régennél a’ székelyek megverték Urbán csordáját, miért a’ képviselőház köszönetet szavaz a’ derék székelyeknek, kik­től a’ bán nevében elvárja, hogy a’ milly dicsőségesen kezdék, olly eredménydusan végzendik szent működésűket. Pestnek Teréz városi kerülete engedelmet kére a’ háztól, hogy a’ hazá­ból hűtlenül eltávozott Trefort Ágoston helyett uj or­szággyűlési képviselőt választhasson. A’ ház mitsem habo­zott az engedetem megadásában. Belföld. *Egy kapitány a’ Jellachich táborából azt írja Fischament­­sról, hogy: a' magyarokkal összecsapván, először az igaz, mi (a’ horváth-ausztriaiak) hátráltunk, mert „die ungarischen Ca­­noniere, schossen teuflisch,“ hanem 11 órakor nagy szá­mú Cavallerie küldetvén segedelmünkre, ez eldöntötte a­ csatát. Az Üldözésről nem emlékezik, sem nyereséges diadalról. Az a­lteuflisch“ a’ mi tüzéreinknek isteni dicsérete. Ez után a’ kapitány Pesten lakó kedvesét biztatta, nov. 3-ról, hogy még e’ hónapban Pestre jüvendenek, és jövend­ő is, és jaj a’ magyaroknak, ha magukat meg nem adják. Lehetet­len a' diadalmas seregnek ellenállások, melly pusztítani és dúlni fog. Eddig a' levél. Mi következik ebből ? Az, hogy ha öldökléstől, pusztítás­tól , kinektűl meg akarunk menekedni, keljünk fel mindnyájan és szabadítsuk meg magunkat. Fegyverre, fegyverre! Hevesből. Eger, nov. 5-én. A’ viszonyok ollyanok, hogy az önvédelmi tárgyakon kivűli egyéb egyáltalában semmi érdekkel nem bir. Úgy vagyunk hangolva, 's annyira betaláltuk magunkat a’ harcz változékony mozgalmaiba, mikép nem csak magán', de még t­agasb, különösen a' nemzetet polgárilag érdeklő ügyek is úgy állanak fel előttünk, hogy azoknak tárgyalását akkorra halasztjuk,­­ midőn a harc? győzelemmel hozza még közénk a' higgadt gondol­kozást, ’s azt, miszerint tájékozottan rendezhessük jövendőnket. És ezekért a' megyei élet változékonyságban nem gazdag. A' bizott­mányok színezetéről, vagy inkább annak elveiről, mellyeket követni látszik, határozottan szóltani, s még megítélni is a' mint nehéz, ’s a' körülmények szerint csak feltételes: épen úgy időelőtti lenne. Mert a' mostani politikai élet nem az elvek egymásutáni fejleményé­nek , vagy is azok diadalának szüleménye, hanem inkább az örök változhatlan igazság, 's a' világ rendeltetésének nagybani megváltása, így lévén a' dolog, azon, hogy a megyéknek egyszer zajos teremei­ben az elvek tusája megszűnt, legkevesbbé sem lehet csodálkozni. Ennek ideje most elmúlt: helyette az isten ege alatt a­ népeknek sorsa karddal 's ágyúkkal döntetik el valószinüleg egy időre ; mert az bizonyos, miszerint az igazság és szabadság h­arcza az elnyomások­ból nagyobb erővel és áldozattal mint valaha fog újra felkelni. Azért a­ már elmondott előzményeknél fogva , a­ megye bizottmányáról csak annyiban emlékezem meg, mennyiben azok közérdekűek. Elárult és fegyveres kézzel megtámadt hazánk védelmére a­ felső megyékbe Simonies és tábora ellen 3000 nemzetőrt rendeltünk ki. Erdély ke­rületben pedig 500 önkénteseket, kik mind puskákkal láttattak el. Az első már útban van. A­ második pedig holnap indul. Én már ez­előtt több hetekkel nyíltan kimondottam azt, hogy a­ nemzetőrség úgy organizálva, a­­mint van, egyáltalában hasznos szolgálatot nem tesz. Ez világosnak látszik. A’ nemzetőrség soraiban idős, gyermekes, 's nagy részben olly egyének vannak, kik tudván azt, hogy halálok esetében egy vagy másnak jövendőjét koczkáztatják, nem teszik ki magokat a’ netaláni veszélynek, ’s az elől vagy megfutnak, vagy olly dispositiót vesznek, hogy őket az ellenség ne bánthassa, de ők se árthassanak annak. Ez legközelebben, a’ lajtai táborban is bebi­­zonyodott. Tehát én azt tartom nem lenne hasznosabb annál, ha a nemzetőrségi minden zászlóaljakból azok, kik arra alkalmatosak, mobilizáltatnának, és a­ tábori szolgálat ezekre bízatnék. Egy­részről ez azért lenne czélszerű, mert munkáiktól, s foglalkozásaiktól nem vonattatnának el azok kik különben hon hasznot tesznek, de a táborban bizony feleslegesek. Másrészről ez azért lenne czélszerű, mert így ama sok kellemetlen orvosi felmentések, kifogások, elked­vetlenítéseknek eleje vétetnék. Ha minden megye nemzetőrsége szá­mához képest felállítana imigyen mozgó zászlóaljakat, s azokat házi pénztárából a’ lehetőségig csekély áron felruháztatná, valóban nem lenne azon kellemetlen helyzetben , hogy az őszi időben mezítlábas, vagy gatyás embereket kellessék táborba szállítania. A' ruházat nem kerülne sokba. Szűznadrágja 's attilája egynek-egynek 15-vft-nál többe nem jönne, mit a’ hasonlithatlanúl nagyobb rész öröm­mel venne,­­s kész lenne valamint mozgó nemzetőr lenni, úgy a’ reája esendő pénzt megfizetni. Ajánljuk ezt figyelmébe azoknak kik ennek foganosítására hivatva vannak. Megyénk derék aljegy­zője Erdélyi József ,honvéd kíván lenni. Olly meleg, határozott sza­vakkal ajánljuk őt a’ nemzetőrseregi tanácsnak , mint megyénk által, hivatalos levél útján valóban ajáltatott. Ennek megemlíté­sével azon eljárást nem hagyhatjuk helyben, hogy a’ bizottmány min­denkit, ki hozzája, folyamodik, hadnagysággal ajánl. Valóban ezen el­járás által a’ nemzetőrségi tanács azon, mondhatni kellemetlen helyzetbe hozatik, hogy a' megyének ajánlatát nem veheti úgy, mikép annak a­­zonnal sikert adjon, mert ollyakat, kik alig tizenkilencz évesek, s még exercitozni sem tudnak,azért,hogy katonának álltak, nem emel­het tiszti rangra. A' democratia azt kívánja, hogy mindenki közlegény­ségen kezdje, s ha katonai érdemei vannak akkor menjen elő. És kell hogy a' nép is lássa, mikép az egyenlőség nem vak ámítás, és hogy ér­dem szerint osztatik a' jutalom. Ez a, mint kívánatos, úgy a’ hadsereg szellemére nézve elkerülhetetlen, Breznóbányáról, nov. 1-én. Azon Breznobánya sz. kir. városról, mellyről sok magán hírek szállongtak , hogy panslavisticus mozgalmaknak fészke, akarok egy kis felvilágosítást ennek közlés vé­gett beadni, miszerint a’ közönség törjön felette palozát. Breznobánya belváros külvárosaival együtt 10 ezer tiszta tót ajkú lakost számlál, mellyek közül azonban sokan magyarul és néme­tül beszélnek. * ' • . Ezen város közönségéhez Beniczky Lajos országos biztos úr sebespostán egy levelet küldött oct. 26-án, mellyben Simonics sere­geinek Trencsén- és Árvamegyékbe történt berohanásáról a' közönsé­get értesítvén, a' nemzetőrség felfegyverzését parancsolja. Ezen levél az oct. 27-én tartott közgyűlésben tárgyalás alá vétetvén , olly határo­zat hozatott, miszerint a' nemzeti őrsereg négy tizedrésze sorshúzás által mozgó őrséggé alakittassék; sorshúzás előtt azonban a’nemzetőr­ség Önként leendő besoroztatására felszóllttassék, és a' határozat mind­járt délután foganatosittassék. Szoutsek Tamás nemzetőrségi főhadnagy lelkes hazafi, 's a' magyar alkotmánynak, 's magyarhonnak megrendíthetlen bajnoka első mindjárt az ülésben önként a­ táborba menni kíván . Csipkay András főhadiadószedő és nemzetőrségi százados nem akarja magát csak itt­hon kitüntettetni békében , de az országnak veszedelemben is szol­gálni akar, habár e­ szolgálat alól felmentetik is, s kész letenni szá­zadosi hivatalát ha csak a’ határbeli szolgálatra szorittatnék működé­se . Csipkay János törvényszéki jegyző , kit panszlávnak akartak né­­mellyek bélyegezni feláll, 's a' szabadság megtartása végett a’ tábor­ba menni, 's mint alhadnagy az ellenséggel szembeszállni óhajt. Lo­­pussny Adolf, Lopussny Samu, Dvonts Dániel tanácsnokok, Szlabel Mátyás főügyész, Bretska János aljegyző, két írnok nem akar hon­ülni , midőn a’ haza veszedelemben van, s mindnyájan nagy lelkese­déssel fegyverük élét kivánják éreztetni az ellenséggel. Délután a' polgármester elnöklete alatt működő választmány a’ sorshúzást véghezviendő vala, minekelőtte azonban ez megtörtént volna, 140 nemzetőr nem akart sorsot húzni, hanem a' camarilla ve­szedelmes művének megrontására, 's az országos boldogító alkotmány fentartására véröket 's éltöket önként ajánlották. 240 egyén azonban sorsot húzott, mindazonáltal legnagyobb készséggel 's örömmel nézett szent hivatásának eleibe?E’ városi nemzetőrség négy századba el van osztva, 's e’ századoknak főtisztjei mind menni akarván a’ táborba, sorsot húztak, hogy kik lesznek honmaradni kénytelenek, és a’ sze­rencse, sújtott hazánknak szolgálhatni, Lepényi János, és Polonyi Dá­­niel századosokat találta. E’ város tehát 380 nemzetőrt két századba elosztva küldött er* táborba szuronyos puskákkal, lándzsákkal, és vadászpuskákkal, többe­k fejszékkel, fűrészekkel és csákányokkal is mentek , kiki egy pengő fo­rintot kapván a­ házi pénztárból három napi tartás fejében. Minthogy azonban igy alakított seregünknek kiinditására semmi határidő ki nem tűzetett,és az őrnagy által az indulási idő bizonytalan időre halasztatott, az őrség mozgott, ő menni kíván , s mindjárt menni, hogy megmutassa a' nemzetnek, mikép Breznóbányán a’ szabadság malasztjait tisztán felfogni, s azt legnagyobb elszántsággal­­s erőfe­szítéssel is védelmezni tudó, akaró betsületes tótajkú nép lakik, ki a’ szabadságot, 's alkotmányt életénél többre becsülni tudván, egy­­magyarajkú lakosnak sem áll háta megé, ha ember kell a’ gátra. — Illy körülményekben megh­atott az őrnagynak, hogy 380 emberünk november 1-je napján indulni akar, é s illy helyzetben a' városban to­vább nem is h­agyathatik.­­ Azonban még October 30-kán éjjel ismét egy futár által kül­dött levél érkezvén az őrnagytól, mellyben őrseregünk Ulmanka és Jakab közt felütött táborba October 31-kére parancsoltatik. Minthogy a' külvárosok a' belvárostól távol lévén, és még távolabb a' tábor a’ várostól. October 31-kén csak a belvárosi szuronyos puskák­kal ellátott 170 nemzetőr indult el. Szivemelő jelenet volt, mikép férjek nejeiktől, ‘s gyermekeiktől búcsút vevén, könyezve oda nyújták kezeiket egymásnak, 's csókolva gyermekeiket, csikorogva kiálták: a' szabadságot és titeket, kik hon maradtok, védeni megyünk, „szabadság!“ jelszavunk, azt veszni nem hagyjuk, életünket, minde­nünket a' honnak, és szabadságnak áldozatul viszük, Isten veletek ked­veseink ! 's elfordítván könyező szemeiket az őket kisérő töméntelen néptől, vidám arczczal hagyák el városunkat. Én legközelebbi falura kikisérem barátimat, 's szivem örömömben majd megrepedett, midől láttam, hallottam, hogy ezen lelkes őreink egytől egyig tudván ren­deltetési czélját, szabadságért, alkotmányért vívni 's halni szent köte­­leségöknek tartván, olly készséggel, 's olly elszántsággal az ellenség eleibe sietett. Ma reggel ismét 210 külvárosi nemzetőrségünk" a' tegnap indul­tak után sietett nem kisebb akarattal és lelkesedéssel. — Isten kisér­je lépteit, és engedje, hogy a’ magyar alkotmány Ellenségei, éles fegy­vereiktől tisztelni és becsülni tanulják az emberiség jogait, és szabad­ság malasztait. Mindezekből csak azt hozom ki, hogy ha az országban illy lel­kesedés s illy öntudat uralkodik, híjába harczol ellene a­ katona, mert a’ katona hűlni és napról napra keresbedni, az ország ereje pedig óri­ásként nőni és szaporodni fog,­­s ha elnyomatik is egy időre a’ sza­badság, az később nagyobb robajjal törend ki, és magát a’ pokol ka­pui közül is kiragadandja. Trencsinből, nov. 1. October 26-dikán kebelrázó félelem szállotta meg polgárainkat. Simonies két órára távol, a' városban pa­rányi és jelentéktelen erő, ágyúk nélkül. Hátulról senki A’ hazafiság, hazánk szabadsága, a' feladás kérdése nyomasztólag halottak reánk. Az ellenséget elölről nyomó, 's hátulról kergető seregek csak puszta hirek voltak. Nem volt mire alapíthatók árva ügyünket. Felállítottunk ugyan két torlaszt a' reggelig érkezendő segítség reményében, és ásott mindenki, a' ki csak egy kis erővel birt, ásott vén és fiatal, pap, ur, polgár, mesterember, csak a' parasztság még pénzzel sem vala rá vehető. Azonban reggelig segítség nem érkezvén, 's illy körülmények­ben öt erős zászlóalj gyalogság, 's egy osztály lovasság,­ 12 ágyú kisk­­­ezében nyomuló ellenségnek ellenállani teljes lehetetlen lévén, még csekély számú harc­osaink is korán elutaztak, majd másik helyen többre szaporítandó csatárokkal az ellenségre rohanandók, így min­den ellenállás nélkül 27-kén reggel 10 órakor csakugyan beütött vá­rosunkba Simonies sáskaserege,­­s minekutánna katonáit úgy elhelye­­zé, hogy városunkat egészen ostromállapotba tette volna, küldöttje ál­tal katonáinak szállást és élelmet kért polgármesterünktől; azonban tagadó választ nyervén, nem sokára maga Simonics uram lóháton a' tanácsház elébe vágtatott, s a' polgármestert lehivatta, ismételvén előbbi kérését. De akkor is nemmel visszautasittatván, utolsó kisér­ ' letet teendő egy század gyalogsággal körülvétette a' tanácsházat, mire egy tiszt hat katonával beronhanván a'­’tanácsterembe, a’ polgármester*, főbíró- és kapitánynak elől hátul kétkét szuronyt szegezve, eljáróin­kon zsarnokoskodék. Azonban a' borzasztó halálveszedelem közepette is a' hazafiság szent lelkületétől áthatott főnökeink, kősziklás állhata­tossággal úgy a' beszállásolást, mint minden élelmet nagy elszántság­gal megtagadtak; mire a' tiszt kinyilatkoztatta, hogy majd önmaguk segítendenek magukon, s elhagyva a' teremet, magok rendezték a' beszállásolást, és az élelmezést minden módon zsarolták. Az­nap délután két negyed háromra Jeruzsálem pusztulásához hasonló jelenetnek valánk tanúi. Az újvilágról nevezett csapszék mel­lett a’ mieink puskalövésekkel köszöntvén meg előőreit, ezek vissza­­futamodtak táborukat felriasztandók. Mire a' borzasztóan lármázó do­bok szavára a' már pihenni kezdő csorda, villámgyorsasággal csopor­tokra alakulva nagy hurra­­vivával­ a' küzdhelyre sietett. E' szokat­lan zavarra a' bent maradt polgárok kétségbe esetlen, sápadt arczczal fel 's alá járkáltak; siránkozás, pakolás, futás, jajgatás, minden helyen más vala látható, ki sem tudta mi történt. És alig tudtuk meggondolni mi lenne czélsz­erűbb, az erdőkbe vonulnn­-e ? vagy csak ben a’ vá­rosban a végső eredményt elvárni ? már is az ellenség az előbb tör­ténteket csak kis ingerlésnek tekintve, visszavezette a’ városba feldü­­hösödött csordáját, 's megkezdte a' kutatást. Szobák, pinezék, papiak, kegyes rendűek háza, templomok szóval minden nagyobb ház nyers vadsággal felvezetett, mindenki ellen, a­ kit csak az utczán láttak szuro­nyokat szegeztek, ütötték , szidalmazták. És ezt tették lengyelek, ama nép, kihez a­ magyar annyi rokonszenvet és barátságot tanúsított, ki­nek szabadságát mint öhnön magáét forróat­ óhajtja, kinek szolgaságát kesergi, és ki maga annyi tömérdek Sokat az­ínagyarok pártolásában épit. Kényeztek szemeink, miként törekedhetik a' szabadság elnyomá­sára azon népfaj, a' melly a magáét olly sokszor szerencsétlenül ki­­sérte meg. Ők a' felvert házak-, pinezék-, és templomokban csak gár­distákat kerestek, ezeket szerették volna becsipni, de mindenütt csak 730

Next