Közlöny, 1848. november (144-173. szám)

1848-11-25 / 168. szám

dig azon felül még szükségeskép megkívántatnék, a státus által fe­deztessék. Vl­ad: Nem akarnám bebonyolítani a dolgot, azért azt mon­dom, hogy Záborszky jegyző úrnak azon indítványa, hogy az ingyen növendékek száma szaporíttassék, elfogadható, de hogy az 500 forint leszállíttassék ezt elfogadni nem lehet. Itt a hadügyminiszer tekintettel volt arra, hogy mennyibe kerül egy növendék évi tartása, miután ruhá­val és mindennel ellátva lesz, ennélfogva az 500 forintot nem sokallom, mert vegyük tekintetbe, hogy ha 100 ingyen nevendék lesz az intézet­ben, ezek leginkább a­ szegény sorsúak közel fognak választatni, a többiek pedig vagyonosok lévén, miután ezek az iskoláztatásnál is két háromszáz forintot évenként mindig fizettek gyermekeikért, most az 500 forintot, miután ruházatot, szolgálatot, szóval mindent kapni fog­nak, igen örömest megfizethetik. D o b o z y: Nem vagyok egészen felvilágosítva az iránt, hogy honnan ered az, hogy némellyek ingyen fognak taníttatni; eddig a mint tudom ez onnan eredt, hogy a’ régibb időkben több magán egyé­nek s családok adtak pénzt valamellyi intézet felállítására, s miután azt gondolom, hogy azon családok, kik az illy alapítványokat tették azokra többé számot nem­ tartanak, magam is egy vagyok azok közöl, kik arról tudni semmit nem akarnak, azt hiszem, sokkal czélszerűbb lenne meg­állapítani azt, hogy ingyen ezen intézetben senki ne tanít­­tassák 's mondjon le minden család illető alapítványi részleteiről; ‘s így megszüntetnék azon különböztetés, hogy egyik ingyen, másik pénzért tanultatik. Asztalos Pál: Az előttem szólott követ előadására azon megjegyzésem van, hogy a’ mostani időbe nem igen illik ama princí­pium, melly szerint, miután a' születésbeli aristocratiát eltöröltük, egy másikat, a' pénz aristocratiát állítsuk fel, s mivel a' gazdagok fizethe­tik a nevelési költséget, tehát azok fiai menjenek a’ katona képző in­tézetbe, a' szegények pedig maradjanak el. Azt hiszem jobb czélra a ’ status nem adja a­ pénzét, mint egy i­lyen intézetre, mert semmi nem kamatoz o­ly bőven, mint az i­ly intézetbe fektetett pénz. Vélekedé­semmel az előadottak közöl azokéhoz járulok, kik kívánják, hogy a­ status 50 vagy 100 egyént tanítson ingyen, nem pedig mint monda­tott, hogy senki sem tanítassék fizetés nélkül, mert lehetnek, kiknek jeles gyermekeik vannak, de talán 200 ftot­ sem leven képesek fizetni, a k­otatás igen nagy kárára az intézetből kimaradnának. Óhajtanám te­hát, hogy 100 egyén ingyen tanutlassék, de o­lyan szülők gyermekei vétessenek fel, kik nem képesek fizetni, a többiek fizessenek két vagy háromszáz forintot, s ha ennél többe kerülnének, a­ többi költ­séget fedezze a­ státus. (Helyeslés!) Besze János: Valahára tehát megnyílik a katona­képző in­tézet, ’s lesz belőle nemzeti intézet, de ha akarjuk, hogy nemzeti in­tézet legyen, s akarjuk, hogy a nemzet számára jó katonák neveltes­senek, elvárván a’ haza tőlük, hogy minden perezben készek legye­nek el­öket is a­ hazáért feláldozni, úgy, mind azokat, kik ezen intézet­ben neveltetni fognak, ingyen kell tanítani; mert ha már egyszer nemzeti intézet,'s katonákat akarunk benne nevelni, kik életöket is feláldozzák a' hazáért, méltán megvárhatják a' szülők a' hazától, hogy ha beadták fiaikat a' haza szolgálatába, tehát, azokat a' háladatos haza saját költségén nevelje; és ha a' megsebesülteket a­ háladatos haza ápolja, miért ne nevelje azokat, kik érette, véreket ontani készülnek? Én tehát azon meggyőzésben vagyok, hogy addig, mig a­ nemzet finan­­eziája tisztába hozatik, 100 egyén, idővel pedig 2—300 neveltessék, de egyátalában mindenki ingyen, és senki sem pénzért. Elnök: Megvallom, nem gondoltam, hogy illy részletes viták fognak keletkezni; azt hittem, hogy az átalános princípium kimondá­sával ezen esztendőre nézve az ügyet el lehetett volna végezni, mint­hogy ha lesz is némi hiány, a­ fő dolog csak az, hogy minél előbb le­gyen meg az intézet. Egyébiránt én részemről nem hiszem, hogy jó volna, ha ingyen neveltetnék mindenki, mert akkor a temérdek recur­­susok folytán kegyosztogatásoknak adatnék alkalom, mit részemről so­hasem helyeselnék. Azt hiszem, ha illy részletesen méltóztatnak a­ dolgot tárgyalni, úgy legjobb volna a' javaslatot kinyomatni, hogy a' ház tagjai mindenikének kezében legyen. Csiky Sándor:Én két czélt látok, melly után törekednünk kell. Az egyik czél az, hogy minél többen részesittessenek azon neveltetésben, melly neveltetés folytán, jól kiképzett katonákat fog nyerni a‘ haza; a' második pedig az, hogy ne csupán, vagy kiválólag a' vagyonosbak gyer­mekei, hanem egyszersmind a’ szegényebbek is részesittessenek e' neveltetésben. E’ kettős czél elérése tekintetéből úgy vélekedem, hogy, a' hadügyminister úr által tervezett javaslat az utóbbi tekintetben hiáb­a nem vezet , mert ha 500 ftot kell egy gyermekért fizetni, ak­kor könnyen át lehet látni, hogy csak o­lyanok fognak — különösen a mostani nyomósító körülmények közt — e’­neveltetésben részesü­­­letni, kiknek bőséggel van vagyonuk; a­ szegények pedig, ha még o­ly képességgel bírnának is, elmaradni kénytelenek lennének, mert nem bírnák viselni a­ költséget, de azon véleményben sem lehetek, hogy ingyen neveltessenek mind­azok, kik ezen intézetbe felvétetnek; mert ha az ingyen neveltetést akarnák létre­hozni, akkor a' statusra olly terhet rónánk, melly, habár nagy kamatot hoz is, a’ mostani ne­héz körülmények közt mégis sokkal tetemesebb, hogysem a' status megbizhatná. Azon vélekedésben vagyok tehát, hogy azoknak, kik ezen intézetre alapítványokkal járultak, hagyassák meg azon joguk, melly­­nél fogva növendékeket nevezhetnek ki; a' többiekre nézve pedig ha­­tároztassék meg bizonyos summa, 2—300 forint, ‘s ha ebből a' költ­ség ki nem kerül, a' többit pótolja a’ status. Ekkor­­elegendő számmal fognak lenni a’ növendékek, 's a' czél is el lesz érve. Madarász L. Azt gondolom, a­ házának mindenek­előtti szük­sége az, hogy katona-nevelőintézete legyen, és ha ezen szempontot méltóztatnak mindenekelőtt fontosnak tartani, és egyszersmind szem­­ügyre venni, hogy január elseje nem igen távol van már, úgy kettőt lenne szükséges elfogadni. Először azt, hogy azon 50 egyén számára kikre az előkészületek megtörténtek, rendelkezzék a­ hadügyminister, hogy mindenek készen legyenek, mikor az intézet megnyittatik; a’ másodikra fin­g, ha hatalmamban volna, vagy a’ képviselő hál jónak látni nézetemet elfogadni, azt mondanám, hogy nyomattassék ki, ezen most felolvasott javaslat is , ’s a’ képviselőház vegye pertractatio alá, mind azon elvek megrostálását, mellyeket szükségkép meg kell határozni, s a­­mellyekben ki lenne mondva, hogy kell-e többre mint 50 egyénre kiterjeszteni az intézetet, a minő elvekre kell hasírozni az egész neve­lést. Én átalában mind­azon elveket, miket felemlíteni hallottam, elfo­gadok, és olly nevezetesnek tartom magát a­ vallás kérdését is , hogy szükségesnek tartanám a­ 4-ik §-t akként módosítani, hogy abban ki­jelölt 8 és 600 ftnyi fizetés az egyházi egyének közt egyenlőn osztas­sák fel. Azonban azt tartom, hogy illy tüzetes munkához hozzá szó­lam, é s azt részletesen taglalni, lehetetlen a’ nélkül, hogy a­ discussió mezejét olly tagra ne nyújtsuk, minél fogva a’ felhalmozott eszméket öszpontosítani, vagy csak módosítani is lehetne; azért méltóztassa­­nak tekintetbe venni az első czélt, hogy intézet minden esetre l­e­­gyen; a’második czélt, hogy t. S minél többen rész­est­essenek az intézet jótékonyságában, majd el fogjuk érhetni, ha a­ beadott javaslat kinyomatvan , pertractatio alá fog kerülni, de ad­dig is hatalmaztassék fel a­ hadügyminiszer, hogy január 1-jén az intézet megnyittassék. Szúnyog­h. Előttem is az a­ fő c­él, hogy az intézet minél előbb életbe léptessék, és azért az előttem szólott képviselő úr javas­latának első részét elfogadom, de második részét, hogy t. i. a­ beadott javaslat kinyomattassék s osztályokban tárgyaltassék, nem látom ezélravezetőnek, mert e­ szerint épen azon czélt nem fognak elérni, mellyet leginkább óhajtunk, hogy minél hamarább fenálljon az intézet, hanem, mint méltóztatott mondani, hatalmaztassék fel a­ hadügymi­niszer , hogy január 1-jén az intézetet megnyithassa , de tegyük hoz­zá, hogy nem 50, hanem 100 egyén számára,­­s így minden to­vábbi vitatkozásnak vége lesz, s végtére életbe fog lépni azon intéze­tet, mellynek felállítását a­ nemzet sok esztendők óta óhajtva várja. Elnök: Azt kellene előre meghatározni, hogy kiván-e a’ ház jelenleg érdemileg határozni, vagy nem ? ha kíván, akkor az előadot­­takon keresztül mehetünk. Az első indítvány az volt, hogy a­ lelké­szek fizetéseire nézve különbség ne tétessék. Ez olly dolog mellyről vitatkozni sem kell. (Helyes!) A' másik, mi elvi­ kérdés, az, hogy 50-nél több egyén tanittassék-e ingyen, és a' növendékekért!­500 ftnyi­ért fizetés lejebb szállitassék-e ? Kazinczy Gábor: Nem szeretném, ha azon a téren ma­radna a' ház. Ugyan­is, itt törvényjavaslatról , melly száz ezer ftnyi összeget tartalmaz, van a' kérdés; következéskép nem tartom helyes­nek, hogy a' ház ezen tárgyat per summos aptices, a' nélkül, hogy tag­jai nélkül egyetlen egy' felfogni képes volna, elhatározza; annyival in­kább, mert a’ hónapozásban semmi veszedelmet nem látok, mert kér­dem : mi veszedelem következik egy pár napi elhalasztásból ? A ház Kossuth Lajos úr által benyújtott adózási rendszerre nézve kimondá, hogy nyomassák ki, és ezt igen helyesen tette, mert egy törvényjavas­latba minden megfontolás nélkül bemenni a­ törvényhozó testület te­kintélyével ellenkezik. Hozzuk tehát ez ügyet is tisztába. 48 órai hó­napozás annak nem lesz ártalmára. Záborszky Alajos: Indítványom a szónokok többsége által pártoltatott, de az előttem szólott jegyző úr által megtámadtatott, még­pedig olly okokból, me­lyek indítványomra nem alkalmazhatók. Ugyan­is, nem törvényjavaslat fekszik előttünk, hanem a’ hadügymi­niszer úr, az idő körülményeihez képest, egy iratot nyújtott be a­ hon­védelmi bizottmánynak, me­ly azt a­ ház elébe terjesztette, hogy felet­te határozzon. Nem forog itt sen elvi kérdés, és nem is térünk el az eddigi gyakorlat ösvényétől, ha e­ kérdésben rögtön határozunk, mert azt: valljon 50 vagy 100 ingyen növendék legyen-e, a­ ház az irat­nak kinyomatása után sem fogja jobban elhatározhatni. Ennélfogva új­ra felszólítom a­ képviselő urakat indítványom pártolására. Deák Ferencz: Akár van valami tárgyban elvbeli kérdés, akár nincsen, arra nézve , hogy a ház határozhasson, mulhatlanul szükséges, hogy tagjai a­ kérdést ismerjék. Itt egy hosszú több éves irat olvastatott fel, mellynek v­ad részét sem birtam felfogni. Tudom, hogy a' Ludovicea rég óhajtása a' nemzetnek, tudom, hogy arra alapít­ványok történtek, de azt is tudom, hogy a' Ludovicea felállittatott volna mind a­ mellett is, hogy egy ideig pénzhiány miatt, nem állít­tathatott fel, mert az országgyűlés megajánlotta volna a' szükséges summát, sőt a' kk. és Rt. táblája meg is ígérte , hanem egy kérdés­ben bukott meg az intézetnek felállítása­­. i. ő felsége nem egyezett abba, hogy a tanitási rendszerbe az országgyűlés beszólhasson. Ezen intézet rendszerére nézve a­ hadügy­miniszer úr már terjesztett egy ja­vaslatot a' ház elibe. Nem tudom keresztül ment e' az a' ház hatá­rozatán ; ha igen, akkor kellett történt, midőn Bécsben valók; mert különben itt létemkor a' ház határozatán keresztül nem ment. De bár miként légyen, minden esetre ezen új javaslatot kombinálva a' másik­kal kell tárgyalni; mert, ha összesen együtt­­­em tárgyaltatik ezen kérdés, örökös zavar lesz annyival inkább, mert a­ háznak azt is kell tudni, hogy mennyi azon pénzalap, melly már eddig meg van, és mennyivel kell pótolni azt, hogy egy bizonyos szám kikerüljön. Ar­ról nem tehetünk, hogy 48 vagy kétszer 48 órai késedelmet vonna is maga után, de figyelmeztetem a t. házat, hogy az elhamarkodás minden esetre több kárt okoz, mint a­ két, három nappali elhalasztás annyival inkább, mert a­ rövid időre­ elhalasztás nem húzná maga után semmi esetre az intézet felállításának elhalasztását, miután az, csak január elején szándékoltatik megnyittatni; szomorú volna pedig, ha a­ ház eddig a­ tárgyalást nem tudná elvégezni. Ennél fogva azokkal vagyok kik azt mondják , hogy kapkodva határozni bajos, mert ritka ember szeret szólani ahoz, mi iránt tisz­tába nincsen, ritkán van pedig tisztában olly tárgy iránt, mi nem ada­tik úgy elő, hogy tökéletesen érthesse. Legczélszerűbb lesz tehát a­ beadott javaslatot kinyomatni, és a’ szabályok értelmében a’ másik ja­vaslattal együtt tárgyalás alá venni (közhelyeslés). *— Úgy látom, eb­­­­ben megnyugosznak. (Helyes.) Elnök: A' Ludovicea felállítása tervezése a’ hadügyminister úr által, néhány hónappal, beadatván, ki nyomatott, 's több osztá­lyokon is keresztül ment. A' mai ülésben felolvasott javaslat aman­­ak némi pótléka, recapitulates, 's a’ költségeknek batlit megtartva megváltoztatása. Az előbbeni törvényjavaslat, ha nincsen a képviselő urak kezeinél vagy tán elveszett, a’ másikkal együtt ki fog nyomatni, hogy az osztályokban mennél előbb tárgyaltathassék. Halász Bódog: Legjobb lesz ezen kérdést szavazattal eldön­teni. (Szavazzunk!) El­n­ö­k: A' kérdés ez: kivánja-e a' ház, hogy ezen a’ hadügy­­minister úr által benyújtott költségvetést magában foglaló irat kinyo­­mattassék, és az előbbeni tervezettel együtt tárgyaltassák; kik kíván­ják, méltóztassanak felállani­. (A’ felállás után!) A nagy többség'kí­vánja tárgyalni. Deák: A szavazásnak nem valók ellene, m­eglevén győzödve, hogy a* többség a' tárgyalást kívánni fogja, de nem hallgathatom el azon véleményt, hogy az előadott javaslatnak kinyomatását, s a kép­viselőknek részletes tudományára juttatását még a’ többség sem gá­tolhatja, mert azt követelni minden egyes képviselőnek van joga. (Helyes!) Elnök: Kovács Lajos képviselő úr a Tisza szabályozására 3000 honét foglyot alkalmaztatni rendelvén, néhány napra kiván el­távozni a’ helyszínére, hogy a munkának mikénti folytatását megte­­kinthesse. (Helyes!) Holnap reggeli 9 órakor az osztályok egybe fog­­nak ülni. 709 Belföld Verb­ász, nov. 2­-kén. Nálunk sem járják az újdonságok nagy bőségben, de nem is akarjuk, hogy bővelkedjünk bennük. Ilyen apróságok előadják ugyan magukat ne­m, múlt pénteken Jovics szállásánál a’ requiráló szenttamási fiezkók közöl elcsipetett egy szervianus, „a miserable creature, and harmless fellow,“ szegény ördög örül, hogy él, fogva tartatik a' madár. Távolról hallottuk, hogy Raics itt volt, de miért ? arról a' kró­nika hallgat, mert nem szabad ám nekünk is mindent tudni. Ugyan súgják meg már Önök kollegánknak, hogy a’ tudósítások­nál használják azt a' veres plajbászt, ne kapjanak olly nagyon minden olly híren, mi nem a' közönség elé való, st done f­elámul az ember, mikor efféléket olvas, mellyekről hallgatni kellene, de tenni; gyen­geség szülte botrány ez , mellyért ügyünk vezetői nem sok köszönet­tel tartoznak ezen polgártársaknak, inkább töltsék be a’ lapokat húsza­sra unalmas czikkekkel, mint tervek elárulásával, jobban megköszön­jük , mintha bizony csupa hazafiak olvasnák a’ lapokat Tegnap jó kedvök volt a‘ sz.-tamásiaknak mert ugyan ágyúztak oda ben, a' naptárt elfelejtettük megnézni, talán pártfogó szent" vagy a' rablók élén álló Rajacsics tiszteletére történt. Eszterházy Sándor uj ezredes a' 3-dik számú huszároknál a’ tű emberünk, bezzeg ugyan tüzel a­ vadak ellen, hisszük,, tettei sm fogják erélyes, kartácsszerü szavait czáfolni. * Ki fog már egy szép vezérczikket írni erről. „A magyarok gyáma­ság alóli felszabadulásuk után, ebben sok tanulságost lehet majd felhoz­­­ni, és eleven színekkel festeni, hogy bukdácsolunk, mikor már ma­­gunk lábán kellene járnunk, miként szükséges még most is a’ nagyobb résznek a' járszalag, mint várja a' nagyobb rész, hogy vezettessék a' gyáva táblabiróság mint busót, hogy a' tisztelgésekre sehova se hí­­vatik, a' magas pártfogásokat hasztalan keresi; 's ha ezt mondják, jfel fel­­tettre emberek!“ kapkodása közben kard helyett a' corpus fortif. ragadja meg, annyira eszét veszti. — Rettenetes dolgok eret, domine spectabilis! Mikor olvassuk már, hogy e megye ennyit, eme pedig ennyi lovasságot alakított ? Vagy igaz, nem akarjuk olvasni, de máskint tudni. Arad, nov. 18-kán. Távollétem miatt csak most közölhetem e­­bét szomorú eseményeit. November 12-én mintegy 2000 főre me­nő sorkatonaság, egy osztály dsidssal és több ezret tevő krassói o­­láh felkelt néppel megtámadó Lippát. Seregünk körülbelől 1000 fér® számítható volt, közte a’debreczeniek rettenthetlen csapata. A'mi­einknek három ágyúja volt , az ellenségnek 11. A' felkelt oláh nép* csorda rémülten futott szét a' csata tüzében, azonban az ukránok há­tok megett állva, dsidájuk hatalmával verék vissza a’ nyomorult tö­meget. Az oláhok a dsidások és mieink között valóságos barric­dsil szolgáltak. Bátor kis seregünk vissza véré az ellenség táborát, '~ nal szuronyszegezve üldözte is. Más nap 13-án túj megtámadás történt. A’ Lippa feletti hegyekre felvonczolt il ágyúk rémitően hullatták a’ golyók záporát, de seregünk csüggedést nem ismerő bátorsággal bala­ézolt. Délután 3 órakor, midőn az áruló lippaiak ablakokból lőttek seregünkre, az ellenség gyalog csapatának egy része pedig a­ kertek kerítésein eresztetett be , a­ mieink hátrálni kényszerültek. Egy szá­zad debreczeni még mindig harczolt. Parancsnokuk kérésére sem tsr­kartak vissza­vonulni, mert ők magyarok, 's el akarnak véreni r a' ho­nért. Fő ok volt a' visszavonulásra azon esemény hogy töltényeik elfogyott. Lippa szerencsétlen hírére Máriási csapata Új-Aradot elha­­gyá, s Arad védelmére városunkba nyomott. E­ visszavonulás nekünk felszámíthatlan kárt okozott, mert, nemzetőreink a' vár kiéheztetése i­­ránti reményüket tökéletesen elveszték. A’ várból ugyán is, látván azt ok nélküli visszavonulást, éhségtől zaklattoltan rohantak Új-Arad fe­lé. Ellenükbe senki sem állt. És Uj-Arad kiraboltatván, a­ vár több heti élelmi­szerekkel ellátta magát. Három Bukovina gyalogokt hozzám? átszökvén, becsület szavakkal állítják , hogy pár nap múlva okvetle­nül megadandotta volna magát Berger. Ma mint hallom újra elfoglal­ta Máriási Uj-Aradot. Nemzetőreink Csüggedni kezdenek. Más­fél hó­­nap ótai nyugtalanság, mellyhez hasonlót e'­hon egyik városa séta szenvedett, kifogyasztja béketűrését. Segély sehonnan nem érkezik. Sorkatonánk egyetlen egy sincs. Sőt még hiányzik a­ vezér is! Ha dolgainkra nagyobb felügyelet nem érkezendik, néhány nap múlva Arad elveszett. Képzelhetik önök illy kínos helyzetünkben, midőn csekély e­­rönk a vár bevételének eszméje a' lehetlenségge! határos, minő fáj­dalmas érzéssel hat reánk a* újságokban hirdetett azon reánk tsavt* kitstóstdhttlsn fontosság! V's, Arad vára fertfates,

Next