Közlöny, 1848. november (144-173. szám)
1848-11-25 / 168. szám
dig azon felül még szükségeskép megkívántatnék, a státus által fedeztessék. Vlad: Nem akarnám bebonyolítani a dolgot, azért azt mondom, hogy Záborszky jegyző úrnak azon indítványa, hogy az ingyen növendékek száma szaporíttassék, elfogadható, de hogy az 500 forint leszállíttassék ezt elfogadni nem lehet. Itt a hadügyminiszer tekintettel volt arra, hogy mennyibe kerül egy növendék évi tartása, miután ruhával és mindennel ellátva lesz, ennélfogva az 500 forintot nem sokallom, mert vegyük tekintetbe, hogy ha 100 ingyen nevendék lesz az intézetben, ezek leginkább a szegény sorsúak közel fognak választatni, a többiek pedig vagyonosok lévén, miután ezek az iskoláztatásnál is két háromszáz forintot évenként mindig fizettek gyermekeikért, most az 500 forintot, miután ruházatot, szolgálatot, szóval mindent kapni fognak, igen örömest megfizethetik. D o b o z y: Nem vagyok egészen felvilágosítva az iránt, hogy honnan ered az, hogy némellyek ingyen fognak taníttatni; eddig a mint tudom ez onnan eredt, hogy a’ régibb időkben több magán egyének s családok adtak pénzt valamellyi intézet felállítására, s miután azt gondolom, hogy azon családok, kik az illy alapítványokat tették azokra többé számot nem tartanak, magam is egy vagyok azok közöl, kik arról tudni semmit nem akarnak, azt hiszem, sokkal czélszerűbb lenne megállapítani azt, hogy ingyen ezen intézetben senki ne taníttassák 's mondjon le minden család illető alapítványi részleteiről; ‘s így megszüntetnék azon különböztetés, hogy egyik ingyen, másik pénzért tanultatik. Asztalos Pál: Az előttem szólott követ előadására azon megjegyzésem van, hogy a’ mostani időbe nem igen illik ama princípium, melly szerint, miután a' születésbeli aristocratiát eltöröltük, egy másikat, a' pénz aristocratiát állítsuk fel, s mivel a' gazdagok fizethetik a nevelési költséget, tehát azok fiai menjenek a’ katona képző intézetbe, a' szegények pedig maradjanak el. Azt hiszem jobb czélra a ’ status nem adja a pénzét, mint egy ilyen intézetre, mert semmi nem kamatoz oly bőven, mint az ily intézetbe fektetett pénz. Vélekedésemmel az előadottak közöl azokéhoz járulok, kik kívánják, hogy a status 50 vagy 100 egyént tanítson ingyen, nem pedig mint mondatott, hogy senki sem tanítassék fizetés nélkül, mert lehetnek, kiknek jeles gyermekeik vannak, de talán 200 ftot sem leven képesek fizetni, a kotatás igen nagy kárára az intézetből kimaradnának. Óhajtanám tehát, hogy 100 egyén ingyen tanutlassék, de olyan szülők gyermekei vétessenek fel, kik nem képesek fizetni, a többiek fizessenek két vagy háromszáz forintot, s ha ennél többe kerülnének, a többi költséget fedezze a státus. (Helyeslés!) Besze János: Valahára tehát megnyílik a katonaképző intézet, ’s lesz belőle nemzeti intézet, de ha akarjuk, hogy nemzeti intézet legyen, s akarjuk, hogy a nemzet számára jó katonák neveltessenek, elvárván a’ haza tőlük, hogy minden perezben készek legyenek elöket is a hazáért feláldozni, úgy, mind azokat, kik ezen intézetben neveltetni fognak, ingyen kell tanítani; mert ha már egyszer nemzeti intézet,'s katonákat akarunk benne nevelni, kik életöket is feláldozzák a' hazáért, méltán megvárhatják a' szülők a' hazától, hogy ha beadták fiaikat a' haza szolgálatába, tehát, azokat a' háladatos haza saját költségén nevelje; és ha a' megsebesülteket a háladatos haza ápolja, miért ne nevelje azokat, kik érette, véreket ontani készülnek? Én tehát azon meggyőzésben vagyok, hogy addig, mig a nemzet finaneziája tisztába hozatik, 100 egyén, idővel pedig 2—300 neveltessék, de egyátalában mindenki ingyen, és senki sem pénzért. Elnök: Megvallom, nem gondoltam, hogy illy részletes viták fognak keletkezni; azt hittem, hogy az átalános princípium kimondásával ezen esztendőre nézve az ügyet el lehetett volna végezni, minthogy ha lesz is némi hiány, a fő dolog csak az, hogy minél előbb legyen meg az intézet. Egyébiránt én részemről nem hiszem, hogy jó volna, ha ingyen neveltetnék mindenki, mert akkor a temérdek recursusok folytán kegyosztogatásoknak adatnék alkalom, mit részemről sohasem helyeselnék. Azt hiszem, ha illy részletesen méltóztatnak a dolgot tárgyalni, úgy legjobb volna a' javaslatot kinyomatni, hogy a' ház tagjai mindenikének kezében legyen. Csiky Sándor:Én két czélt látok, melly után törekednünk kell. Az egyik czél az, hogy minél többen részesittessenek azon neveltetésben, melly neveltetés folytán, jól kiképzett katonákat fog nyerni a‘ haza; a' második pedig az, hogy ne csupán, vagy kiválólag a' vagyonosbak gyermekei, hanem egyszersmind a’ szegényebbek is részesittessenek e' neveltetésben. E’ kettős czél elérése tekintetéből úgy vélekedem, hogy, a' hadügyminister úr által tervezett javaslat az utóbbi tekintetben hiába nem vezet , mert ha 500 ftot kell egy gyermekért fizetni, akkor könnyen át lehet látni, hogy csak olyanok fognak — különösen a mostani nyomósító körülmények közt — e’neveltetésben részesületni, kiknek bőséggel van vagyonuk; a szegények pedig, ha még oly képességgel bírnának is, elmaradni kénytelenek lennének, mert nem bírnák viselni a költséget, de azon véleményben sem lehetek, hogy ingyen neveltessenek mindazok, kik ezen intézetbe felvétetnek; mert ha az ingyen neveltetést akarnák létrehozni, akkor a' statusra olly terhet rónánk, melly, habár nagy kamatot hoz is, a’ mostani nehéz körülmények közt mégis sokkal tetemesebb, hogysem a' status megbizhatná. Azon vélekedésben vagyok tehát, hogy azoknak, kik ezen intézetre alapítványokkal járultak, hagyassák meg azon joguk, mellynél fogva növendékeket nevezhetnek ki; a' többiekre nézve pedig határoztassék meg bizonyos summa, 2—300 forint, ‘s ha ebből a' költség ki nem kerül, a' többit pótolja a’ status. Ekkorelegendő számmal fognak lenni a’ növendékek, 's a' czél is el lesz érve. Madarász L. Azt gondolom, a házának mindenekelőtti szüksége az, hogy katona-nevelőintézete legyen, és ha ezen szempontot méltóztatnak mindenekelőtt fontosnak tartani, és egyszersmind szemügyre venni, hogy január elseje nem igen távol van már, úgy kettőt lenne szükséges elfogadni. Először azt, hogy azon 50 egyén számára kikre az előkészületek megtörténtek, rendelkezzék a hadügyminister, hogy mindenek készen legyenek, mikor az intézet megnyittatik; a’ másodikra fing, ha hatalmamban volna, vagy a’ képviselő hál jónak látni nézetemet elfogadni, azt mondanám, hogy nyomattassék ki, ezen most felolvasott javaslat is , ’s a’ képviselőház vegye pertractatio alá, mind azon elvek megrostálását, mellyeket szükségkép meg kell határozni, s amellyekben ki lenne mondva, hogy kell-e többre mint 50 egyénre kiterjeszteni az intézetet, a minő elvekre kell hasírozni az egész nevelést. Én átalában mindazon elveket, miket felemlíteni hallottam, elfogadok, és olly nevezetesnek tartom magát a vallás kérdését is , hogy szükségesnek tartanám a 4-ik §-t akként módosítani, hogy abban kijelölt 8 és 600 ftnyi fizetés az egyházi egyének közt egyenlőn osztassák fel. Azonban azt tartom, hogy illy tüzetes munkához hozzá szólam, é s azt részletesen taglalni, lehetetlen a’ nélkül, hogy a discussió mezejét olly tagra ne nyújtsuk, minél fogva a’ felhalmozott eszméket öszpontosítani, vagy csak módosítani is lehetne; azért méltóztassanak tekintetbe venni az első czélt, hogy intézet minden esetre legyen; a’második czélt, hogy t. S minél többen részestessenek az intézet jótékonyságában, majd el fogjuk érhetni, ha a beadott javaslat kinyomatvan , pertractatio alá fog kerülni, de addig is hatalmaztassék fel a hadügyminiszer, hogy január 1-jén az intézet megnyittassék. Szúnyogh. Előttem is az a fő cél, hogy az intézet minél előbb életbe léptessék, és azért az előttem szólott képviselő úr javaslatának első részét elfogadom, de második részét, hogy t. i. a beadott javaslat kinyomattassék s osztályokban tárgyaltassék, nem látom ezélravezetőnek, mert e szerint épen azon czélt nem fognak elérni, mellyet leginkább óhajtunk, hogy minél hamarább fenálljon az intézet, hanem, mint méltóztatott mondani, hatalmaztassék fel a hadügyminiszer , hogy január 1-jén az intézetet megnyithassa , de tegyük hozzá, hogy nem 50, hanem 100 egyén számára,s így minden további vitatkozásnak vége lesz, s végtére életbe fog lépni azon intézetet, mellynek felállítását a nemzet sok esztendők óta óhajtva várja. Elnök: Azt kellene előre meghatározni, hogy kiván-e a’ ház jelenleg érdemileg határozni, vagy nem ? ha kíván, akkor az előadottakon keresztül mehetünk. Az első indítvány az volt, hogy a lelkészek fizetéseire nézve különbség ne tétessék. Ez olly dolog mellyről vitatkozni sem kell. (Helyes!) A' másik, mi elvi kérdés, az, hogy 50-nél több egyén tanittassék-e ingyen, és a' növendékekért!500 ftnyiért fizetés lejebb szállitassék-e ? Kazinczy Gábor: Nem szeretném, ha azon a téren maradna a' ház. Ugyanis, itt törvényjavaslatról , melly száz ezer ftnyi összeget tartalmaz, van a' kérdés; következéskép nem tartom helyesnek, hogy a' ház ezen tárgyat per summos aptices, a' nélkül, hogy tagjai nélkül egyetlen egy' felfogni képes volna, elhatározza; annyival inkább, mert a’ hónapozásban semmi veszedelmet nem látok, mert kérdem : mi veszedelem következik egy pár napi elhalasztásból ? A ház Kossuth Lajos úr által benyújtott adózási rendszerre nézve kimondá, hogy nyomassák ki, és ezt igen helyesen tette, mert egy törvényjavaslatba minden megfontolás nélkül bemenni a törvényhozó testület tekintélyével ellenkezik. Hozzuk tehát ez ügyet is tisztába. 48 órai hónapozás annak nem lesz ártalmára. Záborszky Alajos: Indítványom a szónokok többsége által pártoltatott, de az előttem szólott jegyző úr által megtámadtatott, mégpedig olly okokból, melyek indítványomra nem alkalmazhatók. Ugyanis, nem törvényjavaslat fekszik előttünk, hanem a’ hadügyminiszer úr, az idő körülményeihez képest, egy iratot nyújtott be a honvédelmi bizottmánynak, mely azt a ház elébe terjesztette, hogy felette határozzon. Nem forog itt sen elvi kérdés, és nem is térünk el az eddigi gyakorlat ösvényétől, ha e kérdésben rögtön határozunk, mert azt: valljon 50 vagy 100 ingyen növendék legyen-e, a ház az iratnak kinyomatása után sem fogja jobban elhatározhatni. Ennélfogva újra felszólítom a képviselő urakat indítványom pártolására. Deák Ferencz: Akár van valami tárgyban elvbeli kérdés, akár nincsen, arra nézve , hogy a ház határozhasson, mulhatlanul szükséges, hogy tagjai a kérdést ismerjék. Itt egy hosszú több éves irat olvastatott fel, mellynek vad részét sem birtam felfogni. Tudom, hogy a' Ludovicea rég óhajtása a' nemzetnek, tudom, hogy arra alapítványok történtek, de azt is tudom, hogy a' Ludovicea felállittatott volna mind a mellett is, hogy egy ideig pénzhiány miatt, nem állíttathatott fel, mert az országgyűlés megajánlotta volna a' szükséges summát, sőt a' kk. és Rt. táblája meg is ígérte , hanem egy kérdésben bukott meg az intézetnek felállítása. i. ő felsége nem egyezett abba, hogy a tanitási rendszerbe az országgyűlés beszólhasson. Ezen intézet rendszerére nézve a hadügyminiszer úr már terjesztett egy javaslatot a' ház elibe. Nem tudom keresztül ment e' az a' ház határozatán ; ha igen, akkor kellett történt, midőn Bécsben valók; mert különben itt létemkor a' ház határozatán keresztül nem ment. De bár miként légyen, minden esetre ezen új javaslatot kombinálva a' másikkal kell tárgyalni; mert, ha összesen együttem tárgyaltatik ezen kérdés, örökös zavar lesz annyival inkább, mert a háznak azt is kell tudni, hogy mennyi azon pénzalap, melly már eddig meg van, és mennyivel kell pótolni azt, hogy egy bizonyos szám kikerüljön. Arról nem tehetünk, hogy 48 vagy kétszer 48 órai késedelmet vonna is maga után, de figyelmeztetem a t. házat, hogy az elhamarkodás minden esetre több kárt okoz, mint a két, három nappali elhalasztás annyival inkább, mert a rövid időre elhalasztás nem húzná maga után semmi esetre az intézet felállításának elhalasztását, miután az, csak január elején szándékoltatik megnyittatni; szomorú volna pedig, ha a ház eddig a tárgyalást nem tudná elvégezni. Ennél fogva azokkal vagyok kik azt mondják , hogy kapkodva határozni bajos, mert ritka ember szeret szólani ahoz, mi iránt tisztába nincsen, ritkán van pedig tisztában olly tárgy iránt, mi nem adatik úgy elő, hogy tökéletesen érthesse. Legczélszerűbb lesz tehát a beadott javaslatot kinyomatni, és a’ szabályok értelmében a’ másik javaslattal együtt tárgyalás alá venni (közhelyeslés). *— Úgy látom, ebben megnyugosznak. (Helyes.) Elnök: A' Ludovicea felállítása tervezése a’ hadügyminister úr által, néhány hónappal, beadatván, ki nyomatott, 's több osztályokon is keresztül ment. A' mai ülésben felolvasott javaslat amanak némi pótléka, recapitulates, 's a’ költségeknek batlit megtartva megváltoztatása. Az előbbeni törvényjavaslat, ha nincsen a képviselő urak kezeinél vagy tán elveszett, a’ másikkal együtt ki fog nyomatni, hogy az osztályokban mennél előbb tárgyaltathassék. Halász Bódog: Legjobb lesz ezen kérdést szavazattal eldönteni. (Szavazzunk!) Elnök: A' kérdés ez: kivánja-e a' ház, hogy ezen a’ hadügyminister úr által benyújtott költségvetést magában foglaló irat kinyomattassék, és az előbbeni tervezettel együtt tárgyaltassák; kik kívánják, méltóztassanak felállani. (A’ felállás után!) A nagy többség'kívánja tárgyalni. Deák: A szavazásnak nem valók ellene, meglevén győzödve, hogy a* többség a' tárgyalást kívánni fogja, de nem hallgathatom el azon véleményt, hogy az előadott javaslatnak kinyomatását, s a képviselőknek részletes tudományára juttatását még a’ többség sem gátolhatja, mert azt követelni minden egyes képviselőnek van joga. (Helyes!) Elnök: Kovács Lajos képviselő úr a Tisza szabályozására 3000 honét foglyot alkalmaztatni rendelvén, néhány napra kiván eltávozni a’ helyszínére, hogy a munkának mikénti folytatását megtekinthesse. (Helyes!) Holnap reggeli 9 órakor az osztályok egybe fognak ülni. 709 Belföld Verbász, nov. 2-kén. Nálunk sem járják az újdonságok nagy bőségben, de nem is akarjuk, hogy bővelkedjünk bennük. Ilyen apróságok előadják ugyan magukat nem, múlt pénteken Jovics szállásánál a’ requiráló szenttamási fiezkók közöl elcsipetett egy szervianus, „a miserable creature, and harmless fellow,“ szegény ördög örül, hogy él, fogva tartatik a' madár. Távolról hallottuk, hogy Raics itt volt, de miért ? arról a' krónika hallgat, mert nem szabad ám nekünk is mindent tudni. Ugyan súgják meg már Önök kollegánknak, hogy a’ tudósításoknál használják azt a' veres plajbászt, ne kapjanak olly nagyon minden olly híren, mi nem a' közönség elé való, st done felámul az ember, mikor efféléket olvas, mellyekről hallgatni kellene, de tenni; gyengeség szülte botrány ez , mellyért ügyünk vezetői nem sok köszönettel tartoznak ezen polgártársaknak, inkább töltsék be a’ lapokat húszasra unalmas czikkekkel, mint tervek elárulásával, jobban megköszönjük , mintha bizony csupa hazafiak olvasnák a’ lapokat Tegnap jó kedvök volt a‘ sz.-tamásiaknak mert ugyan ágyúztak oda ben, a' naptárt elfelejtettük megnézni, talán pártfogó szent" vagy a' rablók élén álló Rajacsics tiszteletére történt. Eszterházy Sándor uj ezredes a' 3-dik számú huszároknál a’ tű emberünk, bezzeg ugyan tüzel a vadak ellen, hisszük,, tettei sm fogják erélyes, kartácsszerü szavait czáfolni. * Ki fog már egy szép vezérczikket írni erről. „A magyarok gyámaság alóli felszabadulásuk után, ebben sok tanulságost lehet majd felhozni, és eleven színekkel festeni, hogy bukdácsolunk, mikor már magunk lábán kellene járnunk, miként szükséges még most is a’ nagyobb résznek a' járszalag, mint várja a' nagyobb rész, hogy vezettessék a' gyáva táblabiróság mint busót, hogy a' tisztelgésekre sehova se hívatik, a' magas pártfogásokat hasztalan keresi; 's ha ezt mondják, jfel feltettre emberek!“ kapkodása közben kard helyett a' corpus fortif. ragadja meg, annyira eszét veszti. — Rettenetes dolgok eret, domine spectabilis! Mikor olvassuk már, hogy e megye ennyit, eme pedig ennyi lovasságot alakított ? Vagy igaz, nem akarjuk olvasni, de máskint tudni. Arad, nov. 18-kán. Távollétem miatt csak most közölhetem ebét szomorú eseményeit. November 12-én mintegy 2000 főre menő sorkatonaság, egy osztály dsidssal és több ezret tevő krassói oláh felkelt néppel megtámadó Lippát. Seregünk körülbelől 1000 fér® számítható volt, közte a’debreczeniek rettenthetlen csapata. A'mieinknek három ágyúja volt , az ellenségnek 11. A' felkelt oláh nép* csorda rémülten futott szét a' csata tüzében, azonban az ukránok hátok megett állva, dsidájuk hatalmával verék vissza a’ nyomorult tömeget. Az oláhok a dsidások és mieink között valóságos barricdsil szolgáltak. Bátor kis seregünk vissza véré az ellenség táborát, '~ nal szuronyszegezve üldözte is. Más nap 13-án túj megtámadás történt. A’ Lippa feletti hegyekre felvonczolt il ágyúk rémitően hullatták a’ golyók záporát, de seregünk csüggedést nem ismerő bátorsággal balaézolt. Délután 3 órakor, midőn az áruló lippaiak ablakokból lőttek seregünkre, az ellenség gyalog csapatának egy része pedig a kertek kerítésein eresztetett be , a mieink hátrálni kényszerültek. Egy század debreczeni még mindig harczolt. Parancsnokuk kérésére sem tsrkartak visszavonulni, mert ők magyarok, 's el akarnak véreni r a' honért. Fő ok volt a' visszavonulásra azon esemény hogy töltényeik elfogyott. Lippa szerencsétlen hírére Máriási csapata Új-Aradot elhagyá, s Arad védelmére városunkba nyomott. E visszavonulás nekünk felszámíthatlan kárt okozott, mert, nemzetőreink a' vár kiéheztetése iránti reményüket tökéletesen elveszték. A’ várból ugyán is, látván azt ok nélküli visszavonulást, éhségtől zaklattoltan rohantak Új-Arad felé. Ellenükbe senki sem állt. És Uj-Arad kiraboltatván, a vár több heti élelmiszerekkel ellátta magát. Három Bukovina gyalogokt hozzám? átszökvén, becsület szavakkal állítják , hogy pár nap múlva okvetlenül megadandotta volna magát Berger. Ma mint hallom újra elfoglalta Máriási Uj-Aradot. Nemzetőreink Csüggedni kezdenek. Másfél hónap ótai nyugtalanság, mellyhez hasonlót e'hon egyik városa séta szenvedett, kifogyasztja béketűrését. Segély sehonnan nem érkezik. Sorkatonánk egyetlen egy sincs. Sőt még hiányzik a vezér is! Ha dolgainkra nagyobb felügyelet nem érkezendik, néhány nap múlva Arad elveszett. Képzelhetik önök illy kínos helyzetünkben, midőn csekély erönk a vár bevételének eszméje a' lehetlenségge! határos, minő fájdalmas érzéssel hat reánk a* újságokban hirdetett azon reánk tsavt* kitstóstdhttlsn fontosság! V's, Arad vára fertfates,