Közlöny, 1849. április (68-92. szám)
1849-04-15 / 80. szám
irodalom fogta ki azon hírre, hogy polgármesterük le fog monfatani. A’ mennyire e’ város köniményit, ’s a’ szép tehetségű ’ ifjú polgármestert ismerjük, őszintén állítjuk érzékenynek e’ csapást Békésre nézve, mert meg vagyunk győződve, mikép han e’ város kormányrúdja azon kezekből, mellyek most tartják, ki s esik, amaz oktalan hajduféle párt fágja azt megragadni, mnnek aztán a’ közügyek fognak áldozatául esni, mitől isten óvjon. Végül kötelességünknek tartjuk megigazítani azon hibásan közlőtt minapi hirt, mintha a’ békésiek angyalkuti derék vezérét a’ szél megütötte volna. Ő ép és egészséges, ’s virágzó erejére a’ haza még többször is számíthat. G g. B á c s b ó 1. A’ lapjaink tegnapi számában megjelent bácsi tudósítás kiegészítéséül közöljük gr. Batthyány Kázmér orsz. teljk. biztos úr a’ megyei tiszti kart rendező következő nyílt rendeletét: „A’ törvényes rend Bács megyében nagyobb részt vissza térvén, annak megszilárdítása, ’s fen tartása tekintetéből, erélyes tisztviselői karra van szükség. És miután részint előléptetés, részint önkénytes lemondás, és a’ megyébeli távollét által több állomások megürültek, ennek következtében azon hatalomnál fogva, mellyel törvényes kormányunk által felruháztattam, Bács megye tisztviselői karát következőleg rendezem. Első alispán Putrnik Béla, másod aispán Latinovics Zsigmond. Jegyzői hivatal: Főjegyző, Karácsonyi Lipót, első aljegyző Ast Ferdinand, második aljegyző Kerekes Sándor, harmadik aljegyző Bocskay Zsigmond, negyedik aljegyző Birkás Ágoston, kiadói és tiszteletbeli aljegyző Fábián Ferencz, levéltárnok Klein József. Ügyészi hivatal: Főügyvéd Vargay István, első alügyvéd Kovácsy Ágoston, második alügyvéd Remete István, harmadik Maróczy Ignácz, negyedik Punczman Béla, tiszteletbeli alügyvéd Piukovics Ferencz. Föpénztárnokok: Házi föpénztárnok Szalmásy Miksa, hadi föpénztárnok Kovacsics Antal. Számvevői hivatal: Főszámvevő Thurszky Ferencz, alszámvevők: Czintula Mihály, Kanyó Lajos, Piukovics Demjén. Járásbeli szolgabirák I. Felsőjárásban: Főszolgabíró Pál Antal, alszolgabirák Milassin Zsigmond, Kuluncsics Ágoston, esküdtek : Jakobey Sándor, Milassevcs Márton, Bischoff Ferencz , tisztbeli esküdtek Kerekes József, Kuluncsics Győző. II. Közép járásban: Főszolgabíró Matyasovszky László, alszolgabirák Fratricsevics Péter, Partsetits Lajos esküdtek: Kocsis Lajos, Kurszki Antal, Horváth Gergely. III. Alsó járásban: Főszolgabíró Móricz László, alszolgabirák: Kovács József, Sándor István, esküdtek Gyalókay Pál, Sztrilics Mihály, Szalay István. IV. Telecskai járásban: Főszolgabíró Csajághy Márton, alszolgabirák: Sárcsay Ambrus, Szalmásy Gyula, esküdtek : Kovácsy Emil, Kamocsay József, Vojnics Livius. V. Tiszai járásban: Főszolgabíró: Gábry Károly. Alszolgabirák: Markovics László, Rudics Sándor. Esküdtek: Georgievics Pál, Simon Mihály, Hail Márton. Középponti szolgabiró és egyszersmind pertárnok: Knézy József. Csendbiztosok: Felsőjárásban Alföldy István. Telecskai járásban Török Gábor mint helyettese Sztulics Tamásnak. Közép járásban Piukovits József; alsó járásban: Gálik Mihály tiszai járásban Alföldy Mihály. Raktári biztosok. Felső járásban Fratricsevics Ignácz; közép járásban Tóth Károly; telecskai járásban Szalay József, Perkes Lukács; alsó járásban Móricz Mihály. Rév biztosok: Novoszellói, Kanyó József, egyszersmind tiszteletbeli esküdt: Becsei, Balinn Marián. Kanizsai, Knézy Márton. Selyem tenyésztő biztosok: Galfy János Palánkon, Radojcsics Ferencz Apatinban. Rendes írnokok: Ivanics Antal, Lovrics András, Ringenbach Alajos, Csordás János, Perviz Ignácz, Vasdiák János. D irnokok: Zettovics András, Szabolcsky Antal. A’ mérnökök, orvosok, sebészek, várkapitány, és szülésznők előbbi állomásaikban megerösittetnek. A’ kinevezett tisztviselők e’ rendelet meghirdetésétől számított háromszor 24 óra alatt senkitett hivatalaikat elfoglalni, működésüket rendeleteim értelmében azonnal megkezdeni kötelesek. Munkásságot, erélyességet, becsületességet, és a’ hon ügyéhez hű ragaszkodást kívánok, és reménytek a’ tisztviselői kartól, ki hivatalos kötelességét nem teljesíti, — vétkes, következőleg a’ közügyre és ez által hazánkra káros hatású kötelesség mulasztás vádjával terheltetik, annak bünhödés nélkül maradnia lehetetlen. De valamint a’ tisztviselő minden tettéért felelős, úgy más részről legszigorúbb büntetés várja azt, ki a’ kormány rendeleteinek, ki a’ törvényes felsőbbségnek nem engedelmeskedik. Erélyesség a’ tisztviselők, és engedelmesség a’ nép részéről. Kelt Szabadkán 1849-ki aprilis kán. Gróf Batthyány Kázmér, m. k. vezér-lőispán és teljhatalmú országos biztos. Az erdélyi német sajtó. A’ hős Bem altábornagy diadalmas karja, nem csak békét és nyugalmat adott a’ Király hágón túli Magyarországnak, hanem szétzúzta egyszersmind az időszaki sajtóról azon szorító bilincset, mellyet az osztrák gazság annak orgánumaira rakott volt. Kik a’ néhai Erdély közel múltjával ismeretesek, tudni fogják, hogy itt a’ sajtó még 1848 martiusa után is a’ censura hatalma alatt nyögött,’s csak Kolozsvár, alóbb Szelén ás Brás S5! bévét.le után hallgattak el a’ camarilla béri elgadott journa-l lista; úgy, hogy most immár örömmel látjuk azon szabadon nyilatkozó szellemet, mely újabban kivált a’szászapokban mu- tatkozik.. Érdekes lesz főleg hallanunk a’ „Kronstaedter Zeitung" elmélkedését, melly lap az ismeretes ,,Liebenbürger Wochenblatt“ sirján 1. évi mártius 26-án született, ’s Mo 11ke Miksa szerkesztése alatt az igaz ügy érdekében hatályosan működik. „Két föpárt létezik jelenleg, — így szól többek közt po-litikai hitvallásában a’ szerkesztőség—, mellyek Europa legna-gyobb részében, fegyveres kézzel állnak szemközt, ’s egymás ellenség gyanánt irtják. Az egyik, egyesek akaratáért harczol a^ népakarat ellenében; a’ másik megfordítva; — amaz eszköznek, ez czélnak tekinti a’ népet; — amaz a’ fejedelmi kény uraság pártja, ez a’ nép valódi rendeltetése mellett küzd, ’s mindkét párt szolgálatában vannak vak és nyers tömegek, mellyek vaksága és nyersesége is épen a’ despoták lelkét nyomja. Minden emberbarát kötelessége azon lenni, hogy eme tűzzel vassal folytatott lelketlen harcz, a’ néppárt győzelme által minél hamarább véget érjen, ’s ki máskép nem, az élőszónak szellemi fegyverével harczoljon a’ nép akarat mellett, világosítván a’ vakokat, ’s mivelvén a’ nyers tömeget. A’ státusnak föladata: eszközölni, hogy a’ nép akarata teljesedjék; azon országban, hol az emberek egyesnek úgy szólván birtokában vannak, ’s csak annak kénye előtt hódolnak, és családját magukra öröklik, rendezett statusról ott szó sem lehet, csak egy fölálarczazott szolgarendszerről. Miként csak a’ gyermek tud föltétlenül engedelmeskedni, ’s mihelyt emberi méltóságának tudatára jutott, tetteit azonnal olly elvek szerint intézi, mik meggyőződésével öszhangzanak: úgy csak egy kifejletlen gyáva erőtlen nép tudhat vakon és egész önmegtagadással engedelmeskedni.“ ’stb- Alább ismét igy szól: „Valamely népet örök időkre egy bizonyos formához kötni akarni botorság; az élő nemzedéknek ép úgy nincs joga az utána következő ivadék elébe szabályokat írni, mint nem köteles a’ jelen, a’ múltnak elévült státusformáihoz ragaszkodni. Diplomatikai kötések, mik a’ nép tudta és akarata nélkűl, és még is a’ nép nevében történnek, a’ józan ész előtt érvényesek nem lehetnek. A’ törvények életbeléptetése a’ nép tisztviselőinek kötelessége, mellyeket éppúgy, mint alkotmány, és törvényalkotó képviselőit, saját kebeléből választ. A népen kívül vagy fölötte senki sem áll. A’ nép akaratának érvényesitése főczélja szerintünk az álladalomnak, a’ nép akaratának szükséges fölvilágositás által irányzása, ’s életbe léptetése leen, a’ mi legfőbb feladatunk.“ így a’ Kronstaedter Zeitung. Mi üdvözöljük a’ brassói lapot azon becsületes téren melyre lépett, ’s teljesen méltányoljuk azon elveket és törekvést, mellynek nyomát már első számaiban örömmel látjuk. Nyilvános köszönet. Tokaj városa a’ múlt január hó 31. estve heves csatának szintére volt. Itt helyben a’ Schlick serege dúlt, pusztított és rabolt. A’ Tiszán túlról saját ágyúgolyóink látogatanak meg és rombolták épületeinket, rombolás közben 5, 6 helyen gyújtva. ’S még a’ nép hátára podgyászolva becsesli vagyonait, mint hajdan Trója pusztulásakor, seregestől a’hegyek közé vándorlott vala, addig házai ’s egyéb épűletei a’ lángok martalékaivá lőnek. De a’ nép nem zúgolódott a’ veszteségen. A’ szent megadás könnyei törtek meg szemeiben, midőn megtérve tűzhelyéhez, ház helyett romokat talált; érezvén ’s átlátván, hogy a’ mi történt, annak meg kelle vala történnie és pedig a’ szent haza, a’ szent szabadság érdekében, mellynek egyes polgárok nem csak vagyont, hanem életöket is kötelezzék áldozatúl hozni. És e’ szent megadás gazdagon megjön honunk kormánya által jutalmazva. Négy nappal a’ felebbi jelenetek után, azaz február 4-én Szemere Bertalan felső magyarországi teljhatalmú kormánybiztos és honvédelmi bizottmányi tagtól következő tartalmú levél érkezett a’ hatósághoz : „Tokaj városa hü közönségének! A’ haza ’s a’ nemzet nevében köszönetet mondok Tokaj városa hü polgárainak azon szilárd és áldozatra kész viseletéért, mellyet a’ januar 31. csata alkalmával is nyilvánítottak. úgy látszik Tokaj szent emlékezetű hegyén ott lebeg honszerző elődeink lelke, melly a’ kies hegyalja lakóiban ébren tartja a’ haza és szabadság szeretetét. Fájó szívvel küldöttük ágyúlüveseinket Tokaj városába, mellynek épületeibe vette magát az ellenség; fájó szívvel, mert tudtuk, hogy azok testvéreinket is érhetik. Sikerült onnan az ellenséget kiűzni. De nehány épület meggyűlt és leégett. Sok hű polgár ez által kárt szenvedett. Sietve tett előterjesztésemre a’ honvédelmi bizottmány ime elhatározta, hogy a’ károk összeiratván és megbecsültetvén ’s általam megvizsgáltatván, megtéríttessenek. Ekképen a’ mi ágyúink kárt csak az ellenségnek tettek. A’ hü polgárok kára megtérittetik. Mellynek kora előbbi eszközlése végett a’ tanács ’s közönség néhány küldötteivel értekezni kívánok. Éljenek a’ haza hív polgárai ! Éljen a’ haza kormánya! „Éljen az ország függetlensége és a’ szabadság. Nagyfalu felír. 3. 1849. Szemere Bertalan ink. felsömagyarországi teljhatalmú kormánybiztos.“ írélt rájzolható irt té keil e még a’ hatást, ha ilyet e’ rendelet felölvasása, úgy italában város összes lakossága, mint különösen az ágyútüzek áll megkárosított néhány polgártársaink kedélyére előidézett. Az egyes károsodottakra nézve meglepő volt: a’ honvédelmi bizottmány által biztosítva tudni maguk a’ reménynélküliség annyi kiállott napjai után. Az összes polgárságra nézve pedig a gasztos örömeket előidéző volt, találkozhatni Szemere Bertalan honvédelmi bizottmányi tagnak levelében kifejtett szép elismerésével, Tokaj városa polgárai hű és szilárd maguk viseletéért nyilvánított ünnepélyes köszönetével. Hogy is ne lett volna meglepő! Holott néhány nappal azelőtt Schlike’ gaz ellen tábornok a’ város elöljáróságát, mert hódolatára nem alázkodott, mert elébe fekete sárga zászlókat nem lengetett, kutyák ölyköknek nevezé, megkötöztetéssel és az országbóli kiküldéssel fenyegető, a’ város egyes polgárain pedig mindennemű zsarnokságokat elkövettetett, némellyiket, mert a’ meghunyászkodás szerepébe magukat betalálni nem akarták, ’s a’ fák közt bujdokló német katonákat gúnyoros kifejezésekkel bántalmazák —agyon is lövetvén. Kell-e mondanom, hogy illy jelenetek után kormányunk egyik tagjának lelkesítő, szelíd hangját hallanunk, valódi boldogság vala? Tokaj városa az ellenség rohamának legcriticusabb perezében is kedves, hazafias kötelességének tartotta a’ haza és kormány iránti hűséget, még tettetve, sem hazudtolni meg. A’ kormány, elismerése által, e’ ragaszkodást dúsan jutalmazd meg. Károsított egyes polgáraink kárai, nagy részben , a’ törvényszabta formák szerint kipuhatoltatván, megbecsültetvén, összeirattak, ’s a’ kormány által megtéríttettek. Eddigelé 17 károsodott tokaji polgár mond hálás köszönetet kára megtérítéséért melly térítési öszveg 11000 ft túl halad a’ honvédelmi bizottmánynak; köszönetet mond a’ nyilvánosság előtt a’ város összes lakossága is, és a’ hazafiuság ernyedetlen érzelmeitől lelkesülten hálát ad a’ magyarok istenének, hogy illy kormánynak lehet alattvalója. Tartsa meg az ég honunk atyáskodó kormányát! Szilárdítsa meg e’ hon szabadságát és függetlenségét! Tokaj mart. 15. 1819. A’ kártérítést nyert és összes lakosság nevében. Szabó Károly, Tokaj város főjjegyzője. ' S VEGYES HÍREK. Az erdélyi tábor aneedotái *) szászok deputátiója kérte Bemtől, hogy csupán be ne sorozza ifjait. „Ne féljenek önök a’ profánt olly drága, hogy csak vitéz embereknek adhatok.“ Coppet ezredest, ki Kolozsvár irányában mint ellenség becsülettel viselte magát, elfogják a mi ink, Bemhez viszik. „Uram, szólt Bem, az istenért hol az ön kardja?“ ’s ezzel egy kardot köt oldalára. ,,A’mennyire önt ismerem, szólt, ön beczület szavát fogja adni, hogy a’szabadság ellen használni nem fogja.“ ’s Coppet most Szóbeliben szabadon van. Segesvárt van Bem, Puchner megakarja lepni. Bem Puchner felöl sánezot huzat. Erre P. megkerüli a’ várost, hogy más oldalon lepje meg.Puchner előnyömül.Se ol egy elftör sincs. Bemegy a’ városba, sehol senki sem őrködik.„Der alle Esel, szóltak a’ császáriak, mig egyfelől sánczoltat, addig más oldalán még őrt sem tart . " ’s bementek Segesvárra. De Bemnek cs k hűlt helyet találók ; mert akkor már a’ fedezetlen hagyott Szélén alatt járt, ’s bevevé. Bem mart. 24-én Szentgyörgyre kirándulást tett. A’ nők megtépék emlékbe bokrétáját. Gombjait felvarták, ’s a’ jó öreg után felette jártak. ’S mikor a’ kávénál egy szép nő még felkötött újának segítene, több bókjai közt mondó: „nem gondoltam, hogy újam elvesztését illy szép kezek kárpótolják".A’ piski csatázásnál egy ágyútelepnek elfogy töltése. Jönek Bemhez, panaszolják: „Csinálják önök a’ tempót, mintha töltenének, ’s a’ többivel haladjanak előre." A’ legénység mintha töltést kapott volna, ő is nyomta a’ futó ellenséget. Ugyancsak a’ piski csatázásban egy század háromszor gázolja át a’vizet. „Hogy van kapitánya, szól egy kifaradt tiszthez. „Megárva vezér úr, felelt a’ kapitány, mert már háromszor gázoltam át a’ vizet44. „Sebaj, jöjjön v állani, ’s próbálja meg negyedszerre. Medgyesnél Bem egy hegyen állt, mikor a’ Puchner serege mindenfelől előnyomult, ’s észrevévén a’ vezér állását feléje kezde tüzelni. Tisztjei figyelmeztetők az állás veszedelmességére. „Az is baj, felelt Bem, de nagyobb baj az, hogy éhes vagyok“, szólt, ’s reggelit hozata oda magának. Szeben meghódolt, ’S bele őrizetet a’ Szebenben nyomorgott foglyokból ralta; „minthogy 44, úgymond „megtanulhaták, miként nem kell bánni a’ lefegyverzettekkel“. Mieink boszankodtak, hogy tüzéreink egy tábornokját sem ejték el az ellennek „Jól van ez így“, szólt Bem, sőt kerülni kell őket, mert épen ezen tábornokoknak élni kell, hogy folytonosan győzelmesen maradhassunk. Hova megysz fiam? Csatára ! Mi vagy? Tüzér! Lőttél-e már ? Nem. Láttál-e ágyút? Ezen érdekes anecdotákat !z Erdélybe küldött történeti jegyző Kővári László úr szives közlésének köszönjük. . Szerk.) Nem.1 293