Közlöny, 1849. július (146-162. szám)

1849-07-15 / 150. szám

558 Ez alkalommal az ellenségből ismét 1 tiszt és számos köz­vitéz esett el. A’ sánczban levő küzdés alkalmával különösen kitüntette magát Moczkó kapitány, ki is egy ellenséges főhadnagyot, ki a’ veres pántlikásokat megsemmisítéssel fenyegette, egy kardcsapással holtan földre terített. Kitüntették még vitézi magukviselete által magokat B­e­­re­c­z százados, Kovalek, Urinyi és Lövinger hadnagy Két század átalános vitézségéért 50—50 pft jutalomban részesittetett. Az ellenség vesztesége ezúttal 2 kapitány, egyik fogoly, 2 más tiszt halva, egy fogva, 8 altiszt ’s 100-on fölül való le­génység halottakban. Részünkről 13 honvéd esett el, 5 hiányzik, megsebesül­tek 1 őrmester ’s 19 honvéd. Sánczainkban 4 ágyú beszegeztetett ugyan, de ezek 3 óra lefolyta alatt ismét használhatókká tétettek, mert a’ roszul beü­tött szegek azonnal kihúzattak. Az ellenség tetemes veszteségét megakarván bosszulni 4-ről 5-re ismét kitört Mihala és gyárváros felé, de vitéz hon­­védeink különösen a’ gyár elővárosban tanyázó 29—ik z. alj vi­téz megtámadása határtalan félelmet idézvén elő az ellenség so­raiban, azonnal megszalasztá őket. Ezen pillanatban iszonyúan dörögnek ágyúink, bombáink már rombolják a’ vár erősségeit, az ellenség pedig átszököttek tudósítása szerint tábornokaival együtt a’ casamatákba menekül. Kelt Szegeden, julius 14. 1849. Kormányzói meghagyásból. Az ország kormányzójához gr. Vécsei tá­bornok julius 43— káról következő tudósítást küldött: Folyó hó 11 -kén 10 és 11 óra között estve ismét kitört az ellenség, gyárvárosi felállításunk felé. Az ellenség előre nyomulása két colonne-ban történt, czélúl tűzve ki a’ gyárvárosi sánczainkban levő mozsaraink és ágyúink h­aszonvehetlenné tételét. De daczára az ellenféli támadás túlnyomó erejének, vi­téz , erélyes, éber honvédőink őket mégis azonnal visszaverték. Elestek az ellenségből 1 kapitány, 1 hadnagy, ’s több mint 50 ember; elfogattak 25-en, átjöttek 1 tizedes és 15 igen derék törzsökös honfiak. Részünkön hadnagy Bombiak, daczára 16 sebesnek, folytonosan verekedett elleneink ellen. Élete a’ derék hősnek veszélyben van. Elestek tőlünk 9-en, megsebesültek 13-an. A’ 29-ik derék z­­alj megesküdött, iszonyúan megboszúlni szeretett tisztje és pajtásaik halálát. Ezen , és még a’ 38-dik 7.­aljbeli századok ketteje , vitézi tetteikért 50—50 p.fttal jutal­maztattak. A’ kun-magyar népfölkelés vezére Korponai ezredes­nek Debreczenböl f. hó 12-kéröl kelt tudósítása szerint, neve­zett ezredes a’ kun fölkelő népsereg egy részével 11-kén dél­előtti 9 órakor Debreczenbe bevonult. A’ debreczeni n­k viharos lelkesedéssel fogadta a’ szabadságért fölkelt testvéreit; a’ fekete­sárga zászlók a’ városházáról azonnal letépettek, a’ kétfejű sa­sok leszaggattattak ’s összetörettek , helyökbe nemzeti zászló ’s czimer tűzetvén ki. Erre két főtemplomban ünnepies isteni szol­gálat tartatott, mellyen a’ város lakosságának nagy része meg­jelent. Délután népgy­űlést tartván felnevezett ezredes — a’ deb­­reczeniek hazafiui lelkesedéssel mindnyájan fejenkint, legelső parancsra, fölkelni ajánlkozának. Még ugyanazon estve Kné­zich tábornok seregével egyesülvén, munkálkodásait a’ Tokajnál kaczérkodó muszka rablócsorda ellen megkezdé. A’ hajduváro­­sok fölkelési gyülhelyeül Nánás város van határozva, hol­ott is már tekintélyes néperő gyűlt eddig elő össze. M­olnár ezredes, hadelnöki osztályfőnök. Adakozások F­­g-Veszprém megyei fokszabadi község részéről össze­gyűjtött 60 ft 21 kr Cserki István ottani lelkész és kerületi kép­viselő által, szintúgy Félegyháza v.sa részéről összeszedett 82 ft 6 kr,Seres László tanácsnok által adattak át a’ harczban sé­rült honvédeink számára, melly hazafias gyűjteményért a’ lel­kes adakozóknak e’ hadügyministerium részéről hálás köszönet mondatik. Julius 13. 1849. Hadügyministeri álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. Az uj-pécsi tábori kóroda számára Uj-Pécs helysége lakosai, különösen megyei albiró Stróbl Ferencz és helység bí­rája Anhájer János erélyes közbenjárásuk ’s segélyezéseik által, Luksics Lajos orvosdoctor Csákóván, nevezetes mennyiségű kó­­rodai szükségeseket, továbbá Dallosi Francziska Kécsáról több­­nemű élelmi ’s kötés szereket, Unip helység jegyzője, ’s nője szinte élelmi szereket, e’ mellett Kisécse, ’s Gyertyán helységek lakosai ruhaneműeket és tépést, végre Csepsö helysége lepe­dőket, Csákóva helység némelly lakosi tépést adakoztak. Melly segedelmi adakozásokért a’ haza nevében őszinte köszönetét nyilvánítja. Mánu­el, hadnagy, kórházparancsnok. D­­­r. 1615. Neumann János, önkéntesen a’ honvédseregbe állván, magát saját költségén fölszerelte ’s a* 20 pengő forint foglaló­ Külföld. Nyomatik az álladalmi nyomdában. pénzt az álladalomnak visszaajándékozta, melly hazafiui áldo­zatkészségéért neki köszönetet nyilvánít. Szeged, julius 14-én 1849 Hadügyi álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. D. | g. 1718. Buácz János Torontál megyei lakos , a’ honvédsereg közé egy felszerelt ujonczot állított, Csitári Károly Ma­gyar-Kanizsai önkéntes honvéd pedig az álladalomnak egy lo­­­vat ajándékozott. Melly hazafiui tetteikért a’ hon nevében ezen­nel köszönet nyilvánittatik. Hadügyi álladalmi titkár, Szabó Imre, ezredes. Nem hivatalos rész Szeged, julius 14. 1849. Régóta ismerjük az európai diplomatia nehézkes természetét; azért sohasem kecsegtettük magunkat azon rózsaszínű reménynyel, hogy mihelyt az első muszka hazánk földére lépendett, azonnal megpillantsuk a mi­­veltebb hatalmak segédseregeit mellyek védeni jönek Europa érdekeit , ’s a nyugoti civilisatiot az elzuzatás ellen. Megfoghatónak találjuk, hogy a’ diplomaticai jegyzékek váltogatása I’áris- vagy Londontól Sz. Pétervárig és Constanti­­nápolyig hosszú hónapokba kerül, azért sohasem jutott eszünk­be óraszámra kimérni az időt, mellynek lefolyása alatt kell hogy megérkeznék az európai hatalmak tettleges fellépése, feltartóz­tatandó előrenyomulásukban éjszak zsoldosait. Előre sejlök, hogy a’ világszabadság előharczát nekünk kell megvívnunk. A’ gondviselés úgy akarta, az események ra­gadtak bennünket e’ térre. Egy van, mit meg nem foghatánk soha, ’s mi fejünkbe nem fér jelenleg is, az, hogy miután a’ muszka csordák hazánk szent földjét fertöztetik, Europa mivelt hatalmasságai ne ugy tekin­tsék ez ügyet, mint saját ügyöket. Elfeledte volna Europa a’ muszka terjeszkedés történetét, melly meg van irva a’ Dnyeper folyótól kezdve a’ Duna tor­kolatáig ? kiesett volna a’ diplomatia emlékezetéből mindaz, mi a’ jelen félszázadban, mi egypár évtized előtt történt? Mi ezt nem hihettük soha, nem hisszük jelenleg is. A’ , Közlöny“ tegnapi számában a’ külföldi rovat alatt egy hiteles kútfőből merített tudósítás olvasható. Hogy a’ török porta Puchnernek és a’ muszka segédsere­geknek kereken megtagadta a’ szerbiáni átmeneteit Magyaror­szág felé. Hogy ugy­anezen hatalom határozottan tiltakozott az orosz seregeknek Moldva és Oláhország felöli betörése ellen, tiltako­zásának szükség esetében lefegyverzés és fegyveres föllépés ígéretével is kölcsönözvén n­yomatékot. E’ tények legszigorúbb magyarázat után is mulatnak an­­­nyit legalább, hogy a’ magas porta addig is, mig a’ közös ellen­ség ellen az európai coalitio alakulna, szorosan fentartani kí­vánja a’ szomszéd föld neutralitását, azon neutralitást, mellynek részünkröli tiszteletben tartását világosan bebizonyiták seregeink ez év tavaszán elállván a’ megvert osztrák-orosz hadak üldözé­sétől, mihelyt ezek lábaikat az utóbb említett herczegségek ha­tárain túl tevék. A­ britt hatalmasság követéről ezen szóban forgó kon­stantinápolyi tudósítás még kedvezőbb dolgokat mond. „Az angol követ — úgymond — valódi szempontból lát­szik felfogni az ügyet, csak arról kíván meggyőződni, hogy egy erős Magyarország valósággal elfoglalja-e az összeroskadt Austriának helyét.“ Nincs a’ világon kérdés, melly iránt könnyebben, és ha­marabb tisztába lehetne jöni. Ausztria nem az többé a’ mi volt régenten. Lombardia és Velencze , honnan gazdag pénzszállítmányait zsákmányold, el­veszett ránézve. A’ hadikoczka fordulhat akármikép; de hogy az olasz függetlenség olly közel áll jelenleg valósulásához mint állott bármikor, az már külföldi tudósításunkból is látható. Magyarország, melly egykor egy európai megtámadás el­lenében az ingadozó osztrák dynastia támogatására fenhangon kiáltá a’ , moriamur­t“ örökre elveszett Ausztriára nézve. Ausztria maga dobta el maga alól trónjának legerősebb támaszát. De tegyük fel bár, hogy isten elhagyná az igazságos ügyet, 's Magyarország és Lom­bard-Velencze leigáztatnék, — hogyan áll austriára nézve a dolog? Austria súlyt vetett az európai politika mérlegébe, mint német hatalom nyugalon, ezen politikának őre ’s fentartója tar­tozott volna lenni helyeztetésénél fogva keleten. Az orosz pártfogás, mellyhez ellenünk folyamodott mind­két befolyását megsemmisité. Németország közérzelmeiben sokkal kitünöbb helyet fog­lal a’ muszka uralkodástóli ellenszenv, semhogy a’ hegemónia felett olly hatalomnak is engedjenek kérdést támasztani, melly nyíltan hűbéresévé szegődött a’ civilisatio legnagyobb ellensé­gének. Keleteni rendeltetését még szembetűnőbb módon nnllifk­­­álta Austria. Mit várhat Europa olly hatalomtól, melly hogy roskadozó léteiét megmentse , épen azon éjszaki hóditó segé­lyéhez folyamodik, ki ellen Europa védbástyája tartozi­ék lenni? A’ czár nem szokott olcsó árt szabni pártfogásának, ’s ha majd eszébe talál jutni a’ török birodalom alatt lévő szláv tartomá­nyokat elszakasztani, vagy épen Konstantinápolyt ostromolni, nem azt fogja-e kívánni Austriától, hogy fegy­ver hordozója e­­gyen? Ausztria mostani megalázó helyzete által az orosz czár­nak palisade-ja jön, melly mögött a’ török ellen kényelmesen működhessék. Ilid lett, melly a’ muszkák czárját az óhajtott protectorságra ígéri vezetni Németország felé. Eddig is Ausztria az európai politikában mindig a’ kétala­­kú szerepét játszá. Nem merészre határozott szövetséget nyúj­tani keleten, mivel az absolutismus támogatására mindenkor kész szövetségesét látta a­ czárban. Mit adhat ellenben Magyarország az európai politica mér­legébe ? Nyújt egy határozott szövetségest, melly épen olly en­­gesztelhetlen ellensége az éjszaki barbárságnak, mint buzgó szive az európai civilisationak; melly, mint egykor védfala volt Európának, midőn a’ keresztyén világ vala fenyegetve, úgy most is bástyául ajánlkozik az absolutismus terjedése ellenében. — Nyújt biztosítékul szabad institutiókat, mennyiben azok már lét­rejöttek, ’s nyújtja garantiául a’ forradalmat, ezen tisztitó tü­­zét a’ megavult formáknak. Magyarország nyújt egy szövetségest, melly büszkén mu­tat ifjú hadseregére, azon hadseregre, hol zsoldosok helyett, polgárok harczolnak. Ezen tekintélyes erőre, melly megtörte a gőgös osztrák hadat, ’s két császár ellenséges népének most is olly elhatározással néz szemébe, mint azon vatterlói hadtest, mellynek parancsnoka amaz emlékezetes szavakat kiáltá: ,,az örhad meghal, de az örhad meg nem adja magát.“ Mindezeket sokkal kevesebbe kerül a’ britt követnek kor­mányával megértetni, mint nekünk elmondani. És ha Anglia kereskedelmi érdekeiről van szó, nem aránytalanul nagyobb kilátást nyujthat-e e’ részben a’ nyers terményekben gazdag Magyarország egy kedvező kereskedelmi szerződés által, mint Ausztria szűkkeblű prohibitiv rendszerével? A’ kérdés ezen oldalára később részletesen visszatéren­­dü­nk. Most csak a­ következőkben vonjuk ös­ze okoskodá­sunkat. „Nem arról van többé kérdés: Magyaror­szágot Austriával mérlegelve mellyik nyomja le a’ másikat az európai politics mérlegében, mert Austria magát a’ civilizált hatalmakra nézve egé­szen nullifi­álta.“ Hanem a’ kérdés így áll: „A­k­a­r-e Anglia egy ha­tározott erős szövetségest keleten, hol Au­striára többé nem lehet számítania.“ Ha igen, határozza el magát; határozata iránytű gyanánt szolgáland cselekvésében a’ magas portának is. Nem tehetünk róla , de a’ kérdés előttünk olly világosan áll, hogy mi még mindig a’ legjobbat reméljük. Belföld Aranyos szék: A’ „Közlöny”- 134. számában 507-ik lapon az áll, mintha a’ csegezi unitária egyház ki maradt volna azon nemes áldozók sorából, kik érczanyagaikat ágyúöntés vé­gett az ártatlanul megtámadott haza szükségére szentelték. Ezen alaptalan közlést elhallgatni az érintett egyház becsülete nem engedi ’s ha szükség szórul szóra közöltetem azon nyugtatvá­­nyokat, m­ellyeket márt. 29. bizottmányi elnök Fos­tó Károly ur adott. Egyik a’ közlésben ki emelt Csegezi unitária egyházé rövid tartalma: ágyúöntésre adott háromszáz ötvenkét font ha­rang, vas, ón, és réz anyagokról. A’ másik: a’ gör. n. egye­sülteké: ötvenkét font vas, ón és rézanyagokról szól; ’s mind két nyugtatvány teljes hitelű az irt egyházak öntudata meg­nyugtatására. Egyházunk mindig tehetsége szerint áldozott a' hazának ’s nem pirul sem isten, sem emberek előtt részvétlen­­ségeért. Az áldozatnak bármi parányi légyen is, mindig meg van becse. E’ nyilatkozattal tartoztam az igazságnak és a’ csegezi egyház eddig is tanúsított honszeretete és becsülete megóvá­sának. „Hiteles tudósítások szerint az osztrák, éssardiniai kormányok közt megkezdett, és némi sikerrel folytatott békealkudozások Au­stria túlzott követelésein hajótörést szen­vedtek, és végképen megszakadtak; minek kö­­vetkeztében a’ hős Velenczének ostromlásá­val eredménytelenül fáradozott osztrák had­osztályok vis­­szavonultak.“ Felelős szerkesztő Emődi Dániel. ~^ HIRDETÉSEK. Hirdetmény. 2-3 Gróf Zichy Manó komornyikja Mo­l­nár István , f. é. ápril 9-én öngyilkosság által magát II. Károly városában ki­végezvén, kinek is aprólékos javai eladatván, a’ tárczájában ta­lált 144 pftokkal, összesen 217 ft 46 kr ppénzben összegyűlt, és azon öszveg a’ város pénztárába letéve van egy 20 ftos kötelezvényi sorsjegygyel. Ezennel felhivatnak a’ létezendhetö örökösei, hogy egy esztendő egy nap eltelte alatt, kik örökö­södési jogukat kimutatni képesek lennének, Nagy-Károly váro­sa tanácsának személyesen vagy írásban jelentsék és adataikat adják be. Ugyan Molnár István vagyonai között találtatott egy arany pecsétgyűrű, mellyen grófi czimer van, felhivatik a’ magát tör­vényesen igazolható tulajdonos, hogy Nagy-Károly városa ha­tóságánál törvényesen elfogadható adatait bemutatván, a’ gyű­rű kiadathassák. N. Károly május 25-én 1849. Dudavics János, városi főjegyző. 3001.­­ lg. ü. 1-3. Kisújszállási helvét vallásu lakost ifj. Boros Jánost, ugyan csak helvét vallásu neje Kis Zsófia hütlenül elhagy­ván, miután jelenlegi holtartózkodása nem tudatik; Jászberény­ben, a’ jászkúnkerület közönsége törvényszéke előtt f. e. Sep­tember October és november hónapok első napján leendő meg­jelenése végett határnap tűzetvén ki, ezennel országszerte ki­­hirdettetik. Kelt Szegeden, julius 14. 1849. Az i­gazságügyi ministerium­ által.

Next