Köznevelés, 1948 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1948-09-15 / 18. szám
KÖZNEVELÉS rétege, vezető osztálya: a munkásosztályból■ És közben arról sem szabad elfeledkezni, hogy a szocializmus fokról-fokra eltünteti a szellemi és fizikai munka ellentétét is. Ennek elérésére egyik eszköz, hogy fokról-fokra felneveljünk egy új munkásértelmiséget. Ne féljen a régi intelligencia az új értelmiség versenyétől sem: a magyar demokrácia terített asztaláról jut is, marad is mindenkinek. Nem igaz, hogy „sok lesz az eszkimó és kevés a fóka“. A hároméves és ötéves terv biztosítja az elegendő munkát minden értelmiséginek. _ Az új munkásértelmiség kialakítása a népi demokratikus állam érdeke és kötelessége. Az államérdek itt találkozik a tömegek szavával. A jobb élet felveti minden munkásszülőben a kérdést: mi legyen a gyerekével? Sokaknál még előítélet mutatkozik a gyermekek taníttatásával szemben. Attól félnek, nem válik-e a gyermekből úr, ha felsőbb iskolába jár. Nincs mit csodálkozni ezen a félelmen. A régi úri iskolában valóban fenyegetett a szülőktől való elidegenedés, az osztálytól való elszakadás veszedelme. De ez a félelem ma már nem jogosult. A magyar népi demokrácia nem engedi, hogy ez a szellem megmaradjon. Ellenkezőleg: olyan iskolai légkörről gondoskodik, amelyben a munkásgyermek megtanulja becsülni szüleit, azt az osztályt, amely munkájával a társadalmat, az államot tartja el. Ma valósulnak meg igazán a tízparancsolat szavai: „Tiszteld atyádat és anyádat“ — a munkásosztályt, amelyből származol! RÉVAI JÓZSEF ezután foglalkozott azokkal az anyagi nehézségekkel, amelyek ugyancsak hátráltatják a munkásgyermekek tanulását. Utalt a magas tandíjakra, a könyvek magas árára és arra, hogy a munkásgyermeknek zsúfolt lakásban nehezebb volt tanulnia, mint a gazdagok fiainak, akiknek külön tanulószoba jutott. Majd így folytatta: A magyar demokrácia kötelessége, hogy ezeket az anyagi akadályokat elhárítsa. Persze valamennyit nem tudja egyszerre, mégis el kell végre kezdeni! Ugyanakkor a munkásszülőknek a lelki akadályok leküzdését kell megkezdeniük. Amikor a honvédség fejlesztése napirendre került, a munkásosztálytól kértük az új hadsereg tisztjeit. Most is ilyen kérőszóval jövünk. Ha tegnap tiszteket kértünk, ma mérnököket, orvosokat, tanárokat kérünk tőletek! Ne riadjatok vissza áldozatoktól sem. Még a szocializmusban ■is áldozatot kell hoznia a szülőnek gyermeke jövőjéért. Sohasem lesz olyan társadalom, amelyben az állam teljesmértékben átvállalja a család feladatait, amelyben a szülőnek nem lesznek kötelességei gyermekei iránt. A mi pártunk apellál most a munkásszüők áldozatkészségére is. Az állam kötelessége csökkenteni ezt az áldozatot, de azért az áldozat áldozat marad és ezt meg kell hozni a szocializmusért és gyermekeink jövőjéért. Pártunk, a Magyar Dolgozók Pártja fordul hozzátok, munkásszülőkhöz: segítsetek az új munkásértelmiség megteremtésében. Révai József ezután rátért arra, melyek is azok a lehetőségek, amelyeket a munkásszülőknek nem szabad kihasználatlanul hagyniok. PÁRTUNK SÍKRASZÁLL azért, hogy még erre a tanévre, tehát napokon belül adjon ki a kultuszminisztérium olyan rendeletet, amely megkönnyíti a munkásgyermekek számára a gimnáziumba és az egyetemre való bejutást. Sürgetjük mindenekelőtt egy olyan intézkedés kihozatalát, amely a nyolc elemit, vagy négy polgárit végzett munkásgyermekek számára, külön ötödik gimnáziumi osztály felállítását rendeli el és gondoskodik arról is, hogy az itt tanulóknak meglegyen az ellátásuk, könyvük, kosztjuk, egyszóval mindenük, ami szükséges tanulásuk zavartalanságához. Biztosítani kell akár az állandó, akár a félbentlakást — és mindezt állami eszközökkel. Ilyen, külön V. osztályok felállítása — minden jelentkező 15 gyermek után — szükséges legalább az ország hét legnagyobb ipari gócpontjában: Budapesten, Győrött, Pécsett, Miskolcon, Tatabányán, Salgótarjánban és Ózdon. Egyelőre 1000 munkásgyermek továbbtanításáról van szó, ami persze kevés, de azért több a semminél. Mindenképen azon kell lenni, hogy erre a létszámra okvetlenül elég jelentkező legyen! A másik intézkedés, amelyet sürgetünk: fel kell állítani — egyelőre csak Budapesten, a magyar munkásosztály centrumában — egyéves előkészítő tanfolyamot fiatal üzemi munkásoknak az egyetemre való bejuttatására — olyan tanfolyamot, amely előkészít az érettségire. Mi továbbra is kísérletezünk azzal, hogy érettségi nélkül juttassunk be munkásokat az egyetemre, de ez a megoldás nem ideális, mert az érettségivel nem rendelkező hallgató hátrányban van társaival szemben. Most ezzel az új intézkedéssel lehetővé kell tenni, hogy öt gimnázium felső négy osztályát egy esztendő alatt végezhessék el a tehetséges ifjúmunkások. Meg vagyunk győződve róla, hogy komoly munkával jó képességű üzemi fiatalok el tudják sajátítani a négyesztendős anyagot. A kormánynak természetesengondoskodnia kell róla, hogy az a 800 ifjúmunkás, aki erre a tanfolyamra kerül, valóban tanulhasson is. Ennek a 800 fiatalnak kollégiumi lakást, olcsó, vagy ingyenes tanszereket kell biztosítani és ösztöndíjat, legalább is a többség számára. Száz-, kétszázforintos ösztöndíjra gondolunk havonként, a munkásdiák családi körülményeihez képest. Ez persze kevés, de hogy elég legyen, hogy pótolni tudjuk, ahhoz a munkásosztály, elsősorban a szakszervezetek áldozatkészségére van szükség. Innen hívom fel a kultuszminisztériumot: az ügy sürgős. Az intézkedéseket úgy kell kihozni, hogy még ebben a tanévben mindkét tanfolyam megindulhasson. Révai József ezután feltette a kérdést, várjon ezek az intézkedések a munkásság érdekében hátrányt jelentenek-e a parasztságra? Válaszképen utalt arra, hogy jobb a parasztfiatalok arányszáma az iskolákban, tehát ma elsősorban a munkásosztálynak van behoznivalója. Utalt a népi kollégiumokra is, amelyek sokszor a munkásfiatalok rovására is mindenekelőtt a parasztság gyermekeit karolták fel. De természetesen — mondotta, — itt csak sorrendi kérdésről van szó, ma a munkásgyermekek támogatása a legsürgősebb. Ezután így folytatta: PERSZE, GONDOSKODNUNK KELL nemcsak arról, hogy a munkásgyermekek bejussanak a magasabb iskolákba, az sem közömbös számunkra, mire tanítják gyermekeinket? Döntően fontos, hogy haladó tudományra tanítsák őket! Most kezdünk gondoskodni róla, hogy például a közgazdasági egyetemen már ne a kapitalizmus imádatára, hanem annak múlandóságára és a szocializmus fölényére tanítsák a hallgatókat. Hasonlóképen kezdjük megváltoztatni az általános iskolák és fogjuk megváltoztatni a középiskolák szellemét. Ilyenkor persze felhangzik a vészkiáltás — nem kell megneveznem, ki itt a főkolompos —: a magyar demokrácia materializmusra tanít! E mögött a félelem mögött végeredményben az az aggodalom rejlik, hogy az iskolákba egyre inkább a dolgozók gyermekei kerülnek be. De mi nyíltan, őszintén válaszolunk a „vád“-ra: Igen, materialisták vagyunk./ Nem bánjuk, ha vitába szállnak velünk. De ahogy mi nem gyalázzuk az ő világnézetüket, úgy ők se gyalázzák a munkásosztály világnézetét! Mi elbírjuk, ha az iskolában arra tanítják a gyermekeket, hogy hat nap alatt teremtették a világot. De ne akarja senki megakadályozni, hogy ugyanakkor mi arra tanítsunk.