Köznevelés, 1950 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1950-01-15 / 1-2. szám
KÖZNEVELÉS lási színvonal, amelynek három alapelemére külön rá kell mutatnunk. Ezek a marxizmus-deninizmus érvényesítése atanításban, aSzovjetúnió megismertetése és megszerettetése és a magyar fejlődés döntő kérdései, elsősorban az ötéves terv feladatainak állandó tudatosítása. Ezzel kapcsolatban pár szót kell szólanunk a sztálini ünnepségekről. A munkásosztály példáját követve, szerettük volna mi is a nagyobb termelékenység vonalára vinni a pedagógusok felajánlásait. Azonban a mi erőfeszítéseink nem voltak olyan sikeresek, mint a munkásosztály erőfeszítései, amelyek csodálatos eredményeket hoztak és kitermelték a magyar sztahanovisták egyre növekvő seregét. A magyar pedagógusok is szép eredményeket értek el a sztálini felajánlások során. De a felajánlások egy része nem a helyes célt szolgálta, nem a munka termelékenységét fokozta, célja nem mindig a jobb iskoli munka, az iskolai munka jobb feltételeinek megteremtése volt. A sztálini felajánlások példája még egy alapvető hibára hívja fel figyelmünket: a pedagógusok politizálása túlságosan kifelé mutat az iskolából. Nem tudtuk még megteremteni annak lehetőségét, hogy a pedagógusok politizálását elsősorban befelé, az iskolai munka átpolizálása felé vigyük. Pedsig ez elsőrendű alapfeltétele az iskolai munka termelékenysége emelésének. Az idei tanévvel kapcsolatos döntő feladat még, hogy érvényesítsük középiskoláink súlypont-jellegét. Munkánk színvonalát minőségileg csak akkor tudjuk emelni, ha elsősorban középiskoláinkat javítjuk meg. Ha középiskoláinkból továbbra is gyenge felkészültséggel megy fiatalságaink egy része az egyetemre, ha e®en a téren nem lesz döntő fejlődés a tanügyigazgatás munkájában, akkor egész fáradozásunk— a minőségi munka, megteremtésére — kárbavész. Sztálin generaliszszimusz a második ötéves terv befejezése után büszkén hivatkozott arra, mint a megvalósult szocializmus egyik legnagyobb eredményére, hogy megteremtették a népből jött értelmiséget. Sztálin számokkal mutatta meg, hogyan nőtt fel a szovjet értelmiség és rámutatott a szovjet értelmiség hallatlan minőségi felkészültségére, amelyről magunk is minden területen meggyőződhetünk. Ha követni akarjuk a világ dolgozói nagy tanítójának útmutatását, a Szovjetúnió hatalmas példáját, akkor a döntő fordulatnak elsősorban ezen a téren, a középiskolák minőségi munkájában kell bekövetkeznie. Az ötéves terv előírja, hogy a mai középiskolai létszámot további 45.000 fővel emeljük. Ez igen nagy feladat. Minden iskolának ki kell szélesíteni kereteit , ugyanakkor emelni kell elsősorban tanulmányi színvonalát. Ezen a területen tehát a mennyiség és minőség állandó és párhuzamos növelése szükséges, erre a feladatra kell felkészülnie a tanügyigazgatás szerveinek. Természetesen, ha a középiskolák minőségi munkájának emeléséről beszélünk is elsősorban, ezt nem azért tesszük, mintha a többi iskola színvonalának kérdése nem jelentene ugyancsak súlypontot. Az általános iskola, a népiskola eredményei feltételezik azt, hogy a középiskolának milyen lehet a színvonala. A tanügyigazgatási szervek feladata, hogy megvizsgálják ezeket a kérdéseket. Vegyenek szemügyre egy-egy gimnáziumi osztályt, nézzék meg a tanulók eredményeit és visszafelé haladva az általános iskolák felé, ellenőrizzék azok munkáját. Jelentések számolnak be arról, hogy a középiskolába olyan gyermekek is bekerülnek, akik nem egyszer elemi ismeretekkel is alig rendelkeznek. Hajdú megye például jelentést küldött a tanárok általános pesszimizmusáról, mert a gyermekek egy része felkészületlenül jött az iskolába. Ezt a kérdést nyíltan feltárva, meg kell tenni a megfelelő intézkedéseket. Küzdeni kell a tanári pesszimizmus ellen, de ugyanakkor feltárni és megjavítani a hibákat. Ezzel kapcsolatban adódik a munkásifjak és a dolgozó parasztfiatalok tanulmányi kérdése. Hatalmas eredmény, hogy ma már 32,3% a munkás és több mint 20% a parasztgyermekek arányszáma a középiskolák első osztályaiban. Ezt az eredményt nemcsak fokozni, de megtartani sem tudjuk, ha nem akadályozzák meg azt a veszélyes lemorzsolódást, ami máris mutatkozik a középiskolákban. Eddig a lemorzsolódás általános iskolai kérdés volt, most égető középiskolai probléma lett és elsősorban a munkásgyermekek lemorzsolódása fenyeget. Ezt a veszélyt kiküszöbölni csak úgy tudjuk, ha a tanügyigazgatási szervek az első félévi ellenőrző értekezletek eredményeit kiértékelve, a megoldásra javaslatot tesznek. A lemorzsolódást nem általános problémaként kell kezelni, hanem egyéni kérdésként. A lemorzsolódás egyik oka a rossz kollégiumi munka volt. A kollégiumok vezetése, irányítása nem volt megfelelő. Komoly hibát követtünk el azzal is, hogy nem politizáltuk át megfelelően a kollégiumi tagdíj kérdését. A reakció megkísérelte, hogy a havi 35 forint behajtásával kapcsolatban szembeállítsa a gyermekeket és a gyermekek szüleit népi demokráciánkkal. Hiba volt, hogy a kollégiumok vezetői, a tanügyigazgatási szervek mindenkitől egyformán akarták beszedni a pénzt. A kollégiumi tagdíj átlagát — januártól — 35 forintról 26 forintra szállítottuk le, de felhívjuk a figyelmet arra, hogy a kérdést megfelelően átpolitizálva, tudatosítanunk kell a kollégiumokban. Rá kell mutatnunk arra, és intézkedéseinkben is érvényt kell adnunk annak, hogy nem mindenki tartozik 26 forintot fizetni. A tehetősebbek többet, akiknek ez is túlzott megterhelést jelent, kevesebbet fizetnek. A lemorzsolódás ellen csak úgy tudunk küzdeni, ha a problémákat nem mechanikusan, hanem a helyi adottságokra alkalmazva, átbeszélve oldjuk meg. AHHOZ, hogy ezeket a döntő feladatokat a tanügyigazgatási szervekmegvalósíthassák, meg kell változtatni munkamódszereiket. Tapasztalataink szerint a legtöbb hivatal rossz módszerrel dolgozik. Első alapvető hiba az, hogy a hivatalok egy részében nincs tulajdonképpeni vezető, mert a főigazgató valójában nem látja el a legfőbb irányító szerepét. Ez helytelen. A főigazgató felelős a hivatal munkájáért és éppen ezért a hivatalt saját személyében irányítja. Utasítja a hivatal minden egyes tagját, akik kötelesek ezeket az utasításokat végrehajtani. E nélkül az egyéni felelősség nélkül nem tudjuk megvalósítani a munkamódszerek megjavítását Egyes hivatalokban egyrészt általános dezorganizálódás jelei mutatkoznak — ennek oka talán a főigazgatói irányító akarat hiánya — másrészt pedig kettős akarat érvényesül — mintha két vetélytárs állana szemben egymással, a főigazgató és a személyügyi előadó. A személyügyi előadók egy része még most is helytelenül látja feladatát. A tanügyigazgatási reform végrehajtása előtt a tanügyigazgatási hivatalok tagjai nem voltak egyaránt megbízható tisztviselők, a főigazgatók és a tanfelügyelők nem voltak mind hívek népi demokráciánkhoz. A tanügyigazgatási reform óta ez a helyzet megszűnt. A hivatalok vezetőiben megbízunk és nyugodtan rájuk bízzuk a hivatal politikai irányítását is. Ma már nem a fejlődést mozdítja elő, hanem a fejlődést gátolja, ha a személyügyi előadónak külön hatalma van. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a személyi ügyeket ezután a főigazgató intézi. Az ő feladata az irányítás. A személyügyi előadó éppúgy, mint a hivatal többi tagja a főigazgató alá