Köznevelés, 1955 (11. évfolyam, 1-24. szám)

1955-11-01 / 21. szám

hogy csak büntetéssel vagy csak ju­talmazással nem sokra megyünk. Ugyanakkor meg kell azt is monda­nunk, hogy büntetés nélkül nem le­het nevelni. • Nincs igazuk azoknak, akik azt mondják, hogy az iskola és a peda­gógus nem rendelkezik ehhez meg­felelő eszközökkel. A párt és a kor­mány messzemenő jogokkal ruházta fel az iskolát és a pedagógusokat, de mi gyakran nem tudunk helyesen élni ezekkel a jogokkal. A párt Központi Bizottságának 1952. augusztus 25-én a tantervek­ről és rendtartásról hozott határoza­tában ez áll: „Az iskolavezetés és a pedagógusok sok esetben nem fordí­tanak figyelmet az iskolai rend meg­­bontóira, és nem lépnek fel kezde­­ményezően a tanulók tudatos fegyel­mének megszilárdítására. Ezért kö­­telességévé kell tenni az iskola veze­tőinek és a pedagógusoknak, hogy végezzenek állhatatos nevelőmunkát, harcoljanak a tanulók rendbontó cselekedetei ellen. Vonják be ebbe a munkába a társadalmi szervezeteket, a szülőket, a komszomol- és pionír­­szervezeteket, a javíthatatlan ta­nulókat, a duhaj­kodókat és a tanári kart sértegetőket, az iskola és a ta­nárok rendelkezéseit megszegőket és az iskola rendjének megbontóit, az iskola vagyonát rongálókat vagy el­­tulajdonítókat ki kell zárni az isko­lából ...” A Szovjetunió Népbiztosai Taná­csának és a SZK(b)P Központi Bi­zottságának 1935. szeptember 3-án az elemi, a nem telj­es középiskola és a középiskola oktató munkájáról és belső rendjéről hozott határozata azt az utasítást tartalmazza, hogy „a különleges vétséget elkövető tanuló­kat joga van a kerületi vagy városi oktatási osztálynak kizárni az iskola igazgatójának (vezetőjének) indokolt előterjesztése alapján”. Hogyan éltek iskoláink és oktatási szerveink ezzel a jogukkal? Meg kell nyíltan mondani, hogy az oktatási szervek sok esetben minden ok nél­kül visszautasítják az iskola fel­­terjesztését egy-egy tanuló kizárásá­ra, vagy pedig — az esetek többsé­gében —, más iskolába helyezik át a tanulót. Itt ezek még rosszabbul viselkednek, és ezáltal fokozzák a fegyelmezetlenséget. Az OSzSzSzK Oktatásügyi Minisz­tériuma megköveteli az oktatásügyi szervektől, hogy szüntessék meg ezt az állapotot, és csakis a nyilvánvaló­an téves esetekben változtassák meg az iskola pedagógus-tanácsának ha­tározatait. A vizsgákról és az érettségi vizs­gálatokról hozott rendelet — ame­lyet az OSzSzSzK Minisztertanácsa hagyott jóvá — kimondja, hogy érettségi vizsgálatot csak azok a ta­nulók tehetnek, akiknek minden fő­tárgyból legalább hármasuk, maga­tartásból pedig ötösük van. Ezzel szemben mi történik néha a valóság­ban? A tanuló évről-évre rossz ma­gatartást tanúsít, és minden negyed­évben rossz jegyet kap magatartás­ból, a X. osztályban azonban ötös az év végi jegye, és érettségi vizs­gára bocsátják a megállapított sza­bályokkal ellentétben. Figyelmeztetnünk kell az iskolák igazgatóit, hogy ilyen esetekben az Oktatásügyi Minisztérium szigorúan felelősségre fogja vonni őket. Fordítsunk fokozott figyelmet a komszomol-t és pionírszervezetekre Néhány iskola vezetői és pedagó­gusai nem fordítanak kellő figyel­met a tanulóközösség megszervezésé­re, nevelőmunkájukban nem támasz­kodnak megfelelően a komszomol- és pionírszervezetekre. Másrészt­­ az iskolai komszomol­­szervezetek nem mindig fordítanak kellő gondot a fegyelem kérdéseire, némelyikük pedig feloldódik a ta­nulók tömegében, és nem tölti be a tanulószervezetek vezető magvának szerepét. Szemrehányást kell tennünk a Komszomolszkaja Pravdának is. A lap nem törődik eléggé az iskolai komszomol-szervezetek munkáját érintő kérdésekkel. Véleményünk szerint a Komszomolszkaja Prav­dának pótlólag módot kell találnia, hogy e kérdésekkel foglalkozzék. Növelni kell a szülők felelősségét Országunkban általában szilárd, egyetértő családok vannak. Ezekben nagy gondot fordítanak a gyerekek nevelésére. Bennük jó családi tradí­ciók alakulnak ki, gondos emberek nőnek fel — a szovjet haza dolgozói. A családi nevelés itt szerzett tapasz­talatai például állhatnak előttünk. Van azonban sok olyan szülő, aki szerfölött kényezteti gyermekét, né­ha a munka, az iskola, a pedagógus lenézésére neveli, elnézi gorombasá­gait és az erkölcs ellen vétő egyéb cselekedeteit. A helyi párt-, szakszer­vezeti- és komszomol-szervezetek nem alkalmazzák kellő mértékben a ráhatás eszközeit azokkal a szülők­kel szemben, akiknek magánélete nem megfelelő, és akik nem törőd­nek gyerekeik nevelésével. Az Oktatásügyi Minisztérium ál­landóan felhívja az iskolák vezetői­nek és pedagógusainak figyelmét, hogy létesítsenek egészséges kapcso­latot az iskola és a család között. Ugyanakkor fontosnak tartja az Ok­tatásügyi Minisztérium, hogy az is­kolák a jövőben ne könyörögjenek azoknak a szülőknek, akik nem akarnak gyerekeik nevelésével tö­rődni. Nagymértékben emelni kell a szülők felelősségét gyerekeik neve­léséért, és meg kell teremteni a ne­velő ráhatás egységét az iskola és a család között. Igen fontos az is, hogy a helyi párt-, szakszervezeti- és komszomol­szervezetek nagyobb érdeklődést ta­núsítsanak tagjaik magánélete iránt, és próbáljanak meg minden eszköz­zel hatni azokra, akiknek magánélete nem megfelelő, és nem törődnek gyerekeik nevelésével. Sokat tesz, és még többet tehet ebben a tekintetben központi és he­lyi sajtónk. Úgy hiszem, hogy a szülők foko­zott felelősségének kérdése rendkí­vül fontos. A mi feladatunk az, hogy gyerekeik nevelésére kényszerítsük azokat a hanyag szülőket is, akik a gyermekek kötelező oktatásáról hozott törvényünk mögé bújva, nem törődnek kellően gyerekeik nevelé­sével. A túlkoros és beteg gyermekek iskoláiról A párt annak idején döntő csapást mért az oktatásügyi népbiztosságok berkeiben elterjedt pedagógiai tor­zításokra. Az oktatásügy szervei tel­jesítették a SzK(b)P Központi Bi­zottságának ebben a kérdésben 1936. július 4-én hozott határozatait, és teljesen kiirtották a rendkívül káros tudományellenes elméletet és gya­korlatot az iskolából. Meg kell lát­nunk azonban azt, hogy az utóbbi időben egy másik hibás gyakorlat kapott lábra az iskolában: sok eset­ben nem vesznek tudomást a szov­jet pedagógiának és pszichológiának arról a tudományosan megalapo­zott követelményéről, hogy figyelem­mel kell lenni a tanulók egészségi állapotára és életkori sajátosságaira. A­bból a célból, hogy normális lehe­tőségeket teremtsünk az iskola okta­tó- nevelőmunkájának végzésére, a túlkoros tanulók részére, ha erre szükség van, nemcsak egyes osztá­lyokat kell létrehozni, hanem külön hétosztályos iskolákat is. Ha csak néhány olyan gyerek is van az iskolában, akinek idegálla­pota felfokozott, vagy más betegség­ben szenved, ez komoly nehézsége­ket támaszt a pedagógus munkájá­ban. Gyakran lehetetlenné válik mi­attuk bármiféle oktatómunka az osztályban. Az oktatásügyi szerveknek az egészségügyi szervekkel karöltve kü­lönleges gyógypedagógiai iskolákat kell létesíteniük az idegbeteg gyer­mekek számára. A párt Központi Bi­zottságának és a szövetségi kor­mánynak 1935. szeptember 3-án a különleges rendeltetésű iskolák szer­vezéséről kelt határozatát a párt és a kormány későbbi határozatai nem hatálytalanították. Az OSzSzSzK Ok­tatásügyi Minisztériuma azt tartja, hogy szükség esetén létesíteni kell ilyen iskolákat. Az egész szovjet, társadalom ügye Annak, hogy egyes tanulók nem megfelelően viselkednek az iskolá­ban, otthon és nyilvános helyeken.

Next