Köznevelés, 1974 (30. évfolyam, 1-44. szám)

1974-01-04 / 1. szám

2­ tgígságszerző új esztendőt! Békés új esztendőt kívánunk! Az új esztendő köszöntésének hagyománya messzi-messzi századokba nyúlik vissza. A haj­danvolt regősök, ahogy az itt-ott még fellelhető népszokások is tanúsítják, nemcsak termékeny­séget varázsoltak a széljárta puszták sátraiban, majd a megtalált haza havas portáin, hanem az új esztendőt is köszöntötték az ősi varázsfor­mulával: haj, regö rejtem, haj, regö rejtem ... Igaz, a köszöntés formáját minden korszak át­gyúrta a maga képére, és hozzátoldott a tarta­lomhoz is valamit, vagy alkalmasint elvett belő­le, de egy dolog, és ez a lényeges, mindenkor megmaradt: békességes, boldog, szerencsés, örömteli, sikeres, vígságszerző új esztendőt kí­vántak egymásnak az emberek ebben az idő­szakban ... Bort, búzát, békességet. Siker, öröm, boldogság: örök emberi vágyak, amelyekre mindenki áhítva gondol; mindegyik csak békében virágzik, virágozhat ki. Zivataros korszakokban és csendes napokban egyformán időszerű a békességóhajtás. Ez a legszebb újévi köszöntés. Amikor az 1974-es évben a Köznevelés első számát útra bocsátjuk, mi is békességes, sikeres, vígságos új esztendőt kívánunk lapunk minden olvasójának. Még tart a téli szünet, az iskolák kapui be­zárva, a kollégák jól megérdemelt pihenőjüket töltik családjuk körében. Jól megérdemelt pihe­nés, már-már megkopott a kifejezés, annyit használtuk mi is, mások is mostanában, de so­hasem volt rá nagyobb szüksége a magyar pe­dagógusoknak, mint most: igen nehéz félévet hagytunk magunk mögött. Közoktatásunk kor­szerűsítésének ez a mostani féléves szakasza mindnyájunknak igazi erőpróbát jelentett. A tö­mérdek gond ellenére nevelőink derekasan helyt­álltak a munkában. Igaza van annak a levél­írónknak, aki — félig-meddig tréfásan — a ther­­mophülei szállóigével summázta testületük mun­káját: „Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.” Az oktatásirányítás minden egyes fóruma megbecsüléssel, nagy elismeréssel nyugtázza az első félév munkáját. Sok pedagógus viszolyogva fogadja netán, ha a fáradságot nem ismerő ta­nári munka ösztönző erőit keresve-kutatva a lelkes hivatástudatnál állapodunk meg. Pedig ez olyan erő, amely ténylegesen is létezik, amely — különösen most, a közoktatás új szelei által élesztve — a legnehezebb akadályokon is átse­gít. Mi mással magyarázhatnánk, mint a magas fokú hivatástudattal s természetesen az új sze­lek frissítő hatásával pedagógusaink erőteljes aktivizálódását? A közneveléshez fennállása óta soha­ soha nem érkezett annyi cikk, levél, hoz­zászólás, mint az elmúlt évben. Aztán itt van a tavalyi pályázatunk, amelyre 256 kartársunk küldte el dolgozatát. Ekkora pályázati sikerre nem volt példa a magyar pedagógiai sajtó tör­ténetében. Az új esztendőben a tavaly megkezdett úton kell továbbhaladnunk. Tudjuk, hogy még mi áll előttünk, ezért nem számítunk az idén sem „könnyű utazásra”. Mindenesetre megnyugtató érzés volt Gosztonyi János miniszterhelyettes interjújában olvasni: „A következő években ele­gendő időt és nyugalmat szeretnénk biztosítani a nevelőknek az idén megindított változások to­vábbi, még jobb végrehajtására.” Bízunk benne, hogy 1974-ben a dolgos hétköz­napok békéje ölel át bennünket, őszintén kíván­juk minden olvasónknak, hogy az új esztendő­­ igazán vígságszerző legyen.P. KOVÁCS IMRE Tizenöt éves a Könyv és Nevelés 1959 júniusában je­lent meg a lap elődje az Iskolai Könyvtáro­sok Tájékoztatója, amely — mint címe is mu­tatja — az iskolai könyvtárosokat kívánta tájékoztatni a hálózati alakulás kezdetén a legalapvetőbb könyvtári teendőkről. 1966-tól megváltozott címmel je­lentkezett a folyóirattá alakult Könyv és Ne­velés. Következetes szerkesztési elve: a könyvtár, a könyvtári tevékenység nem cél, hanem eszköz a korsze­rű oktató-nevelő mun­ka folyamatában. Igye­keznek az iskolai könyvtár működéséről olyan szellemben írni, hogy ki tessék, hogyan szolgálhatja mindez a legfontosabb oktatáspo­litikai célkitűzéseket. A jubileum alkalmából ehhez jó munkát kívá­nunk laptársunknak. Zsolnai iskola kérése Saját kollégiummal rendelkező zsolnai épí­tőipari ipari tanuló inté­zet szeretne valamelyik budapesti, Budapest­­vagy Balaton-környéki iskolával csereüdülte­tést megszervezni. Kér­jük azokat az iskolákat, amelyek az együttműkö­dést vállalnák, a követ­kező címre küldjék ja­vaslataikat: Ucnovska skola 1. 01061. ZiLina, C. S. S. R. Szerkesztőségünk vendége volt Tadeusz Krajewski professzor, a poznani Adam Mickiewicz Egyetem pedagógiai in­tézetének tanára. Mun­katársaink tájékoztat­ták lapunk munkájáról, célkitűzéseiről, az okta­tásügyi párthatározat megvalósításának jelen­legi szakaszáról. Kra­jewski professzor arról számolt be, hogy a Mic­kiewicz Egyetem peda­gógiai intézete — Len­gyelország második leg­nagyobb egyetemi neve­léstudományi kutatóhe­lye — az oktatásügy korszerűsítése és távlati tervezése érdekében mi­lyen sokrétű kutató­munkát folytat. A makói kereskedelem fél évszázada A makói kereskedelmi szakközépiskola — a volt felsőkereskedelmi, illet­ve kereskedelmi iskola — decemberben ünne­pelte fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnep­ségsorozat keretében színvonalas kiállításon mutatták be az intéz­mény fejlődését. A központi ünnepség­re december 15-én ke­rült sor, ahol jelen vol­tak a megye, a járás és a város párt- és állami vezetői. Szűcs Istvánné, a KISZ KB titkára a KISZ KB vörös vándor­zászlaját adományozta az iskola tanulóifjúságá­nak. Az ünnepség alkal­mából Tóth Lajos igaz­gatót a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Mun­kaérdemrend ezüst foko­zatával tüntették ki. Az iskola néhány pedagó­gusát, adminisztratív ügyintézőjét, technikai segédszemélyzetét ki­emelkedő munkájáért kitüntetésben részesítet­te a Csongrád megyei Tanács VB. Az intéz­mény korábbi főhatósá­ga, a SZÖVOSZ pedig jelentős összeget ajánlott föl kísérleti eszközök vásárlására, az iskola felszerelésének pótlásá­ra. Krugazov jelentkezett Sokáig nem tudtuk ki rej­tőzhet a jenge mögött. A pályázatunkon harmadik díjat nyert mű szerény szer­zője csupán második felhí­vásunkra tárta fel szemé­lyét. A „Játékos feladatok az orosz nyelvi órákon” szerzője Kiss Lajosné, m­a­gyar—orosz szakos tanár Marcaliból. Köszönjük je­lentkezését, és ezúton gra­tulálunk a sikeres pálya­munkához. A Budapest XX. ker. Állami Zeneiskola és Úttörőház ütőegyüttese (MTI fotó : Benkő L felv.)

Next