Köznevelés, 1979 (35. évfolyam, 1-44. szám)

1979-01-05 / 1. szám

A Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizottságának felhívása Honfitársak! Magyar dolgozók! A gyermekeknek egészséges fejlődésük érdeké­ben a világon mindenütt különleges gondosko­dásra és megkülönböztetett figyelemre van szükségük — állapította meg a világ haladó közvéleményével egyezően az Egyesült Nemze­tek Szervezetének 1959-es, a gyermekek jogairól szóló deklarációja. Az ENSZ az 1979-es esztendőt — e nyilatkozat elfogadásának 20. évfordulóját — a gyermek nemzetközi évének nyilvánította, és felhívta a világ közvéleményének, kormányainak a figyel­mét arra, hogy kezdeményezéseikkel járuljanak hozzá a gyermekek jogainak védelméhez, azok teljes érvényre juttatásához. A Magyar Népköz­­társaság — híven a szocializmus eszméihez, tár­sadalmi rendünk humanizmusához — magáévá tette az ENSZ felhívását. Hazánkban mindenkor a szocialista építés leg­fontosabb feladatai között szerepel a legifjabb nemzedék életkörülményeinek javítása, testi és szellemi fejlődésének magas színvonalú biztosí­tása. Erről nem pusztán családi és ifjúsági tör­vényeink, rendeleteink tanúskodnak, hanem még inkább az országszerte épülő gyermek- és oktatási intézmények, óvodák, bölcsődék, ját­szóterek, a gyermekekről, az anyákról, a csalá­dokról való sokoldalú gondoskodás valóságos­ eredményei. Változatlan törekvésünk, hogy gyer­mekeinknek növekvő lehetőségeink alapján még többet, még értékesebbet adjunk. Ez az egész társadalom, minden szülő érdeke, kötelessége. Tudatában vagyunk annak, hogy sokat kell még tennünk mind a szülői felelősség erősítése, mind a fiatalok családi életre nevelése érdekében, hi­szen miközben neveljük-tanítjuk őket, ők is formálják-alakítják önmagukat, a családot, az egész társadalmat. Használjuk fel a nemzetközi gyermekév ne­mes ösztönzéseit arra, hogy tovább gazdagítsuk szocialista hazánkban az okos gyermekszerete­­tet, ápoljuk a szocialista családeszményt, javít­suk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelé­sének, egészségügyi ellátásának a feltételeit, erő­sítsük gyermeke­ink érdekében a társadalmi összefogást! Munkálkodjunk továbbra is közösen azon, hogy a gyermekek képességei még teljesebben bontakozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, valódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat! Neveljük őket alkotó munkára, a munka sze­­retetére! Neveljük őket olyan felnőttekké, akik lelkesednek és harcolnak a szocalizmusért, a ha­­ladásért; olyan közösségi emberekké, akik vál­lalják nemzetük, hazájuk sorsát és gondját! Így vezethetjük őket a teljesebb emberi élet útjára. Neveljük őket olyan emberekké, akik cselekvő felelősséget éreznek az egész világ jelene és jö­vője iránt; mint ahogy mi sem feledkezünk meg arról, hogy napjainkban a Föld különböző tá­jain 350 millió gyermek nélkülözi az élethez szükséges legelemibb feltételeket. Szolidaritást vállalunk az elnyomott népekkel, a fejlődő or­szágok családjaival, azokkal a gyermekekkel, akik a kizsákmányolás miatt — a gyarmatosítás örökségeként — még mindig nélkülöznek, akiket éhhalál­­fenyeget. Hozzájárulunk a megsegítésük­re létesített gyermekszolidaritási alaphoz. Aggodalommal tölt el bennünket azoknak a gyermekeknek a sorsa is, akik ugyan a fejlett tőkésországokban esetleg kedvezőbb anyagi vi­szonyok között, de emberhez méltatlan, eszmé­nyek nélküli, céltalan társadalomban nőnek fel, sivár, lélektelen körülmények között. Valljuk, hogy a béke és a gyermekek boldog­sága, öröme elválaszthatatlan. A Magyar Nép­­köztársaság — összhangban az egész társadalom akaratával, a testvéri szocialista országok, a ha­ladó világ törekvéseivel — mindent megtesz, hogy kedvező feltételeket teremtsen a szocialis­ta építés számára, és hozzájáruljon a béke fenn­maradásához. Honfitársak! A nemzetközi gyermekév előkészítésére alakult nemzeti bizottság felhívja az egész magyar tár­sadalmat, az állami és társadalmi szervezeteket, az egyházakat, a felnőtteket és a fiatalokat, a szülőket, minden magyar állampolgárt, legjobb tudásuk és akaratuk szerint munkálkodjanak azon, hogy a gyermekek nemzetközi évének ne­mes céljai valóra váljanak! A NEMZETKÖZI GYERMEKÉV NEMZETI BIZOTTSÁGA A GYERMEK ÉVE Ellen Key svéd tanítónő, a nőmozgalom és a haladó gyer­meknevelés ügyének harcosa pontosan a századfordulón, 1900-ban „a gyermek századá­nak” nevezte a huszadik szá­zadot. Látnoki erővel megsej­tette, hogy századunkban törté­nelmi fordulat fog bekövetkez­ni a gyermekek helyzetében. Egyben követelte is ezt a for­dulatot. És valóban: a gyer­mek, aki évezredeken át a legkiszolgáltatottabb élőlény volt a világban, akivel a fel­nőttek kényük-kedvük szerint bántak, és akit semmi és sen­ki nem védett az erőszakkal szemben — korunkban „pol­gárjogot” nyert a fejlettebb, felvilágosult társadalmakban. Hiszen a gyermek, mint az idevágó ENSZ-nyilatkozat mondja: „fizikai és szellemi fejletlensége miatt különös biztosítékokat és gondozást igényel, beleértve a megfelelő jogi védelmet, mind születése előtt, mind születése után”. A folyamat, mely a gyerme­ki jogokat elismerő szemlélet­hez vezetett, hosszú és küzdel­mes volt, és a küzdelemnek még ma sincs vége. Először az 1924. évi, A gyermek jogaira vonatkozó genfi nyilatkozat mondotta ki, hogy a gyermek védelmére különleges biztosí­tékok szükségesek. A fasiszta gyermekgyilkosságok iszonya­ta után világszerte megújult és fölerősödött a gyermek vé­delme, oltalma, biztonsága iránti igény, és az Egyesült Nemzetek Szervezete az Em­beri Jogok Egyetemes Nyilat­kozatában — valamint a gyer­mekgondozással és neveléssel foglalkozó valamennyi ENSZ- szervezet — elismerte az 1924. évi genfi ajánlásokat. Sőt az Egyesült Nemzetek or­szágai 1959-ben a gyermekek jogaira vonatkozó nyilatkoza­tot tettek közzé. Tíz pontban foglalták össze a legalapvetőbb gyermeki jogokat. A tíz alap­elv hivatalosan tömörített, vi­lágszerte jól ismert, tízparan­csolatszerű ajánlása e szá­munk címlapján olvasható. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlése 1976. au­gusztus 5-én határozatot foga­dott el, amely szerint: „Arra gondolva, hogy 1979-ben lesz a huszadik évfordulója a gyer­meki jogok deklarációjának, és ez jó alkalom lehetne e jogok további megvalósításának ösz­tönzésére ... kihirdeti, hogy az 1979-es esztendő nemzetközi gyermekév” lesz. 2. A világon még mindig 350— 400 millió olyan gyermek él, főként az úgynevezett „fejlő­dő” — vagyis fejletlen — or­szágokban, akinek a legele­mibb emberi joga, az élethez és a tanuláshoz való joga sincs biztosítva, mert nincs enni­valója, éhezik vagy „alultáp­lált”, és nincs iskola, ahova járhasson. A gyermekév alkal­mából az ENSZ létrehozott egy különleges Alapot, amely­nek valamennyi fejlettebb or­szág kormánya — köztük a magyar kormány is — meg­ajánlott egy összeget. Szerte a világon szolidaritási rendezvé­nyeket fognak tartani: a be­vételeket a szolidaritási alap kapja meg, hogy eljuttassa oda, ahol a legnagyobb szük­ség van a gyors segítségre. Habár tudjuk, hogy a „jóté­konykodás” nem jelent igazi megoldást, mégis részt vállal­tunk a gyermekév karitatív akcióiból. A legnagyobb sza­bású ilyen hazai rendezvény az a gálaest lesz, amelyet a Nemzeti Bizottság égisze alatt tartanak február 7-én az Erkel Színházban a Gyermek-szoli­daritási Alap javára. Az isko­lákban vásárokat, bazárokat szerveznek, ezeknek a bevéte­lét is a szolidaritási alap kap­ja. Jó alkalom ez arra, hogy gyermekeinket érzékennyé te­gyük éhező gyermektársaik ügye-baja iránt. De a világ nemcsak anya­giakkal akar a hátrányos hely­zetben élő gyermek-százmil­liók segítségére sietni. Tudo­mányos és egyéb tanácskozá­sok ezreit rendezik világszer­te, melyek mindegyikének az a fő témája, hogyan lehetne a még jogtalan, nincstelen gyer­mekeken segíteni. A nemzetközi gyermekév leg­kiemelkedőbb eseményének Magyarország lesz a színhelye. Június első hetében a Parla­ment kongresszusi termében „Nemzetközi együttműködés a gyermekek boldogabb és biz­tonságosabb jövője érdekében” jeligével nemzetközi fórumot tartanak. Ez lesz a gyermek­év egyetlen kormányszintű vi­lágkonferenciája, amelyen kor­mányok képviselői ■vesznek részt. A fórumra meghívást kapott valamennyi olyan ENSZ-tagállam, amellyel a Magyar Népköztársaságnak 1. 3

Next