Köznevelés, 1983 (39. évfolyam, 1-43. szám)

1983-01-07 / 1. szám

A pedagógusok könyvtára — a pedagógia műhelye Interjú Balázs Mihállyal, az OPKM főigazgatójával Miként a nevében is benne van, az OPKM könyvtár és múzeum. Ho­gyan lehetne röviden ösz­­szefoglalni feladatkörét? — Az alapító miniszterta­nácsi határozat szerint intéz­ményünk feladata, hogy könyv- és dokumentációs ál­lományával, illetve szolgálta­tásaival, továbbá múzeumi te­vékenységével és koordinációs munkájával segítse elő a ne­veléstudomány és az oktatás­ügy területén dolgozó gyakor­lati és elméleti szakemberek munkáját, szakmai-ideológiai továbbképzését, a pedagógiai kutatómunkát, a pedagógus­­jelöltek felkészülését, és lás­sa el a pedagógiai dokumen­táció és információ központi bázisának feladatát. Ez legalább két-három fő funkció vagy több is.­­ Az OPKM először is or­szágos jellegű tudományos szakkönyvtár. Ami ennél több: az oktatásügy és a ne­veléstudomány információs és dokumentációs központja. Pe­dagógiai információs közpon­ti funkciónkat a tudomány­­politikai bizottság külön is megjelölte. Ezen kívül az OPKM a módszertani és koordinációs központja a fő­városi, megyei iskolai könyv­tári hálózati központoknak. Továbbá el kell látnunk a szakterületi együttműködési kör vezető könyvtári felada­tát. Az együttműködési kör­be tartoznak például a peda­gógiai társintézmények, a pe­dagógusképző intézmények és a megyei pedagógiai kabine­tek könyvtárai. S végül, de nem utolsósorban pedagógiai múzeum is vagyunk, országos gyűjtőkörrel.­­ Ennyiféle osztálya, rész­lege lenne az OPKM-nek? — Nem, összesen négy úgynevezett szakmai részle­günk van: a könyvtári, az információs, a múzeumi és az iskolai könyvtárak ügyeivel foglalkozó módszertani osz­tály. Javasolom, hogy emeljük ki a könyvtár gyűjtőköre­inek témáját. Mit gyűjtenek, kizárólag pedagógiát? — Gyűjtőkörünk természe­tesen felöleli a hazai peda­gógiai irodalom teljes anyagát és a külföldi szakirodalom jelentős alkotásait. Ugyancsak teljességre törekedve gyűjtjük a határterületek hazai és vá­logatva a külföldi irodalmát. Például a fejlődéslélektan, a gyermeklélektan, a nevelés­­szociológia, az ifjúságszocio­lógia hazai irodalmát teljes­­körűen, a külföldit válogatva gyűjtjük, ezenkívül — a pél­dánál maradva — gyűjtjük a pszichológia, a szociológia hazai és külföldi irodalmá­nak legjelentősebb alkotásait is. A példákat sorolhatnám a pedagógia és filozófia, okta- tás és politika, oktatás és de­mográfia, oktatás és foglal­koztatáspolitika, oktatás és tervezés, oktatás és társadal­mi struktúra stb. viszonylatá­ban. Gyűjtőkörünk szerves részét alkotják természetesen a külföldi iskolarendszereket bemutat­ó­ elemző könyvek és dokumentumok is. Mekkora az OPKM könyvállománya? — Mintegy 450 ezer könyv­tári egység, amely évente át­lagban tízezer egységgel gya­rapszik. A könyvtárak leginkább különgyűjteményeikre büszkék. Mivel büszkél­kedhet az OPKM? — Mindnekelőtt mi is a különgyűjteményeinkkel, első helyen a tankönyvgyűjtemé­nyünkkel. Ideális az lenne, ha tankönyveinket egy, a kuta­tók számára is hozzáférhető helyiségben elhelyezhetnénk. De mert erre nincs lehetőség, elhatároztuk, hogy kiadjuk a tankönyvek kötetkatalógusait. A kutatók és tankönyvírók örömére terveink szerint 1983- ban a következő tankönyvek kötetkatalógusai jelennek meg: a líceumi, a leányközép­iskolai, a felsőbb leányisko­lai, a polgári iskolai, a nép­iskolai, az ismétlőiskolai, az ipari és kereskedelmi tanonc­iskolai, a reáliskolai, a szak­középiskolai és a sokféle ta­nulsággal szolgáló kísérleti tankönyveké. Szép és gazdag a gyermek- és ifjúsági iro­dalom gyűjteményünk is. Mert ez is gyűjtőkörünk. Csodálatos vállalkozás lenne­"­ a legrégibb példányok fakszi­mile kiadása. Remélhetőleg lesz hozzá erőnk. S intézmé­nyünk valóban büszke lehet az értesítő gyűjteményére. Köztudomású, hogy az 1849- es Organisations-Entwurf kö­telezte először a gimnáziumo­kat arra, hogy minden tan­évben évkönyvet, értesítőt ad­janak ki, és arra, hogy a tan­testület egy-egy tagja minden évkönyvben tanulmányt te­gyen közzé. Ennek köszönhet­jük például, hogy Arany Já­nos a nagykőrösi gimnázium évkönyvében jelentette meg először irodalomtörténeti je­lentőségű munkáját „A ma­gyar nemzeti versidomról” címmel. De ezek az évköny­vek tanúskodnak Juhász Gyu­la szakolcai, Babits fogarasi, Lévay József miskolci tanár­ságáról és több más kiválósá­gunk iskolai működéséről. Az értesítők belbecsének feldol­gozása hallatlanul fontos ne­veléstörténeti szempontból is. Intézményünk tudományos te­vékenységének tervei között ez is szerepel. Mennyire használják könyvtárukat, milyen az olvasóforgalmuk? — Négyezer beiratkozott ol­vasónk van. Évente több mint 37 ezer művet olvasnak hely­ben, 25 ezren látogatják a könyvtárat. A fővárosi és Budapest agglomerációs kör­zetében élő pedagógusok sze­mélyes kölcsönzéseinek a szá­ma csaknem 40 ezer. Az or­szág könyvtárai között a könyvtárközi kölcsönzések számát illetően a második helyen állunk. A kutatók használják-e a könyvtárat? — Egyre többen. Úgy is fo­galmazhatnék: e szempontból a minőségi változás idejét él­jük. Jó fél évvel ezelőtt ugyanis levéllel fordultunk a kutatókhoz, és külföldi téma­figyelési szolgálatot ajánlot­­tunk föl számukra. Meglepő mennyiségben kaptunk visz­­szajelzéseket. Azóta lakás­címre küldjük a kutatott té­mával kapcsolatos hozzánk beérkezett könyvek és doku­mentumok adatait, összesen háromezernél több értesítést küldtünk ki az utóbbi né­hány hónapban. De ugyan­ilyen szolgáltatást nyújtunk az intézetek kiemelt kutatási témáihoz is. Különféle kiad­ványainkban például rend­szeresen közzétesszük a kül­földi könyvek és tanulmá­nyok listáját. Hozzá kell azonban mindehhez tennem, hogy könyvtárunk már régtől fogva nem csupán az úgyne­vezett­ hagyományos pedagó­gia irodalmában nyújt szol­gáltatásokat, hanem nagy erőfeszítéseket teszünk ab­ban az irányban is, hogy a rokonterületekről érkező igé­nyeket kielégítsük. A leg­utóbbi időben nagyon hatá­rozott lépéseket tettünk a különböző komplex kutatási témák, tehát nem csupán a szűkebben értelmezett peda­gógiai témákkal foglalkozók igényeinek kielégítésére. Gon­dolom, hogy nem túl sokára kiadványainkban is érzékel­hető lesz ez a nyitás. Vajon erre a nyitásra a gyakorló pedagógusok, il­letve a pedagógusjelöltek, főiskolai, egyetemi hallga­tók igényei is késztetik a könyvtárat? — Ha a kérdés mögött az a feltételezés húzódik meg, hogy a kutatók döntő többsé­gének igényeire ma már az interdiszciplinaritás jellemző, de sem a gyakorló pedagó­gusok, sem a leendő pedagó­gusok igényeit ez még nem jellemzi, akkor erre igennel válaszolok. S mindjárt hozzá­fűzök két megjegyzést. Az egyik: ez érthető, ám a gon­dokat, problémákat is jelzi. A másik: bizony nem köny­­nyű a lényegében kétféle igényt egyszerre és egyre ja­vuló színvonalon kielégíteni. — Gondolom, hogy a külföldi könyveket nem­csak vásárolják, hanem csere útján is hozzájuthat­nak. — Cserepartnereink száma 86. Nemzetközi kapcsolataink tehát rendkívül szélesek. A szocialista országok testvér­intézeteitől az UNESCO* kü­lönböző könyvtárain át a washingtoni kongresszusi könyvtárig a legkülönbözőbb szakmai könyvtárakkal va­gyunk kapcsolatban. Az in­formációk beszerzése és to­vábbadása szempontjából e kapcsolatok tartása és to­vábbfejlesztése nagyon fon­tos. Állandó kiadványaik — Magyar Pedagógiai Iroda­lom, Külföldi Pedagógiai Információ, Világszerte — viszonylag széles körben ismertek. Milyen egyéb írásos szolgáltatásokkal se­gítik elő a pedagógiai tá­jékoztatást, hogyan támo­gatják a tudományos ku­tatást? — A külföldi pedagógiai információval kapcsolatosan jegyzem meg, hogy 450 kur­rens külföldi folyóirat közül 280 alapján referáljuk a kül­földi szakirodalmat, ma már mintegy 45 ezer magyarra fordított külföldi tanulmány áll az érdeklődők rendelkezé­sére. Közkedveltek a Nemzet­közi oktatásügy című soroza­tunk kiadványai, főként az összehasonlító pedagógiai ku­tatással foglalkozók számára.3

Next