Köznevelés, 1987 (43. évfolyam, 1-43. szám)

1987-01-02 / 1. szám

jó pedagógus határozott sze­mélyiség, akinek széles körű tudása van, de műveltségé­nek egy része pedagógiai szakismeretekből áll. Itt pe­dig ismét csak tájékoztatási feladatokkal kerülünk szem­be. A pedagógiának a mai útkereső szakaszában sok a szélsőség, nem látni világo­san, mi is van kibontakozó­ban. A bizonytalanság leküz­déséhez ugyancsak informá­ció kívántatik. A harmadik oka az infor­mációs rendszer létrehozásá­­nak­­az, hogy az irányítás különböző szervei napról napra erőteljesebben igény­lik tőlünk az információkat. Aki dönt, az információk alapján teszi. Az OPIR létre­hozását a közoktatás legfel­ső irányítói szorgalmazták. Negyedik okként csupán megemlítem, hogy a többi tudományág, illetve a nép­gazdaság különböző ágazatai előbb jutottak arra a felis­merésre, hogy a tájékoztatás termelőerő. A nevelésügy in­formációs rendszere két évti­zedes késésben van. — Hol tartanak az infor­mációs rendszer megszer­vezésében? — Eddig főként az előké­szítő feladatokra összpontosí­tottunk. A rendszer kiépíté­sének és működésének alap­elvét a Művelődési Miniszté­rium közoktatási revíziós te­rületének vezetői értekezlete elfogadta. Létrejött a rend­szertanács, és az operatív teendők elvégzésére a titkár­ság. Lényegében már kiala­kult a technológia, néhány dokumentumtípus leírási sza­bályait is meghatároztuk, összeállítottunk egy olyan kifejezésgyűjteményt, amely szótárszerűen tartalmazza azokat a szavakat, kifejezése­ket, amelyekkel a nevelés­ügyi információk tartalmuk szerint leírhatók. Elsőként Magyarországon bevezettünk egy információ­­kereső nyelvet, ez szakmai körökben Precis néven is­mert. Átalakítottuk az OPKM belső feldolgozási folyamatát is, létrehoztunk egy kiváló szakemberekből álló számí­tástechnikai csoportot, és el­kezdtük kiépíteni a számítás­­technikai üzemet. Új másoló­gépeket állítottunk be, meg­kezdtük egy szoftverbank felállítását. Kibővítettük a hagyományos könyvtári szol­gáltatásainkat, főleg a me­gyei pedagógiai intézetek számára. Folytathatnám még, de eddig ezek a lépések a legfontosabbak.­­ Mikorra várható a mun­kálatok befejezése? — Reméljük, hogy az elő­készítő munkák 1987-ben be­fejeződnek. Utána két-három év áll rendelkezésünkre, hogy a második ütemre ter­vezett teendőket is elvégez­zük. A munkálatok harma­dik szakaszát, az adatbázi­sok rendszerbe állítását 1989- től tervezzük, bízva abban, hogy addigra lesz megfelelő számítógépünk. De ha pél­dául már ebben az évben megkapnánk a nagyobb gé­pet, akkor sem érne bennün­ket váratlanul, mert a mun­kákat jól előkészítettük. Az egész országra kiter­jedő információs hálózat létrehozása elképzelhetet­len modern csodagépek nélkül. Szavaiból mintha az tűnnék ki, hogy nehe­zen halad a gépellátás ügye. — Hangos panaszkodásra semmi okunk sincsen, s hogy ezt megértse, és az ol­vasó is elhiggye, elmondom, hogy a mi célunk egy olyan információs rendszer kialakí­tása, amelyben a számítógép csak eszköz. A jövőben is először mindig a feladatokat tisztázzuk, és csak azután határozzuk meg a technikai szükségleteket. Ez nagyon lé­nyeges. Pénz dolgában eddig nagyon olcsók voltunk, mert nem dolgoztattunk külső cé­gekkel — a jövőben sem fo­gunk —, magunk végezzük el a fejlesztést. Az OPKM munkatársainak egy része — teljesen önzetlenül, ügyszere­tetből — másfél év óta szin­te erején felül vállal több­letmunkát. Persze teljesen ingyen azért nem mennek az ügyek, szükség volt, és ezután is szükség lesz pénzre. Például az IBM PC gépünket a mi­nisztériumtól kaptuk, a Com­modore 64-eket a TH-től vásároltuk jutányos áron, és az OOK is hozott anyagi ál­dozatot. Igen jelentős forrá­sunk a Kulturális Alap, amelytől két ízben kaptunk nagyobb összeget; a jövőben is számítunk ilyen támoga­tásra. Az biztos, hogy egy nagyobb beruházást nem le­het elkerülni. Most abban reménykedünk, hogy a KGST pedagógiai információs rend­szerének létrehozása kapcsán — amely a miniszterek dön­tése alapján fog kiépülni — feletteseink biztosítják a na­gyobb összeget. Úgy véljük, hogy eközben azért a me­gyei intézeteknek is a zse­bükbe kell nyúlniuk, nyilván tanácsi támogatásból. — Követnek-e valamiféle rangsort az információk gyűjtésében? — Az információknak há­rom fő típusát különböztet­jük meg, a szakirodalmit, a tényinformációkat (köztük a statisztikát) és az oktatási se­gédleteket. Az utóbbihoz tantervek, tesztek, oktatási eszközök, szaktanácsadói je­lentések stb. tartoznak. Az OPIR fokozatosan vonja ide az egyes információtípusokat a feldolgozásba. Először a szakirodalmi információk ke­rülnek sorra, mivel ezek fel­dolgozásának megvannak a hagyományos könyvtári tájé­koztatási eszközei, és számí­tógépes feldolgozásuknak már jól bevált módszerei van­nak. terjesztői hálózatról már beszéltünk, de arról még nem esett szó, hogy az OPIR információi vé­gül is mi módon jutnak el a pedagógusokhoz.­­ Egyelőre igen nehéz kérdés ez, vagyis hogy a me­gyei tagintézményeinkből mi­ként jusson el az információ az iskolákba. Tervezetünk­nek ez a leggyengébb pont­ja, mivel még nem alakult ki az a mechanizmus, amely­re az információk áramolta­tását rá lehetne bízni. Az is­kolákban egyetlen olyan pont van — elvileg —, amely szá­­ mításba jöhet, ez az iskolai ti)•S könyvtár. Csakhogy ez idő •5 tájt az iskolai könyvtárak­­ döntő többsége felkészületlen ■­ ahhoz, hogy ilyen megbízáso­k nak eleget tudjon tenni. Pe­e­­dig más választásunk nin­­c­sen, ezért most az a legfon­tosabb, hogy a könyvtárakat megerősítsük, alkalmassá te­gyük az új feladatok megol­dására.­­ Ez nem lesz könnyű munka. — Nem bizony, mert az is­kolai könyvtárak — nézzék el a sommás véleményt — minden szempontból roppant gyengék. Még az a koncep­ció is vitatható, amelynek alapján eddig fejlesztettük vagy csak inkább fejlesztget­tük őket. Sokan úgy tekintet­tek az iskolai könyvtárakra, mintha azok kis közművelő­dési könyvtárak volnának, iskolai székhellyel. Pedig az iskolai könyvtár önálló könyvtártípus, nem tanulók­nak szánt közművelődési könyvtár, és nem szellemi ínségkonyha. Ma az igazi iskolai könyv­tár az oktatásban használha­tó szellemi javak és pedagó­giai eszközök gyűjteménye, az iskola forrásközpontja, szellemi műhelye. Gyűjtemé­nyéhez tartoznak a hagyo­mányos könyvtári dokumen­tumokon kívül (mint amilyen a könyv, a folyóirat) az ok­tatási segédletek, az audio­vizuális eszközök, az oktatás­ban használt szoftverek. Itt kell elhelyezni az iskola pe­dagógiai dokumentációját, a felügyelői-szaktanácsadói je­lentéseket, az oktatásfejlesz­tési terveket, a tanácsi elő­terjesztéseket, jelentéseket stb. Csak így tud a tanár és a diák tájékozódni. A könyvtáros rendszeres kapcsolatban áll más könyv­tárakkal és intézményekkel, ahonnan tudatosan szerzi­­be az információkat. Természe­tesen rendelkezik azokkal a technikai eszközökkel is, amelyek a gyűjtemény cél­szerű használatához nélkü­lözhetetlenek. Az iskolai könyvtárban kezelt eszközök­nek az oktatás folyamatában kell integrálódniuk, csak így lehet megfelelni a mai pe­dagógiai és didaktikai köve­telményeknek.­­Nem gondolja, hogy kis­sé korán rajzolja fel a jö­vő képét? — De igen, tudom, hogy nagy kérdés az, mikorra le­het a mai gazdasági feltéte­lek között egy ilyen állapo­tot csak megközelíteni is. Mindenesetre az OPKM ki­dolgozta az iskolai könyvtá­rak fejlesztési irányelveit; ez a munka — rövidesen hiva­talosan megerősítve is meg­jelenik — a korszerűség szellemében fogant. Úgy lát­juk, az oktatásirányítás csú­csán és a központi intézmé­nyekben tudatosult az iskolai könyvtáraknak a modern ta­nításban betöltött szerepe.

Next