Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)

1992-01-10 / 1. szám

KERÉKGYÁRTÓ LÁSZLÓ: Azt mondják, hogy a koncepció­ban szereplő irányítási rend­szer elveszi a pedagógusok önállóságát, megszünteti az intézmények autonómiáját, noha - a Gazsó-féle koncep­ció készítői szerint - ezt már a ’85-ös törvény kivívta. Ezzel szemben: Egyetlen fejlett európai országban nincs ilyen fajta autonómia. Amerikában változatos a kép, ám valamilyen irányítási me­chanizmus ott is működik. Az iskolák autonómiáját az biztosítja, ha az irányítás nem egycsatornás. A koncep­ció két egymástól független irányítási vonalat rajzol meg: a fenntartóét és a szakmait. A TOK támadóinak akkor lenne igazuk, ha a TOK úgy függene az önkormányzatok­tól - megyei vagy más szin­ten -, mint korábban a me­gyei tanácsoktól függtek a megyei művelődési osztá­lyok. Úgy látom, hogy magukra maradtak az iskolák, kiszol­gáltatva a helyi önkormány­zatoknak. Érdekes, hogy ál­talában városi emberek, illet­ve az elit iskolák pedagógu­sai támadják elsősorban a koncepciót. Ám Magyaror­szágra a sok kis iskola a jel­lemző ; nekik szükségük van szakmai ellensúlyra a hozzá nem értő önkormányzatokkal szemben. A támadások további érve: a tervezet visszahozza a ’’maceráló” szakfelügyelőket, akik - meglepő módon - 1945 előtt egyáltalán nem voltak utálatos személyek. Ezt a családi hagyományok alapján mondhatom: ük­apáim is pedagógusok voltak mindkét ágon. Szaktekintély volt a szakfelügyelő és nem politikai kiküldött. Mondják azt is, hogy a TOK a minisztériumon keresztül az uralkodó párt eszköze lesz.­­ A politikai irányítás a miniszter és egyetlen állam­titkár dolga. Az apparátus nem lehet politikai szerve­zet ; demokratikus váltógaz­daságra kell felkészülnünk, ami azt jelenti, hogy változ­hatnak a kormányok, de az apparátus marad, hiszen az szakapparátus. A TOK ese­tében is kizárólag szakmai feladatokról van szó. Tartal­máról lehet vitatkozni, s az is jogos aggodalom, hogy ne­tán elterebélyesedik, ám ettől függetlenül szükség van a te­rületi oktatási központokra. VISONTAI KOVÁCH ZOLTÁN: Egy tisztességes, jól felké­szült tanárnak nincs oka félni a szakfelügyelőtől, ha a szak­­felügyelő szaktekintély. Ki kell mondani: A pedagógus­­társadalom hosszú kontrasze­­lektív folyamat következté­ben nem áll a helyzet magas­latán. Sok rossz pedagógus tanít az iskolákban. Képez­zék magukat tovább a szak­­felügyelő iránymutatása alap­ján, hogy folytatni tudják a hivatásukat. Ha pedig kide­rül, hogy nem alkalmasak, menjenek más pályára! Egy távoli központból eldönt­­hető-e, hogy ki alkalmas a pályá­ra és ki nem? hévízi rózsa : Nemcsak személyes tapasztalatok alap­ján, hanem a köznevelésből is számos példát idézhetnék arra - Töltéstavától Salgó­tarjánig -, hogy a helyi ön­­kormányzatok, hatalommal, joggal visszaélve, mondvacsi­nált szempontok alapján, hány igazgatót akartak levál­tani, hány pedagógust akar­tak elküldeni­­ alkalmatlan­ság címén. BODOR FERENCNÉ: A kon­cepció azt írja: „A TOK a fenntartó, az iskolaszék, a pedagógus, az igazgató felké­résére szakmai ügyekben szakvéleményt ad.” Nem tá­voli központból, hiszen a TOK munkatársai nem főhi­vatású bürokraták lesznek, hanem felkérésre vesznek részt a szakmai munkában. Ez szakmai rangot is jelent, amelyet komoly vizsga előz meg és garantál. Elnyeré­séért egy egészséges verseny fog kialakulni a pedagógusok között. Nem tőlük kell tarta­niuk az iskoláknak. Az önkormányzatoknak az a dolguk, amelyet az önkor­mányzati törvény egyértel­műen megfogalmaz. Többen panaszkodnak, hogy még az oktatási bizottságok összeté­tele sem olyan, amely min­den iskolatípus érdekeit egy­aránt képviselné, nekik is szükségük van külső segít­ségre. Budapesten is. Egyet­len példa: a céltámogatások szétosztása. Egy tanácskozás résztvevői elmondták, hogy úgy érzik, nem volt egyenes és nyílt a támogatások szét­osztása az önkormányzatok részéről. Ismét a koncepció­ból idézek: „Az önkormány­zati finanszírozási rendszer új elemeként 1991-ben élet­belépő címzett és céltámoga­tási rendszer ágazati felada­taival kapcsolatban döntést megalapozó szakvéleményt készít, információt szolgál­tat.” Vagyis nem dönt a TOK, hanem segít, szakvéle­ményt ad. borsi lőrinc: Ennek elle­nére maradt bennem aggály. Elér-e Veszprémből Zala megye kis falujába a központ keze, mondjuk, egy igazgató kinevezését megelőző szakvé­leménnyel? Az lenne a jó, ha a szakvéleményt Zala megyé­ben készítenék el, mondjuk úgy, hogy a pedagógiai inté­zetet bíznák meg a feladattal. Luxus, hogy van egy peda­gógiai intézet, amely szolgál­tat, és van a TOK két me­gyével távolabb. SZIRMÁK SZILÁRDNÉ: A TOK- nak elsődlegesen informatikai központ­ szerepe lesz, amely ösz­­szeköti a régiókat a miniszté­riummal. Amíg nem tudjuk, hány analfabétánk van, hány munkanélküli fiatal és tanár, ér­demben nem lehet intézkedni. Lépjünk közelebb az iskolához! Mi a véleményük az iskolaszékről ? szirmák szilárdné: Van­nak fenntartásaink. Például miért kötelező? Ezzel nem értek egyet, mert formálissá válik, s akkor nem érdem­es működtetni. bodor ferencné : Ki jelöli ki, illetve ki választja meg a szülőket, ha egy iskola több helyről - esetünkben a fővá­rosból és a környékéről - is beiskoláz tanulókat? Amíg nem alakultak még ki a munkáltatói érdekképviseleti szervezetek, nem szabadna törvényben kimondani, hogy az iskolaszék „javaslatot tesz az igazgató kinevezésére”. Ne is foglalkozzunk tovább az iskolaszékkel? borsi lőrincz: Nem lehet vele nem foglalkozni. Olva­som: „Az iskolaszék az isko­la igazgatójának, illetve ne­velőtestületének NEM felet­tes hatósága.” Ugyanakkor jóváhagyja az iskola házi­rendjét, munkaprogramját, éves munkarendjét; „dönt az intézmény alaptevékenységén kívül vállalható szolgáltatá­sairól;” „jóváhagyja a diák­önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát.” Ha nem felettes hatóság, hogyan lehet döntési, jóváhagyási jo­ga? deák Ferenc : Én iskola­­székpárti vagyok, elsősorban azért, mert megadja a véle­ményezési lehetőséget a kí­vülállóknak. A házirendbe igenis szóljon bele a szülő, ezzel az én munkámat segíti. Egyetlen döntési jogot ad a koncepció a szülőknek: az alaptevékenységen kívüli szolgáltatások meghatározá­sát, a bevételek felhasználá­sát. Mint adófizető állampol­gárnak, (esetleg az iskolai alapítvány tagjának) ehhez se legyen joga? Ha az iskolaszék nem lesz kö­telező, ki fogja képviselni a szü­lőket? KERÉKGYÁRTÓ LÁSZLÓ: Az iskola társadalmasítására szükség van. Ha elfogadjuk, hogy az iskolaszék felállítása általában nem kötelező, ak­kor legalább annyit ki kelle­ne mondanunk: Ha a három érdekelt fél - a szülők, a pe­dagógusok, az ökormányzat - közül legalább kettő kéri, meg kell szervezni. BODOR FERENCÉ: A SZÜlői tanácsot mindenképpen köte­lezővé tenném. mátrai Józsefné : Mint többgyermekes szülő nagyon jónak tartom azt, hogy öt­éves korban kezdődik a tan­kötelezettség. Mert egy év alatt kiderülhet, hogy a gyermek könnyen alkalmaz­kodik-e a közösséghez vagy nem; iskolaérett-e vagy nem; képes-e tartósan figyelni; mennyire fejlett a szókincse, vagy áll-e azon a fokon, hogy hatéves korában beír­ható-e az iskolába vagy még nem. BODOR FERENCNÉ: Eddig ÍS fizettek a szülők a gyerekeik óvodáztatásáért, s az önkor­mányzatoknak eddig is ki kellett egészíteniük a nyomó­ Kerekasztal-beszélgetés tanárokkal a közoktatási törvény koncepciójáról Immár a szakképzési törvény tervezetét vitatták a különféle szakkép­zési intézmények tanárai, igazgatóhelyettesei, igazgatói, és egy intézet osztályvezetője 1991. december 10-én Budapesten a 12. Számú Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskolában. Ám kiderült, hogy alapos ismerői a közoktatási törvény koncepciójának is, sőt alapvetően nem értenek egyet a minisztérium koncepciójára záporozó támadásokkal. A beszélgetés résztvevői: Kerékgyártó László, a Nemzeti Szakkép­zési Intézet osztályvezetője, Visontai Kovách Zol­tán műszaki igazgatóhelyettes (Budapest), Bodor Ferencné igazgató (Budapest), Deák Ferenc tanár (Veszprém), Hévízi Józsa tanár (Budapest), Borsi Lőrinc igazgató (Veszprém), dr. Szirmák Szilárdné műszaki igazgatóhelyettes (Budapest) és dr. Mátrai Józsefné gyakorlati oktatást vezető tanár, munkaközösség-vezető (Veszprém).

Next