Köznevelés, 1992 (48. évfolyam, 1-41. szám)
1992-01-10 / 1. szám
KERÉKGYÁRTÓ LÁSZLÓ: Azt mondják, hogy a koncepcióban szereplő irányítási rendszer elveszi a pedagógusok önállóságát, megszünteti az intézmények autonómiáját, noha - a Gazsó-féle koncepció készítői szerint - ezt már a ’85-ös törvény kivívta. Ezzel szemben: Egyetlen fejlett európai országban nincs ilyen fajta autonómia. Amerikában változatos a kép, ám valamilyen irányítási mechanizmus ott is működik. Az iskolák autonómiáját az biztosítja, ha az irányítás nem egycsatornás. A koncepció két egymástól független irányítási vonalat rajzol meg: a fenntartóét és a szakmait. A TOK támadóinak akkor lenne igazuk, ha a TOK úgy függene az önkormányzatoktól - megyei vagy más szinten -, mint korábban a megyei tanácsoktól függtek a megyei művelődési osztályok. Úgy látom, hogy magukra maradtak az iskolák, kiszolgáltatva a helyi önkormányzatoknak. Érdekes, hogy általában városi emberek, illetve az elit iskolák pedagógusai támadják elsősorban a koncepciót. Ám Magyarországra a sok kis iskola a jellemző ; nekik szükségük van szakmai ellensúlyra a hozzá nem értő önkormányzatokkal szemben. A támadások további érve: a tervezet visszahozza a ’’maceráló” szakfelügyelőket, akik - meglepő módon - 1945 előtt egyáltalán nem voltak utálatos személyek. Ezt a családi hagyományok alapján mondhatom: ükapáim is pedagógusok voltak mindkét ágon. Szaktekintély volt a szakfelügyelő és nem politikai kiküldött. Mondják azt is, hogy a TOK a minisztériumon keresztül az uralkodó párt eszköze lesz. A politikai irányítás a miniszter és egyetlen államtitkár dolga. Az apparátus nem lehet politikai szervezet ; demokratikus váltógazdaságra kell felkészülnünk, ami azt jelenti, hogy változhatnak a kormányok, de az apparátus marad, hiszen az szakapparátus. A TOK esetében is kizárólag szakmai feladatokról van szó. Tartalmáról lehet vitatkozni, s az is jogos aggodalom, hogy netán elterebélyesedik, ám ettől függetlenül szükség van a területi oktatási központokra. VISONTAI KOVÁCH ZOLTÁN: Egy tisztességes, jól felkészült tanárnak nincs oka félni a szakfelügyelőtől, ha a szakfelügyelő szaktekintély. Ki kell mondani: A pedagógustársadalom hosszú kontraszelektív folyamat következtében nem áll a helyzet magaslatán. Sok rossz pedagógus tanít az iskolákban. Képezzék magukat tovább a szakfelügyelő iránymutatása alapján, hogy folytatni tudják a hivatásukat. Ha pedig kiderül, hogy nem alkalmasak, menjenek más pályára! Egy távoli központból eldönthető-e, hogy ki alkalmas a pályára és ki nem? hévízi rózsa : Nemcsak személyes tapasztalatok alapján, hanem a köznevelésből is számos példát idézhetnék arra - Töltéstavától Salgótarjánig -, hogy a helyi önkormányzatok, hatalommal, joggal visszaélve, mondvacsinált szempontok alapján, hány igazgatót akartak leváltani, hány pedagógust akartak elküldeni alkalmatlanság címén. BODOR FERENCNÉ: A koncepció azt írja: „A TOK a fenntartó, az iskolaszék, a pedagógus, az igazgató felkérésére szakmai ügyekben szakvéleményt ad.” Nem távoli központból, hiszen a TOK munkatársai nem főhivatású bürokraták lesznek, hanem felkérésre vesznek részt a szakmai munkában. Ez szakmai rangot is jelent, amelyet komoly vizsga előz meg és garantál. Elnyeréséért egy egészséges verseny fog kialakulni a pedagógusok között. Nem tőlük kell tartaniuk az iskoláknak. Az önkormányzatoknak az a dolguk, amelyet az önkormányzati törvény egyértelműen megfogalmaz. Többen panaszkodnak, hogy még az oktatási bizottságok összetétele sem olyan, amely minden iskolatípus érdekeit egyaránt képviselné, nekik is szükségük van külső segítségre. Budapesten is. Egyetlen példa: a céltámogatások szétosztása. Egy tanácskozás résztvevői elmondták, hogy úgy érzik, nem volt egyenes és nyílt a támogatások szétosztása az önkormányzatok részéről. Ismét a koncepcióból idézek: „Az önkormányzati finanszírozási rendszer új elemeként 1991-ben életbelépő címzett és céltámogatási rendszer ágazati feladataival kapcsolatban döntést megalapozó szakvéleményt készít, információt szolgáltat.” Vagyis nem dönt a TOK, hanem segít, szakvéleményt ad. borsi lőrinc: Ennek ellenére maradt bennem aggály. Elér-e Veszprémből Zala megye kis falujába a központ keze, mondjuk, egy igazgató kinevezését megelőző szakvéleménnyel? Az lenne a jó, ha a szakvéleményt Zala megyében készítenék el, mondjuk úgy, hogy a pedagógiai intézetet bíznák meg a feladattal. Luxus, hogy van egy pedagógiai intézet, amely szolgáltat, és van a TOK két megyével távolabb. SZIRMÁK SZILÁRDNÉ: A TOK- nak elsődlegesen informatikai központ szerepe lesz, amely öszszeköti a régiókat a minisztériummal. Amíg nem tudjuk, hány analfabétánk van, hány munkanélküli fiatal és tanár, érdemben nem lehet intézkedni. Lépjünk közelebb az iskolához! Mi a véleményük az iskolaszékről ? szirmák szilárdné: Vannak fenntartásaink. Például miért kötelező? Ezzel nem értek egyet, mert formálissá válik, s akkor nem érdemes működtetni. bodor ferencné : Ki jelöli ki, illetve ki választja meg a szülőket, ha egy iskola több helyről - esetünkben a fővárosból és a környékéről - is beiskoláz tanulókat? Amíg nem alakultak még ki a munkáltatói érdekképviseleti szervezetek, nem szabadna törvényben kimondani, hogy az iskolaszék „javaslatot tesz az igazgató kinevezésére”. Ne is foglalkozzunk tovább az iskolaszékkel? borsi lőrincz: Nem lehet vele nem foglalkozni. Olvasom: „Az iskolaszék az iskola igazgatójának, illetve nevelőtestületének NEM felettes hatósága.” Ugyanakkor jóváhagyja az iskola házirendjét, munkaprogramját, éves munkarendjét; „dönt az intézmény alaptevékenységén kívül vállalható szolgáltatásairól;” „jóváhagyja a diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatát.” Ha nem felettes hatóság, hogyan lehet döntési, jóváhagyási joga? deák Ferenc : Én iskolaszékpárti vagyok, elsősorban azért, mert megadja a véleményezési lehetőséget a kívülállóknak. A házirendbe igenis szóljon bele a szülő, ezzel az én munkámat segíti. Egyetlen döntési jogot ad a koncepció a szülőknek: az alaptevékenységen kívüli szolgáltatások meghatározását, a bevételek felhasználását. Mint adófizető állampolgárnak, (esetleg az iskolai alapítvány tagjának) ehhez se legyen joga? Ha az iskolaszék nem lesz kötelező, ki fogja képviselni a szülőket? KERÉKGYÁRTÓ LÁSZLÓ: Az iskola társadalmasítására szükség van. Ha elfogadjuk, hogy az iskolaszék felállítása általában nem kötelező, akkor legalább annyit ki kellene mondanunk: Ha a három érdekelt fél - a szülők, a pedagógusok, az ökormányzat - közül legalább kettő kéri, meg kell szervezni. BODOR FERENCÉ: A SZÜlői tanácsot mindenképpen kötelezővé tenném. mátrai Józsefné : Mint többgyermekes szülő nagyon jónak tartom azt, hogy ötéves korban kezdődik a tankötelezettség. Mert egy év alatt kiderülhet, hogy a gyermek könnyen alkalmazkodik-e a közösséghez vagy nem; iskolaérett-e vagy nem; képes-e tartósan figyelni; mennyire fejlett a szókincse, vagy áll-e azon a fokon, hogy hatéves korában beírható-e az iskolába vagy még nem. BODOR FERENCNÉ: Eddig ÍS fizettek a szülők a gyerekeik óvodáztatásáért, s az önkormányzatoknak eddig is ki kellett egészíteniük a nyomó Kerekasztal-beszélgetés tanárokkal a közoktatási törvény koncepciójáról Immár a szakképzési törvény tervezetét vitatták a különféle szakképzési intézmények tanárai, igazgatóhelyettesei, igazgatói, és egy intézet osztályvezetője 1991. december 10-én Budapesten a 12. Számú Ipari és Kereskedelmi Szakmunkásképző Iskolában. Ám kiderült, hogy alapos ismerői a közoktatási törvény koncepciójának is, sőt alapvetően nem értenek egyet a minisztérium koncepciójára záporozó támadásokkal. A beszélgetés résztvevői: Kerékgyártó László, a Nemzeti Szakképzési Intézet osztályvezetője, Visontai Kovách Zoltán műszaki igazgatóhelyettes (Budapest), Bodor Ferencné igazgató (Budapest), Deák Ferenc tanár (Veszprém), Hévízi Józsa tanár (Budapest), Borsi Lőrinc igazgató (Veszprém), dr. Szirmák Szilárdné műszaki igazgatóhelyettes (Budapest) és dr. Mátrai Józsefné gyakorlati oktatást vezető tanár, munkaközösség-vezető (Veszprém).