Köznevelés, 1993 (49. évfolyam, 1-41. szám)
1993-01-08 / 1. szám
Etikai szemponból kifogásolható, hogy a tantestület bérmaradványából kapok önkormányzati jutalmat - mondja Bodor Ferencné, a 12. Számú Szakmunkásképző Intézet igazgatója. - Ráadásul az igazgatót a főkönyvelő terjeszti fel a jutalmazásra, szakszervezeti egyetértéssel. Én nem vagyok szakszervezeti tag, milyen alapon szól bele a szakszervezet képviselője az én jutalmamba? Továbbá: amikor én jutalmazom a pedagógusokat, akkor a szakszervezeti vezető is sorra kerülhet. Én neki adok, ő meg nekem „ad” jutalmat? Nem etikus megoldás ez. Nagyon emlékeztet a múltra, amitől pedig szabadulni akartunk a rendszerváltozás perceiben. * Megkerestük Sáska Gézát, akitől megtudtuk, hogy az igazgatók jutalmazásának elveit a szakszervezetekkel és az igazgatói kamarával közösen dolgozták ki januárban. Egyebek közt abban is megállapodtak, hogy csak az az igazgató kaphat jutalmat, aki jutalmazta a beosztott tanárait, s az igazgató évi jutalmának összege nem haladhatja meg bruttó fizetése háromszorosát. - Mi az oka annak, hogy az önálló bérgazdálkodó iskolák bérmaradványokkal nem rendelkezhetnek szabadon? - A munkáltatói jogot mi gyakoroljuk az igazgatók fölött, mi döntünk a jutalmukról is. Kétségtelen anomália, hogy a jutalmat az iskola bérmaradványából fizetjük. De ne feledje, az igazgató a tantestület része a közalkalmazotti törvény szerint! - Az iskola takarítja meg a bért és az önkormányzat aratja le a babért a jutalmazással? - Valamit nagyon félreért. Az iskola a mi általunk jóváhagyott költségvetésből működő intézmény, mely nem tehet a közpénzzel azt, amit akar. Nem szabad azt hinni, hogy miután megszavazta, semmi köze az iskolai költségvetési pénzhez a fővárosi önkormányzatnak. Mi a közpénzekkel a választóknak számolunk el. Amíg az iskolában a közpénz felhasználása munkajogi kérdés, addig nálunk politikai. A jutalmazással szeretnénk jó hangulatot teremteni az igazgatók körében. Ez az ünnepélyes jutalmazás is ezt a célt szolgálja. Ezzel is bizonyítjuk, hogy az önkormányzat pedagógusbarát politikát kíván folytatni. Pedagógusok a megmondhatói, mennyire értük való az a politika, mely a jobbára helyettesítésekből eredő bérmaradványt nemcsak a helyettesítők között osztja szét, hanem amelyik lefarag ebből a pénzből az igazgatók megjutalmazására. - Persze, az lenne jó, ha az igazgatók, a középszintű vezetők bére és státusa más lenne, mint a tantestületé, s akkor a kérdésének se lenne ilyen éle. - Mi volt a jutalmazás alapja ? - A végzett munka, forrása pedig a bérmaradvány. Vannak iskolák, amelyek december elejéig nem tudták elkészíteni a mérlegüket, ezért nem kaptak jutalmat az igazgatóik, noha bérmaradványuk van, és a munkájuk ellen sincs kifogásunk. Előttem van a lista, melyen a száznégy igazgató neve, egy havi bruttó alapbére, javasolt és jóváhagyott jutalma, illetve a jutalmazás indoka van feltüntetve. Ami a béreket illeti, a legkevesebb 46 600 forint, a legtöbb 110 000 forint. A legmagasabb bérű igazgató évente 330 000 forint jutalmat is fölvehet elvileg a bérmaradványból. Úgy gondolom, meglehetősen nagy összeg ez ahhoz, hogy szó nélkül hagyják a beosztott tanárok, akiknek ennyivel kevesebb jut a bérmaradványból abból a bérmaradványból, amelynek ellenértékét, a munkát ők végezték el. Az ellen valószínűleg senkinek nem lehet kifogása, hogy a jól dolgozó igazgatók jutalmat kapjanak. Érdemes megnézni, hogy milyen alapon minősítette az igazgatók tevékenységét jutalmazandónak a fővárosi önkormányzat oktatási osztálya. Az oktatási ügyosztály az esetek többségében elfogadta az intézmények javaslatát a jutalmak összegére. Ez az első látásra rokonszenves vezetői magatartás legalábbis meglepővé válik, ha szemügyre vesszük az indoklásokat. „Zökkenőmentesen indított tanévért” az egyik igazgató 15 000 forintot, a másik 32 000 forintot, a harmadik 25 900 forintot kapott jutalmul. Egy másikuk pedig a „zavartalan tanévindításért” 58 000 forintot. Mi lehet a különbség a zavartalan és a zökkenőmentes tanévindítás között? Csak találgathatunk. Nem tehetünk mást annak az igazgatónak az esetében sem, aki 40 000 forint jutalmat kapott a következő indokkal : „Az utóbbi két hónapban lelkiismeretes munkájáért.” Nemcsak nyelvtani szempontból okoz gondot a mondat. Azon tűnődöm, hogy aki az utóbbi két hónapban lelkiismeretesen dolgozott, az annak előtte vajon miképp végezte a munkáját? És két hónap „lelkiismeretes munkája” már 40 000 forintot ér az alapfizetésen felül? Arról nem is beszélve, vajon a lelkiismeretes munka nem a minimum-e, amit egy igazgatótól elvárhatunk? Nem szemelgetek tovább e listából, mert még igazgatóellenességgel vádol meg valaki. Pedig nem ellenük, értük készült ez az írás. Azokért az igazgatókért, akik nem összeakaszkodni kívánnak beosztott tanáraikkal egy furcsa jutalmazás miatt, hanem békességben dolgozni velük. * - Januárban lettem tagja az oktatási bizottságnak, s már a kezdet kezdetén megrökönyödtem a jutalmazás, a rendkívüli béremelés menetén - Milyen alapon kaptak jutalmat az igazgatók? • Ha sokan hiányoztak, nagy az összeg • Beosztott javasolta főnökét • • A „zavartalan” és a „zökkenőmentes” között 43 ezer forint a különbség • December 9-én Budapesten, a Főpolgármesteri Hivatal dísztermében a fővárosi önkormányzat irányítása alá tartozó szakképzési intézmények, diákotthonok és kollégiumok igazgatói közül száznégyen kaptak pénzjutalmat. Az oktatási bizottság elnöke, Sáska Géza által kiosztott legkisebb összeg 15 000 forint, a legnagyobb 150 400 forint volt. Ezt a pénzt nem az önkormányzat erre a célra elkülönített összegéből adták, hanem az intézmények bérmaradványaiból. Sok igazgatónak lelkifurdalást okoz a jelenlegi jutalmazási rend, mondja Ritterné Vajta Mária, a Balassa János Egészségügyi Gimnázium és Szakiskola igazgatója, fővárosi önkormányzati képviselő. - Magas a fővárosi igazgatók alapbére, nem szabad ennek akár háromszorosát is kivonni az iskolák költségvetéséből, mert nagyon érzékenyen érinti az intézményeket, a beosztott tanárokat. Azt mondták rám akkor, hogy igazgatóellenes vagyok. Szerintem az igazgatóellenes, aki összeugrasztja az iskolák vezetőit a tanárokkal. - Az önkormányzat oktatási bizottságának elnöke szerint önök megállapodtak a jutalmazás elveiben. - Született két határozat, ám egyiket sem hajtották végre. - Talán az időközben érvénybe lépett közalkalmazotti törvény miatt? Ez a törvény januárban még nem volt érvényben, és az igazgatók jutalmazási eljárásának kidolgozása nem ellentétes e törvénnyel. Tarthatatlan állapot, hogy két és fél évvel a rendszerváltás után úgy megy a jutalmazás, mint régen. Nagyon ismerős, lejáratódott eljárás az, hogy az igazgatót a beosztottja terjeszti fel jutalomra. - Ön szerint mi volna a megoldás? - A szakszervezet már többször és régen jelezte, hogy nincs jogi akadálya jutalmazási alapot létesíteni az önkormányzatnál az igazgatóknak. A hivatal jogászai ezzel nem értenek egyet. Nem tudom, közülük kinek van igaza, mert nem vagyok jogász. De azt tudom, hogy minél hamarabb meg kellene találni a megoldást, mert jelenleg sok a felemás, sőt ellentmondásos helyzet. Például: a jó igazgató kiosztja a bérmaradványt a pedagógusoknak, nem gyülemlik föl az iskolájában annyi, hogy neki is jusson belőle decemberben. Miért legyen hátrányban az ilyen vezető azzal szemben, aki esetleg nem viseli annyira a szívén beosztottjai jutalmazását? És micsoda állapot, hogy a fenntartó pénzt von ki az önállóan gazdálkodó iskolából? Úgy látom az önkormányzat oktatási bizottsága igyekszik minden ügyet politikai síkra terelni. Ezzel akadályozza, fékezi az elsősorban szakmai feladatokra összpontosító hivatal működését. NOVÁK GÁBOR4 *