Köznevelés, 1996 (52. évfolyam, 1-41. szám)
1996-01-12 / 1-2. szám
Konferencia az iskolaszékről egnyitó előadásában Fodor Gábor művelődési és közoktatási miniszter hangsúlyozta, hogy a társadalmak polgárosodottságának egyik lehetséges fokmérője az, mennyire sikerül a különböző társadalmi alrendszerek működésének irányítását kivonni a merev állami bürokrácia hatóköre alól, s mennyire lehet azt rábízni a polgárok által önként, szabadon létrehozott testületekre. Ilyen testületek az iskolaszékek, amelyek rehabilitálására, felállításuk törvényes szabályozására nem sokkal a rendszerváltás után gondot fordított az előző kultusztárca. Ám - a jelentős hagyományok ellenére - valójában követhető minta nélkül kezdték meg működésüket, és a ma már létező testületek mögött lassan teremtődik meg a hátország, a hatékony érdekérvényesítésre képes helyi társadalom. A kétpólusú szabályozás szükségességével folytatta a gondolatsort Báthory Zoltán, a közoktatásért felelős helyettes államtitkár, hiszen a felülről, ideologikusan irányított oktatási rendszerben az iskola csak végrehajtó, a pedagógus csak hivatalnok lehet. Minőségi változást hoz az új pólus, a civil szféra megjelenése, amelyet az intézményeknek sem kellene bizalmatlanul fogadniuk, mert a pedagógia igényli a nevelőtársakat. A demokrácia testesül meg az iskolaszékekben. Az állam mindinkább visszavonul az irányításból, megszűnt a tulajdonjoga és fenntartói monopóliuma, szerepe a tartalmi szabályozás területére szorítkozik, ám a helyi tantervek révén ebből is jelentős részt juttat az önkormányzatoknak és más fenntartóknak. A fenntartók azonban nem mindenütt ismerik fel, mit kellene tenniük; a civil szféra is tanácstalan, ez a helyzet főként a kis községekre jellemző, hiszen az irányítók mögött nem áll szakmai testület. Másik probléma a finanszírozás. Nehézségei következtében újra és újra fellép a recentralizálás igénye. Mi a megoldás? Báthory Zoltán szerint elhibázott lépés volt az iskolaszékek megalakításának kötelezővé tétele, a törvénymódosító javaslat ennek feloldására készül. Ám ha az iskolaszék csupán a „szerves fejlődés” eredményeként maradhat fenn, illetve születik meg, hogyan lehet bevonni a helyi társadalmat az iskola ügyeibe? A helyi tanterv gyakorlóterepe lehet az összefogásnak és érdekegyeztetésnek. Első számú felelőse az igazgató, kulcsszerep jut a munkaközösség-vezetőknek, az intézménynek a fenntartóval kell alkuharcot vívnia, hiszen a helyi tantervet ő hagyja jóvá és finanszírozza. Itt lép be az iskolaszék, amely napi kapcsolatai révén az iskola társadalmi támasza lehet. ▼ Gál József, a budapesti Szent László Gimnázium iskolaszékének tanár tagja felvetette, hogyan lehet hosszú távra helyi tantervet alkotni, ha az iskolaszék szülői és önkormányzati oldala négyévente megváltozik a diákok kilépésével és a választási ciklusokkal. E logika szerint, válaszolta erre Báthory Zoltán, nem születhetett volna meg a Nemzeti alaptanterv sem, hiszen a kormánytagok is négyévente változnak. Zsadányi János, az ócsai gimnázium igazgatója az iskolaszék döntési jogait keveselte, főként finanszírozási ügyekben, így az intézmény működése az önkormányzat jóindulatára van utalva. Szabó Vilmos szülő, egri iskolaszéki elnök azt panaszolta, hogy az önkormányzati delegáltak nem járnak az ülésekre, az önkormányzat nem tekinti partnernak az iskolaszéket. Kiss Gyula, a jászárokszállási iskolaszék tanári oldalának képviselője úgy tapasztalja, hogy csak akkor működik a szervezet, ha az iskola kezdeményez, csakhogy az önkormányzattal szemben nem tehet lépést, mert az rögtön leváltással fenyegeti meg az igazgatót. Szegedi Zoltánná szülő Debrecenből arról számolt be, hogy az iskolaszéke sikeresen képviselte az új gimnázium felépítését, a gond „csupán” az, hogy nincs pénz a berendezésére. Ferenczi József, ugyancsak szülő, Berettyóújfaluról, azt fejtegette, hogy az iskolaszékben csupán formális a hármas szimmetria, hiszen a döntő szó azé, aki a pénzt adja, vagyis az önkormányzaté, a pedagógusi oldal is erős, mert ő szakmai kompetenciájára hivatkozhat, a szülőknek viszont kevés érvük és érdekérvényesítő lehetőségük marad. Bálint László, a Fejér megyei önkormányzati hivatal dolgozója és a móri iskolaszék tagja az intézmények átadásával összefüggő feszültségekre világított rá: községi, városi önkormányzatok úgy szabadulnak meg a költségesnek ítélt gimnáziumuktól, zeneiskolájuktól, nevelési tanácsadójuktól, hogy meg sem kérdik az iskolaszéket, noha ezek az intézmények megyei fenntartásban sokszor az eddiginél is rosszabb helyzetbe kerülnek. Rendszerezett formában tárja fel és összegzi a konfliktusokat Liskó Ilona kutatási zárótanulmánya, az Iskolaszékek a mérlegen, amely az MKM Közoktatási Kommunikációs Testületek Titkársága megrendelésére készült. A tartalmát jól ismeri Halász Gábor, az Országos Közoktatási Intézet kutatási központjának igazgatója, aki saját kutatási tapasztalatokkal is rendelkezik. Előadását úgy fogadták a résztvevők, mint a kétnapos tanácskozás lényegi összefoglalóját, amely egyben a közös zárónyilatkozat alapjául is szolgált. Halász Gábor megállapította, hogy - szemben az eötvösivel - a mai iskolaszékeknek közigazgatási funkciójuk nincs, intézményi szintű testületeknek tekinthetők. A törvény hatására az iskolák 95-97 százaléka mellett megalakultak, de életképesnek főként ott bizonyultak, ahol már korábban is működött hasonló szervezet. Kijelentette, hogy az iskolaszék rálépett arra az útra, amelyen működőképes szervezetté válhat, tehát megvan a helye a magyar közoktatásban. Konfliktusainak nagy része a szempontok különbözőségéből származik, amelyeket egyeztetni lehet. Dinamikus egyensúlyra van szükség, ez tükröződik a ’93-as törvényben. A kutató úgy véli, hogy a törvénymódosítás terve koncepcióváltást jelez az iskolaszékek minisztériumi megítélésében, és ő nem támogatja a javaslatot. Mert jó ugyan, ha a diákok is helyet kapnak a széken, de ez nem pótolhatja a fenntartó jelenlétét. A módosított törvény e testületek kötelező fenntartását is el kívánja törölni. Halász Gábor véleménye: ez ma már visszalépés lenne, hiszen az iskolaszékek már megalakultak, és sok helyen sikeresen működnek. A kötelező jelleg ne jelentsen egységes sémát, hanem azt, hogy a gondokat kötelező legyen az iskolaszék elé tárni. Igaz ugyan, hogy a Liskó-jelentés elsősorban a konfliktusokra figyel, ám ő sem állítja, hogy az iskolaszékek élesztik a konfliktusokat. Ellenkezőleg: az iskolaszékben sok ember véleménye kap hangot, a társadalmi szemlélet az intézmény részévé válik, kialakul a közös felelősség érzése, és ez erkölcsi tőke az iskola számára. Az iskolaszék az intézményi önállóság korlátja vagy garanciája? - kérdezte. Mutatója, és ezt éppen a kísérletező iskolák példája bizonyítja, amelyek mellett már a törvényi előírás előtt megalakultak hasonló szervezetek - vélte a kutató. ▼ Közös állásfoglalásukban a szeminárium résztvevői egyetértettek abban, hogy a megalakult iskolaszékek különböző mértékben tudtak élni a törvényes lehetőséggel. Szerepük nagy részben konfliktusok kezelésére szorítkozik, működésük eredményességében meghatározó az iskolafenntartók társadalmi kontrollt elfogadó vagy elutasító magatartása. A közoktatás változásai számos új feladatot állítanak az iskolaszékek elé, ezek új kompetenciákat hívhatnak életre, meghatározhatják az iskolák egyéni arculatát, értékrendjét. Feltétlenül erősíteni kell e testületek szerepét méltányossági ügyekben, és óvni kell őket mindenféle politikai befolyástól, átpolitizálási szándéktól. A működés közben új kooperációs technikák születnek. A tanácskozók támogatják a törvénymódosító javaslat ama passzusát, amely a tanulókat egyenrangú félként befogadja az iskolaszékbe, de ragaszkodnak az önkormányzati oldal jelenlétéhez és részvételéhez is Maradjon meg az iskolaszék kötelező jellege - szögezi le végül az állásfoglalás. A szeminárium teljes anyagát az Új Pedagógiai Szemle adja közre várhatóan áprilisban. Elhatározták a résztvevők, hogy jövőre ismét találkoznak, ezúttal a debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban. Fontosnak tartja az iskolaszékek működését a Művelődési és Közoktatási Minisztérium. A Közoktatási Kommunikációs Testületek Titkárságán keresztül a témában országos szemináriumot szervezett. A kétnapos, december 6-án és 7-én zajló tanácskozásra a budapesti Erzsébet Szállóban került sor.