Köznevelés, 1998 (54. évfolyam, 1-41. szám)
1998-01-09 / 1. szám
Az Európai Unió oktatási stratégiájának sarkalatos pontja olyan oktatási hálózat kiépítése és hatékony működtetése, amely új és újabb esélyt kínál a leszakadóknak. Hazánkban múltja van az úgynevezett dolgozók iskoláinak, és úgy tűnik, éppen a fenti célt voltak hivatva betölteni. Él-e még ez az iskolarendszerű felnőttoktatási forma? Lesz-e jövője? Erről beszélgetünk dr. Csoma Gyulával, az Országos Közoktatási Intézet felnőttoktatási csoportjának vezetőjével. Nagyon aktuális kérdés, ugyanis a dolgozók iskoláinak intézményrendszere részben megszűnőben, részben átalakulóban van. Megszűnőben abban az értelemben, hogy az önkormányzatok finanszírozási készsége alacsony és csökken, finanszírozási gondjaiknak először a közoktatás „lágy” részei, nevezetesen a dolgozók iskolái esnek áldozatul. Az átalakulás viszont pozitív tendencia. A második esély intézményeivé alakulnak át a dolgozók iskolái. Ez európai elnevezés, ezt használjuk mi is. Vagyis ezek az iskolák igyekeznek lerövidíteni az iskola befejezése (abbahagyása) és az iskolarendszerbe való visszakerülés közötti időt. - Ilyen céllal szerveződtek az ifjúsági tagozatok? - Igen, de nem csupán az alapműveltség hiányosságait akarják pótolni, hanem valamilyen szakmaorientációval is megpróbálkoznak, ha ez nem is nevezhető valódi szakképzésnek, de indítást adhatnak a szakmai pályán. - Hol működnek a dolgozók iskolái? A meglevő nappali intézményrendszer részeiként, avagy önállóan? - Mindinkább a nappali intézményrendszerhez kapcsolódnak. Elvileg működhetnének bárhol, a népfőiskolák vagy a munkaügyi központok szervezeteiként is, csupán egyetlen feltétellel, ha a közoktatási törvényt megtartják. E pillanatban azonban még nem szélesedett ki az iskolai felnőttoktatás bázisa. Ez azért is baj, mert a munkaerő-piaci át- és kiképzések tananyagából, a hallgatók felkészültségéből rettenetesen hiányzik az alapműveltség, ami mind a gimnáziumi, mind az általános iskolai oktatás hiányosságaira utal. A hamburgi V. felnőttoktatási világkonferenciának az a mondanivalója számunkra, hogy az ember egységes egész, nem pusztán munkaerő. Sőt, jó munkaerővé sem tud válni, ha nem mobilizálhatóak más képességei. - Hány felnőttoktatási rendszer működik Magyarországon? Van egy iskolai rendszer, amelynek fenntartása az önkormányzatokon keresztül állami feladat? Egy másik, amelyet a gazdaság magának hozott létre? És egy harmadik, a civil szféráé? - Pontos a felosztás. Koordinálni kellene az alrendszereket, hogy a társadalmi szükségletek szerint kiegészítsék egymást. Ne csak üzleti érdekeket szolgáljanak például a vállalkozások felnőttoktatási formái, hanem a személyiség fejlesztését is. Ilyen szempontból kellene egységes felnőttoktatásról beszélni. - A fiatalok jelentős része, miután kilépett vagy kihullott a nappali tagozatos iskolarendszerből, elkallódik, eltűnik a felnőttoktatás szeme elől is. Hogyan lehet visszahozni őket az oktatásba? Az utcáról kell összeszedni a kallódó fiatalokat? - Most alakul spontán módon - és már működik is helyenként - egy iskolatípus, amelyet általános és szakképző iskolának hívnak. Az elnevezésből is érződik, hogy ez az iskola általános képzéssel is foglalkozik és egyúttal szakmára is orientál, vagyis megvalósítja a második esély iskolájának két alapvető követelményét. Szó szerint az utcáról szedi össze tanítványait. Környezetében felkutatja azokat a gyerekeket, akiknek iskolai képzése megszakadt, kudarcokkal megterheltek, nincs munkájuk sem. És megpróbálja őket keresztülvinni egy általános művelődési és egy szakképzési programfolyamaton. Ilyen iskola található például Budapesten a Ferencvárosban, Erzsébeten, működik Szegeden, ilyen a Kolping-iskolák jelentős része, ilyenek a Don Boscoiskolák. A dolgozók régi iskolái közül számos alakult át általánosan is képző szakiskolává. A közoktatás tartalmi modernizációja, a Nemzeti alaptanterv bevezetése milyen módon érinti az iskolarendszerű felnőttoktatást? Már jelenleg a 16. életévig terjed a kötelező iskoláztatás, ez a jövőben kitolódik még két esztendővel. Magasabbra kerül a felnőttoktatás alsó korhatára? - Ilyen hatással számolhatunk, ez Hamburgnak is üzenete. Az iskolai jellegű felnőttoktatás parkoltató pályának is megfelel. Társadalmi szükségletet elégít ki, mert csökkenti a feszültséget. A NAT létrehozott egy alapstruktúrát, amely szerint a fiatal a 10. tanév végén alapműveltségi vizsgát tehet, és 18 évesen érettségizhet. A felnőttoktatásnak ezt a két vizsgát kell megcéloznia. Az érettséginél még nem tudható, hogy melyik szintet vegye célba, valószínűleg mind a kettőt. Meg kell próbálni a NAT-ot úgy értelmezni, hogy műveltségi területei és követelményei alkalmassá váljanak a leszakadó rétegek felzárkóztatására. Ezért mi nem a NAT implementációjáról, hanem az adaptációjáról beszélünk. Ide sűrítjük azt a gondunkat, miként lehet az egységes, ugyanakkor differenciált műveltséganyagot a szociokulturálisan hátrányos csoportok számára alkalmazhatóvá tenni. - Mi történik a fiatallal, miután kilépett a felnőttoktatási rendszerből is? Megkapta a második esélyt? Milyen a felnőttoktatás viszonya a munka világával? Az iskolarendszerű felnőttoktatás képes-e arra, hogy kézről kézre adja a fiatalt? - Nem képes. Ennek útjai, sztereotípiái ma még hiányoznak. Ez a következő egy-két év legsürgetőbb és legközvetlenebb feladata. Sikerének több feltétele van. Szükség lenne egy nagy információs rendszerre, meg kellene találni az iskola és a szakképzés közötti együttműködési formákat, utat kell építeni a munkaügyi központok és a felnőttoktatás közé. A feltételek közül már több megvalósult, de ezek nem működnek rendszerszerűen. MIKSA LAJOS A második esély iskolai Beszélgetés dr. Csorna Gyulával az iskolarendszerű felnőttoktatásról Köznevelés TUDÓSÍTÁS Hamburg után évember 24-én tartották meg Budapesten az MTA Pedagógiai Bizottsága Felnőttnevelési Albizottságának védnökségével 12 szervezet és intézmény által rendezett országos felnőttoktatási konferenciát. Előzményeiről dr. Csorna Gyula levezető elnök a megnyitójában elmondta, hogy május 27-én ugyanitt a TIT Stúdióban volt az a konferencia, amelyet a hamburgi előkészületekről és a „hamburgi jelentésről” rendeztek a most is közreműködő szervezetek és személyek. Az ENSZ szakosított szervezete, az UNESCO tavaly nyáron Hamburgban tartotta V. nemzetközi felnőttoktatási konferenciáját. A világ minden részéről - 160 országból - érkeztek küldöttek, mintegy 1500-2000 fő. Hazánkat is szép számú, 13 fős delegáció képviselte dr. Inkei Péter, az MKM helyettes államtitkárának vezetésével. A konferenciát Roman Herzog köztársasági elnök nyitotta meg. Egy szakértői csoport elkészítette a világkonferencia programtervének magyarországi felhasználására szóló javaslatát, amit az új kulturális alapellátásról szóló törvénytervezet is figyelembe vesz. Az előadásokat követően pódiumbeszélgetésre került sor a delegáció tagjaival a hamburgi tézisekről, illetve szekcióülésekkel folytatódott a konferencia a magyar felnőttoktatás jelenéről és jövőjéről. A konferencia résztvevői elfogadták a Magyar Felnőttoktatási Szövetség (MAFESZ) alapszabályát. A szövetségtől várják a hazai felnőttoktatásban részt vállaló magánszemélyek és jogi személyek összefogását, jobbá tételét. Az összefoglalást és a zárszót dr. Marón Andor elnök tartotta. SZABÓ IMRE 4 . Vati Papp Ferenc halálára (1930-1997) Tiszavirág-életű az újságíró alkotói léte. Amíg ír, publikál, olvassák, ismerik - de ha elhallgat, ha kiesik kezéből a toll, hamar elfelejtik. Ifjabb kollégáink talán nem is hallottak Vati Papp Ferencről, a Köznevelés egykori főszerkesztő-helyetteséről, akit az orvul rátámadt súlyos betegség hosszú-hosszú évekig ágyban hallgatásra kényszerített, és akit a jótékony halál most megváltott szörnyű szenvedéseitől. Amíg köztünk dolgozott, írt, alkotott, egy ország pedagógustársadalma várta, olvasta érdeklődéssel a riportjait, interjúit, publicisztikáit. Mindig pontosságra, hitelességre törekedett, és csak a színtiszta igazat írta. Gazdag, árnyalt, kifejező, veretes és megkapóan gyönyörű irálya pedig vetekedett a legjobb írókéval. S ez nem volt véletlen. Szinte vallásosan tisztelte az írókat és az irodalmat; a nagy magyar írókkal készített mélyáramlású beszélgetései nemcsak a pedagógiai újságírásnak, hanem a magyar irodalomnak is fénylő, értékes gyöngyszemei maradnak. Mint ahogy ma is élők - és talán az újabb pedagógusnemzedékek által is olvasottak azok a beleértő hitelességű író-életrajzai, amelyek a Balázs Mihállyal közösen szerkesztett írók, képek és a Forrásvidék című könyvsorozatban láttak napvilágot. Örök gyermeki ragaszkodással emlegette mindig a szűkebb pátriáját, Somogyországot és a kis községet, Göllét, ahol született. S múlhatatlan fájdalommal hordozta magában a szeretett báty emlékét, aki elesett a világháborúban. Érzékeny lélek volt, sebezhető - de konokul állhatatos a hiteiben. Ötvenhat szellemét soha nem tagadta meg; kiállt a forradalom igazsága mellett a legnehezebb években és helyzetekben is. Fájdalmasan hiányzik mindannyiunknak, vesztesége pótolhatatlan. Emlékét azzal ápolhatjuk, ha időnként olvasgatjuk a régi írásait. Bennük egy tiszta ember él tovább: Vati Papp Ferenc.