Köznevelés, 2001 (57. évfolyam, 1-41. szám)
2001-01-05 / 1. szám
4. oldal A Parlament Oktatási Bizottsága meghallgatta Pokorni Zoltán oktatási minisztert december 14-én. A miniszter átfogó képet adott a tárca munkájáról, helyzetéről, törekvéseiről. „A tudás létrehozásától a tudást átadó intézeteken keresztül a tudás gazdasági hasznosulásáig” kívánja a minisztérium az átfogó, koherens kormánypolitikát megvalósítani - mondta előadásában Pokorni Zoltán. A tárca szervezetébe integrálódott az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, amely - a tárca nélküli miniszter analógiájára - „miniszter nélküli tárcaként működött” eddig. Ez az integráció zökkenőmentesen zajlott le. Részben az irányítása korszerűsítésének is köszönhető, hogy növekszik a kutatásra-fejlesztésre fordítható forrás. A kutatók bére is emelkedik (35 százalékkal). A gazdaság azon szereplői, akik kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak, különböző adókedvezményekben részesülnek. A felsőoktatás területén a rendszerváltás óta változatlan az a kormánypolitika - függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon amelyik szakítani kíván az egyetemi-főiskolai képzés elitizáló jellegével. Mintegy 8 százalékról 35 százalékra emelkedett azoknak a fiataloknak az aránya, akik felsőfokú képzésben vesznek részt az elmúlt tíz év során. Az Oktatási Minisztérium tervei szerint ezt az arányt 2010-re 50 százalékra kell emelni. (Némiképp árnyalja a képet - tette hozzá a miniszter hogy ez a dinamikus növekedés csökkenő korosztályi létszám keretei között zajlott le, tehát ma sokkal kisebb azoknak a fiataloknak a létszáma, akik életkoruk miatt egyetemre járhatnának, mint volt tíz esztendővel ezelőtt - de ha a bázisadatokból indulunk ki, akkor is mintegy háromszoros növekedést regisztrálhatunk.) A felsőoktatás expanziója mellett az egyetemek „minimális tömegének” létrejötte jellemzi a fejlődést. Van egy nagyság, ami alatt a felsőoktatási intézmény nem tud igazán színvonalasan működni. Az egyetemi integrációval sikerült elérni, hogy az eredményes kutatáshoz (ami a színvonalas oktatás legfontosabb feltétele) nélkülözhetetlen nagyságrend mindenütt létrejöjjön. Javult a helyzet abból a szempontból is, hogy egyre kevésbé kénytelenek a fiatalok lakóhelyüktől nagyon távol eső felsőoktatási intézményben tanulni: az „egyetemi rendszer regionálisan lefedi az oktatási szolgáltatás iránti igényt”. Megkezdődött a kreditrendszer bevezetése, az egyetemi reform végrehajtása. A reformról - mint arról 40. számunkban részletes interjút olvashattak - nemcsak azt várja a tárca, hogy a költségek ésszerűbben hasznosulnak, hanem hogy az oktatás színvonala is javul, a végzett hallgatók tudása versenyképesebb lesz. Szólt a miniszter a diákhitel és a BURSA HUNGARICA ösztöndíjak bevetéséről (mindkettőről előző számainkban részletes ismertetőket találnak olvasóink). A felvételi rendszer korszerűsítésével kapcsolatban megjegyezte Pokorni Zoltán, hogy nem kívánják a divat hullámzásának kitenni a felsőoktatási szellemi műhelyek egzisztenciális biztonságát, ezért az egyetemeknek, főiskoláknak legfeljebb plusz-mínusz 5 százalék eltérést engedélyeznek az államilag finanszírozott helyek számát illetően évente. A további fejlesztések tervezésekor figyelmeztető jel, hogy az ELTE lágymányosi épülettömbjére eredetileg 8 milliárd forintot irányoztak elő. Most tartunk 44 milliárdnál, és még nem fejeződtek be a munkálatok. Jelentős további fejlesztések kezdődtek, ezekbe világbanki forrásokat is sikerült bevonni, de a fejlesztések csak azokra az egyetemekre terjedhetnek ki, amelyek előzetesen alapos belső vizsgálatot tartanak és ennek ismeretében széles körű intézményfejlesztési tervet készítenek. Már a közoktatás kérdéseihez vezet át az egyetemi felvételi vizsga reformja. A minisztérium folyamatosan figyelemmel kíséri a végzett egyetemisták elhelyezkedési adatait. (Ezt a „Mit kínál a magyar felsőoktatás?” című kötetben közre is adják.) A legfontosabb eddigi tanulság az, hogy a munkaerőpiacon - néhány év „helykeresés” után - azok a fiatalok érik el a legnagyobb sikereket, akik egyetemi éveik alatt nem egy-egy szakmai specializációra koncentráltak, hanem széles körű műveltséget igyekeztek szerezni. Ezért már az egyetemi felvételi vizsgán is érvényesíteni kívánják a jövőben ezt a szempontot: ezentúl a „hozott” 60 pont nem a két felvételi tárgy átlagából, hanem az öt érettségi tárgy átlagaiból, illetve az érettségi eredményéből tevődik össze. Ez a rendszer 2003-tól lép életbe - a mostani elsősök tehát tudhatják, mire számítsanak. A közoktatási változások közül legfontosabbként a kerettantervek bevezetését említette meg a miniszter. A minőségbiztosítással kapcsolatban utalt arra, hogy folytatódik a Comenius-program, a tehetséggondozást szolgálja az Arany János-program és jó néhány program szolgálja a lemaradó tanulók, elsősorban a roma gyerekek felzárkóztatását is. A tananyag-, illetve a tanórák csökkentésekor (ez a csökkentés egyébként kizárólag a testnevelési órákra nem vonatkozott) abból indult ki a Fidesz-kormány, hogy le kell számolni egy illúzióval. Azzal az illúzióval, amely szerint az iskolákra lehet hárítani a kérdés eldöntését, miképp illesszék össze a régebbi és az újabb ismeretanyagokat. Ennek az eredménye ugyanis csak a túltanítás, a diákok túlterhelése lehet. A tehetséggondozással kapcsolatban önkritikusan beszélt arról Pokorni Zoltán, hogy az Arany János-programot úgy indították el, hogy nem hagytak elegendő időt a jelentkezésre. Ennek tudható be, hogy a lehetséges 500 helyből csak 380-at töltöttek be - de ez a háromszáznyolcvan gyerek így is nyereség. A következő évben bizonyára többen jelentkeznek majd. (Egyébként a roma gyerekek tanulását alapvetően segítő kollégiumi pályázat és az Arany János-program közötti kapcsolódás lehetősége is fennáll. A szakképzés terén döntő változások zajlottak le az elmúlt években. A felsoroltak közül egyet említünk meg most: gyakorlatilag megszűnt a hároméves szakképzés, és a középiskolás korosztály számára szervezett szakmai képzés tartalmát is az általános műveltséget adó középiskolákéhoz közelítik. Természetesen ezt nem lehet csak adminisztratív intézkedésekkel elérni. Jól példázza e tételt, hogy annak a tiltásnak, miszerint 16 éves kor alatt nem szabad szakmai képzést folytatni, az lett az eredménye, hogy a korosztály érintett részének 43 százaléka megbukott egy tárgyból, és további több mint húsz százaléka még egy tárgyból is. Az a célunk, mondta a miniszter, hogy olyan szakiskolák jöjjenek létre, amelyek több szakmára képesek felkészíteni növendékeiket. (Áttekintették az Országos Szakmai Jegyzéket is. Megállapították, hogy a képzésre engedélyezett 900 szakmából mintegy 100 esetében hét év óta egyetlen diákot sem képeztek, ugyanakkor új szakmák alakultak ki, amelyek nem szerepelnek a jegyzékben. A pénzügyekkel, illetve a költségvetési törvénnyel kapcsolatban a következőkről tájékoztatta Pokorni Zoltán az Oktatási Bizottság jelen lévő tagjait: az Oktatási Minisztérium költségvetése 2001-ben 13 százalékkal, a következő évben pedig ennél is nagyobb arányban növekszik. Megvan tehát a fedezete a közoktatási és a felsőoktatási fizetésemelésnek. A tanárok átlagjövedelmének csak 74 százalékát adja ma a bér. A többi a különböző pótlékokból alakul ki. Ma a pedagógus átlagjövedelme 83 000 forint. (Ebben már a 13. havi fizetés is benne van.) Janus 57. évfolyam, 1. szám Béremelés, modernizáció, minőségbiztosítás Pokorni Zoltán beszámolt a Parlament Oktatási Bizottságának az Oktatási Minisztérium munkájáról