Köznevelés, 2001 (57. évfolyam, 1-41. szám)

2001-01-05 / 1. szám

4. oldal A Parlament Oktatási Bizottsága meghallgatta Pokorni Zoltán okta­tási minisztert december 14-én. A miniszter átfogó képet adott a tárca munkájáról, helyzetéről, törekvése­iről. „A tudás létrehozásától a tudást átadó intézeteken keresztül a tudás gazdasági hasznosulásáig” kívánja a minisztérium az átfogó, koherens kormánypolitikát megvalósítani - mondta előadásában Pokorni Zoltán. A tárca szervezetébe integráló­dott az Országos Műszaki Fejlesz­tési Bizottság, amely - a tárca nél­küli miniszter analógiájára - „mi­niszter nélküli tárcaként műkö­dött” eddig. Ez az integráció zökke­nőmentesen zajlott le. Részben az irányítása korszerűsítésének is kö­szönhető, hogy növekszik a kuta­­tásra-fejlesztésre fordítható forrás. A kutatók bére is emelkedik (35 százalékkal). A gazdaság azon sze­replői, akik kutatás-fejlesztéssel foglalkoznak, különböző adóked­vezményekben részesülnek. A felsőoktatás területén a rend­szerváltás óta változatlan az a kor­mánypolitika - függetlenül attól, hogy melyik párt van hatalmon amelyik szakítani kíván az egyete­mi-főiskolai képzés elitizáló jelle­gével. Mintegy 8 százalékról 35 százalékra emelkedett azoknak a fiataloknak az aránya, akik felsőfo­kú képzésben vesznek részt az el­múlt tíz év során. Az Oktatási Mi­nisztérium tervei szerint ezt az arányt 2010-re 50 százalékra kell emelni. (Némiképp árnyalja a ké­pet - tette hozzá a miniszter hogy ez a dinamikus növekedés csökkenő korosztályi létszám ke­retei között zajlott le, tehát ma sokkal kisebb azoknak a fiatalok­nak a létszáma, akik életkoruk mi­att egyetemre járhatnának, mint volt tíz esztendővel ezelőtt - de ha a bázis­adatokból indulunk ki, ak­kor is mintegy háromszoros növe­kedést regisztrálhatunk.) A felsőoktatás expanziója mel­lett az egyetemek „minimális töme­gének” létrejötte jellemzi a fejlő­dést. Van egy nagyság, ami alatt a felsőoktatási intézmény nem tud igazán színvonalasan működni. Az egyetemi integrációval sikerült el­érni, hogy az eredményes kutatás­hoz (ami a színvonalas oktatás leg­fontosabb feltétele) nélkülözhetet­len nagyságrend mindenütt létre­jöjjön. Javult a helyzet abból a szempontból is, hogy egyre kevés­bé kénytelenek a fiatalok lakóhe­lyüktől nagyon távol eső felsőokta­tási intézményben tanulni: az „egyetemi rendszer regionálisan le­fedi az oktatási szolgáltatás iránti igényt”. Megkezdődött a kreditrendszer bevezetése, az egyetemi reform végrehajtása. A reformról - mint ar­ról 40. számunkban részletes inter­jút olvashattak - nemcsak azt várja a tárca, hogy a költségek ésszerűb­ben hasznosulnak, hanem hogy az oktatás színvonala is javul, a vég­zett hallgatók tudása versenyképe­sebb lesz. Szólt a miniszter a diákhitel és a BURSA HUNGARICA ösztöndí­jak bevetéséről (mindkettőről elő­ző számainkban részletes ismerte­tőket találnak olvasóink). A felvé­teli rendszer korszerűsítésével kapcsolatban megjegyezte Pokorni Zoltán, hogy nem kívánják a divat hullámzásának kitenni a felsőokta­tási szellemi műhelyek egzisztenci­ális biztonságát, ezért az egyete­meknek, főiskoláknak legfeljebb plusz-mínusz 5 százalék eltérést engedélyeznek az államilag finan­szírozott helyek számát illetően évente. A további fejlesztések tervezése­kor figyelmeztető jel, hogy az ELTE lágymányosi épülettömbjére erede­tileg 8 milliárd forintot irányoztak elő. Most tartunk 44 milliárdnál, és még nem fejeződtek be a munkála­tok. Jelentős további fejlesztések kezdődtek, ezekbe világbanki for­rásokat is sikerült bevonni, de a fej­lesztések csak azokra az egyete­mekre terjedhetnek ki, amelyek előzetesen alapos belső vizsgálatot tartanak és ennek ismeretében szé­les körű intézményfejlesztési tervet készítenek. Már a közoktatás kérdéseihez vezet át az egyetemi felvételi vizs­ga reformja. A minisztérium folya­matosan figyelemmel kíséri a vég­zett egyetemisták elhelyezkedési adatait. (Ezt a „Mit kínál a magyar felsőoktatás?” című kötetben közre is adják.) A legfontosabb eddigi ta­nulság az, hogy a munkaerőpiacon - néhány év „helykeresés” után - azok a fiatalok érik el a legnagyobb sikereket, akik egyetemi éveik alatt nem egy-egy szakmai specializáció­­ra koncentráltak, hanem széles kö­rű műveltséget igyekeztek szerez­ni. Ezért már az egyetemi felvételi vizsgán is érvényesíteni kívánják a jövőben ezt a szempontot: ezentúl a „hozott” 60 pont nem a két felvé­teli tárgy átlagából, hanem az öt érettségi tárgy átlagaiból, illetve az érettségi eredményéből tevődik össze. Ez a rendszer 2003-tól lép életbe - a mostani elsősök tehát tudhatják, mire számítsanak. A közoktatási változások közül leg­fontosabbként a kerettantervek bevezetését említette meg a mi­niszter. A minőségbiztosítással kapcsolatban utalt arra, hogy foly­tatódik a Comenius-program, a te­hetséggondozást szolgálja az Arany János-program és jó néhány prog­ram szolgálja a lemaradó tanulók, elsősorban a roma gyerekek felzár­kóztatását is. A tananyag-, illetve a tanórák csökkentésekor (ez a csökkentés egyébként kizárólag a testnevelési órákra nem vonatkozott) abból in­dult ki a Fidesz-kormány, hogy le kell számolni egy illúzióval. Azzal az illúzióval, amely szerint az isko­lákra lehet hárítani a kérdés eldön­tését, miképp illesszék össze a ré­gebbi és az újabb ismeretanyago­kat. Ennek az eredménye ugyanis csak a túltanítás, a diákok túlterhe­lése lehet. A tehetséggondozással kapcso­latban önkritikusan beszélt arról Pokorni Zoltán, hogy az Arany Já­­nos-programot úgy indították el, hogy nem hagytak elegendő időt a jelentkezésre. Ennek tudható be, hogy a lehetséges 500 helyből csak 380-at töltöttek be - de ez a há­romszáznyolcvan gyerek így is nye­reség. A következő évben bizonyá­ra többen jelentkeznek majd. (Egyébként a roma gyerekek tanu­lását alapvetően segítő kollégiumi pályázat és az Arany János-program közötti kapcsolódás lehetősége is fennáll.­ A szakképzés terén döntő változá­sok zajlottak le az elmúlt években. A felsoroltak közül egyet említünk meg most: gyakorlatilag megszűnt a hároméves szakképzés, és a kö­zépiskolás korosztály számára szer­vezett szakmai képzés tartalmát is az általános műveltséget adó kö­zépiskolákéhoz közelítik. Termé­szetesen ezt nem lehet csak admi­nisztratív intézkedésekkel elérni. Jól példázza e tételt, hogy annak a tiltásnak, miszerint 16 éves kor alatt nem szabad szakmai képzést folytatni, az lett az eredménye, hogy a korosztály érintett részének 43 százaléka megbukott egy tárgy­ból, és további több mint húsz szá­zaléka még egy tárgyból is. Az a célunk, mondta a minisz­ter, hogy olyan szakiskolák jöjje­nek létre, amelyek több szakmá­ra képesek felkészíteni növendé­keiket. (Áttekintették az Országos Szak­mai Jegyzéket is. Megállapították, hogy a képzésre engedélyezett 900 szakmából mintegy 100 esetében hét év óta egyetlen diákot sem ké­peztek, ugyanakkor új szakmák ala­kultak ki, amelyek nem szerepel­nek a jegyzékben.­ A pénzügyekkel, illetve a költ­ségvetési törvénnyel kapcsolatban a következőkről tájékoztatta Pokor­ni Zoltán az Oktatási Bizottság je­len lévő tagjait: az Oktatási Minisz­térium költségvetése 2001-ben 13 százalékkal, a következő évben pe­dig ennél is nagyobb arányban nö­vekszik. Megvan tehát a fedezete a közoktatási és a felsőoktatási fize­tésemelésnek. A tanárok átlagjövedelmének csak 74 százalékát adja ma a bér. A többi a különböző pótlékokból ala­kul ki. Ma a pedagógus átlagjöve­delme 83 000 forint. (Ebben már a 13. havi fizetés is benne van.) Janus 57. évfolyam, 1. szám Béremelés, modernizáció, minőségbiztosítás Pokorni Zoltán beszámolt a Parlament Oktatási Bizottságának az Oktatási Minisztérium munkájáról

Next