Köznevelés, 2005 (61. évfolyam, 1-41. szám)
2005-01-07 / 1. szám
61. évfolyam 1. szám 2005. január 7. Komisz kölykök? Beszélgetés Székely György pszichológiai-pedagógiai szakíróval Figyelemzavar, tanulási zavar. Sok gyerek nem tud megtanulni írni, olvasni, számolni. Felismerik ezeket a problémákat időben? Tudják kezelni? A témáról rendezett konferenciát a Sulinova Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. november végén. Az egyik előadó Székely György pszichológiai-pedagógiai szakíró volt, vele készült az alábbi interjú. - Valóban egyre több a magatartászavarral küzdő gyerek? - Igen, egyre több a problémás gyerek. Azokra gondolok, akik nehezen kezelhetők, de tehetségesek. A tünetekre szülők, pedagógusok, gyógypedagógusok világszerte panaszkodnak. Csodálkoznak, mérgelődnek, nem tudnak a jelenséggel megbirkózni. A problémák nagyon sokfélék: a hiperaktivitástól, a diszlexián át az autisztikus viselkedésig tart a lista. Közös bennük, hogy ezeknél a gyerekeknél az autopercepció, vagyis az a képességük, hogy tudatosan élik át saját testüket, nagyon gyenge. Azt nem mondhatom, hogy eltér a normálistól, mert a mai pszichológia tagadja, hogy van „normális”, minden gyereket úgy kell elfogadni, ahogy van. Jellemző, hogy harmadik személyben beszélnek magukról, úgy, ahogy az indiánok May Károly könyveiben, például „Winnetou a barátod" - mondja Winnetou. De ezeknél a gyerekeknél nemcsak az autopercepció gyenge, hanem túl erős az azonosulás is. Ahogy mi a színházban azonosulunk a cselekménnyel, és a dráma végén könnyezünk. Ez akkor nem a mi hétköznapi tudatunk, mert annak semmi oka nincs meghatódni, hisz pontosan tudjuk, hogy ez fikció. A problémás gyerekeknél ez az azonosulás uralkodó tapasztalási forma. - Felismerik-e ezt a szülők vagy a pedagógusok? - Ezek a gyerekek nagyon nehezen illeszkednek be a felnőttvilágba, de a jelenségek elég hamar kiderülnek, és fontos lenne, hogy ne komisz kölyköknek tartsák, hanem megértsék őket. Nem gyógyítani kell, hanem megérteni őket, és hagyni, hogy a saját útjukat járják. Általában nyitottabbak, mint amit a felnőttvilág megszokott a gyerekektől. Bizonyos területeken nagyon jól teljesítenek, ezt kell felfedezni bennük. Felolvasok egy névsort. Ezek az emberek is valamilyen magatartászavarral küzdöttek: Leonardo da Vinci, Einstein, Flaubert, Walt Disney, Yeats, Andersen, Bell, Edison, Churchill. Ez azt is jelenti, hogy a zsenik nem mindig jó tanulók. - Hogyan viselkednek ezek a gyerekek az iskolában? - Az ilyen gyerek már az óvodában és később az iskolában is nagy problémát jelent. Mindegyiküket figyelemzavar jellemzi, nem tudnak a tanító nénire koncentrálni. Az ő figyelmük mindenre kiterjed, de csak arra figyelnek, ami érdekli őket. Például ha leesik egy ceruza, vagy elrepül az ablak előtt egy madár, a figyelmük már ott van, „pillangógyerekeknek” nevezem őket, akiknek a figyelme egyik dologról a másikra száll. Másodlagos hatások miatt rossz tanulók lesznek. Rendetlenek, és gyakran megszidják őket. Mivel nincsenek úgy otthon a testérzésben, ahogy a gyerekeknél megszoktuk, nem fejlődik ki bennük a szokásos egoizmus, hanem másodlagosan zárkózottság vagy agresszivitás lép föl, így védekeznek a sok frusztráció ellen. - Mit tehet a tanár? - Elmesélek egy német kísérletet: két tanárt küldtek be egy osztályba. Az egyiknek nagyon dicsérték a csoportot, a másiknak csak rosszat mondtak róluk. A gyerekeken mérni lehetett a szorongást akkor, amikor negatív elfogultsággal lépett be a tanár, pedig még meg sem szólalt. Tehát nagyon fontos, hogy elfogadják őket a tanárok. Ezeknél a gyerekeknél erősíteni kell a testérzést, masszírozni, mozgatni kell őket. Reagáltatni kell finom érintésre. Például, ha becsukják a szemüket, érintsük meg őket egy madártollal, amire jelezniük kell. Játsszunk velük célzójátékokat, például dartot, vagy lőjenek íjjal. Mert ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha megfelelően érzik a testüket. És fel kell fedezni a bennük lévő tehetséget. A deficiteket mindig az erős oldalról lehet kiegyenlíteni. - Mondana gyakorlati példákat? - A diszlexiások képérzéke jó, a kódexírás megismertetése közelebb viheti őket az olvasáshoz és az íráshoz. Ha valakinek a zenei területhez van érzéke, a zene számtani arányai mentén lehet őt más területekre bevezetni. Az autisztikus gyerekek pedig jól rajzolnak, ez segítheti őket a különböző kompetenciák elsajátításában. És ami nélkül nem lehet jó eredményt elérni, az a felnőtt, a pedagógus érző figyelme, amivel a gyerek individualitását meg tudja érteni. VARGA STELLA Kiadványsorozat a kétszintű érettségiről A hagyományos érettségi rendszer kétszintűvé válásával a korábban megjelent felkészítő kiadványok aktualitásukat vesztették. A napokban a Felvételi Információs Szolgálat (FISZ) gondozásában megjelent kétszintű érettségi szakkiadvány-sorozat a kínálatban kialakult űrt pótolja. A középiskolai tankönyvszerzők szakmai együttműködésének köszönhetően annyi kétszintű próbaérettségi feladatsor született, hogy nyolc tantárgyból negyven évre előre biztosítaná az érettségiket, emelt- és középszinten. Ez mintegy ötezer érettségi feladatot jelent összességében. A módszertani gyűjtemények magyar nyelv és irodalomból, történelemből, matematikából, angol és német nyelvből, fizikából, biológiából és közgazdaságtanból ismertetik a típusfeladatokat, és bemutatják azok megoldási menetét, míg a próbaérettségi könyvek lehetővé teszik, hogy komplett érettségi feladatsorokat töltsünk ki emelt- és középszinten. A szakkönyveket középiskolai tankönyvszerzők írták. Az érettségi kiadványok a továbbtanuláshoz elengedhetetlen 2005-ös felvételi tájékoztatókkal egy időben jelennek meg a boltokban. Decemberben szintén a könyvesboltok kínálatát gazdagítja az ingyenesen megjelenő Egyenes út az egyetemre című oktatási hírújság, mely a felsőoktatási jelentkezési lapok kitöltéséhez nyújt majd segítséget. A kiadványsorozatról és az oktatási lapról a www.fisz.hu oldalon és a Felvételi Információs Szolgálat elérhetőségein kapható további információ. 3