Köznevelés, 2006 (62. évfolyam, 1-41. szám)
2006-01-06 / 1. szám
TUDÓSÍTÁS 62. évfolyam 1. szám 2006. január 6. Tanácskozás az együttnevelésről Együttnevelés tegnap, ma, holnap címmel rendezett tanácskozást az Oktatási Minisztérium és a SuliNova Közhasznú Társaság. Megnyitó beszédében Sípos János közoktatási helyettes államtitkár személyes élményeket felidézve világított rá a fogyatékkal születettek és élők társadalmi elfogadásának problémáira. Bízik abban, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében eddig végzett és a soron következő, az együttnevelést segítő munka hatására eljön az idő, amikor fogyatékos embertársainkat már nem csak a jótékonykodás tárgyának tekintjük. Hogy ez az idő mielőbb eljöjjön, az együttnevelés megvalósuljon, szemléletváltozásra, akaratra, hozzáértésre és pénzre van szükség. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy az első Nemzeti Fejlesztési Terv is jelentős forrást biztosított erre a célra, és a második pedig ennél is többet fog. Az uniós országok együtt- és különnevelési rendszeréről tájékoztatta a résztvevőket Hámoriné Váczy Zsuzsanna, az Oktatási Minisztérium osztályvezetője. Elmondta, hogy akár európai trendnek is tekinthető a befogadás, az integrált nevelés. Annak ellenére, hogy viszonylag sok speciális iskola működik, és országonként eltérő a befogadó, illetve speciális iskolák aránya. Ugyancsak jellemző a speciális iskolák szakmai szolgáltatóvá válása, általuk a befogadó iskolák szakmai segítése. Az idevágó felmérések egyébként egyértelműen bizonyítják a befogadó szemlélet terjedését az európai országokban. Persze, ahol erős hagyománya van a különnevelésnek - ahogyan nálunk is -, ott nehezebb a befogadó szemlélet térnyerése. Az osztályvezető hangsúlyozta, hogy ezekben az országokban gyakran az alaptörvények módosításával, a finanszírozás megváltoztatásával segítik elő a befogadást. Kiemelte az előadó a szülői döntés fontosságát, ám hozzátette, hogy egyre több szülő választja a befogadó iskolát a speciális helyett. Hogy mi lesz a speciális iskolák sorsa? Az európai országok statisztikái arra mutatnak, hogy legtöbbjük átalakul szakmai szolgáltatóvá, illetve kutató, tananyagfejlesztő, továbbképző hellyé, központtá. Tapasztalatok szerint a befogadó iskolák egyéni fejlesztési terveket is készítenek a gyerekeknek, de ezeknek a terveknek a színvonala jelentősen különbözik egymástól. Az viszont egységesen elmondható az európai országokról, hogy az orvosi-pszichológiai paradigmától távolodóban vannak, az oktatási-nevelési interaktív paradigma felé közelednek a gyerekek állapotának megítélésében, fejlesztési lehetőségeinek kihasználásában. Szólt az előadó a kihívásokról, pontosabban a megoldásra váró problémákról is. Például arról, hogy a szülők mind több és használhatóbb tudást várnak a befogadó iskolától, ám az integrált gyerekekkel nem könnyű feladat az oktatás színvonalának emelése. Főként nem rövid távon. Megoldásként a minőségbiztosítás erősítése, a mérés-értékelés javítása kínálkozik. A tanácskozás további részében Rapcsáné Németi Júlia, a SuliNova Kht. programvezetője az együttnevelés NFT 1-ben elért eredményeit ismertette. Singer Péter, az Országos Közoktatási Intézet munkatársa a sajátos nevelési igényű tanulók iskolai lemorzsolódását vizsgáló kutatásról számolt be, Kőpatakiné Mészáros Mária, az Országos Közoktatási Intézet tudományos munkatársa pedig prevenciós programokat és szolgáltatásokat mutatott be. A tanácskozás vitával zárult. N. G. Egységes oktatási azonosító Az egységes oktatási azonosító, a diákigazolvány és az elektronikus adminisztrációs rendszerek címmel tartott sajtótájékoztatót Magyar Bálint oktatási miniszter. Beszélt az oktatási rendszer információs igényéről, ugyanis csak a naprakész adminisztráció által tervezhető, finanszírozható átláthatóan a rendszer. Nem kevésről: évi 300 milliárdról van szó. A miniszter szerint az adóazonosítóhoz és a tajkártyához hasonlítható oktatási azonosítóval jobban nyomon követhető az élethosszig tartó tanulási, képzési folyamat, a nemzeti méretű kutatás, a megszerzett képzettségek tanúsítása, a mérési-értékelési rendszerek összehangolása, továbbá az oktatás szereplőinek támogatása alkotmányos jogaik gyakorlásában, és „költséghatékonyabb” lesz az oktatási rendszer. Ehhez, illetve a pedagógusok, diákok, hallgatók, oktatók, fenntartók ügyeinek gyors intézéséhez az eszközrendszert az informatikai infrastruktúra és szolgáltatás adja. Ez pedig akkor jó, ha teljes körű az ügyfélnyitvántartás, biztonságos és hiteles az ügyfél azonosítása. Például a diákigazolvány. Szólt arról is a miniszter, hogy mi a baj a mostani adminisztrációval, miért van szükség változtatásra. Nos azért, mert a jelenlegi rendszer túlságosan vegyes, utólag ellenőrzött, nem ad módot összehasonlításra, elemzésre, többszörös az adat-, illetve feldolgozási költség. Ismeretes, hogy a közoktatásból évente egyszer, októberben érkezik adat, amelyet hitelesítve a következő év májusában kap vissza az Oktatási Minisztérium. Az adatok kezelése emberi munkával hosszan tart, sok hibára ad lehetőséget. A miniszter úgy látja, hogy megoldást az egységes oktatási azonosító jelent, mely megszünteti a felesleges ismétléseket az adatgyűjtésben-kezelésben, alkalmas egyértelmű azonosításra, csökkenti a költségeket, és átláthatóvá teszi a jogosultságok igénybevételét. Megemlítette, hogy noha másfél évtizede napirenden van az egységes ágazati azonosító rendszer bevezetése, mégis 2005 szeptemberétől valósul meg először. Az azonosító számot mindenki megkapja, amikor belép az oktatási rendszerbe, tanulmányai végéig megtartja. A közoktatásban tanulók már megkapták a számot, a főiskolai, egyetemi hallgatók a felsőoktatási törvény elfogadása után jutnak hozzá. Az értesítő jelenleg egy papír alapú igazoló lap, de szeptembertől az azonosító rajta lesz az új diákigazolványokon. N. G. 4