Köznevelés, 2007 (63. évfolyam, 1-41. szám)
2007-01-05 / 1. szám
63. évfolyam 1. szám 2007. január 5. bén módosul, egyszerűsödik az időkeret elszámolása. Továbbá, hogy a kormány a 12 évfolyamos iskolamodell megvalósítását ösztönzi, iskolabuszokat állíttat be, további utazó tanárok alkalmazását szorgalmazza, s hogy a jövőben összhangot teremtenek a helyi és az országos mérések között. Változatlanul támogatják a kistérségi együttműködéseket, a képzés költségeihez igazodó intézményi (csoport-) finanszírozást. Ahogyan eddig, ezúttal is pódiumbeszélgetéssel zárult a konferencia, melyet Mayer József, az Országos Közoktatási Intézet Iskolafejlesztési és Integrációs Központjának igazgatója vezetett, a résztvevők pedig a következők voltak: Kovács István Vilmos, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese, Loránd Ferenc, az Országos Köznevelési Tanács elnöke, Rúzsa Ágota, az Ariadne Gaia AI-SOL Intézet igazgatója, Sváb Péter, a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság elnöke és Tóth László igazgató, Bicsérd, Boda, Zók Önkormányzatainak Általános Iskolája. Kovács István Vilmos szerint nem előzmény nélküliek a tanuló szervezetek, hiszen ha nem is tudatosan alakították ki a görögök, Szókratész lényegében ennek vetette meg az alapját: érvelésre, vitákra épülő tanítás, lazán szervezett keretek között. Úgy látja, a mai iskolák nem tanuló szervezetekben való együttműködésre készítik fel a fiatalokat, és külső mérések híján nem követhető nyomon az iskolák teljesítménye. Óva inti az iskolákat, hogy ne az üzemi tanuló szervezetek módszereit másolják gépiesen, és ne a véletlenre bízzák a tanuló iskolai szervezet kialakulását. Legyen az iskolának tudásmenedzsmentje, amely a külső tudás szervezett beépítésén munkálkodik. Fontosnak tartja azt is, hogy az iskola mint szervezet erő- és tudásforrásnak tekintse a gyereket, a tanulót. Az ő ismeretei is gazdagíthatják a kollektív tudást. Egy megjegyzésre válaszolva valódi tanuló szervezet volt-e a Kertész utcai iskola? - Loránd Ferenc kifejtette, hogy ez a fogalom akkor így még fel sem merült. Náluk nem a személy tanult a szervezetben, hanem a szervezetet tették alkalmassá a fiataloknak a tanulásra. különböző szabályokkal. Az se jutott eszébe, hogy az alkotás öröme sarkallja őket, egyszerűen meg kellett oldani a naponta adódó problémákat, és közben, efféle kényszerek hatására tökéletesítette magát a szervezet a Kertész utcában. Kifejtette azt is, miért vannak kételyei, hogy két iskolát tökéletesen össze lehet hasonlítani, ugyanis nem mindegy, hol van az intézmény, kik a tanulói stb. Azzal sem ért egyet, hogy miképpen az iparban egy gyártmányt, az iskolában terméknek tekintsék a gyereket. Azt viszont elismeri, hogy a leendő tanárokat fel lehetne készíteni a tanuló szervezetté válás kialakítására, csak nem a képzés mai keretei között, és olyan előadókkal, akik a beszélgetésre, a vitára, a konkrét problémák konkrét megoldásának keresésére teszik a hangsúlyt. Persze az így felkészített tanárokkal se könnyű tanuló szervezetet alkotni, hiszen az iskolának van felettese, fenntartója. Rúzsa Ágota kiemelte, hogy a civilizáció szorította háttérbe a szókratészi tanuló szervezetet, melyet most újra kell építeni. Fejlettebb formában, strukturált iskolarendszerben. A kiépítés mozgatórugója a kreativitás, az alkotás öröme lehet. Nehéz feladat, mert ma sokkal könnyebb kft.-t alapítani, működtetni, mint iskolát. Viszont egy iskolát nehezebb csődbe vinni, mert kívülről beszabályozottabb. A tanuló szervezethez eszmény is kell. Kollektív eszmény, melyet mindenki a magáénak te Az idevágó szabályozásnak sok eleme támogatja az oktatási intézmények tanuló szervezetté válását. Például, hogy az intézmények önálló pedagógiai program alapján dolgoznak, mindegyik működtet minőségügyi rendszert is. Ez azt jelenti, hogy ismerniük kell, szűkebb társadalmi környezetük mit vár az iskolától, és meg kell kérdezniük közvetlen partnereiket - a pedagógusokat, a diákokat - az intézmény szakmai programjáról. Az óvodának, az iskolának nyitottnak kell lennie a világra, az kint, és amely egymás értéséből, megértéséből fakad. Demokráciákban régi gond, hogyan érhető el, hogy a szervezet munkatársai azonos célért dolgozzanak, egy irányba húzzák a szekeret - szögezte le Sváb Péter. Pedig ezen múlik a versenyképesség, melynek hajtóereje a tanulás és a kutatás. Csak e kettőre támaszkodva lehet megelőzni a versenytársakat a piacon. A versenyképesség megtartása az iskolában is a tanuláson múlik. Ami a csődöt illeti, szerinte más országokban van példa iskolai csődre, nálunk nincs, ugyanakkor a nehézségek, a kritikus helyzetek növelik a szervezet tanulási kedvét, és ebben irányt a vezetők mutathatnak, a teljesítményt értékelő megbeszélések pedig segíthetik az egyéni és a szervezeti célok összehangolását. Tóth László szerint se mai találmány a tanuló szervezet, és nincs olyan intézmény, ahol ennek minden feltétele együtt van, noha egy elméletileg felkészült, motivált vezető mást, mint tanuló szervezetet nem is tud működtetni. Kétségtelen, hogy az „eladhatóság”, az iskola piaci megjelenítése fontos feladat. Ahogyan az is, hogy a heti negyven órából legalább kettőt önképzésre, továbbképzésre fordítsanak a kollégák. Van rá lehetőség, ha az adatnyilvántartást a belső számítógépes hálózaton vezetik, és ha erre minden kolléga képes, onnan jövő jelzésekhez kell igazítania tevékenységét. Ehhez megvannak a szükséges jogszabályok. - Csakhogy azt hallottuk az egyik előadótól, hogy az iskola csupán gyerekmegőrző hely. Igaz lenne? - Noha kétségtelenül „megőrzi” a tanulókat reggeltől délutánig, ám ennél azért többet is tesz az iskola. Függően attól, mennyire él a jogszabályok adta lehetőségekkel. Valóban nyitott, esetleg csak úgy tesz, mintha az lenne. Kulcsszerepben a vezetők A tanuló szervezetté válás számos feltételének egyike a jogszabályi háttér vagy környezet. Pontosabban ennek támogató jellege. Hogy a szabályozás hogyan segíti elő a tanuló szervezetek kiépülését? Erre a kérdésre Palotás Zoltántól, a Qualy-Co Oktatási Tanácsadó cég szakmai igazgatójától kértünk választ, ugyanis ő vezette az e témával foglalkozó szekciót.