Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)
1871-02-14 / 7. szám
engedelmet kért kivetésem helyes voltának kétségbevonásáért. Ha a jegyző azt óhajtja, hogy eljárásával a közönség megelégedjék, akkor kiválóan igyekezzék a községi és árvaszámadásokat pontosan, világosan, érthetően szerkesztve, év elején mindig elkészíteni és felolvasni. Azt évről évre halasztani nem szabad, mert tudvalévő dolog az, hogy ha a számadások elkészületlenül visszamaradnak, a közönség soha sem az illető számadót, hanem a jegyzőt okozza. Falusi községekben, lelkész, tanító és jegyző mint műveit tanult emberek vannak egyedül hivatva arra, hogy a tanulatlan közönséget példás maguk viselete mellett okszerűen buzdítva, minden szép és jó iránt fogékonynyá téve, az értelmes emberiség sorába emeljék, a honszeretetet és az igaz hazafias érzelmeket a közönség keblébe beplántálják. Tehát mindenek felett kívánatos, hogy a három községi tisztviselő önzéstelen tiszta barátsággal és szeretettel viseltessék egymás irányában, mert ha egyik jobbra, másik balra tart, egyik a másikat rágalmazva gyalázza, végre a dolog odafejlődik, hogy tekintélyét, népszerűségét mindenik elveszti, és egyiknek sem hisznek. Mindenki tudhatja azt, hogy a még kellő műveltséggel nem bíró népzöme, mindig hajlandóbb bárkiről is a roszat, mint a jót elhinni ; azért az őszinte testvéries egyetértés szerintem múlhatlan főkellék, annyival is inkább, mivel ők hinthetik el rang- és pártszínezet nélkül az egyetértés és testvériség magvát, mely kikeltével egybeolvasztja valláskülönbség nélkül a közönséget, és irigység, ellenszenv helyett a szeretet lánczával fűzi össze. A népnevelésben, úgy a gazdászati ipar fejlesztésében, ők lehetnek irányadók. Jaj azon falusi községnek, ahol e három községi hivatalnok sem fér össze egymással!! Azon község közönsége az örökös viszály és pártdulakodás nyomása alatt áll, összetartó kapocs hiányában folyton kitéve a rendetlenségnek, düh és boszu szülte galád éretlenségeknek. Szerintem nem érdemes állására az, ki e három népembere közül az egyenetlenség magvát hinteni kezdi. Végre magaviseletét illetőleg legyen a jegyző példát adó minden tekintetben, családi körében úgy, mint családi körén kívül feddhetlen jellemű, úgy, hogy mindenki szemébe nyíltan tekinthessen. Legyen közönségének szelíden oktató atyja, minden szép és jóra buzditója, a gonoszaknak gázvetője, káromkodó suhanczoknak komoly feddője, részegeskedőknek figyelmeztetője a káros következményekre, — a községi javaknak igaiz hit őre, peres feleknek kibékitője, az ügyefogyott szegényeknek gyámoló istápja, az ügyesbajosoknak józan tanácsadója, a legtisztább önzéstelen felebaráti szeretetet tanúsítson mindenki irányában s hivatalos kötelmeit buzgó szorgalommal végezze. Ily életmód mellett, még az irigység sem képes homályt fedezni fel tiszta nyilt eljárásában, — és igy öntudata tisztaságában (a fárasztó napi munka után) nyugton hajthatja le fejét az éjjeli nyugalomra; e mellett elérte azon czélt, miszerint „mind tekintélye, mind pedig népszerűsége csorbát nem szenved !* Borsitzky János, konyi jegyző. Adóbehajtás Közép - Szolnok megyében, s a községi jegyzők e körüli felelőssége. Ilyésfalva, 1871. jan. 28. Közép - Szolnokmegye bizottmányi gyűlésének múlt évi 169. szám alatt kelt határozata által, az e megyebeli birtokos osztályt igen is terhelő adó-hátrány végrehajtás útjáni elvételét a járási tisztviselő urakra ruházatván át, végzésileg kimondta, miszerint a megye területén a pénzügyi igazgatóság által kirendelt adóvégrehajtó biztosoknak működése ez évi január hó 1-ső napján megszűnik. A megyének ezen intézkedését — tekintetbe véve az egyeseken elkövetett méltatlan bánásmódot, s azt, hogy több helyen 1 ftnyi adóhátrány után a 6%-os késedelmi kamaton felül 20—25 kv végrehajtási költség vétetett fel, — nem lehet egyfelől eléggé méltányolni; mig másfelől az elmegyebeli jegyzők aggodalomteljesen néznek a közeli jövőbe, miért? ez könynyen belátható a következőkből. Nem csak e megyében, hanem mondhatni majd az egész honban az adószedésre és kezelésre a bírói hivataltól elkülönzött felelős adószedői hivatal létezvén, ennek az adó beszedésén és beadministrálásán kívül egyéb teendője nem volt, s így az adó beszedése és nyugtázása — tekintve, hogy az adószedők többnyire írástudókból alakíttattak — még csak ment. Azonban megyénk említett határozata által az adószedői hivatalt a közs. bírói hivatalhoz csatolta, — s a mennyiben az elöljárók többnyire írástudatlanok, kötelességévé tétetett a községi jegyzőknek az adó beszedése, nyugtázása, s beadministrálása körüli írásbeli munkálat teljesítése; sőt mi több, a jegyző a bíró mellé ellenőrül adatván, mintegy felelőssé tétetett a jegyző is, a netán elsikkasztott adóval szemben. A körülmények ily állásában kérdés merül fel: vájjon lehet-e egy jegyzőnek a körjegyzőségét alkotó 4—5—6. helység külön elöljárósága felett őrködni? Kérdés, vájjon physkailag véve a dolgot, képes-e a jegyző egyéb halmozott teendőivel szemben öt-hat községben az adókezelést pontosan vezetni, s a befizetéseket annak rendje szerint kellően nyugtatni ? ! Részemről merem állítani, hogy egy jegyző annyi tömérdek munkát, minden erejének felhasználása mellett sem képes egyedül végezni, hogy a megye könnyíteni akarván a népnek, az egyház számra eddig esett 20—30 kr. adószedői fizetés beszüntetésével, azt érendjük el, hogy jövőben nem lévén képes a jegyző minden községben az adózók adójuk letörjesztése alkalmával megjelenni, — az eddiginél sokkal több adósikkasztás,részint confusioból, részint részakaratból) fog történni; ez utoljára észrevétetvén, a sikkasztás miatt az illető káros adófizető által vizsgálat fog kérelmeztetni s igy a criminalis perek szaporodása segittetik elő. Azonban még kérdés, hogy egy ily vizsgálat a befizetett adóról nyujta hiányában fog-e eredményre vezetni? vagy pedig az illető panaszos fél a vizsgálati költséget is a befizetett, de javára soha be nem írt adó kamatjául fizetendi ? Setét, de nem allegóriás, hanem épen az életből mentett egy kép ! Végül feltéve, de meg nem engedve, ha a jegyző épen képes lenne községeiben az adószedésre hetenkint egy napot szentelni, még ez esetben sem várható teljes, és biztos siker az adó befizetésénél ; kivált a mezei munka tartama alatt, áprilistól novemberig, tehát épen akkor, midőn a minden községben túlnyomó számban levő szegényebb osztály képesítve van adóját fizetni. Ugyanis, anyagi helyzete nem engedi, a munka miatt, adóját hétköznapokon, hanem csakis vasár- és ünnepnapokon fizetni be; márpedig a jegyző mint egyes személy 4—5 helyen egyszerre meg nem jelenhet, ami nagy baj, s ha a fizető fél tartozását a jegyző távollétében fizetendi ki, szintén csak baj. A fennebbiek folytán, ha a jegyző azt akarja, hogy 4—5 községnek érdekeit képviselve pontos és igazsággal párosult hűséges adókezelést hozzon létre, és ha azt akarja, ami egyébként kötelessége is, hogy fellebbvalói rendeleteit, valamint a jegyzőségét alkotó községekben lakosok jogos kívánalmait pontosan teljesítse: kénytelen bolygó zsidóként örökké egyik helységből a másikba szaladni, s egyéb privát, de ugyancsak a jegyző által feldolgozandó ügyeket háttérbe szorítani. Mindezek folytán, a leendő megyeszervezésig kívánatos volna, az adószedésre eddig alkalmazásban volt collectorokat továbbra is működésükben meghagyni, — annál is inkább, mert a végrehajtásra vonatkozó több, — nem ugyan a jegyzők körébe vágó, ügyek elintézését a járási tisztviselő urak a jegyzőkre ruházván ! át, a jegyző nem lehet egy személyben jegyző, collector, napló vezető, végrehajtó, árverező s a jó Isten tudja még mi! Bothor János, körjegyző, naponkinti gyalog-küldöncz-posta által. E postahivatal kézbesítési körét következő helységek és puszták képezik: Csobánka, Kaláz és Pomáz helységek, Kis-Kovácsi puszta. A cs. kir. belügyministerium közlése szerint a keleti marhavész folyó évi január hó 1-től egész 15-ig Gácsországban a borszczovi és tarnopoli járásokhoz tartozó Zalesie, Kudryncze, Filipkowcze, Bucinov és Kuthowcze községben uralgott; a többi tartományok vészmentesek. Kelt Pesten, 1871. évi január hó 26-án. A földmivelési-, ipar- és kereskedelmi m. kir. ministeriumtól. 58 A HIVATALOS LAPRÓL. — A berlini távirda-igazgatás jelentése szerint, Francziaország megszállott részeibe magán- táviratok nem intézhetők. — Innét nyert értesülés szerint, Párisba szóló levelezések, ha nyitva adatnak föl a pos■ tára, ismét szabadon szállíttatnak, az azelőtt megállapítva volt dijért. — Folyó évi febr. hó 15-én pestmegyei Pomáz helységben postahivatal fog életbe lépni, mely a levél- és kocsi-postai szolgálattal foglalkozand és összeköttetésben lesz az ó-budai postahivatallal, a Pomáz és Ó-Buda közt közlekedő A magyar királyi honvédelmi miniszter körrendelete 187 - ik évi decz. 31-éről 35.021 szám alatt az összes törvényhatóságokhoz. A véderőről szóló 1868-ik évi 40-ik törvényczikk végrehajtása tárgyában kiadott utasítás kiegészítéséül, és némi részben felvilágosításául, az 1869-ik és 1870-ik évi ujonczállitások alkalmával tett észleletek alapján, a cs. és kir. közös hadügyminiszterrel egyetértőleg, a következő rendszabályok állapíttattak meg, úgymint: 1. Az utasítás 52-ik szakaszának 2-ik pontjához. Azon hadköteles, aki, a sorozó járásbeli főtisztviselő által végrehajtandó alapos vizsgálat következtében, a hadi szolgálatra nyilván alkalmatlannak bizonyul be, a sorozó bizottság előtt való személyes megjelenés kötelezettsége alól ugyancsak a járásbeli főtisztviselő által fölmentendő. S ugyanezen vizsgálat eredményére alapítja határozatát, mely az ilyen egyénnek az állítási lajstromból való kitörlésére (62-ik §.) vonatkozik, a sorozó bizottság is. E végett a vizsgálatról szóló jegyzőkönyvnek, még az újonczállítást megelőzőleg, a bizottság elé kell terjesztetnie, hogy, kétség esetében, az illető egyénnek netalán megkívántató előállítása, még a sorozó bizottság ottani működésének ideje alatt, és a sorozás helyén eszközölhető legyen. A sorshúzás különben a nyilván alkalmatlanoknak talált egyénekre nézve is épen úgy eszközöltetik, mint (23. §. 2. pont) a többi hadkötelesekre vonatkozólag. A nyilván alkalmatlanoknak kijelentett egyének osztályozását (68. §.) pedig, keresetképességek tekintetében, és a katonasági díj fizetésének szempontjából, a már többször említett előleges vizsgálat alapján, s a megállapított fogyatkozás fokozatához, és a vagyoni s kereseti viszonyokhoz képest, az illető törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester, sat.) állapíttja meg. Nyilván alkalmatlanokul csak oly hadkötelesek tekintendők, akiknél a következő fogyatko-zások találhatók : egyik vagy másik lábnak, s egyik vagy másik kéznek hiánya; egyik vagy másik szemnek hiánya, avagy mindkét szemre való teljes vakság; siketnémaság; hülyeség (cretinismus); törvényszékileg megállapított őrültség, té- ibolyodottság, bárgyúság. A községi elöljárók, a községen kint készítendő összeírási lajstrom 16-ik rovatában tartoznak világosan bejegyezni, hogy a hadkötelesek egyike vagy másika, a fentebb elősorolt fogyatkozásoknak melyik nemében szenved. 2. Az utasítás 52-ik szakaszának 4-dik pontjához. A hadkötelezettség alól ideiglenesen lett fölmentés érvénye, a védtörvény 17-ik szakaszának és az ennek végrehajtására vonatkozó utasítás 37-ik szakasza 2-ik pontjának értelmében, csakis azon rendes ujonczállításra szorítkozik, amelyre az megadatott. S az ily fölmentés kedvezménye a későbben következő ujonczállításra csak azon esetben terjedhet ki, ha a fölmentés nemcsak ismételve kéretik, hanem az annak alapjául szolgáló törvényes czím fenállása is újabban igazoltatik. Rendes szabályul tehát e részben az mondatik ki, hogy a tekintetbe vehető azon rokonok keresetképtelenségének, akiknek érdekében a fölmentés igénybe vétetik, évről évre a sorozó bizottság által kell újólag megállapíttatnia. S a bizottság által ismételve eszközlendő megvizsgáltatás csak kivételesen, és csak azon esetben engedhető el, ha a teljes és állandó munkaképtelenség, már az első bizottsági vizsgálat alkalmával, s a bizottsági leletben vitág