Községi Jegyzők Közlönye, 1871 (1. újfolyam, 1-52. szám)

1871-08-01 / 31. szám

31. szám Első évi urfolyam. Pest. aug. 1-én, 1871. SZAKLAP: A KÖZSÉGI- ÉS KÖR­JEGYZŐK SZÁMÁRA. SZAKBELI, POLITIKAI S VEGYES TARTALOMMAL. SZERKESZTI ÉS KIADJA: KISS (I L M É R­I) ISTVÁN, JOGTUDOR ÉS ÜGYVÉD. MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 1 frt 50 kr.. — félévre 3 írt.. — egész évre 11 írt. — Egyes számok 20 krjéval ihatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők. Mindkettő a Sze­gi-féle­­ házban van.. (Váczi-utcza s régi­ posta-utcza sarkán.) Az 1871. évi XVIII. t. sz. a közsé­gek rendezéséről. (Folytatás.) IV. FEJEZET. A községi képviseletről. M. §. A község az önkormányzat jogát képviselő testülete által gyakorolja. A képviselőtestület felerészben a vá­lasztó közönség választottaiból, hason fe­lerészben pedig a legtöbb egyenes ál­­lamadót fizető községi lakos vagy birto­kos nagykorú honpolgárokból áll. A községnek, valamint a törvényhatóságnak képviselete személyi és vagyon-képviseletből áll, csak­­hogy a vagyonnak a községi képviselő­­testületben nem politikai joggyakorlat engedtetik, hanem befolyás a községi élet vezetésére. A köz­ség üdve kívánja, hogy azok, kik a községi kép­viseletnek a legtöbb adófizetés alapján válnak tagjaivá, a választott képviselőkkel együtt az egész község érdekeit képviseljék. A község igen jól teszi, ha szabályrende­letet hoz, hogy mivel bírságoltassék meg az, ki nem teljesíti képviselői kötelességét. 35. §. A választás alá nem eső képviselők névjegyzéke minden évben kiigazíttatik. A kiigazítást, az adókimutatás alap­ján, kis és nagy községekben a szolga­­biró, rendezett tanácsú városokban egy küldöttség eszközli, melyet a képviselő­­testület választ. A küldöttség a kitűzött és kihirdetett napokon nyilvánosan tartja üléseit, s el­járásáról a képviselőtestületnek indokolt jelentést tesz. A névjegyzék és sorrend megállapí­tásánál csak a községben és területén fekvő vagyon, s a községben és területén élvezett jövedelem összes egyenes állam­­adója, s a községben fizetett személyes kereseti adó vétetik számításba; továbbá: az állami, felekezeti és magán-tanin­tézetek tanárai, a néptanítók, a tudományos akadémiák tagjai, a folyóirat- és lapszer­kesztők, a lelkészek, az ipar- és keres­kedelmi kamarák bel- és kültagjai, úgy­szintén a magyar államban érvényes ok­levéllel ellátott tudorok, ügyvédek, orvo­sok, mérnökök, gyógyszerészek, sebészek, bányászok, erdészek és gazdatiszteknek összes egyenes államadója kétszeresen számíttatik. A férj vagy atya államadójába a nő, valamint kiskorú gyermekek államadója is beszámítandó, ha a nőnek vagy a kis­korú gyermekeknek vagyonát kezeli. Midőn ketten vagy többen fizetnek hasonmennyiségű államadót, ezek között a sorshúzás dönt, midőn pedig ezen eset olyan egyének közt fordul elő, kik kö­­­zü­l az egyik egyszeresen, a másik pedig ,­­ kétszeresen számított államadó folytán i­s juthatna a képviselő-testületbe, az utóbbi­­ bk­ elsőbbséggel. A választás alá nem eső képviselő „virilis szavazattal“ bírónak neveztetik. Az adókimutatást, melyből a legtöbb adót fizető községi lakos vagy birtokos nagykorú honpolgárok névsora kitűnik, a királyi adóhiva­talok hivatalos hitelességgel készítik. Választott községi képviselő lehet az is, ki még nem honpolgár, ha a községi kötelékbe fel van véve (38. §. c. pont), ellenben a virilis szavazatánál elengedhetlen kellék, hogy honpol­­gár legyen; a fentebbi §. még a nagykorúságot­­ is kivánja, és azt, hogy a községben vagy ingat-­­ lan vagyonnal birjon vagy legalább ott lakjék.­­ Mind­ezt megbírálni a szolgabiró, illetőleg vá­rosi küldöttség van hivatva. A jelen §-nak ötödik kikezdése (a régibb magyar szokásjog szellemében, mely az úgy ne­vezett honoratiorokat kitüntette), a tanárokat, tanítókat, lelkészeket és okleveles embereket s egyéb ott megnevezett foglalkozású személyeket­­ azon kiváltsággal látja el, hogy az ő összes egyenes államadójuk, melyet a községben fizet­nek, kétszeresen számíttatik. Ugyan­ezen a. hatodik kikezdésének szel­leméből következik, hogy a férj vagy atya ál­lamadójába a nőnek valamint a kis­korú gyer­meknek személykereseti adója is beszámítandó, ha ezt a férj vagy atya viseli. A virilis szavazatra jogosítottakat kis és nagy községekben a szolgabíró, rendezett tanácsú vá­rosban a képviselő testület értesíti helyeik el­­foglalhatásáról. 36. §. A névjegyzékbe nem vétethetik fel: a) a­ki valamely bűntény miatt el­­marasztaltatott, a marasztaló ítélet kihir­detésétől, a büntetés egész tartama alatt; b) a­ki a község közjavadalmait ha­szonbérig vagy a községgel más szerző­­dési viszonyban áll; c) a hadsereg (hadi­tengerészet) állo­mányában tettleg szolgáló katonák, vala-­­­mint a tettleges állományban álló hon-­­­védek; d) állami és megyei tisztviselők, ha fizetéseik után járó jövedelmi adón kí-­­­vül, más adót a községben nem fizetnek. A „község közjavadalmai“ alatt a község­­ bármely jövedelmi forrása érthető (36. §. b. pont.) Az állami és megyei tisztviselő csak ott juthat virilis szavazathoz, hol egyszersmind bir­tokos (36. §. d. pont), de adója soha nem szá­míttatik kétszeresen. 37. §. A községi képviselők számát a né­pesség száma szabályozza, t. i. minden 100 lélek után egy képviselő válasz­­tatik. A választott és nem választott kép­viselők összes száma azonban kis köz­ségekben 10-nél kevesebb, 20-nál több, nagy­községekben 20-nál kevesebb, 40-nél , több, rendezett tanácsú városokban 48-nál­­ kevesebb és 200-nál több nem lehet. A képviselők választása, ha a köz­ségi választók összes száma a 600-at meghaladja, választókerületenkint,­­ ha meg nem haladja, tömegesen eszközöl­tetik. Egy-egy választó­kerületben 200-nál kevesebb és 600-nál több választó nem lehet. A választó­kerületeket a képviselő­­ testület alakítja. Egy-egy választó­kerület lehetőleg pá­­­­ros számban csak annyi képviselőt vá­­­­laszt, a­mennyi a képviselő-testület vá­lasztás alá eső tagjaiból a kerület vá­lasztóinak az összes választókhoz viszo­nyított aránya szerint a kerületre esik; ugyan ez alkalommal ott, hol a válasz­tás tömegesen eszközöltetik, a választan­­­­dó képviselők összes számának */4 része erejéig póttagok választandók, ott pedig, hol a választás kerületen kint történik, az egyes kerületekben a póttagok válasz­tása is, az ott választandó képviselők számához képest eszközlendő, úgy azon­ban, hogy minden kerület legalább 1 póttagot válaszszon. A községi képviselők számát a népesség szabályozza, a népességhez azonban az utazó­kat, vendégeket, vásárra jövőket nem kell számíta­ni. Minden száz lélek után egy képviselő szá­míttatik, de úgy, hogy a kis község tíz, a nagy­község busz és a rendezett tanácsú város negy­­vennyolc­ képviselőnél kevesebbet bármily cse­kély népesség mellett sem választhat, mert ennyire okvetlenül szükség van, de a törvényes számnál (20, 40, 200) sem választhatnak több képviselőt, bármily népes legyen is a község. Miután a képviselő testület fele a legtöbb adó­­­­fizetés alapján a törvény erejénél fogva lesz képviselővé, természetes, hogy a fentebbi szá­­­­moknak csak fele választandó, és így a kis­­­község 5—10, a nagy­község 10—20, a rende­zett tanácsú város 24—100 képviselőt választhat. A póttagok a képviselők számának netalánt­ó fogyatkozását pótolandják annak idején; lásd a : a 44. §-t. Községi választó : a) minden 20 éves községi lakos, ha saját vagyonától vagy jövedelmétől a föld-, házjövedelmi vagy személyes ke­reseti adót a községben már két év óta fizeti; a­ki azonban személyes kereseti adón kívül egyéb adót nem fizet, csak azon esetben, ha gazdai hatalom alatt nem áll; b) továbbá minden testület, intézet, társulat és czég, ha a községben fekvő vagyonnal bír és attól adót fizet (40. §.); c) azon idegenek, kik a 19. §. ren­delete alá esnek vagy rendeleteinek ele­get tesznek. 38. §.

Next