Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)

1873-01-14 / 2. szám

pályázat értelmében csakugyan elfogad­­tatik, igy fog járni; meg lesz a hivatalo­s jegyzői czim­e, — de nem leend, a mit szájába tegyen, és csakis czifra nyomo­rúság lesz élete, rá illvén a közmondás : „Quem Dii odere, magistrum fecere! Hegyaljai. TÁRCZA. Hivatalos levelek vándorlásai. — Elbeszélés. — II. A Kelényben postára tett hivatalos levél szerencsésen Nagyszombatba érkezvén, az ottani csendőrfőnök épen akkor kapta azt meg, midőn a közös csendőri lakás ajtajában szivarozgatott, s a városba készült menni; — azonban, midőn a levelet végig olvasá, csakhamar négy csendőr vonult ki a város különböző részeibe. A csendőrfőnök igen jó kedvre gyűlt a levél átnézése után. Gondosan és katonai pontossággal összehajtogató, s mintegy két órai várakozás után, miközben valami cseh áriát fütyörészelt, kipillanta az ablakon, nem jön-e valamelyik hírnöke visszafelé ? A kívánt hírnök csakugyan jött, még pedig gyors léptekkel, s tudata kiküldetése eredményét. A főnök úr diszöltönyében, az ismeretes muszka süveggel fején, a hivatalnál jelentkezett, hol már akkor néhány beamter előtt két fiatal ember állt, az iménti csendőröktől bekísérve. „ Acha! villkommen ! villkommen! kiáltó, szé­les vastag ajkát mosolyra torzítva a főnök úr. Bravo! bravo! also, ja! ja ! hier sind! jó madár ? kötő madarak meg van!“ mondá a két előidézett ifjúra mutatva. Midőn a rendőrfőnök a hivatalnokok közé ült, a nélkülözhetlen protokolt tüstént fölvéteték, s a két fiatal ember vallatás alá került. „Hogy is hívnak nekednek magadat ? kérdé az elsőtől egy száraz kis termetű cseh emberke, hasonló azokhoz, kik olykor a szende hangú kintornával érintkeznek. „Az én nevem,kérem alásan, Fekete János! felesé a kérdett.“ „Ser kút! monda a főnök. Schreiben sie, herr Hlavacsek : Johan Fegede! „Hanán faló meg fon herr Fegede? volt az újabb kérdés. „Innen való vagyok Nagyszombatból.“ „Hát maga megvota Kosuth katona, hein?“ „Igen is voltam, de megsebesültem, s azóta sántítok, és igy forradalom után be nem so­roztak.“ „Vas sagt­er? kérdé a vallató úr szomszéd­jához fordulva, ki meglehetősen beszélt ma­gyarul.“ Midőn a választ megérte, a kis ember meg­csóválta fejét. „Mi van neked foglalatos, mestersik vagy iskola?“ „Én kérem alásan kalapos legény vagyok Szökő Pál maiszter uramnál!“ „Szökő? ah­á! szökő meg van! ja! ja! Asz nekünk jó! szökő katona! Schreiben sie herr Hlavacsek: „deserter!* „Nem szöktem kérem alásan, de a mester urat hívják úgy, hogy Szökő Pál.“ „Was ist das wiederum? kérdé szomszédjától boszosan a vállató úr. Midőn a szomszéd hivatalnok felvilágositá az egész ügyállást, nem csekély kedvetlenséget szült a protokoll meghiúsulása. „No hát magának hogy hívjak nevedet ? kérdé a másiktól. „Fekete Jánosnak hívnak engem is, kérem alásan.* „Audi gut! helyeslé ismét a rendőrfőnök, also er muss sein!“ „Honnan faló vagyok magadnak herr Johan Fegede ?“ „Kelecsényből való vagyok! „Bravo ! Kelen, oder Kelecsen mindegy neki!* „Szapp ement noch amol! terentente kútja mek a farka neki! — dörgé most fölállva egyik a beamterek közül, s szemüvegét a protokollra téve, — die ganze Arbeit taugt gar nix! Meine herren! ich kann es nicht begreifen: nun: die Haube sagt der ungar Fegede! Schwarcz, ist auch Fegede! und diese Herren heissen auch Fegede! ja der Teufel kann das verstehen!“ „So ist! kiáltá fölkelve a rendőrfőnök.“ Hlavacsek úr félig beütő pennáját a kala­márisba, és hátra dőlt ülő helyében, mialatt két füle mögül más két hosszú toll meredt előre. A két Fekete János vallatása félbe szakadt, miután a magyarul jobban értő beamter bölcsen kideríté, hogy egyik sem az, kit a kelényi hiva­talos levél keres, noha abban is Fekete János nevűt keresnek. III. Még aznap útban volt Kelénybe egy másik hivatalos levél, melyben írják, hogy a keresett egyén Nagyszombatban nem található. „Unmöglich, kiáltá e levél vétele után herr Samracsek, és azonnal közölvén a rosz hirt be­amter társaival, másnap reggeli kilencz órára a postamester a hivatal elébe hivatott, még­pedig egy oly férfiú kezelé a vállatást, ki a protokoll vitelét, fájdalom­ a magyar nyelvvel egyenlően érte. „Kedves postamester úr! szólt az ünnepé­lyes beamteri körben dominus Pulacsek,­­ mielőtt hivatalosan kikérdeztetnék, törvény szerint az esküt fogja előttünk letenni arra, hogy kérdé­seimre őszintén fog válaszolni. „Az részemről fölös dolog, uraim! mert ha­zudni soha sem szoktam, — felelé nyugodtan a postamester; ha azonban a törvény ezt kívánja, én engedelmeskedem.“ A beamterek szívélyes elégültséggel hallga­­ták szavait. Az eskü letétele után a lényegesebb kérdé­sek így következtek: „Igaz-e, hogy ön Reviczkeházy Károlyt is­meri, és hogy ez ifjú házuknál azelőtt gyakran megfordult ?“ „Ezt én uraim! nem tagadom! felesé Pali bácsi őszintén. „Hát a felől tud-e valamit, hogy Revicz­­keházi Károly más valamely, például Fekete János névvel is bírna?“ „Én erről legkisebbet sem tudok! Jön a felelet.“ „Vallja meg őszintén, súlyos következmé­nyek terhe alatt, valljon tud-e valamit azon hely felől, hol az említett Reviczkeházy Károly, sőt jobban mondva Fekete János tartózkodik ?“ „ügy van, tudok e felől!... A beamterek csodálkozva néztek reá e sza­vaknál. Samracsek úr kiragadta örömében burnót szelenczéjét, s alig hogy hozzá nem ugrott meg­kínálni őt annak aranyszínű tartalmából. 10 — — Az országgyűlés elé terjesztett tör­­vényjavaslatt, a földadó-kataster ki­igazításáról és elkészítéséről. Előttünk fekszik e törvényjavaslat egy kivo­nata, melyet az alábbiakban olvasóinkkal meg­ismertetünk. A javaslat a következő elveket tartalmazza: A földadó 1876. január 1-től kezdve éven­­kénti 30 millió írtban állapíttatik meg, mely összeg a gazdaságilag mivelt vagy használt föld­tulajdon tiszta hozadéka után egyenlő adókulcs szerint vettetik ki. Ezenkívül földtehermentesítési járulékul minden adóforint után 40 kr fizeten­dő. Bizonyos esetekben, melyek által a termé­ketlen föld emberi szorgalom és földjavítások folytán gazdaságilag mivelhetővé válik, a telek több-kevesebb éveken át adómentességben része­­szesíttetik. Az adó ugyan a telek tiszta hoza­­déka után vettetik ki, de a tiszta hozadék ki­számításánál a telken fekvő bármi természetű terhek figyelembe nem vétetnek, s a nyers jö­vedelemből le nem számíttatnak. A törvény legnagyobb része már most szól arról, mikép állapíttatik meg maga a tiszta ho­­zadék. És e tekintetben elvül szolgál, hogy csak átla­gos tiszta hozadék állapíttatik meg, és a költ­ségkímélés tekintetéből nem minden jószág tisz­ta hozadéka becsü­ltetik, hanem az egyes jószá­gok tiszta hozadéka, a minta­telkeknél kiszámí­tott és becsült tiszta hozadék nyomán állapít­tatik meg. Ugyanis a pénzügyminiszer az országot a különböző fekvési és égalji viszonyok szerint több, lehetőleg egyenlő becslő járásra osztja föl és minden járás számára egy-egy járási becslőt nevez ki; több járásból kerületet alakit s annak élére egy földadó-katasteri igazgatót nevez ki. A járási becslő biztos a pénzügyministerium részéről nyert adatok és a helyszíni tapasztala­tok nyomán járásában több csoportot képez,­­ úgy, hogy az egy természetű, például a síkon fekvő földek egy-egy csoportba jöjjenek; az egyes csoportokban már most megvizsgálja a ta­laj termékenységét és annak minősége szerint több — legfeljebb 8 — osztályzatot képez, és minden osztályzat számára egy-egy telket min­­ta nélkül választ, és annak tiszta hozadékát ki­számítja. A kiszámításnál irányul szolgál : a) a szokásos gazdálkodási módnak megfelelő átlagos évi termés és pedig a szőlőnél az utolsó 15 év,­­ egyéb mivelési ágaknál az utolsó 10 év átlaga veendő tekintetbe; b) a termények átlagos ára, jelesül az 1867—1872. árak alapján; c) a mi­velési költségek. Az igy kitudott tiszta hoza­­dékból a tiszta hozadéki tarifa készíttetik, azaz kiszámittatik: a minta­ telek egy-egy holdja meny­nyi tiszta hozadékot szolgáltat? Ekkép állapítja meg a tiszta hozadéki tarifát járásának minden csoportjára s azoknak minden osztályzatára, és pedig a különböző termelési ágak szerint, jele­­sül : szántóföldek, kertek és gyümölcsösök, ré­­­­tek, kaszálók, szőlők, erdők és nádasok szerint­­ külön-külön.­­ Az igy elkészült tiszta hozadéki tarifa kel­lően indokolva és adatokkal ellátva a becslő já­rási bizottság elé kerül. E bizottság az illető törvényhatóságok által választott elnökből és 15 tagból áll. A tagok között vannak virilisek és választottak.­­ Ugyanis mindazon földbirtoko­sok, kik azon járásban, melyhez telkeik tartoz­nak, az összes adó Vi5 részét vagy annál többet fizetnek, személyenként tagjai a járási bizottság­nak, és akadályoztatásuk esetében meghatalma­­­­zottjaik által helyettesíthetik magukat. A vir­i­rilisek által ki nem töltött helyek választás ut­­­­ján töltetnek be és pedig a nagy és kis birtok­­ szerint kétfélekép. E végből a virilisek adójának­­ levonása után megmaradt adó annyi részre osz­­­­tozik, a­hány földbirtokos még van, és az igy­­ nyert adórészlet négyszeresét fizető birtokosok­­ képezik az első, a többiek a második osztályt. Az első osztálybeliek annyi tagot és póttagot választanak, a­hány részt fizetnek a virilisek adójának levonása után megmaradt földadóból. A még megmaradt bizottsági tagok számát a második osztály választja. Ezen járási bizottság megvizsgálja, kiigazítja és öszhangzásba hozza a becslő biztos tiszta hozadéki tarifáját, és elté­réseit kellően indokolva, a katasteri igazgatóhoz küldi művét. A katasteri igazgató átvizsgálja azt a kerü­leti földadó-bizottsággal, melynek elnöke maga a katasteri igazgató; tagjai a kerület valameny­­nyi járási becslő biztosai és minden egyes já­rási becslő bizottság részéről választott tag. Ezek megvizsgálják az egyes járások tarifáit; a járásbizottságok által tett kifogások alapján meg­állapítják azokat; és a különböző járások, vala­mint a szomszéd kerületek tarifáit öszhangzás­ba hozzák, s azután fölterjesztik az egészet kel­lően indokolva a pénzügyministériumhoz, ki azo­kat végleges megállapítás végett az országos földadó-bizottsághoz juttatja. Az országos földadó-bizottság elnöke maga a pénzügyminister vagy az általa kijelölt helyet­tes. E bizottság háromszor annyi tagból áll, a­hány földadó-kerületre oszlik maga az ország. A tagok egy harmadát kinevezi a pénzügyi minis­ter, egy harmadát választja az országgyűlés, és egy harmadát a kerületi földadó-bizottságok , úgy­hogy minden egyes bizottság egy tagot vá­laszt az országos bizottságba. Ezen bizottság végleg megállapítja az ország összes tarifáit. Meg lévén így állapítva a tiszta hozadéki tarifa, még egy fontos kérdés döntendő el, és ez az: váljon mely osztályba soroztatnak az egyes földek ? Az osztályba­ sorozás osztályzó bizott­ságok által történik, kik a járási becslő biztos felügyelete mellett meghatározzák, mily­­osztály­ba tartozzék az egyes felek ? Ezen osztályzó bizottságok két tagból állanak ; az egyik a becslő biztos ajánlata alapján a katasteri igaz­gató által neveztetik ki, a másik a járási bizott­ság részéről választatik. Ez osztályzó küldött­ségek segítségül minden községből két birtokost vesznek maguk mellé, s igy teljesítik az osztály­zást. Elvégezvén teendőiket, az osztályozás ered­

Next