Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)
1873-01-14 / 2. szám
pályázat értelmében csakugyan elfogadtatik, igy fog járni; meg lesz a hivatalos jegyzői czime, — de nem leend, a mit szájába tegyen, és csakis czifra nyomorúság lesz élete, rá illvén a közmondás : „Quem Dii odere, magistrum fecere! Hegyaljai. TÁRCZA. Hivatalos levelek vándorlásai. — Elbeszélés. — II. A Kelényben postára tett hivatalos levél szerencsésen Nagyszombatba érkezvén, az ottani csendőrfőnök épen akkor kapta azt meg, midőn a közös csendőri lakás ajtajában szivarozgatott, s a városba készült menni; — azonban, midőn a levelet végig olvasá, csakhamar négy csendőr vonult ki a város különböző részeibe. A csendőrfőnök igen jó kedvre gyűlt a levél átnézése után. Gondosan és katonai pontossággal összehajtogató, s mintegy két órai várakozás után, miközben valami cseh áriát fütyörészelt, kipillanta az ablakon, nem jön-e valamelyik hírnöke visszafelé ? A kívánt hírnök csakugyan jött, még pedig gyors léptekkel, s tudata kiküldetése eredményét. A főnök úr diszöltönyében, az ismeretes muszka süveggel fején, a hivatalnál jelentkezett, hol már akkor néhány beamter előtt két fiatal ember állt, az iménti csendőröktől bekísérve. „ Acha! villkommen ! villkommen! kiáltó, széles vastag ajkát mosolyra torzítva a főnök úr. Bravo! bravo! also, ja! ja ! hier sind! jó madár ? kötő madarak meg van!“ mondá a két előidézett ifjúra mutatva. Midőn a rendőrfőnök a hivatalnokok közé ült, a nélkülözhetlen protokolt tüstént fölvéteték, s a két fiatal ember vallatás alá került. „Hogy is hívnak nekednek magadat ? kérdé az elsőtől egy száraz kis termetű cseh emberke, hasonló azokhoz, kik olykor a szende hangú kintornával érintkeznek. „Az én nevem,kérem alásan, Fekete János! felesé a kérdett.“ „Ser kút! monda a főnök. Schreiben sie, herr Hlavacsek : Johan Fegede! „Hanán faló meg fon herr Fegede? volt az újabb kérdés. „Innen való vagyok Nagyszombatból.“ „Hát maga megvota Kosuth katona, hein?“ „Igen is voltam, de megsebesültem, s azóta sántítok, és igy forradalom után be nem soroztak.“ „Vas sagter? kérdé a vallató úr szomszédjához fordulva, ki meglehetősen beszélt magyarul.“ Midőn a választ megérte, a kis ember megcsóválta fejét. „Mi van neked foglalatos, mestersik vagy iskola?“ „Én kérem alásan kalapos legény vagyok Szökő Pál maiszter uramnál!“ „Szökő? ahá! szökő meg van! ja! ja! Asz nekünk jó! szökő katona! Schreiben sie herr Hlavacsek: „deserter!* „Nem szöktem kérem alásan, de a mester urat hívják úgy, hogy Szökő Pál.“ „Was ist das wiederum? kérdé szomszédjától boszosan a vállató úr. Midőn a szomszéd hivatalnok felvilágositá az egész ügyállást, nem csekély kedvetlenséget szült a protokoll meghiúsulása. „No hát magának hogy hívjak nevedet ? kérdé a másiktól. „Fekete Jánosnak hívnak engem is, kérem alásan.* „Audi gut! helyeslé ismét a rendőrfőnök, also er muss sein!“ „Honnan faló vagyok magadnak herr Johan Fegede ?“ „Kelecsényből való vagyok! „Bravo ! Kelen, oder Kelecsen mindegy neki!* „Szapp ement noch amol! terentente kútja mek a farka neki! — dörgé most fölállva egyik a beamterek közül, s szemüvegét a protokollra téve, — die ganze Arbeit taugt gar nix! Meine herren! ich kann es nicht begreifen: nun: die Haube sagt der ungar Fegede! Schwarcz, ist auch Fegede! und diese Herren heissen auch Fegede! ja der Teufel kann das verstehen!“ „So ist! kiáltá fölkelve a rendőrfőnök.“ Hlavacsek úr félig beütő pennáját a kalamárisba, és hátra dőlt ülő helyében, mialatt két füle mögül más két hosszú toll meredt előre. A két Fekete János vallatása félbe szakadt, miután a magyarul jobban értő beamter bölcsen kideríté, hogy egyik sem az, kit a kelényi hivatalos levél keres, noha abban is Fekete János nevűt keresnek. III. Még aznap útban volt Kelénybe egy másik hivatalos levél, melyben írják, hogy a keresett egyén Nagyszombatban nem található. „Unmöglich, kiáltá e levél vétele után herr Samracsek, és azonnal közölvén a rosz hirt beamter társaival, másnap reggeli kilencz órára a postamester a hivatal elébe hivatott, mégpedig egy oly férfiú kezelé a vállatást, ki a protokoll vitelét, fájdalom a magyar nyelvvel egyenlően érte. „Kedves postamester úr! szólt az ünnepélyes beamteri körben dominus Pulacsek, mielőtt hivatalosan kikérdeztetnék, törvény szerint az esküt fogja előttünk letenni arra, hogy kérdéseimre őszintén fog válaszolni. „Az részemről fölös dolog, uraim! mert hazudni soha sem szoktam, — felelé nyugodtan a postamester; ha azonban a törvény ezt kívánja, én engedelmeskedem.“ A beamterek szívélyes elégültséggel hallgaták szavait. Az eskü letétele után a lényegesebb kérdések így következtek: „Igaz-e, hogy ön Reviczkeházy Károlyt ismeri, és hogy ez ifjú házuknál azelőtt gyakran megfordult ?“ „Ezt én uraim! nem tagadom! felesé Pali bácsi őszintén. „Hát a felől tud-e valamit, hogy Reviczkeházi Károly más valamely, például Fekete János névvel is bírna?“ „Én erről legkisebbet sem tudok! Jön a felelet.“ „Vallja meg őszintén, súlyos következmények terhe alatt, valljon tud-e valamit azon hely felől, hol az említett Reviczkeházy Károly, sőt jobban mondva Fekete János tartózkodik ?“ „ügy van, tudok e felől!... A beamterek csodálkozva néztek reá e szavaknál. Samracsek úr kiragadta örömében burnót szelenczéjét, s alig hogy hozzá nem ugrott megkínálni őt annak aranyszínű tartalmából. 10 — — Az országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatt, a földadó-kataster kiigazításáról és elkészítéséről. Előttünk fekszik e törvényjavaslat egy kivonata, melyet az alábbiakban olvasóinkkal megismertetünk. A javaslat a következő elveket tartalmazza: A földadó 1876. január 1-től kezdve évenkénti 30 millió írtban állapíttatik meg, mely összeg a gazdaságilag mivelt vagy használt földtulajdon tiszta hozadéka után egyenlő adókulcs szerint vettetik ki. Ezenkívül földtehermentesítési járulékul minden adóforint után 40 kr fizetendő. Bizonyos esetekben, melyek által a terméketlen föld emberi szorgalom és földjavítások folytán gazdaságilag mivelhetővé válik, a telek több-kevesebb éveken át adómentességben részeszesíttetik. Az adó ugyan a telek tiszta hozadéka után vettetik ki, de a tiszta hozadék kiszámításánál a telken fekvő bármi természetű terhek figyelembe nem vétetnek, s a nyers jövedelemből le nem számíttatnak. A törvény legnagyobb része már most szól arról, mikép állapíttatik meg maga a tiszta hozadék. És e tekintetben elvül szolgál, hogy csak átlagos tiszta hozadék állapíttatik meg, és a költségkímélés tekintetéből nem minden jószág tiszta hozadéka becsültetik, hanem az egyes jószágok tiszta hozadéka, a mintatelkeknél kiszámított és becsült tiszta hozadék nyomán állapíttatik meg. Ugyanis a pénzügyminiszer az országot a különböző fekvési és égalji viszonyok szerint több, lehetőleg egyenlő becslő járásra osztja föl és minden járás számára egy-egy járási becslőt nevez ki; több járásból kerületet alakit s annak élére egy földadó-katasteri igazgatót nevez ki. A járási becslő biztos a pénzügyministerium részéről nyert adatok és a helyszíni tapasztalatok nyomán járásában több csoportot képez, úgy, hogy az egy természetű, például a síkon fekvő földek egy-egy csoportba jöjjenek; az egyes csoportokban már most megvizsgálja a talaj termékenységét és annak minősége szerint több — legfeljebb 8 — osztályzatot képez, és minden osztályzat számára egy-egy telket minta nélkül választ, és annak tiszta hozadékát kiszámítja. A kiszámításnál irányul szolgál : a) a szokásos gazdálkodási módnak megfelelő átlagos évi termés és pedig a szőlőnél az utolsó 15 év, egyéb mivelési ágaknál az utolsó 10 év átlaga veendő tekintetbe; b) a termények átlagos ára, jelesül az 1867—1872. árak alapján; c) a mivelési költségek. Az igy kitudott tiszta hozadékból a tiszta hozadéki tarifa készíttetik, azaz kiszámittatik: a minta telek egy-egy holdja menynyi tiszta hozadékot szolgáltat? Ekkép állapítja meg a tiszta hozadéki tarifát járásának minden csoportjára s azoknak minden osztályzatára, és pedig a különböző termelési ágak szerint, jelesül : szántóföldek, kertek és gyümölcsösök, rétek, kaszálók, szőlők, erdők és nádasok szerint külön-külön. Az igy elkészült tiszta hozadéki tarifa kellően indokolva és adatokkal ellátva a becslő járási bizottság elé kerül. E bizottság az illető törvényhatóságok által választott elnökből és 15 tagból áll. A tagok között vannak virilisek és választottak. Ugyanis mindazon földbirtokosok, kik azon járásban, melyhez telkeik tartoznak, az összes adó Vi5 részét vagy annál többet fizetnek, személyenként tagjai a járási bizottságnak, és akadályoztatásuk esetében meghatalmazottjaik által helyettesíthetik magukat. A viririlisek által ki nem töltött helyek választás utján töltetnek be és pedig a nagy és kis birtok szerint kétfélekép. E végből a virilisek adójának levonása után megmaradt adó annyi részre osztozik, ahány földbirtokos még van, és az igy nyert adórészlet négyszeresét fizető birtokosok képezik az első, a többiek a második osztályt. Az első osztálybeliek annyi tagot és póttagot választanak, ahány részt fizetnek a virilisek adójának levonása után megmaradt földadóból. A még megmaradt bizottsági tagok számát a második osztály választja. Ezen járási bizottság megvizsgálja, kiigazítja és öszhangzásba hozza a becslő biztos tiszta hozadéki tarifáját, és eltéréseit kellően indokolva, a katasteri igazgatóhoz küldi művét. A katasteri igazgató átvizsgálja azt a kerületi földadó-bizottsággal, melynek elnöke maga a katasteri igazgató; tagjai a kerület valamenynyi járási becslő biztosai és minden egyes járási becslő bizottság részéről választott tag. Ezek megvizsgálják az egyes járások tarifáit; a járásbizottságok által tett kifogások alapján megállapítják azokat; és a különböző járások, valamint a szomszéd kerületek tarifáit öszhangzásba hozzák, s azután fölterjesztik az egészet kellően indokolva a pénzügyministériumhoz, ki azokat végleges megállapítás végett az országos földadó-bizottsághoz juttatja. Az országos földadó-bizottság elnöke maga a pénzügyminister vagy az általa kijelölt helyettes. E bizottság háromszor annyi tagból áll, ahány földadó-kerületre oszlik maga az ország. A tagok egy harmadát kinevezi a pénzügyi minister, egy harmadát választja az országgyűlés, és egy harmadát a kerületi földadó-bizottságok , úgyhogy minden egyes bizottság egy tagot választ az országos bizottságba. Ezen bizottság végleg megállapítja az ország összes tarifáit. Meg lévén így állapítva a tiszta hozadéki tarifa, még egy fontos kérdés döntendő el, és ez az: váljon mely osztályba soroztatnak az egyes földek ? Az osztályba sorozás osztályzó bizottságok által történik, kik a járási becslő biztos felügyelete mellett meghatározzák, milyosztályba tartozzék az egyes felek ? Ezen osztályzó bizottságok két tagból állanak ; az egyik a becslő biztos ajánlata alapján a katasteri igazgató által neveztetik ki, a másik a járási bizottság részéről választatik. Ez osztályzó küldöttségek segítségül minden községből két birtokost vesznek maguk mellé, s igy teljesítik az osztályzást. Elvégezvén teendőiket, az osztályozás ered