Községi Jegyzők Közlönye, 1873 (5. évfolyam, 2-25. szám)
1873-04-08 / 14. szám
Ötödik évi folyam. 14. szám. Buda-Pest, április 8-án, 1873. (Kezdetben : „MAGYAR JEGYZŐ“.) SZERKESZTI ÉS KIADJA: Dr. KISS (ILMÉRI) ISTVÁN. IHF" MEGJELENIK minden kedden. — ELŐFIZETÉSI ÁRA: negyedévre 2 forint, — félévre 4 forint, — egész évre 8 forint.— Egyes számok 20 kijával kaphatók. Az ELŐFIZETÉSI PÉNZEK s a felszólamlások a KIADÓ-HIVATALHOZ, a KÉZIRATOK pedig a SZERKESZTŐSÉGHEZ intézendők Mindkettő a Szentkirályi-féle házban van. (Váczi-utcza s régi posta-utcza sarkán.) A községi jegyzők helyzete Biharmegyében. Furta, 1873. martius 29. Sok füstbe ment remények, sok csalódás után, Biharban is sikerült az elaggodt jegyzők, agy a jegyzők özvegyei és árvái sorsának biztosítása érdekében, a megyei gyámolda felállítása. Örömteli kebellel közlöm az ide vonatkozó szabályrendeletet, melynek életbeléptetésétől fogva előre látni vélem, munka súlya alatt összeroskadt jegyzői családtagok, s az özvegyen és árván maradtak, hála könnyeit leperegni. — Érzem, hogy a legnemesebb czél elérése tekintetéből, nem kell többé támaszkodnunk, az önként alakult jegyzői egyletek tagjainak, a mindinkább tapasztalt részvétlenséget ellensúlyozó intézkedéseire. E szabályrendelet nem enged senkinek kibúvó ajtót, s mit eddig némelyek maguktól elvárhatónak véltek , most őket arra ez intézmény kötelezi! Messzire vezetne, ha beleereszkedném azon vajúdás ecsetelésébe, melylyel Bihar megyének több járásában, — a sárréti járás példáját követve — alakult egyletek, különösen az utóbbi pár év alatt küzdöttek. Legyen ezúttal elég csak annak megemlítése, hogy mindenütt rideg részvétlenség vetett gátat a kezdetben melegen felkarolt nemes törekvésnek, s előre láthatólag a felbomlásnak épen nem magasztalható eredményével lett volna befejezve az egyletek működése. A megyei gyámolda 204 községi jegyző részvénydijának köteles hozzájárulásával, s 1.400.000 frt közadó után számított V2 krral a községek részéről, oly alapot teremt, mely már 1874. januárius 1-től teljes biztosítékot nyújt arra, hogy az elaggodt vagy elnyomorodott községi jegyzők, úgy ezek özvegyei és árvái, az ínség és nyomortól mentve vannak. A mennyiben pedig most már kétségtelennek bizonyult, hogy ilynemű intézmény minél nagyobb és tágabb részvételre támaszkodhatik, annál több biztosítékkal rendelkezik, hogy czéljának megfeleljen: közelben látom az országos nyugdíjintézet létesítését ; mi, hogy mielőbb elévethessék, nemcsak szívből óhajtom, hanem arra kartársaimmal vállvetve, s a kedvező alkalmat felhasználva, törekszünk is. A nemes tett nem szorul gyarló emberi magasztalásokra ugyan, mindazáltal nem szabad elmulasztanom megyénk nagyérdemű alispánjátek. Beöthy Andor úrnak ez ügyben tanúsított, nemes ügy buzgalmáról említést tenni. Egyedül neki köszönheti a jegyzői kar, hogy a múlt év decemberi közgyűlésből e szabályrendelet kidolgozására majdnem kizárólag községi jegyzők neveztettek ki küldöttségi tagokat, s az így szerkesztett javaslat oly módosításokkal fogadtatott el a f. é. mártius 2-ai közgyűlésen, melyek a nyugdíjazás érdekéből előnyösöknek mutatkoznak. Végül megemlítem, mikép az 1869-ik évben alakult „Sárréti járás népjegyzői egylet,“ múlt mely már segélyt és nyugdíjtbiztositó intézet,s a megyei szabályrendelet által túlszárnyalva lett, a jövő hónapban közgyűlést tartand. Meglehet, amint óhajtandó is volna — hogy az anyagi rész mellőzésével, továbbra is fentartja magát azon czélból, hogy erkölcsileg hasson a községi jegyzők társadalmi állásának emelésére. — Az eredményről a lapot annak idejében értesíteni el nem mulasztandom.*) Juhos Ferencz. Czikkelye Bihar vármegye bizottsága 1873-dik évi mártis hó 19. és több napjain Nagyváradon folytatva tartott közgyűlése jegyzőkönyvének. 58. A jegyzői nyugdij-alapra vonatkozó szabályrendelet elkészítésével megbízott küldöttség következő szabályzatot terjeszt be: Szabályrendelet, Bihar vármegye községi jegyzői, ezek özvegyei és árvái sorsának biztosításáról. 1. §. Bihar vármegye az 1871. évi XVIII. t. sz. 67. §. rendelvényénél fogva a községi jegyzők, ezek özvegyei és árvái sorsának biztosítása czéljából egy „községjegyzői nyugdíj-alap“ felállítását elrendeli, hogy ezen nyugdíj-alapból: a) az elaggodt vagy elnyomorodott községi jegyzők részére tisztességes nyugdíjat, b) az elhalt községi jegyzők özvegyei és árvái részére pedig évdíjat biztosítson. 2. § Ezen nyugdíj-alap a megye által alakíttatik : a) a községek által az államadó után teljesítendő befizetésekből. b) Bihar megye területén szolgálatban *) Köszönettel fogjuk venni. Egyúttal megjegyezzük, hogy a levél záradékában foglalt bizalmas sorokat barátilag tudomásul vettük, egyúttal t. ügybarátunkat mint a jegyzői kar egyik kiváló díszét üdvözöljük azon ritka szivességéért, hogy nagymérvű szembaja daczára e vállalat iránti nemes érdeklődésének folytonosan kitűnő jeleit adja. Óhajtjuk, hogy egészsége mielőbb teljesen helyre álljon! Sz. levő vagy később jegyzői hivatalba lépő jegyzők által egyszer mindenkorra fizetendő 40 o. é. forint dijakból. c) ugyanezek által részleteseea fizetendő 20 o. é. forint évi dijba. d) a jegyzői szigorlatokról kiállított oklevelekért fizetendő dijakból. e) a jegyzőkre hivatalos mulasztásokért kiszabott bírságokból, — és f) bárminemű adományokból. 3. §. Ezekből folyólag köteleztetnek tehát : a) a most alkalmazásban levő községi jegyzők már 1873-dik évi július 1-ig az egyszer mindenkorra befizetendő 40 írtnak fele részét, — deczember 1-ig pedig annak másik fele részét; — a jövőre jegyzőségekbe lépendők pedig hivataluk elfoglalásától számított egy év alatt a 40 frt dijat befizetni. b) a 20 forint évdij minden községi jegyző által félévi előleges részletekben az 1874. évi január 1-től számítva lesz évről-évre befizetendő. c) a községek a nyugdijalap létesítéséhez évi államadójuk arányához képest minden adó-forint után 5 %-val hozzájárulni köteleztetnek oly módon, hogy ahol a község állandó jövedelmi forrása e terhet viselni nem képes, ott az 1871. évi XVIII. t. sz. 120. §. 1. pontjában megjelölt egyenes adók után évről-évre a községi közköltővel együtt vettetik ki s hajtatik be. d) a jegyzői szigorlatokról kiállított oklevelek dijai az alispán által az alaptőkéhez lesznek utalványozandók. e) a jegyzőktől behajtott pénzbírságok a szolgabirák által évnegyedenkinti kimutatás mellett beterjesztve, az alispán által szintén az alaptőke növelésére utalványoztatnak. 4. §. A községek és jegyzők által fizetendő járulékok behajtása közigazgatási úton történik. 5. §. Az alaptőke alakul, a 2. §. a), b), d) és f) pont alatt megjelölt jövedelmekből ; — a tőke kamatai azonban a 2. §. c) pontjában megjelölt jegyzői évdíjakkal együtt nyugdíjazás és segélyezésre fordíttatnak. Azon esetre, ha a nyugdíjakból a nyugdíj- és segélyezésre jogosítottak igényei teljesen kielégíthetők nem lennének , a jogosítottak nyugdíja és segélyezése aránylagos levonás alá esik. Ha a nyugdíjalap oly magasra emelkedik , hogy ezen alap kamatai és a jegyzők által fizetendő évi járulékokból a nyugdíj és segélyezési igény teljesen kielégíthető, akkor megyei határozattal a községeknek a nyugdíjalap szaporításához való hozzájárulása beszüntetendő lészen.