Köztelek – 1892. 1-52. szám
1892-03-26 / 25. szám
446 az ország különböző részéből összesereglett gazdák úgy egymással, mint a főváros mezőgazdasági köreivel megismerkedhessenek. E czélból f. é. április hó 3-án azEvropfil-szállodában (Budapest nádorutcza) este 8 órakor társas vacsorával egybekötött ismerkedési estélyt rendez, melyre a vidéki egyesületek kiküldöttei és érdeklődő tagjai, az országos magyar gazdasági egyesület tagjai és a mezőgazdaság ügyei iránt érdeklődők ezennel meghivatnak. A részvétel személyenként 4 írt 50 kr. Előjegyzések az országos magyar gazdasági egyesület titkári hivatalához intézendők (Budapest, Köztelek). A növénytermelési szakosztály ülése. (1892. márczius hó 22-én.) Jelen voltak gróf Dessewffy Aurél elnöklete alatt: Altschul Arthur, Dumtsa Sándor, Heischer Kálmán, Herényi Gothard lstván, Herényi Gothard Sándor, Hoffmann Lajos, Jakabffy Ignácz, Lázár L. Fál, Lindtner György, Löderer Andor, Lővy Bernáth, Máday Izidor, Márton Zsigmond, Firkner János, Reuss Henrik, Rubinek Gyula, Schwartz Ferencz, Theodorovich János ; az egyleti tisztviselők részéről: Förster Géza igazgató, Baranyay István, Baross Károly és Szilassy Zoltán titkárok, Fálbert Alajos s.-titkár. Elnök az ülést megnyitván, felkéri H. Gothard Sándor urat, hogy az «Ensilage, különös tekintettel a zsombolyai kazalra» czimű felolvasását megtartani szíveskedjék. H. Gothard Sándor nagyérdekű felolvasását, melyet lapunk legközelebbi számában egész terjedelmében közölni fogunk, általános tetszés közt megtartván, elnek a felolvasónak fáradságáért, melylyel az érdekes, kiváló gyakorlati irányú felolvasást összeállította és megtartotta, köszönetet mond. Lázár L. Fái H. Gothard felolvasásával szemben megjegyzi, hogy a zsombolyai hazal módjára történő zöldtakarmány konzerválási mód feltalálásának dicsősége az angolokat illeti, kik ezen módot, — ugyan a szalmakoszorú alkalmazása nélkül — már régebbi idő óta gyakorolják, mint a zsombolyaiak, akiket azonban ennek daczára is megillet az elismerés, hogy ezen konzerválási módot kísérleteik és tapasztalataik közlése által hazánkban általánosították. A csalamádé mint zöldugarnövény. Baross Károly a napirendre kitűzött ezen tárgyat a napirendről levétetni kéri, mivel nem tartaná helyénvalónak, hogy a szakosztály véleményt nyilvánítson ezen ügyben most, midőn az egy felmerült konkrét eset alakjában a birói ítélet tárgyát képezi egyrészt, másrészt pedig midőn a szaklapokban ezen tárgy körül megindult polémia még nincs befejezve. Kéri tehát ezen kérdésnek jelenleg a napirendről való levételét és későbbre való kitűzését. Elnök is osztja Baross nézetét, ezen tárgy a napirendről levétetvén egy későbbi ülés tárgyalására lesz kitűzve. Lema melanopa. A földmivelésügyi miniszter a rovartani állomás által a Lema melanopa rovarról írt rövid ismertetést közli, melyet a szakosztály az egyleti közlönyben egész terjedelmében közöltetni rendelt. óhajtások ködhonából a napirendre került, nem lesz érdektelen egy oly mezőgazdasági érdekképviseletnek ismertetése, mely már évek óta fennáll és máris igen szép gyümölcsöket termett, életképességét pedig minden kétségen felül bebizonyította — értjük t. i. ez alatt a vízügyek országos szervezetét. Eddigelé mintegy 120 autonóm társulat alakult, részben a vizek kárainak megszüntetésére, részben azok hasznosítására. Ezek közül a Tisza és mellékfolyói mentén fekvő társulatok központi, országos képviselettel birnak az 1884: XIV. t.-cz. által megalkotott tiszavölgyi társulatban, melybe minden társulat a törvény erejénél fogva kénytelen belépni és a melyben megfelelő számú tagok által úgy a közgyűlésben, mint a folyó ügyeket intéző központi bizottságban állandóan képviselve van. Ez tehát valódi és reális kapocs az egyes autonóm társulatok és azok közös képviselője, a tiszavölgyi nagygyűlés között. Sok vajúdáson és megpróbáltatáson ment a Tisza völgyének szabályozási ügye keresztül, míg a nagy Széchenyi által felvetett eszme csak oda is érlelődött, amint azt ma megtestesítve látjuk. És ma már kétségen felül áll, hogy a tiszavölgyi társulat nagy anyagi és erkölcsi előnyére volt és van a tiszavidéki érdekeltségnek, miért is remélhető, hogy a dunavölgyi társulatokra hasonló szervezet fog alkottatni vagy a tiszaival fognak egyesülni. Az érdekképviseletnek ez azonban csak egyik része, mely a szabad társulás útján alakult testületek között képezi az összekötő kapcsot; a másik rész a víziügyek megfelelő képviselete, vagy ha jobban tetszik szervezete az ország kormányában illetőleg a földmivelésügyi minisztériumban és a hatósági intézményekben. Minden kétséget kizárólag a kormánynak megvan a felügyeleti és ellenőrzési joga egyrészt az autonóm testületekkel szemben, de a törvény reáruházta a bíráskodás jogát is mindazon vitás kérdésekben, melyek a törvények alkalmazásánál az egyes magánérdekek között felmerülhetnek, végül a törvény bizonyos teendőket ruház a kormányra, melyek a közgazdaságot emelni, az illető ügyet fejleszteni hivatják és amelynél a központi kormány a hatóságokat és külső közegeket nem nélkülözheti. Ezen szervezet a minisztériumban és a külső hatóságoknál egyike a legfontosabb és legnehezebb feladatoknak, mert ettől függ elsősorban, hogy az autonóm testületek működése ne csak meg ne béníttassék, hanem ellenkezőleg azokban eleven, pezsgő vérkeringés idéztessék elő, másrészről hogy e mellett a felügyelet és ellenőrzés elég hatásos maradjon és az államhatalom eszméi, tervei keresztülvitelére azokban szakértő, megbízható és tenni, hatni képes közegeket bírjon. Erre nézve a külső hatóságoknak a folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalok állanak mint tanácsadók rendelkezésére, egyúttal pedig a központi kormánynak végső végrehajtó közegei. E nélkül sem az idevágó törvényeket, sem a kérdéses munkálatokat végrehajtani nem lehetne. A folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatalokat a központi műszaki vezetéssel a kerületi felügyelők hivatják összekötni, kik egyrészt a külső hivatalok működését ellenőrzik és irányítják, másrészt mint a miniszter tanácsadói a központba érkezett és kerületükbe eső ügyeket, aktákat mint referensek elintézik. Ily módon a miniszter és a külső hivatalok és autonóm társulatok között a közvetlen összeköttetés megalkottatván, az ügyek elintézése a helyi viszonyok és körülmények figyelembe vételével a lehető legnagyobb szakértelemmel történik. Ez azon szervezet, mely mint teljes egész a vizügyek közül immár harmadik éve hogy életbe lett léptetve és a melynek üdvös volta napról-napra jobban és jobban érezhető. Az egészet betetőzi az országos vízépítészeti tanács, mely a minisztérium víziügyi osztályainak vezetőiből, a kerületi felügyelőkből és a viziügyek körül érdemeket szerzett jeles szakemberekből áll és amelyet a miniszter minden nagyobb, országos fontosságú vízügyben megkérdez. Alkalmazzuk már most ezt a szervezetet a mezőgazdasági képviseletnek második azaz hatósági részére. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy a külső hatóságok mellé u. m. főszolgabíró, alispán, közigazgatási bizottság okvetetlenül kell oly szakértőket adnunk, kik nekik a mezőgazdasági hatósági és bírói teendőikben tanácsukkal, véleményükkel segítségére, támogatására legyenek. Ily szakértőül van kijelölve az eddigi vázlatosan közölt szervezetben a gazdasági felügyelő. Azonban sietünk kijelenteni, hogy amint ezt a tisztán földművelési ügyekre megfelelőnek és kielégítőnek tartjuk, az összes mezőgazdaság képviselhetésére: sem elégségesnek, sem kielégítőnek el nem ismerhetjük. Ma már a szoros munkafelosztás korában nem volna helyes a földmivelési és állattenyésztési ügyeket egy kézbe letenni, amint az erdészet, a víziügyek (talajjavítás) is, külön közeggel vannak képviselve ugyanezen alsó fokozatokban. Ezen kettéválasztás pedig annál könynyebben lehetséges, mert az állattenyésztési ügyekre nézve ott vannak az állatorvosok, kik ha ez irányban is némi bővebb képesítést és gyakorlatot szereznek, mindenesetre jobban meg fognak felelhetni a reájuk váró feladatoknak, mintha az állattenyésztési ügyek a földművelési képviseletet teljesítő szakerőre, a gazdasági felügyelőre bízatnak. Ennek viszont a minisztériumban szükségképpeni folyománya kell hogy legyen, hogy az összes állattenyésztési ágak, beleértve a lótenyésztést és állategészségügyet is, egy főosztályba egyesíttessenek. Miután ily módon a központi kormánynak a mezőgazdasági teendőkben a egy teljesen bevált mezőgazdasági érdekképviselet. Most, midőn a földművelésügyi miniszter becsi programmbeszédje és 1890. évi működéséről a törvényhozás elé terjesztett jelentése alapján a mezőgazdasági érdekképviselet kérdése a jámbor