Köztelek – 1921. 1-26. szám

1921-01-22 / 04. szám

4 SZÁM; 31­K ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1921. JANUÁR HÓ 22. eredményeket. Haszonnal élt 25 év emléke arra­ jogosítja, hogy méltó részt kívánjon magá­nak a jövendő Magyarország kialakításában is. Illesse a tisztelet múltját és bizalom jövőbeli törekvéseit, mert nincs áldottabb dolog, mint a közjóért fáradozni. Bernát István, Bernát Istvánnak, a magyar szövetkezeti iro­dalom megteremtőjének s máig is mesterének és vezérének, 30 esztendős írói munkásságát ünnepelték e hó 20-án a „Köztelek" falai között. Bernát István a 30 éves évfordulóhoz egyéni és írói munkaképességének minden csökkenése nélkül jutott el. Ma is ugyanazokat az eszmé­ket hirdeti, ugyanazzal a törhetetlen meggyőző­déssel, mint­­előtt s az általa ugy tollal,mint élőszóval mindenhol nyíltan hirdetett eszmék megvalósításáért ma ugyanannyit dolgozik, mint 30—35 év előtt. Bernát István író­ k­észségének, tudásának és fáradhatatlan munkájának meg is volt a kellő eredménye. Mindazokat, amikről ő 30 éven át irt, ma a különböző szövetkezeti intézmények­ben megtestesülve láthatja. Nincs Magyarorszá­gon ma nagyobb szabású szövetkezeti intézmény, amelynek bölcsődala ne Bernát István tollából eredne. Az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Hangya, a Gazdák Biztosító Szövetkezete, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete s ezenkívül egész sereg más szövetkezeti intézmény létre­jötte, fölvirágzása jó részben Bernát István írói és egyéni munkásságának eredménye. Ezelőtt 30 évvel Magyarországon még szövet­kezeti mozgalomról alig volt szó, csakis azok, akik a haladás irányító eszméi után vágyakozva bejárták, mint Bernát István is, a nyugati orszá­gokat, jöttek rá, hogy a romlásnak indult tár­sadalmi és gazdasági helyzetnek más orvos­szere nem lehet, mint a szövetkezés, az elnyo­mott, kizsarolt apró erőknek meghatározott gaz­dasági és társadalmi célok érdekében való tömö­rítése. A falvak népe volt akkor legmostohább hely­zetben. Széchenyi István gróf tanításainak mintha egészen nyoma veszett volna. Csak néhány, a hazája sorsán méltán aggódó egyén­nek jutott eszébe az, hogy a fahi pusztulásával a mezőgazdaság leromlásával romba dőlhet az egész ország. Ez aggódó hazafiak vezére lett Károlyi Sándor gróf, a szövetkezeti eszme és az agrárpolitika magyarországi apostola, Károlyi Sándor gróf vezérkarában pedig a zászlótartó Bernát István, aki 30 év előtt megindítván a „Szövetkezés" című folyóiratot, a közgazdasági és szociálpolitikának egy egészen új, eddigelé ismeretlen ösvényt nyitott Magyarországon. Ez az ösvény ma már szeles országúttá tapo­sódott. Háromezernél több hitel­ s még több fogyasztási és értékesítő Szövetkezet s ezen­kívül a szövetkezeteknek számos más meg­gyökeresedett válfajai s e szövetkezetek köré sorakozott embertömeg egy egészen új gazda­sági irányzatot teremtett meg a magyar talajon. Ezt a változást csakis Bernát István saját sza­vaival tudjuk jellemezni, aki egyik írásában a következőket mondja: — Szaporodó és erősödő szövetkezeteink fékezve a pénz- és áruuzsorát, szervezett és folytonos együttműködésre szoktatva rá a föld népét, ezreknek és százezreknek nyitottak utat a boldogulásra és milliókban erősítették meg azt a gyengülni kezdő felfogást, hogy a becsü­letesség mégis csak legjobb politika és hogy nemzetek csakis ezáltal és ezen az úton lehet­nek nagygyá. Bernát István a „ Köztelek"-nek egyik legrégibb élő munkatársa, neve, közéleti szereplése ol­vasóink előtt sokkal ismeretesebb, semhogy élet­rajzi adatait a mostani jubileum alkalmából felsorolni szükség volna. Bernát Istvánt sike­rekben dús pályafutásán a közelmúltban is jelentős állomáshoz jutott. A hosszú vajúdás után nagyrészben megvalósult Közgazdasági Egyetem tanára lett s mint ilyen, hozzáláthatott egy uj generáció neveléséhez, egy uj nemzedék rendszeres oktatásához, amely nyíltan fogja hir­detni s kemény akarattal fogja megvalósítani mindazt,, amit Bernát István és munkatársai, különösen az általa nevelt immár jelentékeny számú szövetkezeti írógárda, kezdetben igen félénken, csak lassan fokozódó bátorsággal, kez­detben igen csekély, de később fokozatosan gyarapodó szakismerettel hirdetett, 30 éves írói jubileuma alkalmából az al­truisztikus szövetkezeti központok Bernát István nevére 1.000.000 koronás alapítványt tettek, amelynek kamatai a szövetkezeti felsőbb oktatás céljaira fognak szolgálni. Ez a körülmény egy­maga elég bizonyíték arra, hogy Bernát István neve és egyénisége korszakot jelent a magyar közgazdasági és társadalmi életben. Nagyra­becsüléssel és szeretettel köszöntjük az ünne­peltet ! • • Szabadforgalom — kötött forgalom. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara minapi teljes ülésén Hegyeshalmy Lajos keres­kedelemügyi miniszter kijelentette, hogy az egész kormánnyal együtt a szabadkereskedelem feltétlen híve s hogy indítványára a miniszter­tanács már el is határozta a gabonaforgalom­nak a jövő gazdasági évre, vagyis július havá­tól leendő felszabadítását. Kijelentette ezen­kívül, hogy programmja elsősorban a mezőgaz­dasági ipar fejlesztése, oly módon, hogy azokat a nyersterményeket, melyek nálunk az ország­ban megvannak, magunk dolgozzuk fel s lehe­tőleg a kész árut vigyük csak ki külföldre, ami teljesen fedi az OMGE régtől fogva ismeretes hasonló felfogását. Néhány nappal előbb a keresztényszocialista munkásság nagygyűlése viszont egyhangúlag tiltakozott a szabad kereskedelem ellen, mely az elfogadott határozat szerint a munkás- és tisztviselőosztály számára az éhenhalást jelen­tené. Ezért a keresztényszocialista munkások a korlátozott forgalom fenntartása mellett, az ár­drágítók és uzsorások ellen foglaltak állást s a megszabott jövedelmű tisztviselők és munkások érdekeinek hathatós védelmére tisztviselő- és munkáskamarák alakítását sürgették. A mi álláspontunk a szabadforgalom vissza­állítása mellett eléggé ismeretes. A legutóbbi gabonarendeletek újabb meg újabb fejeléseinek kiadása alkalmával az OMGE választmánya ismételten teljes határozottsággal és egyhangú­sággal állást foglalt a gabona s általában a mezőgazdasági termények belföldi szabad for­galmának a jövő gazdasági évre való helyre­állítása érdekében. Ez a követelésünk, mint azt e hasábokon ismételten volt alkalmunk kifej­teni, nem egyoldalú termelői érdekből fakad, hanem a fogyasztók jól felfogott érdekét is szem előtt tartja. Mert mi a fogyasztó igazi érdeke? Az, hogy szükségleteinek fedezésére elegendő és minél jobb minőségű áru álljon rendelkezésre s hogy az egymással versenyző termelők kínálatának a fogyasztók részéről megnyilvánuló kereslettel­való mérkőzése természetes­ és egészséges ár­alakulást is hozzon létre. A termelés fejlődése­ a fogyasztásnak is nagy érdeke, s mint már ismételten hangsúlyoztuk: a legjobb fogyasztói politika a helyes termelési politika. A forga­­­lom gúzsbakötése megbénítja és fokozatosan visszaveti a termelést. A korlátozó rendsza­bályokból tehát végeredményben -a fogyasz­tásnak nemhogy haszna volna, sőt ellenke­zőleg, nagyon is érzékeny kára van. A for­galmi és árkorlátozások következtében drá­gul a termelés. Így aztán a hatósági gondos­kodás révén kiosztásra kerülő liszt és kenyér hivatalos ára évről-évre pontosan eléri a meg­előző évi zugkereskedelmi árat, ámde egyidejű­leg a zugkalmárok és árdrágítók ismét hatal­masan felszökkentik rejtett portékájuk árát. Mivel pedig a hatóság a maga hivatalos gyámkodásával nem tud annyi kenyeret adni, amennyit a fogyasztó éhes gyomra megkövetel, a közönség ellátatlan része egyenesen rá van utalva a zug-­ kalmárok segítségére, amit ezek persze ugyan­csak drágán fizettetnek meg. A korlátozó rendszabályok kettős előfeltétele, hogy először is mindenkivel szemben arányos mértékkel és erélyesen végrehajthatók legyenek,­­másrészt hogy a korlátozások révén a hatóság rendelkezésére kerülő készletek a fogyasztás szükségletének kielégítésére elégségesek legye­nek. Ha azonban a hatóság a maga korlátozó rendszabályaival nem tud annyi készletet elő­teremteni, amennyire a fogyasztónak szüksége van, s ha a fogyasztóközönség ennélfogva csak a láncosok és zugkalmárok drága közreműködése, révén lakhat jól, akkor a kötött forgalomban megállapított olcsóbb lisztárat sokszorosan túl­fizeti a rejtett utakon beszerzett lisztmennyi­ségnél, végeredményben tehát rosszabbul jár, mintha a nyílt szabad forgalomban kialakuló árakon vásárolhatná meg egész szükségletét. Egyébként a szabadforgalom visszaállítása nem zárja ki azt, hogy a valóban rászorultakat a hatóság olcsóbb kenyérgabonával lássa el, mely esetben a hatóság szabad piacon szerzi be a szükséges gabonamennyiséget s a piaci ár­ és a kedvezményes ár közötti különbözetnek az általános teherviselés elvén alapuló adónem ki­vetésével teremt fedezetet. Erre a célra a vám­gabonát is felhasználhatja. Az utóbbi évek tapasztalatai eléggé bebizo­nyították, hogy a kötött forgalom említett elő­feltételei hiányoznak. Éppen az idei egymást követő, egymással sok tekintetben ellenkező gabonarendeletekben megnyilvánult kapkodás bizonyítja legjobban, hogy a kötött forgalom további erőszakolása hiábavaló, a közélelmezés ezen a réven jövőre többé nem biztosítható. Bízunk benne, hogy a minisztertanácsnak a belföldi gabonaforgalom július havától leendő felszabadítására vonatkozó, s az OMGE legutóbbi emlékiratában kifejtett kívánságokkal teljesen megegyező határozata nemcsak a termelés, hanem a fogyasztás javára is válik gyakorlati alkalmazásában. A szabadforgalom helyreállí­tásától aggódó szabott jövedelműeket pedig arra emlékeztetjük, hogy a forgalom szabadsága szerintünk nem jelent szabadosságot, nem jelenti az uzsora és árdrágítás szabadságát. Sőt ellen­kezőleg. Hiszen a szabadforgalom, a szabad termelés célja az árubőség fokozása. S amint elegendő áru, amint szabad piac van, nyomban kicsúszik az áruelrejtők és zugkalmárok lába MAGNAGYKERESKEDÉSE BUDAPEST, ROTTENBILLER­ UTCA 33. TELEFON: Jétaef 40—83. legjobb minőségű gazdasági magvakat , államilag ólomzárolt lóhere- és lucernamagot, fajtiszta legmagasabb csizaképes­ségű­ takarmányrépamagot, fűmagot stb., továbbá faj­tiszta, kiváló konyhakerti- és virágmagvakat, legjobb gyártmányú kertészeti és méhészeti eszközöket. Aljegyzéket Kívánatra ingyen és bérmentve ! 67

Next