Köztelek – 1921. 1-26. szám
1921-01-22 / 04. szám
4 SZÁM; 31K ÉVFOLYAM. KÖZTELEK, 1921. JANUÁR HÓ 22. eredményeket. Haszonnal élt 25 év emléke arra jogosítja, hogy méltó részt kívánjon magának a jövendő Magyarország kialakításában is. Illesse a tisztelet múltját és bizalom jövőbeli törekvéseit, mert nincs áldottabb dolog, mint a közjóért fáradozni. Bernát István, Bernát Istvánnak, a magyar szövetkezeti irodalom megteremtőjének s máig is mesterének és vezérének, 30 esztendős írói munkásságát ünnepelték e hó 20-án a „Köztelek" falai között. Bernát István a 30 éves évfordulóhoz egyéni és írói munkaképességének minden csökkenése nélkül jutott el. Ma is ugyanazokat az eszméket hirdeti, ugyanazzal a törhetetlen meggyőződéssel, mintelőtt s az általa ugy tollal,mint élőszóval mindenhol nyíltan hirdetett eszmék megvalósításáért ma ugyanannyit dolgozik, mint 30—35 év előtt. Bernát István író készségének, tudásának és fáradhatatlan munkájának meg is volt a kellő eredménye. Mindazokat, amikről ő 30 éven át irt, ma a különböző szövetkezeti intézményekben megtestesülve láthatja. Nincs Magyarországon ma nagyobb szabású szövetkezeti intézmény, amelynek bölcsődala ne Bernát István tollából eredne. Az Országos Központi Hitelszövetkezet, a Hangya, a Gazdák Biztosító Szövetkezete, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete s ezenkívül egész sereg más szövetkezeti intézmény létrejötte, fölvirágzása jó részben Bernát István írói és egyéni munkásságának eredménye. Ezelőtt 30 évvel Magyarországon még szövetkezeti mozgalomról alig volt szó, csakis azok, akik a haladás irányító eszméi után vágyakozva bejárták, mint Bernát István is, a nyugati országokat, jöttek rá, hogy a romlásnak indult társadalmi és gazdasági helyzetnek más orvosszere nem lehet, mint a szövetkezés, az elnyomott, kizsarolt apró erőknek meghatározott gazdasági és társadalmi célok érdekében való tömörítése. A falvak népe volt akkor legmostohább helyzetben. Széchenyi István gróf tanításainak mintha egészen nyoma veszett volna. Csak néhány, a hazája sorsán méltán aggódó egyénnek jutott eszébe az, hogy a fahi pusztulásával a mezőgazdaság leromlásával romba dőlhet az egész ország. Ez aggódó hazafiak vezére lett Károlyi Sándor gróf, a szövetkezeti eszme és az agrárpolitika magyarországi apostola, Károlyi Sándor gróf vezérkarában pedig a zászlótartó Bernát István, aki 30 év előtt megindítván a „Szövetkezés" című folyóiratot, a közgazdasági és szociálpolitikának egy egészen új, eddigelé ismeretlen ösvényt nyitott Magyarországon. Ez az ösvény ma már szeles országúttá taposódott. Háromezernél több hitel s még több fogyasztási és értékesítő Szövetkezet s ezenkívül a szövetkezeteknek számos más meggyökeresedett válfajai s e szövetkezetek köré sorakozott embertömeg egy egészen új gazdasági irányzatot teremtett meg a magyar talajon. Ezt a változást csakis Bernát István saját szavaival tudjuk jellemezni, aki egyik írásában a következőket mondja: — Szaporodó és erősödő szövetkezeteink fékezve a pénz- és áruuzsorát, szervezett és folytonos együttműködésre szoktatva rá a föld népét, ezreknek és százezreknek nyitottak utat a boldogulásra és milliókban erősítették meg azt a gyengülni kezdő felfogást, hogy a becsületesség mégis csak legjobb politika és hogy nemzetek csakis ezáltal és ezen az úton lehetnek nagygyá. Bernát István a „ Köztelek"-nek egyik legrégibb élő munkatársa, neve, közéleti szereplése olvasóink előtt sokkal ismeretesebb, semhogy életrajzi adatait a mostani jubileum alkalmából felsorolni szükség volna. Bernát Istvánt sikerekben dús pályafutásán a közelmúltban is jelentős állomáshoz jutott. A hosszú vajúdás után nagyrészben megvalósult Közgazdasági Egyetem tanára lett s mint ilyen, hozzáláthatott egy uj generáció neveléséhez, egy uj nemzedék rendszeres oktatásához, amely nyíltan fogja hirdetni s kemény akarattal fogja megvalósítani mindazt,, amit Bernát István és munkatársai, különösen az általa nevelt immár jelentékeny számú szövetkezeti írógárda, kezdetben igen félénken, csak lassan fokozódó bátorsággal, kezdetben igen csekély, de később fokozatosan gyarapodó szakismerettel hirdetett, 30 éves írói jubileuma alkalmából az altruisztikus szövetkezeti központok Bernát István nevére 1.000.000 koronás alapítványt tettek, amelynek kamatai a szövetkezeti felsőbb oktatás céljaira fognak szolgálni. Ez a körülmény egymaga elég bizonyíték arra, hogy Bernát István neve és egyénisége korszakot jelent a magyar közgazdasági és társadalmi életben. Nagyrabecsüléssel és szeretettel köszöntjük az ünnepeltet ! • • Szabadforgalom — kötött forgalom. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara minapi teljes ülésén Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter kijelentette, hogy az egész kormánnyal együtt a szabadkereskedelem feltétlen híve s hogy indítványára a minisztertanács már el is határozta a gabonaforgalomnak a jövő gazdasági évre, vagyis július havától leendő felszabadítását. Kijelentette ezenkívül, hogy programmja elsősorban a mezőgazdasági ipar fejlesztése, oly módon, hogy azokat a nyersterményeket, melyek nálunk az országban megvannak, magunk dolgozzuk fel s lehetőleg a kész árut vigyük csak ki külföldre, ami teljesen fedi az OMGE régtől fogva ismeretes hasonló felfogását. Néhány nappal előbb a keresztényszocialista munkásság nagygyűlése viszont egyhangúlag tiltakozott a szabad kereskedelem ellen, mely az elfogadott határozat szerint a munkás- és tisztviselőosztály számára az éhenhalást jelentené. Ezért a keresztényszocialista munkások a korlátozott forgalom fenntartása mellett, az árdrágítók és uzsorások ellen foglaltak állást s a megszabott jövedelmű tisztviselők és munkások érdekeinek hathatós védelmére tisztviselő- és munkáskamarák alakítását sürgették. A mi álláspontunk a szabadforgalom visszaállítása mellett eléggé ismeretes. A legutóbbi gabonarendeletek újabb meg újabb fejeléseinek kiadása alkalmával az OMGE választmánya ismételten teljes határozottsággal és egyhangúsággal állást foglalt a gabona s általában a mezőgazdasági termények belföldi szabad forgalmának a jövő gazdasági évre való helyreállítása érdekében. Ez a követelésünk, mint azt e hasábokon ismételten volt alkalmunk kifejteni, nem egyoldalú termelői érdekből fakad, hanem a fogyasztók jól felfogott érdekét is szem előtt tartja. Mert mi a fogyasztó igazi érdeke? Az, hogy szükségleteinek fedezésére elegendő és minél jobb minőségű áru álljon rendelkezésre s hogy az egymással versenyző termelők kínálatának a fogyasztók részéről megnyilvánuló kereslettelvaló mérkőzése természetes és egészséges áralakulást is hozzon létre. A termelés fejlődése a fogyasztásnak is nagy érdeke, s mint már ismételten hangsúlyoztuk: a legjobb fogyasztói politika a helyes termelési politika. A forgalom gúzsbakötése megbénítja és fokozatosan visszaveti a termelést. A korlátozó rendszabályokból tehát végeredményben -a fogyasztásnak nemhogy haszna volna, sőt ellenkezőleg, nagyon is érzékeny kára van. A forgalmi és árkorlátozások következtében drágul a termelés. Így aztán a hatósági gondoskodás révén kiosztásra kerülő liszt és kenyér hivatalos ára évről-évre pontosan eléri a megelőző évi zugkereskedelmi árat, ámde egyidejűleg a zugkalmárok és árdrágítók ismét hatalmasan felszökkentik rejtett portékájuk árát. Mivel pedig a hatóság a maga hivatalos gyámkodásával nem tud annyi kenyeret adni, amennyit a fogyasztó éhes gyomra megkövetel, a közönség ellátatlan része egyenesen rá van utalva a zug- kalmárok segítségére, amit ezek persze ugyancsak drágán fizettetnek meg. A korlátozó rendszabályok kettős előfeltétele, hogy először is mindenkivel szemben arányos mértékkel és erélyesen végrehajthatók legyenek,másrészt hogy a korlátozások révén a hatóság rendelkezésére kerülő készletek a fogyasztás szükségletének kielégítésére elégségesek legyenek. Ha azonban a hatóság a maga korlátozó rendszabályaival nem tud annyi készletet előteremteni, amennyire a fogyasztónak szüksége van, s ha a fogyasztóközönség ennélfogva csak a láncosok és zugkalmárok drága közreműködése, révén lakhat jól, akkor a kötött forgalomban megállapított olcsóbb lisztárat sokszorosan túlfizeti a rejtett utakon beszerzett lisztmennyiségnél, végeredményben tehát rosszabbul jár, mintha a nyílt szabad forgalomban kialakuló árakon vásárolhatná meg egész szükségletét. Egyébként a szabadforgalom visszaállítása nem zárja ki azt, hogy a valóban rászorultakat a hatóság olcsóbb kenyérgabonával lássa el, mely esetben a hatóság szabad piacon szerzi be a szükséges gabonamennyiséget s a piaci ár és a kedvezményes ár közötti különbözetnek az általános teherviselés elvén alapuló adónem kivetésével teremt fedezetet. Erre a célra a vámgabonát is felhasználhatja. Az utóbbi évek tapasztalatai eléggé bebizonyították, hogy a kötött forgalom említett előfeltételei hiányoznak. Éppen az idei egymást követő, egymással sok tekintetben ellenkező gabonarendeletekben megnyilvánult kapkodás bizonyítja legjobban, hogy a kötött forgalom további erőszakolása hiábavaló, a közélelmezés ezen a réven jövőre többé nem biztosítható. Bízunk benne, hogy a minisztertanácsnak a belföldi gabonaforgalom július havától leendő felszabadítására vonatkozó, s az OMGE legutóbbi emlékiratában kifejtett kívánságokkal teljesen megegyező határozata nemcsak a termelés, hanem a fogyasztás javára is válik gyakorlati alkalmazásában. A szabadforgalom helyreállításától aggódó szabott jövedelműeket pedig arra emlékeztetjük, hogy a forgalom szabadsága szerintünk nem jelent szabadosságot, nem jelenti az uzsora és árdrágítás szabadságát. Sőt ellenkezőleg. Hiszen a szabadforgalom, a szabad termelés célja az árubőség fokozása. S amint elegendő áru, amint szabad piac van, nyomban kicsúszik az áruelrejtők és zugkalmárok lába MAGNAGYKERESKEDÉSE BUDAPEST, ROTTENBILLER UTCA 33. TELEFON: Jétaef 40—83. legjobb minőségű gazdasági magvakat , államilag ólomzárolt lóhere- és lucernamagot, fajtiszta legmagasabb csizaképességű takarmányrépamagot, fűmagot stb., továbbá fajtiszta, kiváló konyhakerti- és virágmagvakat, legjobb gyártmányú kertészeti és méhészeti eszközöket. Aljegyzéket Kívánatra ingyen és bérmentve ! 67