Köztelek – 1927. 52-104. szám
1927-07-03 / 52-53. szám
1016 való belépésre szólítja fel az ifjúságot. Ebben a hirdetményben az foglaltatik, hogy érettségi bizonyítványt ad, amely képesít a közgazdasági egyetemre, de a magyar királyi gazdasági akadémiákra való belépésre is. Kérdem, ki adott a hirdetménynek ilyképpen való formulázására engedélyt a kultuszminisztériumban. Amikor ezt a középtípusú mezőgazdasági iskolát felállították, megkérdezték a mezőgazdasági érdekeltségeket, megkérdezték a földművelésügyi minisztert, mit szól hozzá, megfelel-e ez a tantervnek ! Ilyen és ilyen kifogások vannak. Én úgy tudom, hogy nem, legalább csekély személyem ilyen irányú értekezleten soha nem vett részt, de csak hallottam, hogy léteznek ilyen intézetek. Azt hiszem, hogy ez nem szolgálja azoknak az iskoláknak a szakszerűségét. De a másik, amit említettem, az akadémiákba belépésre való jogosítás. Az akadémiáknak megvan a szabályzatuk, a m. kir. gazdasági akadémiákba való felvétel feltétele a középiskolai végzettség, az érettségi. Ez tehát hatáskörbe való belenyúlás, amely ellen a leghatározottabban tiltakozom. A legalsóbb fokon vannak szervezve az önálló gazdasági népiskolák, amelyek ugyancsak nem teljesítik hivatásukat, hiszen gyakran csak 3—4 hallgatójuk van s nincs hozzá megfelelő tanerő, kísérleti telep, ahol bemutassák a szükséges tudnivalókat. Legutóbb pedig azt halljuk, hogy új, nagyarányú programm van kidolgozás alatt, amely azt célozza, hogy a mezőgazdasági akadémiákról kikerült ifjúság csak birtokosnak és gazdatisztnek legyen alkalmas. Kizárja őket a kísérletügyből, a tanári pályából és egyéb ilyen tudományos foglalkozásból. Azt hiszem, ez ellen is óvást kell emelni. De kérdem, hogy a jelenlegi közgazdasági egyetem tanárai honnan kerülnek ki, milyen képesítésük van. Mindannyian a mezőgazdasági akadémiákból. Hátha ezeknek tudása ma elég arra, hogy egyetemi tanárok lehessenek, akkor azt hiszem, a jövőben is elég lesz. Két évvel ezelőtt — azt hiszem — arról is szó volt, hogy a kultuszminisztérium el akarja nyelni a földtani intézetet és csak a gazdáknak és a szakköröknek legerélyesebb ellenállásán szenvedett hajótörést ennek az étvágynak kitöltése. Szóval. Felsőház, l'appetit vient en mangeant és ha mi ezt a nagy étvágyat nem állítjuk meg, maholnap ott leszünk, hogy költség és dotáció hijján önérzetes férfiú földművelésügyi tárcát nem vállalhat, de azért sem, mert tőle a szakoktatás minden vonatkozását elveszik s talán majd a földművelésügyeket a kultuszminisztérium XII. ügyosztályán, a III. emeleten fogják elintézni. Ez ellen Magyarország gazdái tiltakoznak. A gazdasági élet és érintkezés fejlesztésének szervei a gazdasági egyesületek. Ezek a gazdasági egyesületek pénzügyileg teljesen lerongyolódtak és pedig azért, mert vagyonuk legnagyobb része értékpapírokban, hadikölcsönökben teljesen devalválódott, teljesen értéktelenné vált, kamatot alig nyújt úgy, hogy azt lehet mondani, vagyonuk 90 %-ban elveszett. Ezek csak tengődnek és nem képesek feladatuknak megfelelni. A tagdíjuk nem elegendő e gazdasági egyesületek fenntartására, de különben is a gazdák sokalják a három irányban való tagdíjfizetést. Le kell adniuk az okulust a mezőgazdasági kamarának kamarai illetékben, azután az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek és a vidéki gazdasági egyesületnek is a tagdíjat. Békében a földművelésügyi miniszter állandó tételként állított be költségvetésébe bizonyos összegeket, amelyekkel a gazdasági egyesületeket nagyságuk arányában, de tevékenységük arányában is dotálta. Tavaly a földművelésügyi miniszter úr őnagy méltósága — azt hiszem, 300.000.000 papírkoronával segített ezeken az egyesületeken, az idén azonban — sajnos— a költségvetésben erre nem találunk fedezetet. Kivételt képez itt egy 30.000 pengős tétel, amely közgazdasági intézmények támogatása címén van beállítva, de úgy tudom, hogy ez a különböző szövetkezeteknek szól, tehát a gazdasági egyesületek ebből nem kapnak semmit. Ezen feltétlenül segíteni kell, mert ezek a szervek az élet szervei s ezek talpraállítása nemcsak gazdasági, de igen sok más okból is fontos érdek. Nem akarok most ezekre rámutatni, de visszatekintve a régi időkre, a 60-as évekre, megállapíthatjuk, hogy ezek az egyesületek fontos politikai szerepet is töltöttek be. Itt tehát feltétlenül szükség van bizonyos összeg beállítására, hogy ezek az egyesületek működésüket felvehessék és folytathassák. Ez alkalommal bátor vagyok az igen. belügyminiszter úr figyelmét is felhívni egy körülményre. A gazdasági egyesületek alapszabályaiban a belügyminiszter megkívánja, hogy a közgyűléseken legalább a tagok egyharmada legyen jelen. Ez teljesen lehetetlen. Hogyan méltóztatik képzelni, hogy egy 600 tagból álló vidéki egyesület közgyűlésén a mai viszonyok között 200 ember jelen legyen ? Ez elképzelhetetlen. Előáll tehát az a helyzet, hogy a gazdasági egyesületnek első esetben hirdetett közgyűlése határozatképtelen s az az egypár gazda, aki a közgyűlésre leutazott, azt mondja : nem bánom, de jövőre nem jövök be, így azután lehetetlen megtartani azokat az okos tanításokat, előadásokat, hasznos, tanulságos vitákat, melyeknek ezeken a közgyűléseken kellene kifejlődniök. Az első közgyűlés nem tudja a tárgyalásait megtartani, minthogy nem határozatképes, a második közgyűlésre pedig nem jön be senki úgy, hogy ezek teljesen elvesztik összejövetel jellegüket. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék ezen az állapoton segíteni, mert nem vagyunk képesek mezőgazdasági életet fenntartani, ha ilyen —• méltóztassék megengedni —• copfos rendelkezéssel akadályozzuk meg az összejöveteleket. A vízügyek terén különösen figyelmébe ajánlom az igen t. földművelésügyi miniszter úrnak a Dráva-szabályozás kérdését. Itt t. i. az a helyzet állott elő, hogy évente sok hold vesz el az amúgy is csonka Magyarország testéből. A Dráva örvényei és hirtelen folyása következtében a föld átsodródik a jugoszláv partra, ahol természetesen, mint egy természeti esemény következtében előálló földgyarapodást örömmel fogadják. A régi időben a helyzet egészen más volt. Amikor Horvát-Szlavonországgal állottunk szemben, a magyar birtokos az átmosott partra jutott földjén éppen ugy gazdálkodott és legeltetett, mint azelőtt s ebből soha semmi összeütközés nem volt. A mai viszonyok között ez lehetetlen helyzetre vezet. Van ugyan egy közös bizottság, amely hivatva van ezt a kérdést Jugoszláviával együtt békésen megoldani, de igazán nem tudom, működik-e ez a bizottság. Azt is hallottam, hogy a magyar földművelésügyi minisztérium, amely átiratokat intéz hozzájuk, hónapokig egyáltalán nem is kap választ ezekre az átiratokra, így nem lehet elérni a szabályozást. Ezeket a kérdéseket közös erővel lehet csak megoldani. Hiszen ha a magyar állam mindenfelé épít gátakat és sarkantyúkat, a jugoszlávok viszont olyanokat építenek, amelyek visszalökik a vizet. Nagyon kérem a miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést a jövőben lehetőség szerint jobban dotálni. Áttérek a birtokreform kérdésére. Mindenekelőtt nagyon kívánatos volna végre egy bizonyos statisztikát látni és itt elsősorban az igen. pénzügyminiszter úrhoz fordulok azzal a kéréssel, méltóztassék nekünk egy statisztikát bemutatni, amelyből világosan látható az, hogy az állam kezébe hány százalék folyik be tényleg a vagyonváltságul jutott földekből, ezeknek haszonbéreiből és adóiból. Azt hiszem, kétkedés nélkül mondhatom, hogy talán egy országban sem hozott senki olyan áldozatot, mint a magyar birtokosság, amikor a vagyonváltságot természetben, valorizált értékben adta át. Az országnak melyik foglalkozási ága adta át a vagyonváltságot valorizált értékben ! Értékpapírokat adtak, amelyek később iszonyú mértékben emelkedtek ugyan, de azután értéktelen papírokká váltak. Olyan vagyontárgyat azonban, mint a föld, amelynek ma is megvan a teljes értéke, senki sem adott vagyonváltságot. Azt hiszem, jogos az a kívánságunk, hogy tudni akarjuk, mi történt ezzel a vagyonrésszel, milyen arányban tudtuk ezzel segíteni az államot, hiszen az a rendeltetése, hogy az állam nehéz pénzügyi helyzetén a vagyonváltság leadásával segítsünk. Tehát azt hiszem, nem teszek fel szerénytelen vagy indiszkrét kérdést, amikor azt kérem a pénzügyminiszter úrtól, világosítson fel minket, tájékoztasson minket, hogyan áll ez az ügy, mi a terve a jövőre nézve, hiszen magának ennek a vagyonnak értékelése és ezeknek az összegeknek befolyása, tudja Isten mikor lesz, de legalább azt szeretnék tudni, hogy az állam jövedelmét mennyivel gyarapítják e vagyon kamatai. A kisajátított földeken sem folyik nagy átlagban olyan gazdálkodás, amely megfelelne a kisbirtokos gazdálkodási képessége átlagának. Látnunk kell, hogy ezekből a kisajátított földekből hány hold maradt az 1926. évben ugaron. Nagyon jól tudjuk mi, akik az országban élünk, akik körüljárunk, hogy száz meg száz holdon még augusztusban is az azelőtti évről maradt kukorica szárad. Szabad ennek így lenni ebben az országban, amelyben minden egyes fillért meg kell forgatni, amelynek minden évben több métermázsát kell termelnie holdankint ? Azt hiszem, ebben a tekintetben mindannyian egy hiten vagyunk, hogy mindennek meg kell történnie arra, hogy itt a termelés fokozását, ha másképpen nem megy, kényszerítő rendszabályokkal biztosítsuk. A kényszerrendszabályok végeredménye az volna, hogy elvegyük a földet attól, aki nem tud termelni, akinek megvan a vagyona és szellemi képessége ennek a földnek megmunkálására. Láttunk olyat is, hogy jó búzatermő földeket osztottak ki legelőknek, holott tulajdonképen az az alapelv, hogy csak hasonló művelési ágakra szolgáló földeket szabad hasonló célokra átadni, tehát legelő céljaira legelőt és nem magasabb művelési ágat szolgáló földet alacsonyabbra. Ma ezeken a gyakran holdankint 12—13 korona kataszteri jövedelmű földeken disznólegelő van,tüske, bogáncs és akácsalj terem. Nagyon üdvös volna, ha a földművelésügyi miniszter úr egyszer a nyáron időt szakítana magának és egy kicsit körülnézne, körülutazna az országban, megszemlélné ezt a helyzetet, amire természetesen nagy téli elfoglaltsága mellett ideje nincs. De azt hiszem, hogy ha ő ezt az állapotot látná, mint ahogy mi látjuk, elszörnyüködnék. Nem tudom, hogy a gazdasági felügyelők ugyanígy adják-e elő ezeket a dolgokat, ahogy én itt röviden leírtam s így nem tudom jól tájékoztatják-e ? A kisajátított földek 10%-ánál sem történt még tudtommal ármegállapítás. Mikor fog ez végre megtörténni ? Hiszen lehetetlen helyzet, hogy vannak birtokosok, akiknek a birtokából egy részt kisajátítottak — éspedig nem a vagyonváltság során, — négy-ötezer, sőt több ezer holdat s ezek nem képesek saját tőkéjükből instruálni megmaradt földjüket, hanem kénytelenek drága kölcsönökkel operálni holott, ha meg tudnák kapni földjeik ellenértékét, játszva fel tudnák emelni földeik állapotát arra a színvonalra, amelyre kell. Követeljük a földbirtokreform kérdésének likvidálását, a birtokforgalom teljes szabadságát, a haszonbérleti kérdés teljes felszabadítását. Mi a magántulajdonunkkal éppen úgy akarunk rendelkezni, mint mindenki más. Mi nem kérünk protekciót, nem kérünk külön elbánást, külön elbírálást, hanem kérjük a szabadforgalmat ezen a téren is, mert így kívánja ezt a magántulajdon szentsége. Minden erővel azon kell lenni, hogy a termésátlagokat emeljük és e téren vannak olyan eszközök, amelyekre már felszólalásom elején rámutattam , amelyek a termelés hathatós előmozdítására szolgálnak, egyúttal pedig a termelési költségeket csökkenthetik. Ha külföldön járunk, mindenütt látjuk, milyen nagy mértékben, milyen nagy arányban használják a motorikus erőt. Minden téren, akár mint talajművelő eszközt, mint vontató eszközt, mint közlekedési eszközt, mint különböző berendezések üzemét szolgáló hajtóerőt, motorokat használnak. Ezzel szemben mit látunk Magyarországon ? Azt látjuk, hogy a mezőgazdasági talajműveléshez szükséges traktorok csak óriási vámtétellel megterhelve jöhetnek be az országba, mert Magyarországon csak egy gépgyár van, amely traktorokat gyárt. Az ilyen vámvédelem lehetetlen, az ilyen vámvédelem megakasztja a termelést, megakasztja a kultúrát, megakasztja a fejlődést. A motorok hajtására szükséges benzin és petróleum ára talán sehol sem olyan magas, mint Magyarországon. Bár egyrészt örömmel állapítom meg, hogy most három napja ismét megjelent az a rendelet, amely az autonóm vámtarifát mérséklő vámtételt állapít meg az ásványolajtermékekre, ez bennünket nem elégít ki. Mi a petróleum és a benzin teljes vámmentességét kívánjuk. Azt hiszem, hogy ezzel a kincstárnak csak nagy szolgálatot tehetünk, mert a vámmérséklés eredményeképen a fogyasztás sokkal nagyobb arányban fog fejlődni. De aggályosnak tartom e rendelet egy pontját, amely rosszabb helyzetbe hoz bennünket, mint a megelőző hasonló tárgyú rendeletek. Az előbbi rendeletek hónapról-hónapra három hónapi időközökre tolták ki a vámok megállapítását, míg a mostani rendelet azt mondja, hogy bizonytalan időre halasztja el és későbbi rendelet fogja megállapítani, hogy mi történjék. Ezen az alapon joga van a kormánynak 24 óra milva újból behozni az autonóm vámtarifát. Kérdezem, nyugodtan lehet-e így kalkulálni, ha a fejünk fölött van a Damokles kardja, hogy már holnap feldöntik ezt a kalkulációt egy újabb vámmal. Nagyon kérem, méltóztassék ezt a kérdést figyelemre méltatni és egy négyszáz munkással dolgozó ipart nem favorizálni egy milliókra menő dolgozót számláló foglalkozási ággal szemben. A mezőgazdasági termelési ágak között fel akarom még röviden említeni a baromfitenyésztés ügyét, amelyet Waldbott báró felsőházi tag úr is érintett. Ez olyan fontos, annyira mélybevágó és a nép jövedelmét biztosító termelési ág, hogy ezt nem méltathatom eléggé figyelemre. Ha átnézzük külkereskedelmi mérlegünket, azt kell látnunk, hogy a baromfitenyésztés kivitelünkben a negyedik helyen áll. A búza, a vágó- és igásállat és a liszt után, mint negyedik tétel jön a baromfi, tojás, toll és élő baromfi. Ez a negyedik tétel, amelyik még erős, aktív tételét jelenti külkereskedelmi mérlegünknek. Támogatnunk kell ezt a termelési ágat, amely korlátlan mennyiségben fejleszthető. Hiszen ma a londoni piacon a magyar baromfi és a tojás ismert márka és annyira megnyerte az ottani fogyasztók tetszését, hogy a világpiacon harmadik helyen áll. Azt hiszem, a magyar baromfitenyésztés fejlődésével ezt még előbbre lehetne vinni és éppen annak a legszegényebb néposztálynak életét biztosíthatná. Mert ha azt vizsgáljuk, ki az, aki a legjövedelmezőbben és a legjobban tudja fejleszteni a baromfitenyésztést, azt kell válaszolnunk, hogy a kisember, a zsellér, akit egy-két hold földhöz juttattak, vasúti őrök. Ezek elsőrendű baromfit nevelnek, sőt négy-öt tyúkból, ha megfelelően kifejlesztik azok tojási kapacitását. KÖZTELEK, 1927. JULIUS 3. 52-53. SZÁM 37-IK ÉVFOLYAM. nitro gf Ha sok a szalmája, okvetlen használjon a Anvanliminált bugylé felszívásához gJcfl & IJ Szükséglet számosállatonkint és naponkint 1 kg. N. I,-, ' _ _ ^-^I^JL!- használjon almozáshoz tőzeffet UQ gf QlfQQ 9 Q/S 1119 9 szalmával fedve!//Szükséglet számosállaton-11(1 ItUVLLUQ ULUllllUjCIj kint és naponkint 2—3 kg tőzeg és 1—2 kg. szalma. tőzeflgel!L ? Szükséglet naponkint és számosállatonkint 4 kg. tőzeg. Ha nincsen szalmája. ff 2 Jelenlegi áraink vagontételekben helyt Fekete bézseny állomás vagonba rakva 10.000 kg.-ként Tépetlen tőzeg, kockákban ... P 180-— Tépett tőzeg, ömlesztve P 200-— Tőzegkorpa, ömlesztve P 220-— Tépett, préselt és bálázott tőzeg P 260-— + 2% forgalmi adó! GRÓF ZICHY BÉLA FONYÓD-FEKETEBÉZSENYI TŐZEGTELEPEINEK BÉRLETE TELEP: FORTÓD. Központi iroda: Budapest, V., Sas-utca 25. Telefon: Teréz 129—76 RÉTI ZOLTÁN állatbizományos BUDAFEST, IX. keret, Sertésvásiprér*. Levelcím: Réti Zoltán, Budapest, IX., Sertésv&sártér. — Táviratcím : Réti Budapest Sertésv&sárttér Telefon : József 386—29, József 343—03 Lakástelefon: József 318—11 Fantalknvik a ferencvárosi vásárokon sertés, régialarm, szarvasmarha, borjú és juh bizományi eladásával. Hizott és sovány sertések, zsir, szalonna és hus adás-vételének közvetítésével. — Kívánatra vásári jelentéseimet díjmentesen küldöm és szakszerű felvilágosítással szolgálok. 1606