Köztelek – 1932. 53-104. szám

1932-07-03 / 53-54. szám

484 fáradsággal és költséggel mentettek meg és neveltek rajta pázsittakarót, a nevezett pázsitok gyökereiért feltöretvén, nagy táblákban meztelen maradt, mint ahonnan pl. a hantot fel szokták vágni. Itt-ott holmi giz-gaz, bogáncs burjánzott fel rajta. Ilyen gyökér­ásással hosszas fáradtság eredménye hiusul meg." (Borbás V. : A magyar homokpuszták növényvilága, meg a homokkötés. 1886. 107. old.) Eszerint a kérdés igen alaposan tanulmányozandó és valószínűen csak ott használható ki e növény, ahol az általa borított terület azonnal más célra használható fel (pl. fásítás, betelepítés) és kitermelése nem okoz súlyosabb bajokat. A magam részéről addig is, am­íg a dolog kellő irányítás alá nem kerül, még az önhatalmú kitermelést is, amiről a cikk szerzője ír, olyan értelemben korlátoznám, hogy az ne lehessen ártalmára a már megkötött homokterületnek. Kívánatos mindenesetre, hogy a cikk írója ebből a szempontból is figyelemmel kisérje a sikárfakérdést. Rovatvezető: GAZDASÁGI JOG. Rovatvezető: Gaár Jenő dr. Szemelvények a kir. Kúria gyakorlatából. Irta: Gaár Jenő dr. A kir. Kúria ítéletei és az azokban megnyilvánuló jogszabályok nagyon sokszor tartalmaznak a gyakor­lati gazdákra nézve is rendkívüli fontosságú olyan megállapításokat, amelyeknek ismerete sok kártól, felesleges perlekedéstől mentheti meg a gazdákat. A jog a legtökéletesebb élő organizmusok közé tartozik, amely a gazdasági élet változásaival fejlődik, de egyben tökéletes szeizmográf is, amely élénken és határozottan jelzi a változott viszonyoknak megfelelő jogszabály alkalmazásával azt, hogy él és lépést tart az idő folyásával. Ezek alapján figyelemmel fogjuk kísérni a kir. Kúria joggyakorlatát és a gazdákat érintő gyakorlati jelentőségű határozatokról időnként tájékoztatást fogunk adni. Ez alkalommal a kir. Kúria egyik olyan ítéletéről emlékezünk meg, amely állami ólomzárral ellátott lucernamagnak arankával fertőzöttsége miatt keletkezett. A gazda úgy vette a lucernamagot, hogy „állami fehér ólomzárral zárolt és arankamentes legyen". Minthogy a lucernamag arankával fertőzött volt, a vevő kártérítési keresetet indított az eladó ellen, aki azzal védekezett, hogy államilag ólomzárolt lucerna­magot szállított, ezzel az arankamentességet hitelesen igazolta és igy azért, hogy a lucerna mégis arankás volt, felelősséggel nem tartozik. A kir. ítélőtábla­ el­fogadta az eladó védekezését és elutasította a vevőt kártérítési keresetével. A kir. Kúria feloldotta ezt az ítéletet és a kár ösz­szegszerű megállapítására utasította a kir. ítélőtáblát, vagyis a vevő gazda abban a jogkérdésben, hogy van-e az arankás lucernamag miatt — bár az államilag ólomzárolt volt — kártérítéshez igénye, pernyertes lett. Kimondta a kir. Kúria ítéletében, hogy az a körül­mény, hogy az eladásra szánt lucernavetőmag állami fehér ólomzárral van lezárva, minden kétséget ki­záróan csak magának az abból vett mintának aranka­mentességét igazolja, ami nem zárja ki annak lehető­ségét, hogy a mintavétel után az illető zsákokban visszamaradt lucernavetőmag esetleg arankával fer­tőzött ne lehessen , mert hiszen ez a mintavétel után az egyes zsákokban visszamaradt lucernavetőmag mennyiség — amely az egész mennyiségnek túlnyomó nagy részét teszi — megvizsgálásnak tárgya nem volt. Ezt a megállapítását a kir. Kúria a mezőgazdasági termények stb. hamisításának tilalmazásáról szóló 1895. évi XLVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 38.286/1896. F. M. sz. rendeletnek a mintavételi el­járásról szóló intézkedésére is alapítja. A hivatkozott rendelet 11. § 6. pontja írja elő u­gyanis a mintavételt, amely eljárás mellett — a meg­vizsgálandó magból legalább 2 kg veendő mintá­nak — valóban nem biztosítható az, hogy a 2 kg-on felüli mennyiség akár már a vizsgálat alkalmával ne legyen fertőzött, vagy ezután ne érhette volna ezt a mennyiséget fertőzés. A Kúria ítélete alapján az a tanulság, hogy lucerna- mag vételénél ne csak állami ólomzárolt minta szerinti vetőmagot vegyen a gazda, de kifejezetten vegye be a megállapodásba azt, hogy az ólomzárolt mag aranka­mentes is legyen. Magyar tenyészállatok Görögországban. Irta: Óváry László dr., Saloniki. A közelmúltban Haralambopoulos dr., Görög-Mace­donia és Thrácia állattenyésztési és állategészségügyi főfelügyelője, váratlanul ezzel a kérdéssel fordult hozzám : Nem volna kedve a „négylábú" magyar kolóniát meglátogatni ? Örömmel kaptam az alkalmon és rövidesen már úton is voltunk a szaloniki „ferme modéle" (minta­farm) felé. Velünk tartott Szabadhegyi min. osztály­tanácsos, itteni kereskedelmi attasénk is. Vendég­látó gazdánk az uton elragadtatással beszélt Magyar­országról, ahol gyakran megfordult és rendkívüli elismeréssel nyilatkozott földművelésügyi kormány­zatunkról, amelynek úgyszólván minden intézmé­nyét ismeri és követendő mintának tartja. Haralam­bopoulos dr. véleménye határozottan mérvadó, mert nincs Európának olyan agrárállama, amelyben hosz­szabb tanulmányutat ne tett volna, Németország­ban és Svájcban végzett főiskolai tanulmányai mel­lett. Az állami mintagazdaság 8 km-re van Saloniki utolsó házától. Az első benyomás kitűnő : tágas, tiszta majorudvar, elsőrendű modern gazdasági épü­letek. A lóistállóban rend, tisztaság. Boxokban sor­ban jobbnál-jobb, kitűnően ápolt, nagyszerű kon­dícióban levő arab és lipizzai lovak. Mindegyik feje felett névtábla, görög betűkkel, túlnyomórészben magyar lónevek: Remény, Lenke, Dajka, Villám. A görög lóápolók arca szélesre derült, amikor megtudták, hogy a két vendég: magyar. Kivezették sorra „honfitársainkat", elérzékenyülten simogat­juk, veregetjük nemes ívelésű nyakukat. Negédesen, táncolva vonulnak el a hosszú vezetékszáron : ez az első magyar látogatásuk, mióta elszármaztak hazul­ról, hogy a görög lótenyésztésben teljesítsenek jelen­tős szerepet. A mintabirtok egyúttal fedeztető állomás. Van más fajtájú csődör is, de súlyt leginkább az arab és lipizzai vérre vetnek, mert ezek váltak be legjobban Görögországban a népies tenyésztés feljavítására. Haralambopoulos dr. szerint ennek magyarázata a két fajta orientális eredetében rejlik. A jelenlegi magyar eredetű állományt a főfelügyelő ezelőtt öt évvel vásárolta személyesen. Talán legjobb a mének között egy sötétpej lipizzal, amely kétéves korában került el Bábolnáról és nagyszerűen fejlődött. Átörökítőképessége csodálatos. De éppoly kitűnőek a Hadik gróf és Podmaniczky báró méneséből szár­mazó lipizzai mének és kancák is. Az összes importált lovak kivétel nélkül tökéletesen akklimatizálódtak. Az öt év óta Új-Görögországba importált mintegy 40 darab csődör és kanca a szaloniki mintafarmon kívül még a Kozani, Komotini és Drama községekben levő mintagazdaságokba került. Nagyon dicséri még a főfelügyelő a kalocsai pöspökségtől vásárolt arab anyagot is.­­­Görögországba viszont Noniusokat importált a görög állam. Mintegy négy évvel ezelőtt körülbelül 30 kis Nonius ment, az utóbbi két évben pedig 16 darabot hoztak be Thessaliába és a peloponezusi fedeztető állomásokra. Tapasztalataik alapján a Noniust nem tartják olyan alkalmasnak a népies tenyésztés javítására, mert egyrészt még a kis Noniust is túl nagynak (magasnak) tartják, másrészt úgy találják, hogy vére nem áll elég közel az ő orientális eredetű lovaikhoz. Hét évvel ezelőtt, amikor Haralambopoulos dr. még a kolonizációs hivatalt vezette, 3000 darab Noniust hoztak be a Kis-Ázsiából jött telepesek részére, köztük körülbelül 40% kancát.*) Sajnos, a Kis­ázsiából jött telepesek bizony eleinte nem rendelkeztek megfelelő takarmánnyal, az ápolás is sok kívánnivalót hagyott hátra (a telepesek nagy része sohasem volt földmivelő !) és így kénytelen volt a kolonizációs hivatal a telepesek részére szükséges többi lovat igénytelenebb lengyelországi fajtából importálni. A görög hadsereg a világháború előtt többnyire magyar lovakat vásárolt. A világháború utáni vál­tozott helyzetben Jugoszláviából szerezte be az évi utánpótlást, de lóanyagunk kiválósága miatt ismét visszatért a hadsereg a magyar lovakhoz. Ezidén pl. a hadseregi árlejtés alkalmával még argentínai lovakra is tettek ajánlatot, de végül mégis magyar lovak mellett döntöttek. Mire e sorok megjelennek, már valószínűen megkezdi munkáját hazánkban a görög lóavató bizottság, hogy 750 darab katonalovat válasszon ki. Nem lesz nehéz a legkitűnőbb anyagot beszerezni a jelenlegi kínálat mellett. *) Ezek túlnyomó része tudomásunk szerint nem Nonius volt, hanem össze-vissza vásárolt, olcsó, jellegnélküli ló. Szerk. Egyelőre ennyit a lovakról! Lássuk a magyar tenyészállatok szerepét a juhászatban. Görögországnak tekintélyes juhtenyésztése van, állománya körülbelül 8 millió darab. Talajánál, klímájánál fogva nagyobbik része juhtenyésztésre igen alkalmas; a görög paraszt ősidőktől fogva pásztorkodással foglalkozik előszeretettel és ugyan­csak pásztornép Új-Görögország lakossága is. A juhászat kétféle rendszerű : vándorjuhászat és a falusi juhászat. A vándornyájakat, miként az Alpok­ban a teheneket, egész nyáron a hegyekben legeltetik és csak a rövid télre hajtják le. A falusi juhászatok ellenben állandóan ugyanazon a legelőn maradnak. Haralambopoulos szerint mindkét irányú juhászat javítására nagy szükség van. Emelni kell a gyapjúminőséget és hozamot, részben a testsúlyt és a fejlődési erélyt. Utóbbi időben a görög földmivelők lényegesen több szántóföldi takarmányt termelnek és így a minőség feljavításának, még ha az az állo­mányt igényesebbé is teszi, immár mi sem áll útjában. Kalászosok termesztésére a görög talaj általában nem alkalmas; dohány, bor, szárított szőlő, étkezési olajok a főtermények, ezek ára rendkívül alacsony s így kézenfekvő, hogy a mezőgazdaságnak olyan ágát fejlesszék, amelynek előfeltételei ugyancsak adva vannak, de ugyanakkor a termelés elhelyezése nem ütközik nehézségekbe. A görög lakosság szereti a birkahúst, amelyből lényegesen nagyobb a fogyasztás, mint más húsfélékből; minden mennyiség könnyen elhelyezhető úgy húsból, mint finomabb gyapjúból, amely utóbbit a szépen fejlődő görög textilipar könnyen felveszi. Hogy e téren még minő lehető­ségek vannak, annak bizonyítására elég, ha meg­említem, hogy Görögország évente körülbelül 1­­2 millió darab birkát importált, csaknem 100%-ban levágásra. Ezenkívül mintegy 600 millió drachmát (1 pengő , 13-50 drachma) fizet ki évente gyapjúért, gyapjúfonalakért és gyapjúkészáruért a külföldnek. Tekintélyes a behozatal tejből és tejtermékekből is. Most ismét mesterséges legelőket létesítenek a feltörtek helyén és egyelőre szórványosan ugyan, de hozzáláttak a legelők rendszeres ápolásához és trá­gyázásához. E téren azonban még nagyon sok a tenni­való. A most befejezés előtt álló lecsapolási munká­latok folytán mezőgazdasági kultúra alá kerülő terü­letek tekintélyes részét az állattenyésztés fejlesztése érdekében mesterséges legelők és rétek létesítésére és takarmánytermesztésre szándékozik a görög kor­mánny igénybe venni. A magyar tenyészjuhokkal folytatott eddigi kísér­letek máris kitűnő eredményt adtak. Haralam­bopoulos felettesével, Caramanos földművelésügyi minisztériumi igazgatóval egyetértően a magyar fésűsmerinó tenyészirány mellett döntött. Négy évvel ezelőtt Magyarországból kb. 500 darab mind­két ivaru anyagot importáltak. A magyar juhok Cozani, Xeres, Salonique állomá­sokon elosztva, tökéletesen beváltak. Kitűnően akklimatizálódtak ; ivadékaik úgy az első, mint a következő generációkban jól sikerültek. Haralam Kopoulos dr. most dolgozik egy javaslaton, mely szerint az eredmények alapján a gyors átkeresztezés előmozdítására 2 nagy állami mintajuhászatot java­sol felállítani: egyet a szaloniki, egyet pedig a xeres síkságon. Ezeket magyar juhokkal tervezi benépesí­teni olyan célból, hogy az ivadékok, amelyek már akklimatizálódtak, a népies tenyésztés feljavításán a falusi lakosság között osztassanak szét. A két juhá­szatot 8­-10,000 darabra tervezi. Ezek a tervek a síkföldi, illetve falusi juhászatok megjavítására, a hegyi (vándor) juhászatoknál más a helyzet. Két évvel ezelőtt Caramanos államtitkár, aki maga is szakképzett, világlátott, elsőrangú gazda, a hegy­juhászatokban folytatandó kísérlet céljából szemé­lyesen választott ki Haralambopoulos dr.-ral együt­t Wimpffen gróf tenyészetéből kb. 80 darab karaka birkát (tulajdonképpen racka-karakül keresztező s mint ilyen, már vérszilárd). Szándékosan kerestél ezt az eredetileg nem tiszta vérű tenyészetet, mer a tisztavérű karakült nem tartották az éghajlat viszonyoknak eléggé ellenállóképesnek, no meg tiszta vérű karakül nem igen van egész Európában és aho van, ott úgyszólván megfizethetetlen. Az import nyár tényleg igen ellenállóképesnek bizonyult, klimás legelőt stb. tökéletesen megszokta, sőt a múlt évben fellépett szőrféregfertőzés sem okozott komolyab veszteséget. Alig volt elhullás. A görög hivatalos köröket a karakül birka meg­honosítására, illetve ezekkel az ő rackaféleségeiknel átkeresztezésére a következő elgondolás vezeti A vándorjuhászatok elléskor nem mindig rendelkez­nek elegendő legelővel és takarmánnyal. A te igen becses Görögországban s ha a bárányt 20 napos korában leszúrják (miként az a prém mint 53-54. SZÁM 42-IK ÉVFOLYAM. Kartelen kivül!! Megbízható és olcsó csávázószer Germisan nedves, vagy Tután port csávázok Biztos hatás "^il Ismertetőt küld. Olcsó ajánlattal szolgál: GELLÉRT LAJOS mérnök és Társa PHARMATECHNIKA Bud­apest,V.,Pozsonyi-util­am

Next