Köztelek – 1944. 27-46. szám

1944-07-02 / 27. szám

560 Felsőjányok (Pozsony m.) község legelőjének egy részét 1911-ben és 1912-ben karámmal betrá­gyázták. Frank Rezső községi bíró 1913-ban ezt írta: legelőnk régi állapotában eltartott nagy holdankint 12 darab nagymarhát, azt is úgy, hogy három hónap alatt este az éhesen hazajött marhát meg kellett etetni, hogy éhen ne pusztuljon. A fűbér hat korona volt egy darab jószág után. A legelő évente három korona hasznot hozott a fűbérból, és megért nagyholdankint 200 koronát. Ugyan­ennek a legelőnek a följavított részén ma megél nagyholdankint egy egész és fél nagymarha, ami megfelel 12 korona fölemelt fűbérnek, mert a marha nemcsak megy, hanem meghízik rajta. A legelő ma megér 600 koronát nagyholdankint. Erdélyi számtalan érdekes esetem közül csak eggyet említek, a homoród-városfalvai közbi­rtokos­sági legelő följavításának az eredményét az 1905-ös évből. A legelő igen silány volt, úgyhogy csak bivalyok tudtak rajta eltengődni. A községi marha­csorda 70%-a volt bivaly és kb. 30%-a erdélyi magyarmarha. Az országútnak hajló legelő este a csorda hazahajtásakor messziről feketéllett á sok bivalytól. A legelő megjavítása után (bokorirtás, kőszedés, karámozás, műtrágyázás, fűmagvetés, csorda­itató berendezés) 3 év múlva az állatállo­mány megváltozott. Csak 30% lett a bivaly, de 70% az igényesebb magyar- és tarka­marha. Most viszont este, a hazahajtáskor fehér lett az útra hajló legelő a sok fehérmarhától. Szép dolgok ezek! Hasznos jutalmai a sok küzködésnek és fáradozá­soknak! Dunántúli, síkfekvési­, jótalajú közlegelőknél nagy békétlenséget és zúgolódást okozott az, hogy a legelő kiélt, sovány volt, már nyár elején kiégett kopárság lett, míg a közvetlen szomszédos szántó­földeken 12­0 búza termett. Ezen a gazdaságilag tűrhetetlen helyzeten segítettünk azzal, hogy az iglicetüskés, szamártövises, igen keveset használ­ható legelőnek fölszántását (V3-at V4-ét) engedélyez­tettem a földművelésügyi minisztériummal, úgyhogy 2 évig kapástermelésre adták kisebb parcellákban árverezéssel bérbe azzal, hogy utána istállótrágyázva és fölszántva adták vissza a 2 évi kapálással kitisz­tított területet. Az így begyűjtött „legelőalapból" bőven kitellett a műtrágyázás, fűmagvetés és a kézi és igásmunkák kiadása. A visszaállított legelőt az első évben szénának kaszáltattuk­ meg (vagy árveréssel értékesítve, vagy a községi bikák és mének tartására) és csak azután bocsátottuk legelésre, ha gyomtisztának mutatkozott. Így jár­tam el az 1910-es években több helyen (Dunakiliti, Lébény, Szany, stb.) és a kitűnő eredmények általános tetszést és megelégedést keltettek. Most még a búcsúzásnál megállunk a kereszt­útnál, a szikes, fátlan, aszályos vidékek rákfené­jénél , a marha trágyalepényének eltüzelésénél. Ez így van a Balkánon, így Szíriában, Irakban (a per­zsáknál) a szikes, sós, futóhomokos, fátlan vidé­keken, sajnos, nálunk is a Tiszamentén. Hogy ez pl. nálunk milyen ősrégi szokás, kitűnik Pethe Ferenc könyveket író magyar tiszttartónak 1805-ben a „Pallérozott mezei gazdaság" címen kiadott érdekes könyvében foglaltakból is, midőn a pásztor felesége ezekkel a szavakkal küldi ki fiát a legelőre : „Briggy fiam, szedjél ganét, hadd főzzek apádnak ebédet !" A Tiszamentén és a Hortobágy vidékén a meg­száradt trágyalepényeket gondosan összegyűjtik, a falubeli vagy városi (pl. Kisújszálláson!) lakáshoz befuvarozzák és boglyákba rakják. Minél nagyobb ez a ,,kún-tőzegnek", ,,bél-fának" (célozva a marha belére) elnevezett anyag boglyája , annál nagyobb a gazda tekintélye. (Az erdélyi szászoknál ép meg­fordítva, minél nagyobb a szépen gondozott trágya­telep az udvarban, annál jobban mutat az a gazda jó módjára és jogos büszkeségére.) Ha a faluban ezzel a kún­ tőzeggel tüzelnek a konyhában, a lánggal nem égő, csak parázsnak izzó anyagnak penetráns szaga messze terjeng a levegőben. Néhai Serényi Béla gróf, a nagy legelőbarát földművelésügyi miniszternek 1911-ben Bíró János­sal javaslatot tettünk rendelet kiadására, amely a legelők delelőtrágyájának eladását, eltüzelését, vagy elfuvarozását eltiltja. A rendeletet mégis fogalmaz­tam. Az meg is jelent. Sajnos, azonban a delelő­trágya eltüzelését nem tudtuk megakadályozni, az ma is változatlanul tovább folyik, így a kopár legelők elszegényedése is tovább tart. Ahol a nép a fát nem szereti és nem becsüli, (az utak mentén kiültetett suhányfákat ostornyélnek egypár helyen kivágják !) az útszéli fák ágait letördelik, új fákat nem szeretnek ültetni (mert odatelepszik a „vereb"!), ahol a tanyákon legtöbbször csak a „köcsögfát" lehet látni, ahol a legelőkön szélvédő fasorokat, facsopor­tokat nem látni, ott bizony tüzelőnek nem jut más a pásztortanyákon mint a ,,bél-fa". Ezt a „nem okos", sőt antikulturális szokást — sajnos — addig nem lehet megszüntetni, amíg az alföldi faszegény vidéken a tüzelőkérdést meg nem oldják az arra illetékesek. Addig pedig, amíg a legelő nem kapja vissza a tőle elvont tápanyagokból képződött „állat-hagyatékot" , jobb zöldmezőt azon elővarázsolni nem lehet! Fiit^Saa ®Ss®!­ Cítstii' fflSÍ® es eö CB c® fifii ft & e n e fSfss-as S 2 S agg 1 $ 2 I «a=» Cítstii' fflSÍ® es eö CB c® fifii ft & e n e ÍG! f Vetőmagtisztító telepe­­ Budapest, IX., Soroksári­ tft 44. szám Telefonszám: 144-319 Vető­magtisztító»telepén, mely Közép-Európa egyik leg­­nagyobb és legmodernebbül felszerelt előnyös feltételek mellett vállal bértisztítást, zsizsik­magtisztító telepe, ,u­tást­­elenítést és osztályozást. MEZŐGAZDASÁGI TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS. Rovatvezető: Blaskó Lajos dr. A gazdasági munkavállalók baleseti biztosításának új szabályai, írta­ Gulácsy Iván dr., az OMBI aligazgatója. A gazdasági munkavállalók baleseti, biztosítá­sának alapvető szabályai tekintetében 1912 óta csak annyiban történt változás, hogy a földmű­velésügyi miniszter a biztosítás díjait és szolgálta­tásait a gazdasági viszonyok alakulásához képest módosította. Most azonban ezen a téren az 1.640/ 1944. M. E. számú rendelet a folyó évi június 1-től kezdődő hatállyal mélyreható változást hozott. Az idézett számú kormányrendelet által beve­zetett újítások közül a gezdeközönséget elsősorban a kötelező balesetbiztosítás körének kiterjesztése érinti. Tudvalevő, hogy eddig a gazdasági munka­vállalók közül baleseti biztosítási kötelezettség alá csak a gazdasági cselédek és a gazdasági gépek mellett alkalmazott munkások estek. Az 1640/ 1944. M. E- számú rendelet értelmében az említett kategór­iákon felül biztosítási kötelezettség alá esnek. a) a kalászosok aratásánál és betakarításánál alkalmazott gazdasági munkavállalók, b) a nem iparszerű fakitermelés körében alkal­mazott erdőmunkások és napszámosok, c) munkaviszonyuk feltételeire tekintet nélkül azok a gazdasági munkavállalók, akik legalább egy hónapi időtartamra szerződnek. Ezenfelül kimondja az idézett számú kormány­rendelet azt is, hogy a gazdasági gépek mellett dolgozó személyek akkor is baleseti biztosítási kötelezettség alá esnek, ha nem mint gazdasági munkások, hanem egyéb címen, pl. mint segítő családtagok, vagy mint kölcsönösen összesegítő kisgazdák dolgoznak a gép mellett. Az idézett kormányrendelet végrehajtási ren­delete, a 82.888/1944. F. M. sz. rendelet szerint a baleseti biztosítás teljesítésének általános szabálya az említett munkásoknak az Országos Mezőgazda­sági Biztosító Intézet (OMBI) rendkívüli tagjai sorába való felvétele. Az OMBI rendkívüli tagjai sorába való felvétel pedig az érdekelt munkások egyénenkénti bejelentése és a fejenkénti évi 5 pengő biztosítási díj befizetése útján történik. A legalább egy hónapra alkalmazott gazdasági munkaválla­lókat pedig a gazdasági cselédekhez hasonlóan a községi elöljáróságoknál vezetett összeírási és kivetési lajstromba kell felvétetni. Figyelemmel arra, hogy az aratásnál és a betaka­rításnál alkalmazott munkásoknak, úgyszintén az erdőmunkásoknak egyénenkénti bejelentése a mun­kaadóra sok aprólékos írásbeli munkát jelent és ezt a gyakorlatban sokszor nem is tudják teljesí­teni, mert hiszen a hegyvidéki erdőkben dolgozó munkások személyét a munkaadó sokszor nem is ismeri, az idézett kormányrendelet lehetőséget ad arra, hogy ezeknek a munkavállalóknak a kötelező baleseti biztosítását az OMBI átalánybiztosítási szerződés útján oldja meg. Az arató és betakarító munkások, valamint az erdőmunkások átalány­biztosítására vonatkozó szabályzatokat az OMBI az Országos Mezőgazdasági Kamarával, illetve az Országos Erdészeti Egyesülettel történt letárgyalás után most tette közzé. A kalászosok aratásánál és betakarításnál alkal­mazott munkások átalánybiztosítására vonatkozó szabályzat szerint annak a gazdának, aki a termés learatásánál és behordásánál alkalmazott munka­­vállalóit az OMBI-nél átalánybiztosítás útján kívánja baleset esetére biztosítani, a learatásra váró terület nagyságát az OMBI-hoz be kell jelen­tenie és annak minden kataszteri holdja után 30 fillér átalánybiztosítási díjat az OMBI-hez be kell fizetnie. A bejelentés egyszerűsítése végett az OMBI olyan befizetési lapot készíttetett, amelynek a hátlapja egyben bejelentőlapul is szolgál. Az átalánybiztosítás alapján a gazda által bejelentett területen az aratási és hordási munkálatoknál dolgozó minden munkás biztosítva lesz baleset esetére tekintet nélkül arra, hogy a szóban lévő munkálatoknál milyen munkafeltételek mellett (részes munkás, bérmunkás, stb.) dolgozik. Az erdőmunkások átalánybiztosítási feltételei­nek megálapítása már nehezebb feledet volt. Itt figyelembe kellett venni azt, hogy a különböző fekvésű erdőterületeken végzett munkák veszé­lyessége között az eltérés igen lényeges, tekintettel kellett lenni továbbá az erdőbirtok gépi felszerelé­sére is. Ezért az erdei munkások átalánybiztosítási díját nem lehetett egységesen megállapítani, hanem arra vonatkozóan a következő díjtáblázat irányadó. 1—10 1­0—50150-100 LOOkh. felül ih-kin it 1—10 10—50 50-100 lOOkh. felül ch-kint 1—10 10—50 50-100 100 kh. felül kh-kint kat. holdig LOOkh. felül ih-kinit kat. holdig lOOkh. felül ch-kint kat. holdig 100 kh. felül kh-kint P P P f P P P f P P P f 1. Csak termelés tő melletti értékesítés esetén 1 3 9 12 1­­ 3 9 10 1 3 9 9 2. Termelés, közelítés, szállítás esetén : a) állandó szállítóberendezés mellett (vasút) 1 4 10 14 1 4 10 12 1 4 10 11 b) kizárólag vagy nagyobb részt tengelyen való szál­lításnál 1 5 12 16 1 5 11 13 1 5 11 12 e) ha a közelítés (szerfa) csúsztatóberendezéssel történik 1 6 14 18 1 6 12 14 — — — — 3. Termelés, közelítés, szállítás, vontató- és csúsztatóutak, tutajozás alkalmazása esetén 2 7 14 21 T­erménykereskedelmi Központi iroda, Budapest, V., Szabadság-tér 15. Telefon: 136-694*, 135-537, Tőzsde: 114-445 && Ipari R.aT. no Minden mennyiségben felvásároljuk legelőnyösebben az összes takarmány- és fűmagvakat. I. Magas hegység II. Elő- és középhegység III. Domb- és síkvidék KÖZTELEK, 1944 AUGUSZTUS 6. 32 SZÁM 54-IK ÉVFOLYAM.

Next