Krassó-Szörényi Lapok, 1930. április-június (52. évfolyam, 27-51. szám)

1930-04-03 / 27. szám

Csütörtök, 1930 április 3. ST SítŐFIZSTáS ÖRás egy é­vre ... . 200 lej.­­ Negyed évre ..... 50 lej. Kél évre.............. 100 lej. • Egy hóra......................17 lej. Kölffildra n­egyedÚTOfikést 100 lej. Magyarországon negyedévenként 3-25 Pengő 6®yes szem hib pes. ARA 4 LEJ POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő: Arató Andor. *■ LV. évi 27. sz. Rfflfch­nífe minden HlfBrUffcBa­te sasá?aa$. Szar­keszt­őség és feladóhiv atei ! üli 0 0 » -----Regele Ferdinand L (BonnazFucc* 20. az.------­TELEFON tél. sas Janína. Irta: Jakabffy Elemér dr. Néhány nap előtt a kamara bejáratánál, mint máskor is, a portás egy csomó törvényjavaslatot adott át. A képviselők gé­piesen teszik zsebre ezeket az írásokat, hajtogatják össze az íveket, de vannak, akik azonnal valamelyik pamlagra helyez­kednek és megkezdik tanulmányozásukat, hiszen igen gyakran megesik, hogy e szétosztott javaslatok néhány óra múlva már tárgyalásra kerülnek. A most kiosztottak közül nekem az egyik nagy szerény­ségével tűnt fel. Egyetlen papírlapra írott pár mondatos törvényjavaslat, benyújtója Costăchescu közoktatásügyi miniszter. Ez a szerénykedő javaslat csak 220.000 lej rendkívüli hi­telt kér azon 770.000 lej kiegészítésére, amelyre még szükség van, hogy Janinán megvehesse a román kormány az ott fenn­tartott román iskola számára a szükséges épületet, mert az iskola részére eddig bérelt helyiség meg nem felelő. Ahol a törvényjavaslatban Janina van írva, zárójelben ott olvashatjuk: (Grecia). Tehát erre a román kultúrépületre nem valahol az Olt partján vagy a mócok földjén van szükség, hanem egy idegen államban, Görögországban. Hogy hány román gyermek számára, a javaslat indokolásából ki nem tűnik, bennünket ez­ nem is nagyon érdekel, nekünk csak az különös, hogy amikor a mi kisebbségi iskoláink államsegélye az idén valószínűleg még a tavalyi­­első gyorssegélyénél is kevesebb lesz, és így egy felekezeti tanerőre 6000 lej sem jut, holott a magyar kormányzat a mai értékben 30.000 lejt bocsátott rendelkezésére, akkor a mi adófilléreinkből Gredába 220.000 lej rendkívüli se­gélyt küldünk, hogy idegen állampolgárok kultúráját biztosít­hassuk. Ám ezt a rendkívüli hitelt a kamarának meg kellett szavaznia, hogy Bakker asszony és a többi „spion” láthassa. Romániában a kisebbségek teljes jogegyenlőséget élveznek, és a kormányzat csak az idegen állampolgárokkal bánik méltá­nyosabban, mint a saját kisebbségi alattvalóival. A Ró­m. Kath. Egyházközség közgyűlése és az uj választások. Március hó 30-án délután 3 órakor tartotta meg a lu­­gosi róm. kath. egyházköz­ség évi rendes közgyűlését, amely, miután ez alkalommal választottak három évre egyháztanácsot, nagy érdek­lődést váltott ki. Jakabffy Elemér dr. egy­házközségi elnök nyitotta meg a minorita bérházban lévő zsúfolásig megtelt dísz­teremben a közgyűlést s miután annak szabályszerű összehívását megállapította, a következő jelentést adta elő: Tisztelt Közgyűlés! Letelt az a három esztendő, amelyre a lugosi róm. kath. egyházközség választóitól meg­bízást kaptunk, hogy ennek az egyházközségnek az alapszabá­lyok szerint az egyháztanácsra háruló feladatait elintézzük. Az elmúlt két esztendő végén a közgyűlések alkalmából részle­tesen beszámoltunk ügykezelé­sünkről és így most, amidőn megbízatásunk végéhez jutottunk, tulajdonképen az utolsó év ese­ményeiről kellene számot ad­nunk, mégis nem mulaszthatjuk el, hogy rövid visszapillantást ne tegyünk az egész három évre. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy egyházközségünk életében ez a három év a harmonikus, csendes és eredményes munka ideje volt. A Gondviselés jó­voltából az egyháztanács kebe­lében viszályok nem dúltak, megértettük magasztos hivatá­sunk parancsszavát és a véle­mény­szabadság teljes tisztele­tében tartásával is mindenkor egyhangú akarásokat hoztunk létre. Amíg 1927 től 1929 decem­berig Főtisztelendő D’André Ká­roly volt lelki vezetőnk, addig ezen időtől a minorita rend provinciálisának intézkedése foly­tán plébániánk vezetését dr. Feri Vilmos vette át. Főtisztelendő D’André Károlynak köszönhetjük, hogy a minoriták templomában uj harangok szólnak, hogy ez a­­ templom tatarozva van és hogy a minorita bérpalotában kath. társadalmi célokra megfelelő he­lyiség rendelkezésünkre áll. Eb­ben az utóbbiban a lüktető ka­­tholikus életet valójában Főtisz­telendő dr. Feri Vilmos hozta meg. Az ő itt léte óta összes katholikus szervezeteink igazi otthont találtak abban a terem­ben, amelynek nélkülözhetetlen­ségét mind jobban tapasztaljuk. Feri Vilmosnak köszönhetjük azt is, hogy azok a félreértések, melyek többekben elkeseredést idéztek elő, teljesen megszűntek és odaadó együttmunkálkodásnak adtak helyet. Az 1927. évben megválasztott egyháztanácsosok közül tisztéről lemondott Hirsch Ádám, elköl­tözött Tabár Nikolaus és Zampo Johann. Fájdalommal kell jelentenünk, hogy az egyháztanácsosok egyik legkiválóbbja Schieszler Zsig­­mond 1929. évi december hó 2- án kilépett az élők sorából. Az ő munkásságát a számvizs­gáló és adókivető bizottságban, az egyháztanács ülésein és az egyházi zenében a jövőben fáj­dalmasan nélkülöznünk kell, de kifejtett munkásságáért emlékét hálásan őrizzük meg. Az új alapszabályok értelmé­ben azok, akik 1927—1928-ban mint póttagok szerepeltek,az 1929. évben már mint rendes tagok vettek részt üléseinken s ugyan­csak itt szerepeltek az új alap­szabályok értelmében az egyes katholikus erkölcsi testületek képviselői is. Ámbár így az egyháztanács tagjai számában megerősödötten működhetett, mégis úgy véljük, helyesen tesszük, amikor arra kérjük a közgyűlést, hogy a 26 választott helyett most 35-öt ajándékozzon meg bizalmával. Az alapszabályok ezt lehetővé teszik, mi pedig úgy érezzük, hogy ha mentül szélesebb nép­­rétegek képviselői is részt ve­hetnek tanácskozásainkban, mun­kásságunk annál eredményesebb lehet. Az egyháztanács az elmúlt három év alatt is legfontosabb feladatának felekezeti oktatásunk előmozdítását tartotta. Minden igyekezettel támogattuk a Mi­asszonyunkról nevezett iskola­nővérek vezetése alatt álló fele­kezeti iskoláinkat és örömmel jelenthetjük, hogy ezekben a beírt tanulók száma fokozatos gyarapodást mutat. Amíg az 1926/27. tanévben 488 volt a ta­nulók száma, 1927/28-ban 560, 1928/29-ben 568, 1929/30-ban pedig 590. A jelenlegi tanévben óvódéba járt 137, 81 magyar és 56 német, elemi iskolába 393, 197 magyar és 196 német, gim­náziumba 38 magyar és 33 né­­­­met tanuló. Az elmúlt 3 év alatt az egy­házközségi adókulcs emelésétől tartózkodtunk. Az a súlyos gaz­dasági helyzet, amely egyház­­községünk tagjaira is nyomasz­tóan hatott, indokolta az adó­emelésnek mellőzését, ámbár időközben olyan szükségletek jelentkeztek, amelyeknek fede­zetéről feltétlenül gondoskodni kellett. Hogy ezt a fedezetet elő­teremthettük, annak tulajdonít­hatjuk, hogy a temetőpénztá­runknak tetemes jövedelme volt, ezenkívül a tavalyi és az idei iskolai évre Lugos város tanácsa 50—50.000 é lej iskolasegélyben részesített. Különösen lényeges új kiadá­sunk a zárdas iskolák segélye­zésén kívül azon két hittantaní­­tónő alkalmazása, akiknek köz­reműködését a hitoktatás terén már nem nélkülözhettük. Dr. Feri Vilmos plébános ugyanis hiva­talba lépése után azonnal meg­állapította, hogy különösen az állami iskolákban a katholikus tanulók százai hitoktatásban vagy egyáltalában nem, vagy csak igen felületesen részesültek. És miután a minoritarend sajnos hittantanár-lelkészi rendelkezé­sünkre nem bocsájthatott, két világi tanerő alkalmazása vált szükségessé, 48.000­­ lej költ­séggel. Ez a tétel az eddig egyensú­lyozott mérlegünket hiányossá tette. Ezért kell jelentenünk, hogy amíg az összes adó és kamatbevételek az 1929. év fo­lyamán csak 242.873 lej 50 banit tettek, addig kiadásaink 254.309 lejre rúgtak és így 11.535 lej hiány mutatkozik. Ez a hiány eltüntethető lett volna, ha az adóbehajtások megfelelőbben esz­­közölhetők. Sajnos azonban a gazdasági viszonyok egyrészről, a megfelelő hatósági támogatás hiánya másrészről ebben meg­bénítottak. Ez az oka, hogy adóhátralékban lényegesen na­gyobb összeg vár behajtásra, mint az előző években, de en­nek tudható be a kimutatott de­ficitünk is. A közgyűlés által megválasztandó egyháztanácsnak tehát továbbra is szigorú taka­rékoskodást kell szem előtt tar­tania, mert az általános adó­emelés a gazdasági helyzet ál­talános leromlottsága mellett a könnyebb behajthatóságot aligha biztosíthatja. Amíg tehát az ál­talános adóemelést jövő progra­mol nem ajánlhatjuk, addig két­ségtelen, hogy az egyesek meg­adóztatásánál indokolt emelések eszközölhetők. Sokkal vigasztalóbb képet mu­tat a tem­etőpénztár állapota, mert ámbár ennek terhére 20.000­­ lejt adományoztunk a templomi harangok céljaira, mégis az el­múlt évben tiszta feleslegként 61.185 lej 50 bani mutatkozik és így temetőpénztárunkban ösz­­szesen 129.563 lej 50 bani áll rendelkezésünkre. Az egyház­­község pénztárának 1929. évi december hó 31-iki egyenlege 153.531 lej 75 bani, vagyis az általános pénztárban és a te­metőpénztárban együtt 283.095 lej 25 bani áll vagyonként az egyházközség rendelkezésére. Jelentenünk kell még, hogy néhai özv. bukoveczi Papp La­­josné szül. Bütil Emma földi éle­tének befejezéséül akként ren­delkezett, hogy hagyatékából 100.000 e é­lej jusson templom­­szépítési célokra. Nem fejezhetjük be jelenté­sünket anélkül, hogy meg ne emlékezzünk arról a lélekemelő ünnepélyről, amelynek részesei 1929. évi november hó 3-án vol­tunk, amikor is Főtisztelendő Kardos Lambert hittanár arany­miséjét mondotta. Egy ember­öltőn át teljesíti magasztos hi­vatását közöttünk és ezért tér­­ee­­­mészetes, hogy városunk minden katholikusa a hála érzelmeivel köszöntötte a ritka szép ünnepen. Amidőn a belénk helyezett bi­zalomért köszönetet mondunk, jelentésünk tudomásul vételét kérjük. A jelentéshez Földényi Vil­mos kért szót, aki a hitok­tató lelkészek és általában a minorita rend nagyobb anyagi támogatását kérte. Jakabffy elnök felvilágosító szavai után az egyháztanács jelen­tését a közgyűlés egyhan­gúlag tudomásul vette.Ugyan­­csak egyhangúlag vette tu­domásul a Mohile Oszkár pénztáros által előterjesztett zárszámadásokat és a tiszti­karnak a felmentést megadta. Ezután az elnök az egyház­tanács nevében megköszönte az eddig élvezett bizalmat és felkérte dr. Feri Vilmos plébánost, hogy az új vá­lasztásokat vezesse le. Dr. Feri Vilmos kijelölve a sza­vazó cédulákat kiosztó és azokat beszedő bizottságok tagjait a titkos szavazást elrendelte. Leadatott össze­sen 164 szavazat. A hiva­talos lajstrom a következő­ket jelölte: Ábrahám Géza dr., Braunmüller Lambert, Berwanger Péter, Dobner Rudolf, Eisele János, Feny­ves Ferenc, Fernbacher Ta­más, Fernbach Zoltán dr., Frühwald Lajos, dr. Horger Ferenc, Hecker Viktor, Hro­­bil János, Hirsch Ádám, Heimbach János, Ivanovszky

Next