Krassó-Szörényi Lapok, 1934. január-március (56. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-04 / 1. szám

Csütörtök, 1934 január 4. ÁRA 3 LEJ LVI. évi 1. sz. sz Fél évrs «2 CfaOFIZCTŐS Di?fi ( . . . 200 fej. I értn . . . . ... 400 fej. Egy hóra................ Kfiliálics a gyatlártakért 100ej. Magyarországon negyedévenként 3-25 Pengő LÖVES szám EUB 3— 1163. 50 lej. 17 lej. POLITIKAI LAP Pelelős szerkesztő: Arató Andor. mMm ciSIBrlBbSn is garcisa?. Szerkesztőség és kiadóhipardls IxUSOS —— Regele Ferdinand L (Bonicz)-ucca 36. sz.-----TELEFON 104. Csak a rend és törvényesség útján! Duca szomorú tragédiája a legélénkebb memento arra, amit a romániai magyarság komoly orgánumai és parlamenti képviselői hangoztatnak, hogy az ország csak a rend, a törvényesség, a jogbiztonság útján haladhat előre. Az erőszak rossz példa, amely méhében hordja gyümölcsét, a bünhödést. A magyarság állandóan a törvényesség útján járt és jár. A magyarság állandóan a törvényesség útját követelte. A magyarság képviselői eleget figyelmeztették a kormányokat a törvénytelenségek következményeire. Félreértettek bennünket. A magyar ember természeténél fogva nem hajlandó a boszszúnak azon formájához folyamodni, amely politikai bosszúra adja az ember kezébe a gyilkot. A magyar ember inkább tűri el a jogtalan bántalmak egész sorozatát, de bosszút nem áll. Virtusból nyúl a bicskához a székely legény is, de a hatóságok, a tekintély tiszteletét nem tudta belőle kiölni még az utóbbi évek égbekiáltó csendőrbrutalitásainak sorozata sem. Nem akarunk szemrehányásokat felsorakoztatni e szomorú napokban, csak kötelességünknek tartjuk rámutatni arra, hogy a liberális kornál.Őt éppen azért üdvözöltük uralomrajutása napjaiban, mert a rend és törvényesség szellemének uralomrajutását reméltük tőle. A törvénytelen kilengéseket meglátni nem akaró kormányzati tényezők téves utakon jártak, amikor annyiszor keresték a kisebbségi sors nem föltétlen velejárójaként porig megalázott magyarság körében az országfelforgatókat, a tekintélyrombolókat. A mostani tragikus eset végre megnyithatná az eddig látni nem akarók, a kisebbségek ellen annyiszor ok nélkül felbuzdult karhatalmi vezetők, a kisebbségek kulturális szabadsága ellen annyiszor ágálok szemeit, hogy nem mi rántjuk le az ország hitelét, hogy nem a magyarság veszélyezteti az ország rendjét, hogy nem a kisebbségek tépázzák meg az ország tekintélyét. Amikor most ismételten hangoztatjuk a mi csakis a törvényesség szellemében való munkálkodásunkat, kötelességünknek tartottuk éppen az ország rendje és biztonsága érdekében mutatni rá ezekre a talán egyesek előtt fájó momentumokra. Nem békebontás a célunk, hanem egymás megismerésének közelebbhozatala és az építőmunka előmozdítása. .. Duca miniszterelnök temetése Kedden délután folyt le megható gyászpompával az arrul meggyilkolt Duca miniszterelnök temetése Bukarestben. A temetésen a király képviseletében Iliasevics tábornok udvari marsall jelent meg. Ott voltak a kormány, a tábornoki kar és a diplomáciai kar tagjai. A gyászszertartást Cristea Miron pátriárka végezte négy metropolita és nagyszámú papság segédletével. Az első gyászbeszédet Anghelescu miniszterelnök mondta, majd a politikai pártok szónokai következtek. Az Országos Magyar Párt nevében, dr. Wilfer József főtitkár tolmácsolta a romániai magyarság őszinte részvétét és gyászát. Duca holttestét ideiglenesen a Belutemetőben temették el, míg elkészül a birtokán éetendő mauzóleum.• A temetés idejében, d. u. 2 órakor, az egész országban gyászistentiszteleteket tartottak. A Duca halála alkalmából a budapesti gör. kel. székesegyházban megtartott gyászistentiszteleten a magyar kormány több tagja is megjelent. Pest megye kisgyűlésén pedig Fábián Béla képviselő tette szóvá elítélőleg Duca meggyilkolását. A népkisebbségi erők egyesítése Két nagyon okos politikai cikk jelent meg a lapoknak karácsonyi számaiban, mind a kettő a zsidó kérdésen keresztül az általános népkisebbségi érdekeknek legfontosabb taktikai fegyverét, az erőknek egyesítését tárgyalja. Marton Ernő, az Újkeletben drámai színekkel ecseteli azt a veszteséget, amely az erdélyi zsidó népet érte a kamarai képviseletének teljes elvesztése által. A zsidóságnak ez a ragyogó tollú publicistája nem megy tovább a zsidóság belső egységének taglalásánál, ezt továbbviszi dr. Borgida József, a szatmári zsidóság egyik vezetője, aki cikkében a romániai népkisebbségeknek egyetemes összefogását ajánlja. Ez az elgondolás egyáltalán nem új és a magyar kisebbség politikai pártja már évekkel ezelőtt foglalkozott vele és rajta kívül álló okok miatt nem lehetett a kérdést még a tárgyalásokig sem elvinni. Természetes, hogy a magyarságban kellett az eszmének legelsősorban megszületni, mint amely nép a kisebbségi sorsában a legtöbbet szenvedett. A hatályosabb védekezés szükségének óhaját mindig a szenvedés támasztja életre, amit most a zsidóság esete igazol, elnyomatásuk után keresik a formákat, amelyekkel jogaiknak hatályosabb védelmét körülbástyázhatják. A „Divide et impera“elvéről a vak is láthatja, hogy Románia kisebbsége csak addig nem képvisel jogainak megvédése céljából elegendő erőt, amíg maga járul hozzá a mindenkori kormányoknak XI. Lajos-i törekvéseihez, vagyis saját erejének szétforgácsolásához. Erdélynek 5 millió 210 ezer összlakosságából 3 millió 100 ezer kisebbségi népe nagyon kis képviselettel bír a román parlamentben, mert nemcsak nincsen meg benne az összefogó erő, hanem még ennél is nagyobb bűnt követ el: egymás ellen játszatják ki magukat az egyetemes érdekek megrontására. Tagadhatatlan, hogy Erdély kisebbségi népeinek célkitűzései apró nüanszokban eltérnek egymástól, de a kardinális kérdések minden kisebbségi népnél egyformák, tehát nem is kell különösebb egyeztetés ahhoz, hogy egy nevezőre hozhassuk őket. Az iskoláztatás kérdése, az evvel kapcsolatos államsegélyügyek, a nemzeti kultúra és nyelvhasználat, a kormányzásban való résztvétel, az egyházak ügyei mindnyájunknak egyformán a létkérdését képezik és ezek a kérdések egymagukban is elegendő okot szolgáltatnak az erők összefogására. És ha most valaki felteszi a kérdést, hogy mit nyerünk az összefogás által, attól kérdezhetjük, hogy 15 év alatt mit nyertek az eddig tanúsított elkülönözés jutalmául a megmutatott nagy lojalitásért ? Ugyanannyit mint mi, azaz semmit, mert a lojalitás is csak akkor érték, ha erő áll mögötte. De mi mégis nyertünk egy nagy értéket, hogy az egységünk ma is megvan, a zsidósággal szemben pedig tovább megy a kormány és bontja őket részeikre, amelynek végén a teljes megsemmisülés veszedelme fenyegeti őket. Tehát keressük és találjuk meg a módot erőink egyesítésére ! (us). A legidőszerűbb javaslat Kiválóan időszerű, bölcs és szociális javaslatot terjesztett a minap a magyar parlament elé Váry Albert.„ Adóztassák meg - mondotta — az ország 10.000 legnagyobb jövedelmű emberét. Egyelőre legalább 1.200.000 pengő erejéig. A befolyt adójövedelemből alkalmazzanak 1000 ifjú, diplomás tisztviselőt az állam és városi adminisztráció különféle ágazataiban“. - Évi 20 pengő teher esnék egy-egy gazdag adóalanyra. Mit jelent ez azok háztartásában, akik egy estély költségeire ennek a tízszeresét is el tudják költeni, anélkül, hogy megéreznék?És ezer nyomornak kitett, züllésnek indult ifjú ember tudna megélni belőle. Mennyit beszélnek, ankéteznek az illetékesek minden országban a munkanélküliség kérdésének megoldásáról. Pedig milyen egyszerű az egész! Csak egy kis jóakarat kell hozzá. Meg egy csipetnyi szeretet és józan okosság. Minden országban vannak gazdag, nagyjövedelmű emberek, akik jövedelmüknek alig egy kis hányadát tudják, a legnagyobb tékozlás mellett is, felélni. Mi lenne az, ha a törvényhozás ennek a fölösleges jövedelemnek nagyobb részét elvenné az illetőktől munkaalkalmak teremtésére ? Igazságtalanság volna ez? Nem! Rendkívüli időkben meg vannak engedve a rendkívüli intézkedések. A keresztény erkölcstan szerint senkinek sincs joga fölösleges jövedelmekre akkor, amikor mások a legszükségesebb dolgokban is nélkülözést szenvednek. A magántulajdon rend nem lehet az egyetemes emberi jólét és boldogulás temetője. S micsoda közgazdasági haszna volna az ilyen intézkedéseknek! Az a sok százezer keresethez jutó ember belépne a fogyasztók sorába. Óriásit lendítene a mezőgazdasági és ipari termelés minimálisra csökkent forgalmán. Nem a termelésben, a javak elosztásában van a hiba. A gazdasági válságok végső oka: a fogyasztás válsága. Az elsőn csak úgy lehet segíteni, ha az utóbbit orvosoljuk. Minél több életképes egzisztenciát kell teremteni, minél több fogyasztót s egyszeriben rentábilissá válik a termelés. És hogy ezt hogyan lehet a leggyorsabban s a legbiztosabban elérni, arra nyújt módot Váry Albert javaslata. Ha kevésnek bizonyulna, szorozzák meg tízzel még az előterjesztett számokat! Biztosak vagyunk benne, hogy az így megadóztatottak akkor sem fognak szűkölködni. Még mindig marad nekik annyi, amennyiből 100 szegény család boldogan megélhetne. (Zs.)